A Nép, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-08 / 6. szám

* 1© A Keresztény Női Tábor újéve -4 » NÉP tudósítóidtól — A Keresztény Női Tábor (keresztény­­szociáns női pártszervezetek) főmunka­­társai a Gellért Szálló márványtermé­ben gyűltek össze, hogy vezérüket, Slachia Margit képviselőt az új esztendő megkezdésén üdvözöljék. A meleg és bensőséges ünneplést, melyen kétszáz nő vett részt, dr. Benárd Ágost volt népjóléti miniszter is megtisztelte megjelenésével. Az el­hangzott beszédekben kifejezésre jutott az az erős, mély ragaszkodás, melyet a tábor vezére iránt érez. Sztankovich Anna a II. ú. kerület el­­ítéknője üdvözölte az összegyűltek ne­vében Slachta Margitot nagyhatású fel- Szólalásában. — Parlamenti működésedben igazi kermztényszociális savról és lejekről tettél tanúságot. Választójogi harcunk­ban legerősebb érvelésünk a te működé­sed, mely a mi büszkeségünk. Azon az utón, melyen elindultunk, mi egy szív­vel lélekkel együtt maradunk. Emeld magasra, tartsd erősen zászlónkat, és m­int Krisztustól választott vezért követünk ! Szűnni nem akaró ováció között állt fel szólásra Slachta Margit.­­ Ha semmit el nem értünk soha is működésünk alatt, egyetlen tény előtt kell meghajolnunk. A széthúzó, a rágalmazó, az egymást gyűlölő politikai pártok között, bennünket a bizalom és szerelm tart össze, amit köszönünk, az­­írnak. Csak megértés, szeretet, biza­­lom tud igazi értékes munkát létre­hozni. — Felelevenítem tavalyi program­­munkát, amit a szívünkben irtunk és ez évben is eszerint fogunk dolgozni. A győzelmes és minden nehézségek árán diadalmaskodó Kr­isztust követjük és mindennemű politikai működésünket hozzá irányít­juk.Tekintsünk lelkünkbe: volt-e abban olyan erőforrás, melyből m­ások is erőt meríthettek ? Az igazi Krisztusi szellem volt-e­ vezetőnk ? — Most nehéz kérdések előtt, ál­lunk. A­ tapasztal­ás azt mutatja, hogy a nőmozgalomban az első nagy fellen­dülés után erős visszahatás jelentke­zik. Reméljük, ez nálunk nem fog be­következni. — Dolgozni akarunk nem látott könnyekért, nem látott szenvedések­ért. Dolgozni emberekért, akik soha nem fogják tudni, mit köszönhetnek nekünk ! Mi a jövő asszonya, a jövő gyermeke boldogulását akarjuk megte­remteni ! Az egyéni szenvedés ne tart­son vissza bennünket a másokért való működésben, hanem ebben találjunk’ arr­a ráutalást. — Nagy csapás érné nőmozgalm­un­­kat,­ha az a mi éretlenségünkön bukna ideg. Mutassuk meg, hogy mi keresztény nők érettek vagyunk a polgári jogokra! Percekig tartó tapsvihar után Ist­­vánffy Gy­uláné a miskolci politikai szervezet elnöknője biztosította a Ve­zért a vidék bizalmáról és szeretetéről. Felszólalásában utalt a nőmozgalom nagy céljaira, mely a társadalom mai igaztalan berendezését vannak h­i­­vatva megváltoztatni és a szociális igazság felé terelni.­­ Petróczy ezredes, az Aero Club alel­­nöke nagyhatású beszédben fejtegette az aviatika jövőjét és nagy feladatait, melyek sikeres megvalósításához, a legnagyobb női szervezet, a Keresztény Női Tábor segítségét kérte. Végül dr. Benárd ny. miniszter üd­vözölte a kerületében megjelent társa­ságot, melynek biztosította mindenkori készséges segítségét és közreműködé­sét. — A Vigadóban, ahonnan most jövök — mondotta — a férfi vitézség­nek és erőnek hódoltak. Itt a női hűség­­és áldozatos szeretet ül ünnepet. Igaz, hogy a hazát pogány vitézség és erő szerezte meg, de igaz, hogy keresztény hűség és áldozatos szeretet tartotta fenn. Majd mint a kerület képviselője, spint házigazda üdvözölte a női tábort­­és annak vezérét. Krén Margit ügyvezető elnök meleg és közvetlen zárószavai fejezték be a nagysikerű összejövetel­t, melyről min­den egyes résztvevő új erővel és fel­buzdulással távozott. -ÍL­ autép 1922 'janoier 8., visSza a ii Idegenforgalom a német fővárosban A 16 valuta diadala — Pápaszemes japánok — A kopenhágai gépiró* kkMuvatdi — A szi géri franciák — Fekete gavallér a korzón — Bartini éjszakák -■ «—. 54 NÉP berlini tudósítójától **•• Berlin, dec. 30. Barátságtalanul fekszik rá Berlinre a szürke, téli égbolt, mintha agyon akarná nyomni a várost. A tenger felől jövő goromba szél meg-megrázza a Tiergarten kopasz fáit s estefelé, ami­kor fáradt emberek tízezrei igyekeznek haza villanyoson, vasúton, földalattin a hideg otthonba, lila köd ömlik szét az utcákon, hogy megfojtsa a fényt, amely a pompázó" kirakatokból, az elő­kelő hotelekből, dielekből árad, ahol már a jazz-band pengetni kezdi furcsa hangszerszámait és a parfümös nők ideigeit a shymmy mámora csiklandozza. Most az ünnepek előtt megelevenült a város, a nagy áruházakban tolong a nép s olyan jól esik a szemnek, hogy minden utcasarkon karácsonyfát árul­nak. Ilyenkor minden szívből kicsor­dul egy csepp jóság, az emberek szeret­nék újra életre kelteni rég meghalt illú­zióikat és mindenki vesz valamit azok­nak, alakot szeret vagy nem szeret, talán egy képeskönyvet, talán egy pár jó szivart vagy keztyűt vagy egyebet, ami nem kerül sokba. Mert a kívánság sok, a pénz kevés és a márka kurzusa alcsony. De azért nem kell azt gondolni, hogy a kereskedők nem tudnak túladni portékájukon. Hiszen végül is itt van­nak a gazdagok, akiknek nem okoz gondot az, hogy az élelmiszerek ára pár márkával ismét magasabbra há­gott, itt vannak láncos úrak, akik mo­hón kapnak minden után, ami szép és előkelő és főképpen itt vannak az ide­genek, a jó valutájú országok boldog polgárai, akik átrándultak ide, hogy német portékával megrakodva térje­nek haza otthonukba. Berlin tele van külföldiekkel. Még egy hónappal ezelőtt egy furcsa szekér hordozta őket a vá­­rosban. Széles, otromba alkotmány, hasonló azokhoz az egészen lapos tár­­szekerekhez, amelyeken a fuvarosok ládákat szoktak szállítani. A különbség csak az, hogy ezen a szekéren hosszú sor támlás pad van, amelyről — mivel a járműnek nincsen oldalfala — ké­nyelmesen szerte-széjjel tekintgethet az utas. Most, hogy hidegebbre for­dult az idő, a kiváncsi idegeneknek ez a furcsa közlekedési alkalmatossága már nem funkcionál. De az idegenek, a külföldiek itt vannak. Mindennap újabb sereg érkezik s ha végigmegyünk az Unter den Lindenen vagy a Kur­­fürstendammot, vagy befordulunk azokba az utcákba, ahol az üzleti élet bonyolódik, lépten-nyomon svéd, dán, olasz, angol vagy egyéb idegen szó üti meg a fülünket.­­ Már megírtam, hogy a város tele van orosszal. Ezek azonban meglehető­sen visszavonultan élnek, ami teljesen érthető. Ugyanez mondható a japá­nokról és kínaiakról. Ezeknek a leg­nagyobb része diák. Erősen a vállait közé behúzott nyakkal sietnek tova a nagyváros utcáin a ferdeszemű, apró emberkék, a hónuk alá vágott vaskos könyvekkel. Hallgatnak, tanulnak, dolgoznak. Csak akkor villan meg a szemük és lesz beszédes az ajkuk, h­a valamelyik honfitársukkal találkoznak, akivel behúzódnak egy kapu mélye­désbe, elővesznek egy finom apró be­tűkkel teleró­tt papírt, amely a drága Nipponból jött és boldogan mosolyog­nak. Feltűnő, hogy majd minden japán diáknak pápaszeme van. Egy ismerő­sömtől kérdeztem, mi lehet ennek az oka, így válaszolt: — Talán azért, mert a mi klímánk szembajt okoz náluk, talán azért, mert olyan szorgalmasan, egész éjszakákon át tanulnak. Mindez lehetséges. Azon­ban legvalószínűbb az, hogy felfogásuk szerint a diák fogalmához olyan szerve­sen hozzátartozik a pápaszem, mint te­szem a német diákéhoz a sipka .. . Mindenki dicséri őrcet. Persze adlest, amidőn a yen olyan előkelő pozíciót tölt be a valutapiacon, a berlini diák­évek nem okoznak túlságosan nagy gondot. Láttam pár japán diákot, akik nagyon választékosan öltözködnek, néhány japán nőt, mesébe illő drága bundában. És mégis­ mégis, olyan fur­csák, olyan kedvesen esetlenek, olyan naivan előkelők. Pedig övék a jövő, mert harmatos lelkük tele van finom fogékonysággal. Hallom, hogy a Schle­sischer Bahnhof környékén — a len­gyel negyedben —■ sok gazdag kínai kereskedő lakik, akik egész napon át hatalmas autóikon száguldoznak a vá­rosban, vesznek, eladnak és mohón gyűjtik a pénzt. Tehát már Kína is kezdi­­ Uram, mi lesz ebből? Leggyakoribb­­ vendégek természe­tesen mostanában Berlinben a szom­szédos államok polgárai, a dánok, své­dek, norvégok. Ezek csapatosan jönnek és a dán, svéd kereskedők megvesznek mindent , ami megvehető. Nekik semmi sem kerül sokba. Az üzleti ügyek el­­i­ntézésén kívül természetesen alaposan kiveszik a részüket a világváros min­den, pénzzel megvehető öröméből. A derék svédek, akik otthon kénytele­nek elszenvedni az alkohol­tilalom minden keservét, sűrűn és nagyokat kortyintgatnak. Ott ülnek a finom étter­mekben, drága borban főtt pecsenyét esznek és leöntözik nemes italokkal. Nem kell azonban azt gondolni, hogy csak a gazdag emberek, a kereskedők járnak át Németországba kirándulásra. Egészen megszokott dolog, hogy a ko­penhágai vagy stockholmi gépiró­nia­­asszonyok pár heti szabadságukat üt től­ük el és megspórolt pénzükön kiegészítik kelengyéjüket, mert — ki tudja? — hátha . .. hátha ... és Berlinben most minden olyan olcsó annak, akinek dán vagy svéd valuta van a zsebében. A kül­földi kereskedők ideözönlése természete­sen felverte az árakat s így nem csoda, hogy a berlini közönség nagyobb része, amely a valutajavítás ezen rejtelmes módszerét nem ismeri vagy ha ismeri, nem kedveli, elkeserdéssel szemléli a külföldi kereskedők nagy rokonszenvét a német portékával szemben. Ezt a han­gulatot tükrözik vissza azok a táblák is, amelyeket több kereskedő kirakatá­ban láttam. Ezeken a táblákon az ada­tok tudtára mindazoknak, akiket illet, hogy egyelőre külföldieknek nem szol­gálnak ki árut. Hogy ez az egyelőre med­dig tart s hogy az illető kereskedők tényleg komolyan veszik-e azt, amit kirakatukba kiírtak, valóban nem tu­dom. Ezt Sándor Pál mindenestre job­ban meg tudná mondani, mert ő tisztá­ban van a merkantil-pszichológiával.. Aztán láthatsz itt franciákat, angolo­kat, amerikaiakat. Természetesen nekik sem drága a berlini élet és portéka. A franciák olyan arccal járnak-kelnek, mintha valamennyien tagjai volnának a jóvátételi bizottságnál, és meg akar­nák állapítani, meddig terjed az ország teherbíró képessége, rendben van-e min­den, nem játszszák-e ki a k intant rendel­kezéseit, a háztetőkön és pincékben nin­­csenek-e, gépfegyverek elrejtve és a leendő német anyák nem szülnek-e majd re­vanche-politikusokat. Az angolok ko­molyabbak, az amerikaiak pedig egé­szen kedvesek. No és a feketék? Mert ezek is nagy számmal szaladgálnak a berlini forgatagban, táguló orrcimpák­­kal. Ezek egészen helyre fiúk, akik részint mint box-bajnokok, részint mint mutatványosok, zenészek, ki­kiáltók, portások keresik kenyerüket. Köztük is akad több gazdag ember, akik délelőtt, a Kurfürstendammon mu­togatják bájaikat. Bámulatosak. Lakk­cipő, fehér kamasni, egészen divatos, derékba szabott felöltő, széles kalap, hatalmas sál, kacér sétapálca. Ruhá­jukból árad a partom, széles fekete arcuk ragyog a megelégedéstől és a zsírtól. Negédesen mosolyognak jobbra­­balra s ha háromszor végig mennek a korzón —­ rettenetes! — már beléjük karol egy — tahin a mellékutcából oda­tévedt — fehér nő .. . Berlinnek talán sohasem volt akkora idegenforgalma, mint ma. Ez az idegen­­forgalom sok pénzt hoz ugyan, de egyben hozzá is járul az élet megdrágí­tásához. Az a körülmény pedig, hogy a jó valutájú idegenek olcsón hozzájut­hatnak mindenhez, hogy főképpen ők azok, akik fényűző életmódot folytat­nak, akiknek minden örömből, jóból, szórakozásból bőségesen kijut és az a tény, hogy meglehetősen nagy számmal megfordulnak itt a korábbi ellenséges államok polgárai is, érthetővé teszi, hogy a terhek alatt roskadozó német nép ellenséges szemmel tekint ma minden külföldire. Az Ausländer szóhoz ma a németek érzelemvilágában egy nagy adag keserűség, harag, sőt megvetés tapad. A közelmúltban az Untergrundbahnon tanúja voltam egy jelenetnek, amikor egy külföldit, aki a kiszállóknak útjá­ban állott és mert nem értett németül, felszólításra sem ment tovább, az uta­sok csaknem megtincselék.A külföldiek elleni elkeseredés lépten-nyomon meg­nyilatkozik. Éjszaka, amikor kinyílnak az öröm piros rózsái, a mulatóhelyek lefüggö­nyözött széles ablakain keresztül fény­csóvák esnek az utcára. Beim finom pecsenyék illata száll, pohár csendül és részeg zene kavarja az emberek vé­rét. A bejáratnál sovány, aszott mellű munkásasszony áll gyerekkel a kar­ján és alázatos­ félénken nyitja kezét a cilinderes úr felé, a­ tegnap vett bundát a barátnőjének húszezer már­káért ... A fáradt ember most dobta le magát gyűrött, piszkos fekhelyére, amelyen pihenni szeretne, hogy holnap újra felvehesse a kalapácsot, amellyel az antantnak kalapál... Az Acker­­strassei nyomortanyákon fesztegve ki­alszik a lámpa és halk sóhajok tapoga­­tódznak a sötétben. Egy fiatal lány most fordult ki a kapun sírva. Elindul oda, ahol a fényt látja ... A császári palotával szemben söté­ten hallgat a dóm. A sarkon feszesen áll a zöldköpönyeges rendőr, aki vigyáz a rendre ... Maróthy Bél­at Cyógyithatók-e a tüdőbajok? & : «Cyógyithatók-e a tüdőbajok ? Hogy xpínden betegnek alkalmat adjunk ! «Gyógyíthatók hogy e könyvei minden Ezen rendkivül fontos kérdés foglalkoztatja mindazokat, akik asthmában, tüdő- és torokbeli gu­­a­­­kórban, sorvadásban, tüdőcsúcshurutban, idült köhögésben, elnyálkásodásban, hosszas rekedtségben szenvednek és eddig gyógyulást nem találtak Minden ily beteg kap tőlünk teljesen ingyen és , bérmende, egy ábrákkal ellátott könyvet, irta: dr. med. (Jattaann, a ifiasen-gyógyintézet főorvosa tüdőbajok? Begy xplmvilet betegnek alkalmat adjunk ezen érdekes könyvet olvasni és bajának minemisége iránt tájékozást nyerni, elhatároztuk, betegnek teljesen ingyen és bérmentve megküldjük. Betegek alak erre igényt tartanak, írjanak egy levelezőlapot pontos címükkel: Puhlmann és uLijiMuv ■ iwwho.jj--- Társa cégnek, Berlin 90*. Müggerth­asse 23, /.­v ...............i ,■— CSt *t* W jft I# kiváló mmóeejű, Ire, B V F63\ minden darabért teljes felelőség, K 100, ISO, 200, 250,300. Eredeti . PoMárt-ké*K 200, ____________*250, 280. Valódi Koh-i-nor és Jóval hajgépük K 450,500,550.Továbbá mindennemű éles vágó- és nyíró -szerszámok rak­tára. LÉBER KÁLMÁN, késmőárn ipartelep© és mitköszült i idéje, Budapest, Szákóczi-út 61. Javí­tásokat tökéletesen végessz­k. Alspittatott, 1889. ARANYAT mindig ú­jabb árban, hamis­­fogak 112 K-ig,elsie­­tőt, brilliánst plati­nát vesz . Orbán aranyműves, Wesselél­yi­ B. 10. A főváros legolcsóbb bevásárló helye a „PANNÓNIA“ Keresztény Fogyasztási Szövetkezet I¥„ Múzeum-körút 41. Telefon : 95—04. József 73—22. KÖZPONTI RAKTÁRAK : IX., Erfcel-utca 17. Telefon:­­J. 44—08. VBI., Barsee-utca 43. FIÓKÜZLETEK : IV., Múzeum-körút 41. Telefon: 95-04. 1., Verpeléti-út 4—b. Telefon : J. 48—08. U. Fa-utca 53. Telefon: 50—80. I., Lövőház-utca 13. IX., Erkel-utca 17. Telefon: J. 44-08. VII., Cserhát-utca II. Vill., Pinter-utca 50. Vili., Valária-utca 7. Kath. és ITotestána N8szövetség. X- Halom-utca 43. Jeroher-sörgyár. Tele­fon : J. 58—12. Pestszentlőrinc. OUei-ut 14 S. 111., Bécel-ut­­34. Újlaki gőztéglagyár. Telefon: 41—60. 10., Hajógyár-ub­* 2. Ó­budai dohánygyár. Telefon: 41—07. VI.. Felad erdősor 43. Saondy-utca sarokház. VIL Lip­oton 23. l­nt sebet városi de­­hinggyár. Telefon: J. 123-80. Vill., Vlg-utca *. Körletp vasuanoáság. Telefon: J. 00-90. „Kelenföld. • Átlós-úti valampe­re?, mán. VL, Aréns-út HZ. VOlanytelep. Újpest BOB vasút! villány­telep. V- Lipót-taSrot 22. E. V. V. igazgatósi,g i épülete. VII- KertEM-utca 12. E. V. V. igazgatósági épülete. Vili., Bareu-utca 130. Köxtemető-ut sarok, varanytelep. VIL.Thökity-ut 173, Zugló. Hajtsár-út sarok, vili. telep. N­-Szisz Károly-etna 2. vili. társasági bérház.: nL, Közvágóhíd. Villamos végállomás. Jegyezzen mindenki legalább 2 drb 50 ko­ronás üzletrészt, mely 5°/6-os osztalékot jövedelmez. Azonkívül a bevásárlás u­tán vásárlás visszatérítés jár. Múlt évi forga­lom 53 millió kor. Befizetett üzletrésztöke 2t és millió korona.

Next