A Nép, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
19*1– 1925 március 1., vasárnap POLITIKASI NAPILAP Szerkesztőség : VI. ker., Rózsa-utca 111. szám. Telefon: J. 63—80, J. 63—81 Kiadóhivatal: VI. kerület, Rózsa-utca 111. szám. Telefon : József 103—85. Megtelenik d. a. ?■ órakor Ára 3000 korona Budapest, VII. évf, 49. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hóra............40.000 K Negyedévre . . . 120.000 K Külföldön a fenti árak hétszerese Ausztria területén: Egy hóra............ 60.000 K Negyedévre . . 129.000K magyar korona értékben Meghalt a Német Birodalom elnöke Ellentétes híresztelések után, délelőtt 11 órakor erősítette meg a halálhírt a Wolff-iroda . Az elnök — anélkül mog eszméletét visszanyerte volna — ma 10 óra 15 perckor meghal A NÉP tudósítóitól. Berlin, február 28. (10 óra 30 p.) A bécsi távirati iroda jelenti. A birodalmi elnök haláláról szóló jelentést hivatalosan nem erősítik meg, de kijelentik, hogy állapota reménytelen. Berlin, február 28. (11 óra 20 p.) (Wolff.) A birodalmi elnök ma délelőtt tíz óra tizenöt perckor csendesen elszenderült, anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna. Halottaságánál jelen volt a birodalmi elnök felesége, gyermekeivel és vejével, Jeniczko dr.-ral, továbbá Meissner dr. államtitkár. Alig egy hete, hogy Ebert elnököt kezelőorvosa, Bier professzor kezelés alá vette, azóta állapota egyre súlyosbodott és bár az operáció után némi enyhülés állott be, az orvosi tudomány nem tudta meg-s akadályozni, hogy a hashártyagyulladás végzetessé ne válljon. Az első német birodalmi köztársasági elnök nem volt nagykoncepciójú államférfi, amikor Németország áteset a háborút követő “ nagy válságon. Valakinek élére kellett állania az új köztársaságnak és így került előtérbe a szociáldemokrata párt vezére. Ebert elnökösködésének ideje alatt sem mutatkozott tevékeny invenciózus államférfinak, megmaradt pozíciójában, mert nem hajlott semmiféle szélsőségre, megmaradt ugyan szociáldemokrata politikája mellett, de mint jó német hazafi, nem zárkózott attól sem, hogy a nacionalisták igényeinek is eleget tegyen, amikor a legújabb birodalmi választásokon a német nemzeti képivselők többségben kerültek be a parlamentbe. Nyugodt és belátásos politikájával megelégedett azzal, hogy a hatalom nem csúszott ki kezéből, mert úgy vélte, hogy ezzel tudja legjobban szolgálni pártját, a szociáldemokratákat. Semmiféle mozgalomban nem vett részt és a külföld előtt is csaknem ismeretlen volt a személye és a külföldi sajtó is mint jelentéktelen, szürke, mindennapi államférfiút kezelte. Csak a legutóbbi hetekben a világraszóló Barmai Kutischker botránnyal kapcsolatban került az ő neve is felszínre és úgy látszik, ez a meghurcoltatás és a pártjában történt visszaélések leleplezése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a gondoktól megőrölt idegzete nem tudott ellentárni a betegség támadásának. Halála mindenesetre nehéz órában következett be, mert Németországban éppen most a legerősebb a nemzeti és az internacionális szociáldemokrata pártok küzdelme és eddig Ebert elnök személyére még korai volna minden kombináció. Halála annyira váratlanul érte a német politikai világot, hogy egyelőre teljesen bizonytalan, melyik párt fogja megválasztatni a német néppel saját elnökjelöltjét. Kora délelőtt teljesen ellentétes hírek keringtek Ebert elnök állapotáról és az első halálhírt, amely még kilenc óra előtt érkezett, azonnal nyomon követte a következő, amely így hangzik: Berlin, febr. 28. A birodalmi elnök állapotában az éj folyamán olyan erős rosszabbodás állott be, hogy reggelfelé az orvosokat konzíliumra hívták össze. A halál a kora délelőtti órákban következett be. Pár perce rá jött még egy távirat a Wolff-irodától: „A birodalmi elnök kezelő orvosai a beteg állapotáról ma reggel kilenc órakor a következő jelentést adták ki. Ma reggel öt óra tájban a hashártyagyulladás hirtelen tovább fejlődött. A birodalmi elnök erőállapota gyorsan hanyatlott.Ez időszerint alszik, állapotát orvosai reménytelennek tartják. Az ellentétes hírekre vonatkozólag a bécsi távirati iroda telefonon annyit jegyzett meg, hogy a Wolff iroda által kiadott jelentést ő is megkapta, ennek ellenére fenntartja azt a korábbi jelentését, hogy a birodalmi elnök meghalt. Ezt a jelentést berlini képviselőjétől kapta, aki telefonon is megerősítette a halálhírt, de egyúttal megjegyezte azt is, hogy Berlinben titkolják a halálesetet. Telefonérdeklődésre a Wolff-iroda újólag megjegyezte, hogy a halálhírért csak a terjesztők vállalhatnak felelősséget, mert az ő tudomásuk szerint a halál nem következett be és semmi ok sincs a titkolódzásra. Érdeklődtünk a budapesti német követségnél is, azonban itt még nem tudtak semmivel sem többet, mint a reggeli táviratok, egyéb jelentés nem érkezett a követséghez. A bizonytalanságot tizenegy óra után szüntette meg az a távirat, amelyben a Wolff-iroda most már hivatalosan is bejelenti, hogy az elnök elhunyt. Berlin, febr. 28. (A NÉP tudósítójától.) Váratlanul érte Németországot Ebert elnök halála és éppen ezért a legnagyob megdöbenést keltette. . iNTcZfTvfj Barmek és mag g*ra Siádláe Lehel A „Szózat“ február 27-iki számában két levél jelent meg. Az elsőt zsidó, a másodikat keresztény kéz írta Ulain Ferenc barátomnak. A két levél annyira karakterisztikus és annyit mond, hogy nem tudok közömbösen elmenni mellettük. A két levélből ötéves harcaink motívumai szólnak és beszélnek- két lélektípus jelentkezik, a zsidó és a magyar, amelyeknek ellentéteiből tevődik össze ez az egész korszak minden küzdelmével, minden vívódásával, harcával, törekvésével együtt. A zsidó álarcban jár közöttünk. Hol mosolyogva, szelíden, mint lírai költő, hol fölényesen, mint bankár, hol haragos lobogású szemmel, mint a tömegek bajnoka, hol mint gyöszörgő kisember, hol pedig mint kegyetlen munkaszervező kapitalista. És mégis egyek mindannyian: zsidók. A közös cél egysége, a közös erők, a fajiság konszonanciái egy pályán mozgatják valamennyijét, egyformán teljesítik fajtájuk iránt való történelmi kötelességüket. A csodálatos egység, a még csodálatosabb szolidaritás az ázsiai barbárság misztikus messziségéből sugárzik rájuk- megtanulták minden tagozódás és szóródás ellenére az álarc művészetét. Ha kicsi, ha nagy, ha gazdag, ám szegény, érzi vérsejtjeiben lüktetését a fajta öncélúságának, sohasem keveredik, sohasem olvad idegenbe, akit gyűlölve gyűlöl belső parancsára az íratlan törvénynek, amely az idegengyűlöleten keresztül is csak össze akarja forrasztani afajtát, hogy erőt ne vehessen rajta semmi bomlás, semmi beivakodás, semmi új, semmi idegen. A gyűlölet sohasem gyújt nyílt tüzet lelkükön, a gyűlölet lappangó eleven parázs a külső kendőzöttség rétege alatt, csak olyankor lobbant lángokat, amikor a fajta túl erős és diadalmas. Máskor csak titokban és titkolva hordozza és csak névtelenül beszél róla, az álarc mögül. Úgy, mint abban a levélben, amelyet Ulain Ferencnek írtak névtelenül, amely beláttat minden égésébe az idegengyűlöletnek.