A Nép, 1925. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

1925 április 1., szerda Ara KUUU Korona Budapest, VII. év­.. 74. szám POLITIKAI NAPILAP­­_ ^ / SzcrKC^ -eség , VI. ker., Kozjo-uílb in. szám. leli á: J. 63—d­1, J. 63—81 Kiadóhivatal: VI. kerület, Rózsa-utca HI. szám. Tjäbein József 103—83. jjegierein­k d. u. 4 órakor ELŐFIZETÉSI ÁRAK | I egy hóra. .... 40.000 Kj Negyedévre . .. 120.000 K' Külföldön­­ fend árak kétszerese Ausztria területén: Ügy hóra............. 60.000 K Negyedévre . . 189.000 K ma­yar korona értékben V Úgy késlekednek, mintha sietnének A fővárosi választás hullámai magasra csapnak m­ár, de a bel­ügyminiszter vészes hidegvérrel késlekedik némely dolgokban, ugyaniakkor éppoly vészes türel­metlenséggel siet más dolgokban. Ott siet, ahol várnia kellene és ott késlekedik, ahol gyors cselekvést követel a főváros érdeke. Neveze­tesen késlekedik a választások ki­írásában, az ajánlási ívekre s a szavazóigazolványokra vonatkozó rendelet kiadásában. Késlekedik a plakát­harc korlátozásában, nem­különben a szóbeli agitáció erős korlátozásai­nak lerombolásában. Legyen szabad e helyütt a bel­ügyminiszter úrnak szíves figyel­mébe ajánlanunk­, hogy hiába kés­lekedik a teljesen csődöt mondott ara­nyközépu­tas politika érdeké­ben. A messze hátul kullogó Rip­­ka-politika soha sem fog beérni a győzelem célpontjához. Megismé­tel­jü­k­ tehát mindazokat a követe­léseket, amelyeket tegnap a nem­zetgyűlésen Petrovácz Gyula pon­tokba szedve a politikai érdeklő­dés homlok­te­lébe állított: köve­tel­jük a gyors cselekvést, ahol gyor­saságra van szükség, és követel­jük a létszámapasztásban a vára­kozást és a főváros autonómiájá­nak tiszteletét. Neki lehet sem megmagyarázni, sem megérteni, sem mentegetni azt, hogy a belügyminiszter az au­tonómia szünetelésének idején ve­tet­te fel a létszámapasztásnak és az ügyosztályok összevonásának körlését. A közgyűlést helyettesí­tő tanács élt azzal a törvény adta jogával, hogy a létszámapasztás­­unk azzal az újabb rohamával, a­melyet a belügyminiszter intézett a fővárosi adminisztráció ellen, ne vállaljon közösséget. A tanács el­hárította magától az újabb „le­építés“ elvégzését. Erre egyáltalán nem megnyugtató felelet az, hogy most már a belügyminiszter tör­vényadta jogánál fogva akarja el­végezni azt, amit a tanács az ad­minisztráció ismeretének tudatá­ban elvállalni nem mert s amiért nem akarta viselni a felelősséget. . A belügyminiszternek erre a roha­mos gyorsaságra nincs sem oka, sem szüksége. Miért késlekedik és miért siet tehát a belügyminiszter úr? Csak nem azért késik a választással, hogy megelőzhesse a főváros köz­gyűlését a politikai tendenciájú létszámapasztással? Csak nem akarja ez a megelőzés azt jelen­teni, hogy a győzelmes keresztény­párttól való félelmében kell a köz­gyűlésnek elébevágni ! Bárhogy és bármint legyen is, a késlekedésnek és időszerűtlen sietésnek a furcsa egyvelege ellen a legerélyesebben tiltakozunk. Tessék sietni a választással, de a létszámapasztás várhat, mert eb­ben a kérdésben a főváros auto­nómiájáé kell hogy legyen a poli­tikától, zsidó fajvédelmi dosszéi­tól mentes illetékes szó. Tessék sietni ott, ahol sietni kell, de tes­sék várni a politikai létszám­­apasztással, mert a főváros ke­resztény népének akaratával — akár tetszik, akár nem — még a­­ belügyminiszter úrnak is számol­nia kell. London, márc. 31. | vízbetörés következtében 200 ba-1 ellenben odaveszett, mert lehetet- Nawcastleből jelentik, hogy azsnyász a tárnákban rekedt. Közülük 1 len volt hozzájuk eljutni. .egyik bátyában hirtelen támadt­­százha­tvannégyet megmentettek, 351 '* ■ . ' ♦ A bányamunkások pénzéből házat vettek a szoci­áldemokrata vezérek Nagysz­abású üzlet a kurzus idején — Mit jövedelmezett a választójogot eláruló paktum — Feyer szerződése a szörskormányt­iztussal — Élik a Bányász-Otthon gazdái? A Népszava március hó 28-án megjelent számának vezércikke a következő címet viselte: A kurzus gróf Renéville és Rauzinger szolgálatában. A vezér­cikk a tatabányai szén­bánya-munkások sztrájkjával kapcsolatosan íródott és ékes bi­zonyítóim annak a szemérmetlen politikának, amelyet a mai szo­­ciáldemlokra­ta pártvezetőség — a munkásság érdekei ellen — a zsidó ban­kk­ap­ital­iz­­mis szolgála­tában végez.", Soha jobb időben nem­­írhatták volna meg ezt a cikket, mint ép­pen most, amikor egy szociál­demokrata üzlet kibogozásában fáradoztunk. Nem a­ mi lapunk olvasóinak a kedvéért, — mert hisz azok, úgyis meg vannak győ­ződve a mi igazságainkról ,ha­nem a szociáldemokrata, bánya­­munkásság kedvéért ideigtatjuk a Népszava szerkesztőségének ve­zércikkéből a­ következő kitétele­ket, hogy hadd lássa ez a szeren­csétlen, duzsorázott keresztény magyar lányamunkásság, milyen lelketlen hiénák élős­ködnek a ma­gyar és kere­sztényszocialista mun­kásság nyakán. Mielőtt azonban ezeket a szen­zációs tényeket közreadnák, előre is figyelmeztetjük úgy a mi la­punk olvasóközönségét, mint a bányászmunkásokat, hogy itt ezekben az üzletekben a magyar bányamu­nkások képviselőit ne ítéljék el, mert ők csak tehetetlen eszközei a szociáldemokrata párt vezető embereinek, akik végig egy­­tólegyig Peyer Károly terrorja alatt átlátják s akiknek semmi szavuk nincs a bányamunkásság mozgalmának irányításában. A legkisebb megmozdulásra kirúgás­sal válaszolna az a Peyer, aki a zsidóság egyik legbefolyásosabb képviselője a szociáldemokrata pártban. Ezek után pedsig ■ térjünk át a vezércikkre. Azt írja ■ ugyanis, hogy: A­­bűnös Budapest, avagy ha jobban tetszik, a kultúra, az ipar és a kereskedelem ellen indult meg ez az új keresztes­ hadjárat. Természetesen nem az igazi ar­culatát mutatta, nem hirdette nyíltan, hogy keresni, gazdagodni akarunk, hogy politikai szájasko­­dásunk, keresztény jelszavaink csak eszközül szolgálnak a zsebe­léshez, hanem­ a hon és a nép ne­vében láigten, „a ,szegény,, elnyo­m A NÉP tudósítójától, a mott keresztény magyarok“ nevé­ben hazudtak. Hivatalos okirattal fogjuk beigazolni, hogy kik „bőgtek a szegény elnyomott keresztény ma­gyar bányamunkások nevében“ és kik csináltak üzleteket a marxi elvekből. „Az a kurzus, amely annyit be­szél Csonka -Magya­r­o­r­szá­gról, most segédkezet nyújt ahhoz, hogy azok a külföldiek, akik a bennün­ket elnyomó hatalmak állampol­gárai, ezer és ezer magyar mun­kást kizsarolhassanak, hogy­ őket , kisl földre kergessék. A h­elyze az, hogy a francia részvényesek érde­kében teszik lehetetlenné ma­gyar bányászok megélhetését, a magyar bányászok viszont ezrével men­nek Franciaországba, ahol jobb megélhetést és több­ szabad­ságot élveznek, mint saját hazá­jukban“. „A gazdagok összeesküvése ez a szegények, a dolgozók ellen. Minden hangzatos jelszó ellenére még ma is megdönthetetlen igaz­ság az, hogy egyetlen zsidó kapi­talista többet számít kurausék szemében, mint ezer keresztény munkás.“ Ha komoly harcra ke­rül a sor, akkor az egész államha­talom Gömbösöstül, Wolffostul, és mindenestül ott áll a gazdag ka­pitalisták mellett, a munkásokkal szemben. Ezeket az idézeteket pedig azért szedtük ki a „Népszava“ szombati vezércikkéből, hogy hadd lássa a mi olvasó közönségünk, hadd lás­sa a nyomorgó keresztény bánya­­munkásság, hogy lapjának szer­kesztősége mily mesteri ravasz­sággal igyekszik a keresztény ma­gyar bányász minkártársadalm­at félrevezetni. Áss egész budapesti magyar sajtóban egyedül két lap, A NÉP és a Szózat szállott síkra a tatabányai magyar bányamun­kások érdekében. Ez a két fajvédő orgánum irányította rá az egész magyar keresztény társadalom figyelmét a nyomorban sínylődő sztrájkoló bányászokra, míg ma­ga a „Népszava“ limonádéízű cik­keivel csak úgy szőrmentén bánt a nagyhatalmú MÁK vezérigaz-­ gatóságával. Peyer Károly törzsvendége Vicla vezérigazgató úrnak Jellemző a „Népszavá“-ok harc­modorára, h­ogy a fajvédő lapok cikkeinek megjelenése után egy vezércikkben ront neki két kül­földi tőkésnek és a fajvédő politi­kusoknak. Azokról tudja, hogy a legkisebb gondjuk is nagyobb, minthogy a „Népszava“ förmed­­vényeire válaszoljanak, emezek­nek meg úgy véli — ronthat a népszerűségüknek. A magyar bányamunkásoknak, különösen pedig a tatabányai sztrájkoló munkásoknak, hivata­los jegyzőkönyv alapján fogjuk beigazolni, h­ogy kik a keresztény magyar bányász munkásság el­lenségei. Ne csodálkozzanak azon, hogy ennek a jegyzőkönyvnek egyik aláírója éppen Peyer Ká­roly, a bányászok szakszervezeté­nek titkára. Minek utána pedig így elintéz­ni vélték Lendvai Istvánt, Göm­bös Gyulát és az egész keresztény faj­védelmet, legyen szabad ne­künk is azt a kérdést intézni a „Népszava“ szerkesztőségéhez és a Magyarországi Bánya- és Kohó­­munkások Országos Szövetségé­nek titkárához , Peyer Károly nemzetgyűlési képviselőhöz és ke­gyelmes elvtárs úrhoz, hogy­­a ta­­■- i r. . .. -. .. . . -. . .. . a tahányai sztrájk’ al­kaiméból: miért éppen a francia gróf René­­villeről és Rauzingerről ír és miért nem Vida Jenőről, a Ma­gyar Általános Kőszénbánya r­­ t. vezérigazgatójáról? Csak tán nem azért mert Peyer Károly tör­zsúr­­vendége Vida Jenőnek, a MÁK­­ vezérigazgatójának. Csodálatos,­­ hogy a „Népszava“ szerkesztőség­­­ge a sztrájk alkalmából, nem a közelben és kéznél lévő, rendelke­zésükre álló vezérigazgatóba, ha­nem a távollévő keresztény fran­cia grófba törli a tollát. A fran­cia grófnak vajmi kevéssé fájhat a feje a keresztény magyar bá­nyamunkásokért, mert hisz maga a „Népszava“ is beismeri, hogy a magyar bányamunkásság sokkal­ta emberibb sorsba került a fran­cia bányákban, mint itt Magyar­­országon. Mit bizonyít ez? Hogy a keresztény benne vi­tték, sokkalta humánusabban, éreznek munká­saikkal szemben,­mint a magya­rokká vedlett zsidó vidék, vagis a zsidókká vedlett keresztény Peyer Kár­oly­ok. Ezek után pedig térjünk át­ Peyer Károly nemzetgyűlési kép-­ viselő elvtárs és szakszervezeti"

Next