A Nép, 1925. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

1925 február 1, vasárnap ATWCK. A világ Blaseo Ibanez, a rágalmazó spanyol-zsidó Kudarcot vallott . Egész Spanyolország XIII. Alfonz és Primo de Pi­­er­a mellett" — A NÉP tudósítójától Madrid, jan. 27. Blaseo Ibanez nevétől hangos Európának az a bizonyos sajtója, amely meleg összeköttetést tart fenn a világ forradalmasításának fészkeivel, a szabadkőművesség páholyaival. A „spanyol író“, akiről tudni kell, hogy százszáza­­l­éj­kos zsidó és pedig ennek a faj­abban kiváló uralkodó, hogy egyéni tisztasága fölötte áll a hét­köznapi mértéknek, hanem abban is, hogy nemzeti urulkodó, aki mélyen átérzi nemzetének gondol­kodását, vágyait és ideáljait. Okos és bölcs uralkodó, akinek nincse­nek hatalmi szenvedélyei. Tehát alkotmányos, a­nélkül, hogy gyönge vagy valamely kot­­teria bábja volna. A király abban a pillanatban, amikor 2 év előtt Primo De Rivera meglepetéssze­rűen megcsinálta a nemzeti dik­tatúrát, azonnal a nemzeti gon­dolat mellé állt s szabadfolyást engedett a nemzeti akarat érvé­nyesülésének. Ez az előrelátó po­litika népszerűtlenné tette az in­ternacionalista érdekek spanyol exposituráában, az anarchista és kommunista-vörös pártokban és sajtóban, de soha sem ismert nép­szerűségre emelte a spanyol nem­zet szemében. A lovagias király, aki tudvale­vőleg menedéket adott a magyar király özvegyének és árváinak, kitűnő katona, jó családapa és vallásos a Bourbon—Habsburg­­vér hagyományai szerint. Blaseo Ibanezben az emigrán­sok végzete dolgozik, távol attól az országtól, amelyet elárult és beszennyezett, nem ismeri fel a valódi helyzetet. A valódi helyzet pedig az, hogy XIII. Alfonz mel­lett óriási tüntetésekben nyilvá­nul meg egész Spanyolország köz­hangulata, Madrid e pillanatban is — mi­kor e sorokat írom —,valóságos zarándok­helye a vidékinek, ahová felsereglik a nép, hogy meleg de­ hogy a forradalom és a szégyen martaléka lett. inaik' sefandi m­agából, a leghallat­lanabb rágalmakat, és gonosz rá­­fogásokat fűzte össze XIII. Alfonz király ő felsége ellen egy brosúra keretében, amelynek tartalmát aztán az internacionális zsidó saj­tóhír szolgálat csatornáin széthi­­resztették, a világ minden részében. Blasko Ibanez körülbelül az a fajta „forradalmár“, akikkel telve vannak az interna­cionál­is nagy hotelek Svájcban, Párisban és Londonban , akik a biztos távol­ból élősködnek hazájuk becsületé­nek szétmarcangolásán. A „fehér Magyarország“ híveinek nem kell magyaráznom ennek az ember­fajtának természetrajzát, de azért mégsem végzek fölösleges munkát, amikor a magyar közvéleményt figyelmeztetem: ne adjon hitelt Blaseo Ibanez rágalmainak, mert ezek a világgá szaladt „magyar“ forradalmárok közismert rágal­maival azonos lelkiségből fakad­nak. A világháború idején az antant propagandá­ja a német, az osztrák, a magyar, a bulgár és a török uralkodók rágalmazásával ásták alá a tekintély elvét. Ma már tud­juk, hogy a Vilmos császárra és IV. Károly királyra, Ferdinánd bolgár cárra ráfogott hírek merő kitalálások voltak. Most XIII. Alfonzra került a sor, aki hazáját megmentette a háború borzalmaitól, aki nem volt monstrációval adjon kifejezést a ___ _ _ ^ ^ ^ ^ király iránt való hódolata és tor­hajlandó az antánt szolgálatában ] betettem, ragaszkodása mellett, pazarolni nemes nemzetének vé-1 Blaseo Ibanez eljátszotta a kis rét, a németek és a magyarok el-­ játékait. Spanyolország a nemzeti len, az arany internacionale „de­­j gondolat” diadalának hazája, ami­­mokrata“ bőrbe bújt érdekeiért.­­k°r a bűnös merénylő azt hitte, Ezek a támadások azonban nem fognak célt érni. XIII. Alfonz a világ első gentlemanje, egész férfi, nemes gondolkozásé, úr, a lelke gyökeréig király, a szónak abban az értelmében, ahogy a király fo­galmát egy par excellence mon­archikus, királyhű nép elképzeli. A spanyol nép szinte döbbenetes egyhangúsággal s a faj vérében lobogó lelkesedéssel foglalt állást a rágalmakkal szemben királya mellett. XTIT. Alfonz nemcsak D. S. Albaner. ] XIII Alfonz, Spanyolország királya Primo de Rivera, a spanyol diktátor gensiem an­­e IA LENGYEL ZSIDÓK EREDETE Ma Méssely Lajos Amikor a nyolcvanas éviekben a már akkor is legnagyobbrészt zsidó kézen levő pesti újságok az Akadé­miát támadták, az öreg Pulszky Ferenc ezzel az egy, azóta szálló­igévé tett mondattal reagált a tá­m­adásra: „A kutya ugat, a karaván halad“. S valóban a legtöbb eset­ben ez a legbölcsebb, sőt gyakran az egyedül lehetséges álláspont, mert ha az em­ber mindarra a napról-napra megis­métlődő alant­járó és gonosz táma­dásra, melyet a sok tintak­ébar a magyar önérzet s a magyar múlt és jövő ellen intéz, tárgyila­gos komolysággal akarna­­reflektál­ni, akkor egy napnak nem 24, h­a­nem­ legalább is 24X24 órából küdne áll­nia. Azonban minden támadást még­sem szabad szó nélkül­­hagynunk, mert a hiszékeny m­agyar közönsé­get könnyen­­megtéveszthetik s faji önérzetében és vértud­atában is meg­ingathatják az olyan folytonosan ismételt és­ országszerte tendenció­zusan terjesztett bódult® ág­ak, mint hogy pl. „a lengyel zsidóik turáni eredetűek é® így egyenes rokonai a magyarságnak“. Efféleképpen hirdette ezt már kár Isteniben boldo­gult Giesswein Sán­­dor prelát­e, aki 1921 február 23-án azzal a® állítással lepte meg az ámuló nemzetgyűlést, hogy ,,a tu­ráni és a sémi faj között erős rokon­ság látszik, sőt azt mondhatnám, hogy egyazon magból származnak“ (1. ..Uj Nemzedék“ 1921 febr. 23. sz.). E bizarr ötlet igazi forrásán nem is kell tűnődnünk, azonban annál megdöbbentőbb volt, amikor, mint Apaf­áj följegyezte, a harcias és nem zsidó Banaha páter a, szószékről hir­dette, hogy „a magyar zsidóság igen komoly tudósok állítása szerint nem is sémita eredetű hanem a kazá­roktól származtatható, épúgy untat a lengyel, német és orosz zsidó, akik ezúton tulajdonképpen faj­­rokonaink lennének“. Apafit .A Cél­-ban közzétett na­gyon alapos tanulmányában apróra bebizonyította, a mese tarthatatl­ai­ságát, azonban azóta is állandóan kisért ez az agyrém s legutóbb a nemzetgyűlés janu. 23-iki ülésén Beck Lajos ismételte meg Giesswein és Bangha páter­ tanítását. Azt hiszem, hogy amikor az egy­séges párt fölkentjen­ jobb ügyhöz méltó buzgós­ággal támadják az ő leglelkesebb alkotásukat, a numerus clausus-törvényt, a Beck-féle elmél­kedésnek nyilván a csatatér tüzér­ségi előkészítésse a célja. Lehetőleg mélyen szántó lövegekkel porhanyó­vá kell tenni a lelkeket annak a gondolatnak a befogadására, hogy­­hiszen testvérnép vagy mik a zsi­dókkal, ne bántsuk egymást, hanem boruljunk egymás keblére” (termé­szetesen mindig úgy értve a dolgot, hogy a kebel a zsidóé maradjon s a gójnak esak a borulás jusson). Hát ennek a mételynek elharapód­­zását minden erőnkkel meg­­ kell akadályoznunk, mert megingatja a magyarságot faja öntudatában s mert egy betűje sem igaz. Beck Lajos a Világ jan. 24-iki szá­ma szerint Vikár Bélának egyik tu­dományos előadásából merítette a fent idézett tételt s ha az idézet he­lyes, akkor tulajdonképen azzal a tudományosnak­­mondott előadással állunk szemben, melynek minden betűje téves. Az igazság t. i. az, hogy: 1. sem a­ lengyel, sem semmiféle más zsidó nem turáni eredetű. 2. sem a lengyel, sem semmiféle más zsidó nem rokona a magyarnak. Ami specifik­ter a­ lengyel zsidókat illeti, ezek eredete a következő: A babyloni fogságból kiszabadult zsidók egy része visszatér© Palesz­tinába s újból felépítette Jeruzsá­lemet, másik része azonban észak­nak fordult és bevándorolt Arme­­niáb­a és a Kaukázusba, ahol már a Kr. u. második században megte­lepedett. Azonban innen is tovább vándorolt s mintegy 40.000 zsidó be­özönlött a Krimi-félsziget és a Kájspi-tó között eltér illő Kazáror-II.ÍJ(,uji •­rí Sfeik) Xjt­í és­­ Apafit. Adalékok a honfoglalás kora­beli zsidó-kazár kérdéshez: „A 051“, 1923. 16. 1. szákba, ahol a­­VII. században Kr. u. rávették az uralkodót és a fő­­nemességet arra, hogy térjenek át a zsidó vallásra. Nem kell magyarázni, hogy a zsi­dóság mindig­ és mindenütt a hata­lom birtokosaihoz (az uralkodóhoz s a főnemességhez) dörgölődzött. így tett Egyiptomban, amikor a né­ger uralkodók néger udvarnagyjai­­val házasodott össze s megtelt né­ger vérrel. így tett Palesztinában a bethitákkal, ahol előázsiai (ar­­menoid) vért vett magába s bizo­nyára így tett Kazárországban is, ahol a kazár főnemességgel össze­házasodva, eddigi sémita, hethita, hamita, néger vérelemeit még mon­gol és keletbalti vérrel is meg­tetézte. Ez a roppant kevertvérű zsidóság azután ismét tovább vándorolt s a XI. században a ruthének földjére, a XII—XIV. században pedig Galí­ciába és­­Lengyelországba jutott, ahol a keleti vagyis askenázi zsi­dók magvát alkotta. Azonban a lengyel zsidók kelet­ről bevándorolt törzse Boutsch-Bru­­jewitsch orosz ethnographias leg­újabb műve szerint, lélekszámában nagyon csekély volt ez nyugatról, Németországból bevándorolt tisztább vérű (szefardil zsidókkal gyarapo­dott, akik a keresztes háborúk ide­jében kitört zsidóüldözés elől, külö­nösen a rajnai frank­ tartományok­ból (Majna-Frankfurt környékéről) nagyobb számmal vándoroltak be Lengyelországba. Oroszország Nagy Péter uralko­dásáig (1682—1748) nem engedte be eikét, azonban Nagy Kázmér len­gyel király (1333—1870) prívi légiu­­­mokkal édesgette be őket, mert be­lőlük akarta megalkotni a Lengyel­­országban akkor még hiányzó kö­zéposztályt (ezt azután fényes si­kerrel, meg is cselekedte). Ezek a Németországból bevándo­rolt zsidók alkotják a lengyel zsidó­ság zömét, aminek kész bizonyítéka az, hogy a lengyel zsidók csa­ládi nyelve, az úgynevezett jid­dis nyelv, a­ rajnai frankok közép­kori nyelvjárásának a rokona s hogy a lengyel, zsidók mai család­neve is nagyrészt német eredetű, úgyhogy az angoloknak teljesen iga­zuk van, ha a hozzájuk bevándorló zsidókat német zsidók (germán ,je­n's) néven különböztetik meg. Ez a lengyel zsidók eredetének hi­teles története,­ melyből világosan kitűnik, hogy a lengyel zsidóknak semmi közü­k a magyarsághoz. A kazárokra visszatérve, egykorú arab és zsidó Lók följegyzéseiből valóban kiderül, hogy amikor a ka­zárok szomszédságában lakó honfog­laló magyarok a IX században fel­kerekedtek ,z a Kárpátok felé vonul­tak, a kazárok egyik törzse, vagyis a kabarok hozzájuk csatlakoztak s velük együtt foglalták el mai ha­zánkat. Arra nézve azonban, hogy e­z a kabar törzs zsidó lett volna, a leg­csekélyebb bizonyíték sincs. Ibn Fazlan arab író, aki mint az abiba-szidi kalifa követe időzött a kazár udvarnál, nyomatékosan üd­ömél­i, hogy csak a feje­delem (a khagún vagy kaán) s a főnem­esség vette fel a zsidó vallást, el­lenben a fegyveres nemesség m­ozlim vallású, a köznép pedig bálványimádó volt.­ Már most eb­ből teljes lehetetlen­ség azt hámozni kii, hogy a honfog­laló magyarokhoz csatlakozott ka­barok zsidók lettek volna. Fajaikra nézve bizonyosan nem voltak azok, sőt még vallására nézve is legföl­jebb egy-két főúr lehetett az, akit a szemigéta néven ismeretes Weima­rer historisch-genealoges Taschen­buch, Nagy Iván nyomán valóban mint kazár zsidó magyar grófokat emleget. Egyébként maga a kazár nép az esetleges zsidóvérben­tés ellenére sem válhatott zsidóvá, mint ahogy An­­golországnak az a híres agárfalkája sem vált azáltal bulldoggá, hogy bátorságának és kitartásának foka-3 Bans Günther, Bassenkunde, 7. kiad. ifa. .uhr. ?.: 3 I. Hoernes, Natur­n, Urgeschichte d. Moose­hon, I. 1909., 587. 1. 4 I. t. 1992. II. k. 1913. ­ BÉ­LYEGGYŰJTÖK! I ! Február 10- én jelenik meg a legjobb képes I jj bélyegszaklap a jj ♦ mmmmm ♦ szenzációs 40 oldallal, több mint 1 00 illusztráci­­ówrlflinit­és pályázatokkal, spfc .kedv­ezm­énnyel Évi előfizetés 10 számra 85­.000 korona. Fizessen elő azonnal a kiadónál b­udapest IV, Gróf Károlyi utca 26. Postatakarékcsekkszámla 44.082. szám. 3

Next