A Nép, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
1925 március 1. vasárnap ATIÉJP Hitler újra akcióba lépett — A NÉP tudósítójától — München, febrár 27. Hitler Adolf, a sokat meghurcolt és be is börtönzött bajor államférfi, ma újra átvette régi pártjának, a Nemzeti Szocialista Pártnak a vezetését. Ma jelent meg újra a nemzeti szocialisták lapja, a „Völkische Beobachter“, amelyben a vezércikket maga Hitler írta s felhívást intéz a német néphez és kifejezi azt a reményét, hogy „a múlt nem fog megismétlődni a jövőben“. Galíciai asztalibetyár a Bazilika kapujában Az asztaligaliciai keresztény leányt eldöz a templom ajtajáig — Csak kihágási eljárás indul meg a csalásért, okirahamisitásért, közveszélyes munkakerülésért már büntetett galíciai ellen „Róna úr, maga olyan kedves úriember.. — A NÉP tudósítójától — Budapest legimpozánsabb templomma, a lipótvárosi Bazilika előtt tag nap délután olyan vérlázító jelenet játszódott le, amely a zsidó fajvédelemmel tisztában levő embereket is méltán megdöbbentheti. Eddig is tudtuk, hogy sok aszfaltbetyár Van Budapesten, akik pénzzel, ravasz-sággal tolakodással, minden elkép-,j kellhető eszközzel dolgoznak erkölcsös keresztényúrileányok megejtéséért, azonban mégis elképesztő dolog, hogy a szemérmetlenségnek olyan megdöbbentő eseménye megtörténhessék, mint ahogy az tegnap megtörtént. Tegnap délután négy óra tájban Kováts Kornél, Kolozsváry János és Fodor Gyula postatakarékpénztár tisztviselőik együtt haladtak hivatalaik felé s mikor a Bazilika elé érték, feltűnő dolgot vettek észre. Egy szép, fiatal, keresztény úrileány kétségbeesetten menekült felfelé a Bazilika lépcsőjén. Egy galíciai típusú ember szaladt utána. A templom főbejáratánál utolérte a lányt, átkarolta, a lány védekezett, a zsidó erőszakos módon dulakodni kezdett vele, majd megcsókolta. A leánynak néhány pillanatnyi dulakodás után sikerült kiszabadulnia az üldöző karmai közül s ekkor hányos sírással a templomba szaladt. A zsidó utána, Kováts Kornél postatakarékpénztári tisztviselő, látva a leány szorongatott helyzetét, felszaladt a lépcsőn, akkor azonban a zsidó már jött kifelé s látva, hogy Kováts a leány segítségére akar sietni, megállt a fiatalember előtt s ijedten el kezdett hebegni: — Bocsánatot kérek, nem tehetek róla, de szerelmes lettem ebbe a nőbe. Kováts felháborodásában arculütötte a zsidót, majd levitte az utcajárdára s a Fürdő-utcában az ügyeletes rendőr elé állította. A rendőr hivatkozott arra, hogy tulajdonképen a hölgynek kell tennie feljelentést, ezért az ő jelenlétére is szükség van. Kováts ekkor visszament a templomba s az egyik padban ott találta a feltűnően szép úrileányt, aki keservesen sírt. Bemutatkozott a lánynak és kérte, hogy kövesse őt a rendőrhöz, mert meg kell tenni a feljelentést. A lány keservesen sírt, nem akart kimenni a templomból, hivatkozott arra, hogy milyen kellemetlen ez a dolog, majd Kováts kérésére mégis megjelent a templomajtóban. A templom előtt ekkor már az aszfaltbetyárt őrizetbe tartó rendőr körül nagy csődület keletkezett, megjelentek a jellegzetes faji arcok, odacsődöt a környékbeli sok textilüzlet rengeteg zsidaja. A leány meglátta az embercsoportot. Ijedten visszahúzódott a templomajtó mögé és testetrázóan zokogott. Kováts újra kérlelni kezdte, majd a rendőr erélyesen fellépett a tömeggel szemben, s ekkor a leány is kijött és rendőr előtt megmondta nevét. Az igazolásnál kitűnt, hogy a 16 éves keresztény úrileány néhány nappal ezelőtt vidékről jött fel Budapestre Gyár utcában lakó rokonai meglátogatására s az esti vonattal akart hazautazni. Délután a városban járt, akor szegődött közelébe az üldöző s bár hogyan akart szabadulni, a leány, félórán át ajánlatokkal mollsztálta és nem akart elmaradni mellőle. Mikor a Bazilikához értek, a leány kétségbeesésében felszaladt a lépcsőkön, azonban követte őt, a templomajtóriát utolérte, 'brutális erővel átkarolta,'megölelte és többször megcsókolta. A stáby erejétől telhetően küzdött, , -• kétszer arcul ütötte, majd sikerült kiszabadulnia a zsidó kezei közül és bemenekült a templomba. Első pillanatban a zsidó oda is követni akarta, azonban a templom belsejébe még semn mert bemenni, visszafordult s akkor szemben találta magát Kováts Kornél postatakarékpénztári tisztviselővel. A leány mindezt sírva mondta el s megemlítette azt is, hogy soha életében a tolakodót nem látta. A rendőr leigazolatta a zsidót és megállapítota, hogy Braun Imrének hívják, 27 éves zsidó kereskedősegéd. A fiatal leány nem akart feljelentést tenni, mert félt a botránytól és a nyilvánosság előtt való szerepléstől, hiszen pusztán a szemérmetlen tolakodás miatt került a dologba. A leány el is távozott, Kováts Kornél azonban követelte a rendőrtől, hogy Braunt állítsa elő a kerületi kapitányságra. Hárman el is indultak a kapitányság felé, ahol a rendőr megírta a botrányos történetről a jelentést. A rendőr kérdésére a galiciai beismerte, hogy egyszer csalásért, egyszer okirathamisításért, kétszer pedig k közveszélyes munkakerülésért büntetve volt. A jelentés megírása után Hana (azelőtt ?) rendőrkapitány elé került a dolog, aki meghallgatta a történetet és kijelentette, hogy Braunt igazolás után elbocsátja, mert nincs feljelentő. Mikor Braunt a kapitány elé állították, jellegzetes beszélgetés folyt le, amelynek egy részletét itt közöljük: — Hogy tehetett ilyet, — kérdezte a zsidótól Róna (azelőtt ?) rendőrkapitány. — Róna úr kérem, olyan szép leány volt, rögtön szerelmes lettem belé Ha az urak meglátták volna, szintén azonnal beleszerettek volna. — Miért szólít maga Róna úrnak? — kérdezte a kapitány. — A kapitány olyan kedves úri-ember, azért szólítottam így. Kováts Kornél hangoztatta Róna rendőrkapitány előtt, hogy Braun ellen megteszi a feljeeentést, mivel Róna kapitány kijelentette, hogy kihágási úton majd elintézik az ügyet. Ezzel azután az aszfaltbetyárt el is engedték az ötödik kerületi kapitányságról. Az építő munkások kiáltványa A Rothenstein-párt a hordón egészen mást beszél, de a munkások megmondják az igazat A szakszervezeti hivatalnoki kaszt feneketlen hitványsága visszaél a bizalmatokkal és elvetemült módon sárba tiporja a szakszervezeti alkotmányt. Vakmerően leszidják és leterrorizálják azokat, akik basáskodásaikat kritizálni merik, vagy más módon alkalmatlanok az ő, klikkuralmuknak. Sőt már arra vetemedett ez a ''salak bürokrácia, hogykizárta a szövetségből azokat, akiknek évtizedes munkássága és pénzáldozata alapja a szövetségi életnek! Ismeretes a szaktársak előtt, hogy a központi vezetőség nemrég 13 szaktársat zárt ki, mert bírálni mert. Most január 21-én újabb 11 tagról egyszerűen a saját zártkörű társaságukban kimondották, hogy azok egyszerűen ki vannak zárva a szövetségből. Nem szégyenük az egész ország építőmunkássága előtt azt hazudni, hogy „a szakosztályok jelentései alapján foglalkoztak a kérdéssel“. Az igazság az, hogy az a nagy alkoholmennyiség, amit „évtizedes harcaikban“ a garatjukon leeresztettek, teljesen elhomályosította a látásukat, deliriumba estek és ez most a hatalmi őrület határára kergette őket. Úgy rendelkeznek, mintha a szövetség az ő privát tulajdonuk lenne, a tagok jogai pedig bitang jószág, amit büntetlenül lehet ide-oda dobálni. Miért kellett kizárni azokat a szaktársakat? Erre a kérdésre csak üres frázisokat sütöget el az a klikk, amely a szövetségünk hervadhatatlan parazitáiból verődött össze. A tájékozatlan közvélemény megtévesztésére torkaszakadtából bolsevizmust üvölt, Moszkva kitartottjainak, a fajvédőkkel és a kormányzattal együtt konspirálóknak állítja be a kizártakat és az azokkal szolidaritást vállaló munkásokat. Hazudozásaik nem ismernek határt, rágalmaznak, emberek becsületében gázolnak, minden eszközt alkalmasnak találnak arra, hogy diszkreditálják azt a mozgalmat, amelynek egyedüli célja a munkásság kenyérért folytatott harcának útjából az akadályokat elhárítani. Magyarország építőmunkásai, de az egész magyar közvélemény rövidesen látni fogja, hogy ha majd ezeket a hitvány, becstelen rágalmakat bizonyítani is kell, milyen szánalmasan vetkőznek le pőrére ezek a nagyhangú diktátorok. Azért a rágalomhadjáratért két fórumon kell felelni, jó urak! Egyik lesz a bíróság, amelyik elé a bizonyítékokat oda kell vinni, a másik pedig az a közvélemény, amelyet célzatosan hazudozásokkal szándékoznak maguk mellé állítani. A felvilágosodott munkásság még a bírói ítélet előtt meghozza a maga ítéletét. Ilyesmivel máris szolgálhatunk. A budapesti ácsszakosztály méltó választ adott a január 25-én megtartott közgyűlésen a központi bürokraták szemtelen erőszakoskodásaira. Külön küldöttséggel meghívta a kizártakat és kitüntető egyhangú lelkesedéssel választotta meg őket a vezetőségbe. Így adta a szakosztály tudtára a központi klikknek, hogy nem hajlandó tűrni az alkalmazottak diktatúráját. Így tiltakozott az emberi méltóságot megalázó önkény ellen és a szakosztály semmibevevése ellen. Hiszen kizárni egy tagot csakakkor lehet, ha ehhez a szakosztály és a bizalmi testület is hozzájárul. de a központi vezetőség kígyómódra kibúvik a közgyűlési határozatok alól, elavult szabályokra hivatkozva, elveszítve az erkölcsi alapot, rendőri segédlettel akarja kierőszakolni azt, amit önkény- Építőmunkások! Szaktársak!