A Nép, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

1925 március 1. vasárnap AT­IÉJP Hitler újra akcióba lépett — A NÉP tudósítójától — München, fe­brár 27. Hitler Adolf, a sokat meghurcolt és be is börtönzött bajor állam­férfi, ma újra átvette régi pártjá­nak, a Nemzeti Szocialista Pártnak a vezetését. Ma jelent meg újra a nemzeti szocialisták lapja, a „Völ­kische Beobachter“, amelyben a vezércikket maga Hitler írta s fel­hívást intéz a német néphez és ki­fejezi azt a reményét, hogy „a múlt nem fog megismétlődni a jövőben“. Galíciai asztalibetyár a Bazilika kapujában Az asztaligaliciai keresztény leányt eldöz a templom ajtajáig — Csak kihágási eljárás indul meg a csalásért, okirahamisitásért, közveszélyes munkaker­ülésért már büntetett galíciai ellen „Róna úr, maga olyan kedves úriember.. — A NÉP tudósítójától — Budapest legimpozánsabb templom­­ma, a lipótvárosi Bazilika előtt tag­­ nap délután olyan vérlázító jelenet játszódott le, amely a zsidó fajvéde­lemmel tisztában levő embereket is méltán megdöbbentheti. Eddig is tudtuk, hogy sok aszfaltbetyár Van Budapesten, akik pénzzel, ravasz-­­sággal tolakodással, minden elkép-,j kellhető eszközzel dolgoznak erköl­csös keresztény­­úrileányok megej­téséért­, azonban mégis elképesztő dolog, hogy a szemérmetlenségnek olyan megdöbbentő eseménye meg­történhessék, mint ahogy az tegnap megtörtént. Tegnap délután négy óra tájban Kováts Kornél, Kolozsváry János és Fodor Gyula postatakarékpénz­tár­ tisztviselőik együtt haladtak hivatalaik felé s mikor a Bazilika elé érték, feltűnő dolgot vettek észre. Egy szép, fiatal, keresztény úrileány kétségbeesetten mene­kült felfelé a Bazilika lépcső­jén. Egy galíciai típusú ember szaladt utána. A templom fő­bejáratánál utolérte a lányt, átkarolta, a lány védekezett, a zsidó erőszakos módon dulakod­ni kezdett vele, majd megcsó­kolta. A leánynak néhány pillanatnyi du­lakodás után sikerült kiszabadulnia az üldöző karmai közül s ekkor hányos sírással a templomba sza­ladt. A zsidó utána, Kováts Kornél postatakarékpénztár­i tisztviselő, látva a leány szorongatott helyze­tét, felszaladt­ a lépcsőn, akkor azon­ban a zsidó már jött kifelé s látva, hogy Kováts a leány segítségére akar sietni, megállt a fiatalember előtt s ijedten el kezdett hebegni: — Bocsánatot kérek, nem tehetek róla, de szerelmes lettem ebbe a nőbe. Kováts felháborodásában arcul­­ütötte a zsidót, majd levitte az utca­járdára s a Fürdő-utcában az ügye­letes rendőr elé állította. A rendőr hivatkozott arra, hogy tulajdonké­pen a hölgynek kell tennie feljelen­tést, ezért az ő jelenlétére is szük­ség van. Kováts ekkor visszament a templomba s az egyik padban ott találta a feltűnően szép úrileányt, aki keservesen sírt. Bemutatkozott a lánynak és kérte, hogy kövesse őt a rendőrhöz, mert meg kell tenni a feljelentést. A lány keservesen sírt, nem akart kimenni a templom­ból, hivatkozott arra, hogy milyen kellemetlen ez a dolog, majd Ko­váts kérésére mégis megjelent a templomajtóban. A templom előtt ekkor már az aszfaltbetyárt őrizetbe tartó rendőr körül nagy csődület keletkezett, megjelentek a jellegzetes faji­­ arcok, odacsődöt a környék­beli sok textilüzlet renge­teg zsidaja. A leány meglátta az embercsopor­tot. Ijedten visszahúzódott a temp­lomajtó mögé és testetrázóan zoko­gott. Kováts újra kérlelni kezdte, majd a rendőr erélyesen fellépett a­­ tömeggel szemben, s ekkor a leány is kijött és rendőr előtt meg­mondta nevét. Az igazolásnál kitűnt, hogy a 16 éves keresztény úrileány néhány nappal ezelőtt vidékről jött fel Bu­dapestre Gyár­ utcában lakó rokonai meglátogatására s az esti vonattal akart hazautazni. Délután a város­ban járt, akor szegődött közelébe az üldöző s bár hogyan akart szabadul­ni, a leány, félórán át ajánlatokkal mollsztálta és nem akart elmaradni mellőle. Mikor a Bazilikához értek, a leány kétségbeesésében felszaladt a lépcsőkön, azonban követte őt, a templomajtóriát utolérte, 'brutális erővel átkarolta,'megölelte és­ több­ször megcsókolta. A stáby erejétől telhetően küzdött, , -• kétszer arcul ütötte, majd sike­rült kiszabadulnia a zsidó ke­zei közül és bemenekült a temp­lomba. Első pillanatban a zsidó oda is követni akarta, azonban a templom belsejébe még semn mert bemenni, visszafordult s akkor szemben talál­ta magát Kováts Kornél postataka­­rékpénztári tisztviselővel. A leány mindezt sírva mondta el­ s megem­lítette azt is, hogy soha életében a tolakodót nem látta. A rendőr leiga­­zolatta a zsidót és megállapítota, hogy Braun Imrének hívják, 27 éves zsidó kereskedősegéd. A fiatal leány nem akart feljelen­tést tenni, mert félt a botránytól és a nyilvánosság előtt való­ szerep­léstől, hiszen pusztán a szemérmet­len tolakodás miatt került a do­logba. A leány el is távozott, Kováts Kornél azonban követelte a rendőr­­től, hogy Braunt állítsa elő a kerü­leti kapitányságra. Hárman el is in­dultak a kapitányság felé, ahol a rendőr megírta a botrányos törté­netről a jelentést. A rendőr kérdé­sére a galiciai beismerte, hogy egy­szer csalásért, egyszer okirathami­sításért, kétszer pedig k közveszélyes munkakerülésért büntetve volt. A jelentés megírása után Hana (azelőtt ?) rendőrkapi­tány elé került a dolog, aki meghallgatta a történetet és ki­jelentette, hogy Braunt igazolás után elbocsátja, mert nincs fel­jelentő. Mikor Braunt a kapitány elé állí­tották, jellegzetes beszélgetés folyt le, amelynek egy részletét itt kö­zöljük: — Hogy tehetett ilyet, — kér­dezte a zsidótól Róna (azelőtt ?) rendőrkapitány. — Róna úr kérem, olyan szép leány volt, rögtön szerelmes lettem belé Ha az urak meglátták volna, szintén azonnal beleszerettek volna. — Miért szólít maga Róna úrnak? — kérdezte a kapitány. — A kapitány olyan kedves úri-e­­mber, azért szólítottam így. Kováts Kornél hangoztatta Róna rendőrkapitány előtt, hogy Braun­­ ellen megteszi a feljeeentést, mivel Róna kapitány kijelentette, hogy kihágási úton majd elintézik az ügyet. Ezzel azután az aszfaltbe­tyárt el is engedték az ötödik kerü­leti kapitányságról. ­ Az építő munkások kiáltványa A Rothenstein-párt a hordón egészen mást beszél, de a munkások megmondják az igazat A szakszervezeti hiva­talnoki kaszt feneketlen hitványsága visszaél a bi­zalmatokkal és elvetemült módon sárba tiporja a szakszervezeti alkotmányt. Vakmerően leszidják és leterrorizálják azokat, a­kik basáskodásaikat kriti­zálni merik, vagy más módon alkalmatlanok az ő, klikkuralmuknak. Sőt már arra vetemedett ez a ''salak bürokrácia, hogy­­kizárta a szövetségből azokat, akiknek évtizedes munkássága és pénzáldo­zata alapja a szövetségi életnek! Ismeretes a szaktársak előtt, hogy a központi ve­zetőség nemrég 13 szak­társat zárt ki, mert bírál­ni mert. Most január 21-én újabb 11 tagról egy­szerűen a saját zártkörű társaságukban kimondot­ták, hogy azok egyszerűen ki vannak zárva a szövet­ségből. Nem szégyenük az egész ország építőmunkássága előtt azt hazudni, hogy „a szakosztályok jelenté­sei alapján foglalkoztak a kérdéssel“. Az igazság az, hogy az a nagy alkoholmennyiség, amit „évtizedes harcaik­ban“ a garatjukon le­eresztettek, teljesen elho­mályosította a látásukat, deliriumba estek és ez most a hatalmi őrület ha­tárára kergette őket. Úgy rendelkeznek, mintha a szövetség az ő privát tu­lajdonuk lenne, a tagok jogai pedig bitang jó­szág, amit büntetlenül le­het ide-oda dobálni. Miért kellett kizárni azokat a szaktársakat? Erre a kérdésre csak üres frázisokat sütöget el az a klikk, amely a szövetségünk hervadhatatlan parazitáiból verődött össze. A tájékozatlan közvéle­mény megtévesztésére torkaszakadtából bolsevizmust üvölt,­ Moszkva kitartottjainak, a fajvédőkkel és a kormányzattal együtt konspirá­­lóknak állítja be a kizártakat és az azokkal szolidaritást vállaló mun­kásokat. Hazudozásaik nem ismernek határt, rágalmaznak, emberek becsületében gázolnak, minden eszközt alkalmasnak találnak arra, hogy diszkreditálják azt a mozgalmat, amelynek egyedüli célja a munkásság kenyérért folytatott harcának útjából az akadályokat el­hárítani. Magyarország építőmunkásai, de az egész magyar közvéle­mény rövidesen látni fogja, hogy ha majd ezeket a hitvány, becste­len rágalmakat bizonyítani is kell, milyen szánalmasan vetkőznek le pőrére ezek a nagyhangú diktátorok. Azért a rágalomhadjáratért két fórumon kell felelni, jó urak! Egyik lesz a bíróság, amelyik elé a bizonyítékokat oda kell vinni, a másik pedig az a közvélemény, amelyet célzatosan hazudozásokkal szándékoznak maguk mellé állítani. A felvilágosodott munkásság még a bírói ítélet előtt meghozza a maga ítéletét. Ilyesmivel máris szolgálhatunk. A budapesti ácsszakosztály méltó választ adott a január 25-én megtartott közgyűlésen a központi bürokraták szemtelen erőszakos­kodásaira. Külön küldöttséggel meghívta a kizártakat és kitüntető egy­hangú lelkesedéssel választotta meg őket a vezetőségbe. Így adta a szakosztály tudtára a központi klikknek, hogy nem hajlandó tűrni az alkalmazottak diktatúráját. Így tiltakozott az emberi méltóságot megalázó önkény ellen és a szakosztály semmibevevése ellen. Hiszen kizárni egy tagot csak­akkor lehet, ha ehhez a szakosztály és a bizalmi testület is hozzájárul. de a központi vezetőség kígyómódra kibúvik a közgyűlési ha­tározatok alól, elavult szabályokra hivatkozva, elveszítve az erk­ölcsi alapot, rendőri segédlettel akarja kierőszakolni azt, amit önkény- Építőmunkások! Szaktársak!

Next