A Nép, 1925. február (7. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
t ATWfcP ttZS ferrari vasárnap HÉTRŐL HÉTRE TEA MELLETT Jó estét, kedves barátnőim. Ha volt valaha örömre oka a magyarnak, hát az éppen most esedékes oda vagyok a gyönyörűségtől. Három nap és három éjjel számolgattam, törtem a fejemet, összeadtam és lvontam, — a szorzáshoz tudniillik csak a szerencsések értenek, az osztás pedig kizárólag a gazdagok privilégiuma, — szóval: kimerítettem számtani képességem tárházát, minek következtében sikerült megállapítanom, hogy valóban van gondviselés a földön is. íme, az eset. Eddig, házbérnegyedek közeledtével krónikus váltóján gyötört és búskomorsági hajlamok jelentkeztek velem együtt néhány százezer budapesti pártáinál, most azonban rájöttem, hogy éppen megfordított közérzeti tünetekre lehet kilátásom. És ez az, amiért áldom a népjóléti minisztert. Elhatároztam, hogy ha megpukkad is a háziuram és ha kilakoltatással fenyeget és ha én leszek a legüldözöttebb szerencsétlen a házban — élni fogok törvényadta jogommal és február 1-én tényleg nem negyedévi, hanem csak egy havi házbért fogok fizetni. Tudom, hogy bátorságban nem lesz sok követőm, tudom, hogy a tengernyi megpróbáltatáson átment pesti lakó, ha vért izzad is, de fizet. Fizeti az újra égtelé rugaszkodott házbórt. De kérdezem: mi értéke van a cukorrétegnek a keserű pilulán, ha csupa gyávaságból lekaparom róla? Hogy háromhónapi nyugalom helyett ezután minden elsején kezdhetem a fejfájásig menő számolást, egyelőre nem rontja örömömet. Élvezem a szokatlan élvezetet nyújtó jelent és a pénzem, amit nem kell kiadnom lakbérre, nászajándékot veszek Iluskáinak, a húgomnak. — Hogy-hogy? Iluska férjhez megy? Hiszen lakáshiány miatt halogatták két év óta az esküvőt! — Hja, eddig így volt. Ha azonban számításba vesszük, hogy a havonta fizetendő lakbér miatt hány családot, lakoltatnak majd ki ravaszul kieszelt ürügyekkel, hány lakásra lesz feltétlenül szüksége a háziúrnak és hogyan működnek a lakástörvények zegzugos egérutain a pompás szimatú rágcsálók, mondom, ha mindezt figyelembe vesszük, határozottan, sokat javultak a házasulandók kilátásai, feltéve, hogy akad jó summa milliójuk az ügyek elintézésére. — De hiszen ez azt jelenti, hogy megint jókora lépéssel közeledtünk a Balkán felé! — A Balkán felé? Hajh, kedves barátnőm, te is úgy jártál, mint az egyszeri góbé, aki a szemüvegtől nem látta a világot. Egy kis balkanizmusért nem megyünk a szomszédba, hál’ Istennek. De nem, erről akarok beszélni, hanem Iluskáról és arról a sok-sok Iluskáról, akik hasonlóképpen évek óta várják, hogy választottjukkal az oltár elé állhassanak. Ha kormányhatalom lenne kezemben, a nemzet jövője szempontjából, hatósági alapon gondoskodnék arról, hogy fiatal házasulandók fészekhez juthassanak. Manapság, mint annyi sok mindennel, ezzel se törődik senki. Szóval: Iluska végrevalahára megtarthatja esküvőjét. Az ellentéteket bizonyos tekintetben nagyon szerettem, de azt az ellentétet, amely a diktatúra Házasságai és a mai házassági lehetőségek között fönnáll, mégis szíveden enyhíteném. Akkor öt perc alatt házasodtarttál, is válhattál, új frigyre léphettél, szóval a komikum teljes kimerítésével egyesülhettél választottaddal, ma viszont a sok nyomorúság állít annyi akadályt a szerelmesek elé, hogy csak törhetetlen akaraterő tud nagysokára megbirkózni vele. — Bizonyos, hogy a létszámcsökkentés se mozdítja elő a házasságokat. — Természetesen. A kisebb kenyér mindig nagyobb nyomorúságot hoz az egész vonalon. De kérdem a kormány nyelvén és a kormány szíve szerint: mi szüksége van a köztisztviselőnek, pláne a létra alsó fokán támolygó köztisztviselőnek — házasságra? örüljön, hogy élhet. Örüljön, hogy csak B-listára került. Az élet nem gyönyörűség, nem boldogság, nem szerelem, nem családalapítás, szóval semmi afféle, amit rebellis emberi érzései követelnek. Csupa szerencse, hogy ebben a lenyomorított csonka országban legalább falán nem ismerik a B-listát. Mondják ugyan, hogy egyik-másik gazda megpróbálta az iszákos béresét B-listára tenni. De mit nyert vele? Kellett fogadnia másik iszákos bérest. — Az élet tehát a régi vágányain halad a falu apró fehér házai között. Nagy és virágos bottal, szélején lobogó pántlikákkal, luflacssal a kézben, nótás kedvvel, táncos lábbal járnak lányhivóba a mulatságrendező legények és ha elnyikkantja vonóját a füstösképű cigány, amúgy magyarosan, duhajos jókedvvel fogják oldalba a levegőt Ha így farsangtájt elvetődöm egy-egy mulatságba itt a fővárosban, mindig úgy érzem, hogy nyakatokért divatos táncaikkal itt fogyasztják a limonádét és amott, falun a pezsgőt. Valóban megszomjaztam. Kérek egy csésze teát. (tkh.) Hebrona mulat — a magyar írás javára •— A NÉP kiküldött Utolós Hójától. — Szentendre, jan. 31. A Budapest—Visegrád közötti Dunavonal egyik legkedvesebb nyaralóvárosa Szentendre, el lehet mondani reá, hogy amit a természet jókedvében adhatott, azzal bőven megáldotta ezt a régi, érdekes várost. Történelmi idők levegője jár az öreg utcákon s a konzervatív, erkölcsös magyar, német világ találta meg otthonát még nemrég is Szentendrén. A lakosságot nyárspolgári ideálok hevítették, az idilli állmok kiteljesedtek, ha az iparos, vagy hivatalnok, vagy kereskedő-családfő meg tudta szerezni a maga kis házikóját, melléje az elmaradhatatlan párholdas szőlőt, ami azután megtermette mindazt, mi szem-szájnak ingere. És még egyet nem felejtettek el Szentendre derék polgárai: azt, hogy a köznek áldozzanak, így vált lehetségessé, hogy még a boldog békeidőkben a város közel négyezer holdas ingatlant vásárolhatott. Akkor emelte fel fejét az újak serege, akik félrelökték a tradíciókat. Mint mindenütt másutt, a modern haladás jelszava mellett itt is végigcsinálták a maguk nemzetgyilkos hódító hadjáratát, elkufárosították a közszellemet. A sok Glanz, Dános, Kalmár, Weisz, Goldberger, Krausz, aki a háború előtt meggörnyedve, az alázat nesztelenségével csúszott Szentendre társadalmába, a háború után egyszeriben kiegyenesedett és hatezeréves gőgjének minden öntudatát nekifeszítette a csendes város csendes ellenállásának. Amíg a szentendrei legények a frontokon vitézkedtek s lerótták véradójukat a haza iránt, addig a jövevények idehaza sápoltak s fölözték le a rebach minden eshetőségét és kínálkozó alkalmát. A háború végéig a szentendrei zsidók zsebe is csakúgy megduzzadt, mint a többi magyar városok és falvak élősdijeé s 1919-ben már csupán az hiányzott, hogy a példátlan anyagi előretörés eredményeire feltegyék a politikai vezetőszereplés koronáját. A nevükben gondosan megmagyarosított zsidók, akik szatócsból olyan bámulatos gyorsasággal vedlettek át intellektüellekké, egyszerre az élre ugrottak s miután már jóval előbb megszerezték a város határának legszebb földjeit, épületeit, kertjeit s ily úton betolakodtak a képviselőtestületbe, könnyű volt birtokba venni a fajilag legyengített város közigazgatási irányítását is. Ismeretes még az a botrányos eset, amikor a tavalyi tisztújításon Szentendre csodálatosan egységes és csodálatosan idegen zsidó társadalma egyetlen szótöbbség árán megbuktatta a többi rétegek jelöltjét, ekkor lett polgármester Starzsinszky László dr. addigi főjegyző, aki nem tartozik ugyan fajilag közéjük, aki azonban családi összeköttetéseinél fogva legalább is alig mondható elfogulatlannak. Mondani is felesleges, hogy az ő vezetése alatt most már szabadon burjánzik a zsidó liberalizmus és a vállalkozói szellemnek sok érdekes, de annál inkább káros kihajtása. Az „új rezsim“ (talán inkább rezsin-t kellett volna írni) első „hőstettéül“ azt a tényt jegyezhetjük fel, hogy megépült a szentendrei városháza. Talán nincs is természetesebb dolog, mint az, hogy ez a városháza a magyartalan stílus minden ékességét magára hordja. Akik a helyzettel ismerősek, azt mondják, hogy ennél a városházépítkezésnél a vállalkozótól, építőmesterektől kezdve lefelé egészen a munkásokig mindenki zsidó volt, magától értetődik, hogy a kőművessegédek és a téglahordó napszámosok ezúttal nem értendők a numerus clausus érvénye alá. Mi kellett most már ahhoz, hogy a kultúrszanálódás teljessé legyen: természetesen át kellett számozni a házakat, csinos zománc táblácskáknak kellett felrepülnie a patrícius, ősi kúriákra, — a hetvenmilliós tábla-megrendelést, persze ismét: Bienenstock Lipót szállította. Ascher László úr viszont a hídépítésnél jutott jótékony szerephez. Ez a nagyarányú berendezkedés, vagy inkább átrendezkedés megkövetelte, hogy feltollasodott zsi df ORVIN-SZÍNHÁZ lei. 8W» 86—8« lilefidófiok kezdete• bemutató pénteken tél 8*kor, többi hétköznapokon V?7 és 9-kor vasár- és ünnepnap «/♦5, 7 és VilO-kor AZ ARAB (Ramon Rovarról — Kox és a fekete kéz — Híradók — A Megvadult villamos — Somogyi Nusi — intim P. MOXI-DÍVSOR Szombat, január 31HIRANÍ A leleion j. 121—30 Előadások L. ’ja. és Œ/»10 órakor A Missisip! rabjai (Griffith meetorműve) tx-t’ox 1 felv. legújabb vipjátéka. SZAMARA telefon. ■ 1. 140-2? Előadások ö, V'7, i/a és 10 órakor niN-TiN-TlN (kutyatörténet 6 felv.) A Bowy Streets fiúk (burleszk 2 felv.) IffQYAL-APOLLO lErzsébet-körut) 10* 118-04 Előadások IV»6. bs8 Való Az utolsó ember (Emil .tanning«, 7 felvil A nagyherceg pénzügyei (H. Liedlke 1 l)Iff APITOL l iimpalota (coross-tér) telefon J 142 19. Előad. kezd. u, 7,2-kor Az utolsó ember (Emil .Tannings, 7 felvjk A nagyherceg pénzügyei (H.Liedtke 7 r.ll ffatula László és Hermann Ferike SARMEN-MOZGO ** 1 Erzsébet-körút és locany-utca sarok Előadások kezdete hétköznapokon 4 ú. fóli vasár- és ünnepnapokon 3 órától l élszezek (Marcel Prevost regénye 8 f.) I Buster Keaton a töszdén í fflíLÍT-MOZGÓ (Vígszínház mellett) előadások kezdete: hétköznap 5, WiS, Wall) I vasárnap fél 4, túl 8, fél 8 és fél 10 Dr. Jack, Harold Lloyd, 0 felv.) A sors hegyfokán dráma 7 felv.) WURAN-MOZGÓ VI, Nagymező u. 21 m Előadások 5 7. 9. Vasárnap S-tól Dinty, az árvák apja Ikomédis 3 felv . és a kiegészítő műsor «ÓVÁROSI NAGY-MOZGÓ " RÁkóczi-ut70) Telefon: József 04-9/ Előadások • -I, */a8, Vr 10 órakor Rín-Tin-Tin A kis mezítlábas I WIVOLMVI. Nagymező-ntea 8 leleten: 30-49 | “ Előadások kezdete 5, VsS, VrlO-kor Teljesen u| műsor MIitAVti* g^OYAL-ORFEUM telefon József 121-28 vonzközi Varieté műsor. Reztete 8-kor, vasárnap d. o. fél 4-kor SODORJON JANIN A ' PAPÍRT! ! POGÁLY Kezdete este U Arakot (áróra reggel 6 óra kr) Budapest at La mononine szórakozóhelye daárnk most már a társadalmi dekórum csillogását is megszerezzék a maguk számára. Egymás követték a mulatságok, a bálok, jórészt a® új Városháza nagytermében, amit közben — mint látjuk, nem minden alap nélkül — zsinagógának keresztelt el a szentendrei naphumor. A keresztény ezrek egy ideig el tudták magukat különíteni a nagylelkű kereskedőktől, (a városi pihéshez a kiskirályai ugyanis lereszkedéssel nem igen takarékoskodtak a szentendrei hivatalnokokkal, munkásokkal, katonákkal szemben), annak azonban már nem lehetett ellenállani, hogy az „előkelő polgárság“, amely alatt Csonka-Matgyajarsaá©aa mindig és mindenütt zsidó értendő — a háborúban elesett hősök emlékére gyűjtést, mulatságot ne rendezzen. Az eszményi cél tehette, Hegyennek a bálnak védői helyére meg lehetett nyerni Aknássy Lászlót, az egységes párt ügyvezető elnökét, aki különben igen jóindulatú férfiú, de filantróp céloknak nem tud ellentállni. Hogy azután, az ilyen eljárásnak megvan a természetes következménye, hogy a báli fővédő személyén keresztül újabb szimpátiák rózsaszála nyíljék ki derék egységes pártunk számára, ez csak természetes, erről tehát ezúttal ne beszéljünk.