A Nép, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

1922 január 1. vasárnap Ára 3 korona Budapest, IV. évf. 1. szám POLITIKAI NAPN­AP El­sf fizetési árak a Egén évra— 660 kort Félévre_ _ 340 Icon. Negyedéven 170 kosa Egy bóra—_ 60 kort Fél bér* _ _ 80 kor. Egyes szám ára bely.­ben és «vidéken 3 kos. SzerkeaztAaégi VIII. Szentfehvátyi­ utca 38/a. Telefon • J. 63-80, J. 63-81. Kiadóhivatalt VIII. Szentkirályi­atoa 80. Telefoni József 103-85. Megjelenik d. n. 4 órakor. (II esztendőre Illa, dr. Benárd Ágost ny. népjóléti miniszter Boldog újévet minden magyarnak, minden igaz magyarnak, minden iga­zunkért élni, dolgozni,­ harcolni és meghalni tudó magyarnak ! Kevesen vagyunk mi magyarok. Évszázados harcok vérzivatarában megritkultak véreink sorai. Igaz ma­gyar az még kevesebb van, mert ke­vés magyarokból sokat elhódított idegen szellem, idegen erkölcs, ide­gen arany. Igazainkért élni, dolgozni, harcolni és meghalni tudó magyar; az legkevesebb van, mert közöny, kishitűség, bizalmatlanság, gyávaság köde ül a lelkeken s ezt a ködöt nem engedi eloszlani a sok csalódás, a mindennapi kenyér megszerzésének egyre súlyosbodó gondja. Midőn a zsidók a pusztában bo­lyongtak, utat nekik és vezérüknek , Mózesnek éjjel-nappal előttük vilá­gitó lángoszlop mu­tatott. Ne függje senki, hogy a lángoszlop már nem világít a zsidóknak. Ne higyye senki, hogy a lángoszlop­ csak a zsidóknak világít. A lángoszlop lénye ha kialszik, népek és nemzetek a liberalizmus, a szociáldemokratizmus, bolsevizmus útvesztőibe kerülnek, hogy a maguk ásta sírba zuhanjanak. Mert az utat mutató láng semmi más, mint az egész lényünket betöltő erős faji ön­tudat. Ennek az erős faji öntudatnak kisugárzása s egyben erőforrása a vallásos, nemzeti és igazi szociális érzés, mely egyedül az egymás iránti testvéri szeret­etben gyökeredzik. Ez a faji öntudat kap mindig új erőre, mikor megnyilvánul a nép­, a nemzet szokásaiban, erkölcseiben , a hagyo­mányok, az alkotmány, az ősök és a tekintély tiszteletében; a politikai, a gazdasági, és társadalmi életben a tu­domány és művészetek terén ; mikor ott zeng a népdalokban és ot­t rezeg a leg­egyszerűbb kanász vagy juhász fafara­gásán. A szent tűz lelohadásával a tem­plomokba csak a vénasszonyok járnak, a temető csendjét csak találkára jött párok zavarják, a nemzet nagy nap­jain csak a hivatalos apparátus s az iskolás gyermekek ünnepelnek , osz­tályharc alapján folyik a szervezkedés. Idegen faj veszi kezébe a vezetést gaz­dasági,politikai, társadalmi és kultu­rális téren. S ha utolsót lobbant a parázs, idegen fajta rabszolgáivá le­szünk s a megsemmisülésbe tapos bennünket a talán szegényebb, talán kulturális­­abb, talán lélekszámban is csekélyebb ellen, melynek fiai sze­mében ott lobog : «én zsidó», «én szerb vagyok»! A faji öntudat az, ami erőt ad nekünk ma még igen kevés magyarok­nak, ami élteti a mi keresztény, nem­zeti és szociális szellemben való újjá­születésünket. Ez egyetlen biztosí­­téka minden nemzet fennmaradásá­nak. S a különböző nemzetek fajilag öntudatos különböző lángelméi viszik előre a világ sorát. Midőn mi a legboldogabb újévet a hitért, hazáért, közös mindnyájunk­ért verejtékezni és vérezni tudóknak kívánjuk ; midőn azt óhajtjuk, hogy a faji öntudat világitó lángoszlopának fényénél minél hamarább eljussunk az egységes keresztény Magyarország igéretf­öldj­ére; midőn fogadást­­íté­szünk, hogy minden gyenge, minden szegény, minden szenvedő, minden dolgozó érdekeit szivünkön viselve, legfőbb feladatunk a szent tűz élesz­­tése Imz, hisszük, hogy legjobban szól- stóljuk az Istent, a hazát, magyar­­ véreinket és egyben az egész emberi-­­­séget. ............. ! Új konkordátumot kötnek Németországgal Olaszország semmi körülmények között nem tűrte volna a restaurációt — Pacelli pápai követ nyilatkozik „A Nép“-nek — .A NÉP munkatársától — München, dec. 18. Ma alkalmam volt a Szentszék leg­kiválóbb diplomatájával, Eugenio Pa­celli müncheni nunciussal hosszasab­ban beszélgetni. A müncheni nun­­cius, aki alig 45 esztendős, a világ­háború idején is fontos szerepet ját­szott. Ő volt az, aki a pápa megbízásá­ból Németország és Anglia között a békét közvetítette, amely közvetítés mint utólag bebizo­­nyosodott, Németország magatartása miatt hiúsult meg. A müncheni nuncius elsősorban a magyar belviszonyok iránt érdeklő­­­dött, amelyeket legnagyobb csodálko­zásomra, kitűnően ismert. A budapesti nuncius, Mgr. Schioppa több évig mint üdítőre működött a müncheni nunciaturán és még most is élénk össze­köttetést tart fenn Münchennel. Ab­béli hogyan van Pacelli nuncius infor­málva a magyar állapotokról, meg­ítélhető, mily áldásos tevékenységet fejt ki a szentszék budapesti képvise­lője szegény hazánk érdekében. Miután a birodalommal és a Bajor­országgal kötendő konzorvátum­ kér­dése m­ég nincsen abban a stádium­ban, hogy ő excellenciája a részletek­ről nyilatkozhatott volna, IV. Károly szerencsétlen vállalkozásáról beszél­gettünk. Pacelli nunciusnak két ízben volt alkalma beszélgetni vele, utoljára, közvetlen az összeomlás előtt. — Teljesen érthetetlen előttem — mondotta a nuncius — hogyan ismé­telhette meg a király a húsvéti sze­rencsétlenül befejeződött vállalkozást. — Több államférfiúval beszélgettem erről a kérdésről, de egyik sem tudta­­felfogni a történteket. Lehet,­hogy ]Magyarországon meg tudják­ indo­kolni ezt a lépést, mi itt külföldön !Csaft bámulni, kérdezni és csodálkozni tudunk, Iv. Károly mély benyomást­­ gyakorolt reám, röviden az összeom­lás­ előtt kitüntetett beszélgetésével. Hosszasan foglalkoztunk a politikai és katonai szituációval s bámultam, hogy a fiatal uralkodó oly pontosan van tájékoztatva mindenről s jobban ismeri, tisztábban látja a helyzetet, mint valamennyi államférfi­. Egyál­talában nem látta rózsásnak a hely­zetet, tudta, hová fognak, a dolgok fejlődni, de mély vallásosságával ,le tudta önmagát küzdeni s a Gondvise­lésre bízta sorsát. — Ha nem, győződtem volna meg személyesen róla, mily okosan és jó­zanul tudja a helyzetet megítélni, nem­* csodálkoznék mostani kísérletén, miként­ húsvéti vállalkozását emberi­­­leg meg tudtam magamnak magya­­­rázni. \ , ■ Teljesen kizártnak tartom, hogy IV. Károly önszántából kísérelte , meg trónjának elfoglalásai. Ez csakis rossz tanácsadóinak leh­et a műve. De hogyan is vihették bele a királyt­ ebbe­­a kalandba, melynek ok­vetlenül kudarccal kellett végződnie? Kire támaszkodtak tanácsadói ? A nagy- és,a f­íúsáptánt, elég világosan foglalt állást ebben a'kérdésben. Senki sen­'biztathatta'őket sikerrel. Olaszország semmi körülmények között nem tűrte volna a restaurá­ciót, a különböző szerződésekben minden kétértelmű nélkül kifejezésre juttatta ezt Franciaország és Anglia, ha más okból talán nem is, de az Olaszország iránti szolidaristásból és az antant fennmaradása érdekében nem csinál­hatott volna más politikát, mint Itá­lia. A kis antant sem biztathatta a király tanácsadóit, ha Románia ré­széről történt is volna talán ilyen lé­pés, Jugoszlávia és Csehország semmi esetre sem tűrte volna azt, hogy Ká­roly király a magyar trónt elfoglalja. De nemcsak külpolitikai szempont­ból, hanem belpolitikailag is kilátás­talan volt a kísérlet, amennyiben, ér­tesülésem szerint, a nemzet sem volt egységes ebben a kérdésben. Bűn volt, ezt a tisztalelkű, őszinte vallásos­ságtól áthatott fiatal királyt olyan végzetes tettre kényszeríteni, amely miatt most száműzetésben kell tölte­nie életét. . . Münchenben és Berlinben is, számos diplomatával volt alkalmam erről a kérdésről beszélni s a vélemények tel­jesen egyeznek abban a tekintetben, hogy IV. Károly akkor sem lehetett volna királya Magyarországnak, ha a puccs véletlenül sikerült volna is. Pacelli nuncius élénken érdeklődött a magyar katholicizmus helyzete és a magyar katholikus hitélet iránt. Schioppa nuncius ünnepélyes fogad­tatásában a magyar katholikusok őszinte ragaszkodását látta s azt a szer­etetet, amellyel a budapesti nun­­ciust állandóan körülveszik, is annak tulajdonítja, hogy a magyar katho­likusok hű fiai,az egyháznak. A német katholikusokról a legnagyobb dicsé­rettel emlékezett meg a pápa követe. Ami katholikus Németországban van, az mind megbízható jó és­­ . vallásos.* A Szentszék nemcsak hogy meg van elégedve, de büszke is a német kato­likusokra. Pacela nuncius nem sokáig marad már Münchenben. Amint a birodalommal a­­ konkordátum meg lesz kötve s a bajor konkordátumra vonatkozó tárgyalások, amelyek Matt bajor kultuszminiszter betegsége miatt­­ szünetelnek, befejeződnek, Berlinbe fog költözni. Müncheni utódja előre­láthatólag az argentíniai nuncius lesz. Telegdi Tamás Orosz világ Berlinben Az isteni Karsowina — A szovjet kormány könyvrendelései — Látoga­tás Gorkij német kiadójánál — A közff nyilatkozata a bolsevizmusról — A NÉP berlini levelezőjétől — Berlin, dec. 23. Az a hatalmas népvándorlás,, ame­lyet a há­boru hozott magával, vagy amely a háborút hozta), még nem ért tejesen véget, csak elcsöndesedett. A nagy vihar szeles ember­rétegeket sodort idegen ég alá, szokatlan klima­­tik­u­s , és társadalm­i viszonyok közé, akik közül sokan meghaltak vagy be­­­­olvadtak az idegen világba, mások már­­ hazajutottak vagy most szivárognak hazafelé kitágult szemmel, fáradt test­tel­ és lélekkel. .A. háborút követő for­­­­radalmak fe­sok emberkezébe nyomták a vándorbotot, az . emberiség vissza­visszatérő örök • láza',, 'a nyugtalanság , azí, hajtja őket az.eárrbeiis­ég örök illu­­­­ziója :\ ;á '.rtyugalb.lW^mf ám . Állandó­­' pihenték, megállás, nincs,­­ csak állo­mások vannak, a hosszú pályán, de azért egyszer majd mégis megpihenünk ' ipinanyajan. Csak a kerék forog tovább ' és­­az idegenben járók megtermékedyi­­­­tik'azt az uj Világot, amelyre elsodorta őket a sors, de megkem­ényülnek ők , maguk is és hajnalra az uj idők szegője csodákat fog mesélni. Ilyesmiről beszélgetek egy szép orosz­­ asszonnyal a Kurfürstemamm egyik előkelő cukrászdájában­, Az orosz ‘ emigrációról­ van szó'tu­­ajában és arról , ajogy Berlin czideszerint ednék'' az entí­­­­grációnak legfőbb állomása.’ Amerre já­­runk-kelünk a városban, mindenütt oroszokkal találkozunk, pár nappal , ezelőtt­ a­­rendőrségen mondották ne­kem, h°ogy Berlinben jelenleg több, mint­­ kétszázezer orosz él. Egy egész kis világ,­­ amelynek a hatása kétségtelenül meg­­­ látszik a világváros képén. Ez az orosz tö­m­eg természetesen a legkülönfélébb társadalkm­i és­ vágyóid állású és világ­nézetű emberekből toborzódik. Vannak közöttük szélső kommunisták és szélső reakcionáriusok és közbü­l mindenféle pártállású és felfogású ember, így nem csoda, hogy a súrlódások, intrikák, elég gyakoriak. — Igaza van —, mondja az orosz assszony — Berlinben most orosz világ van és a németek, akik tisztában van­­­nak azzal, hogy a beteg Oroszország ' egyszer' majd mégis meg fog gyógyulni, értik a módját, hogy benn­ünket ezer szállal­­ magukhoz táncoljanak. Aligha túlzók,­­ ha azt mondom, hogy az új, hatalmas Oroszország fundamentumát itt rakják le Németországban. Lerakják pedig azok­ az­ orosz diákok, művészek, írók.­­ Üzletemberek, technikusok, akik most itt élnek és dolgoznak, de arra várnak, hogy hazamehessenek. Mert minden orosz hazavágyik, ezt jegyezze meg, uram.­­ Néhányat­ elhullanak, de a többség­­ bizonyosan haza fog menni Berlinből éppúgy,­mint Prágából, Párisból, Lon­­■ donból vagy Amerikából és hazuv­szik mindazt az "értéket, amit a nyugati álla­­motok és az új világ demokratikus fejlődése­­ termelt. — Hogy­ van bennünk kultúrérzék, azt­ itt láthatja, uram. Berlinben ezidő­. Szerint három orosz naplap és több mű­vészeti, tudományos és irodalmi folyóirat jelenik ideg, amelyeknek színvonala minden kritikát megbír. A moszkvai Volt­ császári színház tagjainak vendég­játéka nem marad hatás nélkül és fia figyelemmel kiséri a berlini művészeti életet," láthatja" hogy se szeri se száma azoknak az­ orosz énekeseknek, zenemű­vészeknek, festőknek, szobrászoknak és íróknak, akik­ most is keresnek és talál­hat eredyvesütőt. És" fia " elmegy a

Next