A Nép, 1925. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

1925 április 1, szerda AlHIP Az elnökválasztás felfedte Németország balkanizálás ==s=sss=3iss=. 4 második választáson a centrum összefoga szocialistákkal, Wirth érdekében? A fajvédők szerepe a választáson — 4 második választás április 26-án zajlik le — A NÉP müncheni tudósítójának telefon jelentése — München, márc. 31. A német elnökválasztás eredménye, amint azt már jelentettem, relatív többséggel, de döntés nélkül ért véget Ez volt az első elnökválasztás Németországban, mert az elhunyt elnököt a weimari nemzetgyűlés ruházta fel az államfő méltóságával, noha a weimari alkotmány 1., 4.,13. szakaszai értelmében a nép választja az elnököt. A nagy kérdés most már az, hogy melyik jelöltnek van legtöbb kilátása a második szavazásnál többséget szerezni. A szocialistáknak semmi kiátásuk nincsen arra, hogy a zsidó demokratákon kívül más pártra támaszkodhassanak. A Burmai—Kutscher-botrány hullámai még nem csöndesedtek le, a második magdeburgi per, amely Ebert volt szocialista elnök hazaárulásával foglalkozik, most van folyamatban és nem jó kilátásokkal kecsegteti a vörös pártot. Scheidemann, akinek tegnap Magdaburgban tanúskodnia kellett volna Ebert mellett, hirtelen „beteg“ lett, maga helyett orvosi bizonyítványt küldött, de a vádlott védője, dr. Lütgebrunne bebizonyította, hogy a „beteg“ vett kancellár agitációs beszédet tart a szocialista elnökjelölt érdekében. A német szociáldemokrata párt a korrupció mocsarát jelenti Németországban, úgyhogy még a félvörös centrumpárt sem merészkedik arra gondolni, hogy ismét szocialista elnök kerüljön az állam élére. Nincs kizárva, hogy a szocialisták a második szavazásnál is tisztán pártérdekből, mert hiszen a haza sorsa nem fekszik szívükön, saját jelöltjük mellett fognak kitartani. A valószínűség azonban az, hogy az egész vörös és a félvörös párt, vagyis a centrum és a szociáldemokrácia kompomisszumot fog kötni amelyhez a demokraták is csatlakozni fognak. Ez a tömb 15 millió szavazatot jelentene és biztosítaná a köztársasági jelölt győzelmét. A centrum mostani elnökjelöltje, aki még arra sem volt képes, hogy mint porosz miniszterelnök kormányt alakíthasson, Marx Vilmos minden .Valószínűség szerint nem fog szerepelni a második választási listán. A szociáldemokraták a centrum-jelölt támogatását feltételekhez fogják kötni és ez a feltétel az, hogy a centrum jelöltje nem fél, hanem egészen vörös legyen. Ilyen férfiú a volt német kancellár, Wirth József tehetne. A centrum tehát Wirthet fogja az elnökségre jelölni, mely esetben számolnia kell esetleg azzal, hogy pártjának jobb szárnya hűtőn utakon fog fulladni, de ezt a kockázatot szívesen vállaja, hogy meghiúsítsa a nemzeti jelölt győzelmét. Szinte bizonyosra vehető, hogy az új köztársasági elnök a centrumpártból fog kikerülni, ami nemcsak republika megszilárdítását, hanem a weimari alkotmány biztosítását és a nemzeti törekvések kíméletlen elnyomatását is jelentené. A bajor néppárt, amely Held miniszterelnök személyében külön elnökjelöltet állított a második választásnál, kényes helyzetbe fog kerülni és kénytelen lesz nyiltán színt vallani, várjon a forradalmi pártokat vagy a nacionális pártokat támogatja-e. Mint értesültem, a párt máris kibúvót keres és pedig abban az irányban, hogy a centrumpártnak ajánlani fogja, hogy Mars és Wirth helyett Siegerwald Ádámot, a centrum jobbszárnyának eme kiváló államfőt, fiát jelölje. A párt aligha lesz erre kapható a bajor néppárt 2 millió szavazata ellenében, mikor a szocialista és demokrata szavazatok 10 milliót tesznek ki és bizonyossá teszik Wirth megválasztását, holott Siegerwaldra sem a szocialisták, sem a demokraták nem szavaznának. A második kibúvó az, hogy a nemzeti pártnak Jarres helyett más személyiség jelölését fogja ajánlani. Jarres főképen azért szállva a bajor néppárt szeméten, mert protestáns, a német protestánsok pedig aligha lesznek arra kapacitálhatók, hogy jelöltjüket, akit nem vallása, hanem rátermettsége miatt jelölték, elejtsék a bajor katholikus néppárt kedvéért. A nemzetiek táborában nincs is olyan férfiú, akit James helyett jelölni tehetne. A nemzeti tábor csak abban az esetben remélhetne többséget, ha a bajor néppárt csatlakozna hozzájuk, hogy a baloldalon se nem oszt se nem szoroz, addig a jobboldalon a bajor néppárt volna a mérleg nyelve. A bajor néppárt jelöltjének, Heldnek politikai iránya homlokegyenest ellenkezik az északnémet nemzeti pártok irányával, Held föderalista, katholikus, a specifikus bajor népárti politika atyja. Ő a lelke annak az állampolitikának, amelyet az északnémetek szeparatizmussal szoktak megjelölni. Held a poroszok szemében azt jelentené, hogy Bajorország magához ragadta a vezetést a birodalomban és háttérbe szorítja Poroszországot. Jarrés kijelentette Münchenben, hogy a bajor emlékirat, amely az egyes német államok részére önállóságot követelt, nagyon helyes és támogatásra érdemes, azért Poroszországnak több joga van követelésekkel előállani, mert Poroszország veszítette el a legtöbbjogot a republikában a ■weimari szerződésben. Held miniszterelnöknek a legkisebb esélyei vannak, mert sem a nemzeti pártok, sem a baloldali pártok nem fognak beleegyezni elnökségébe. Nyitva marad tehát a kérdés: tudnék-e a nemzeti pártok olyan jelöltet találni, aki se nem Jorrés, se nem katona, sem pedig protestáns, aki a nemzetieknek bizalmát bírja és a bajor néppártnak is megfelel. Míg a baloldaliak már készen tartják favoritjukat, Wirth Józsefet, addig a jobboldaliaknak kilátásuk sincsen megfelelő jelöltre. Hellpach, a liberálisok jelöltje épp úgy esik ki a második választás eshetőségéből, mint Ludendorff tábornok és a kommunista Theimann. Ludendorff kandidálása ép olyan szerencsétlen gondolat volt, mint amilyen váratlanul jött. Mittler rossz szolgálatot tett ezzel a jelöléssel a nagy hadvezérnek, aki, sajnos, nem okult a múlton és mindig beugrik, ha azt mondják neki, hogy ez nemzeti kötelesség. Ludendorff nem személyes ambícióból vállalta a jelöltséget. Öízig-vérig katona és fanatikusan szereti hazáját és népét, ha saját életével válthatná meg a német nemzetet rabságától, habozás nélkül áldozná fel azt. Ludendorff tábornoknak minden tettét és lépését az önzetlen, forró hazaszeretet jellemzi. A történelem valamikor őt fogja a hazafiság eszményképéül odaállítani. Hadvezéri nagyságánál is nagyobb a hazaszeretete, honszerelemből még politikai ostobaságokat is képes elkövetni. Hitler kénytelen tehát látni, hogy a leadott fajvédő szavazatoknak csak egy hányada esett Ludendorffra. Ebből a fajvédők ellenséges tökét fognak kovácsolni és azt fogják állítani, hogy a fajvédők december óta is veszítettek jelentőségükből, másrészt pedig azt, hogy Ludendorffnak nincsenek követői, holott sem az egyik, sem a másik feltevés nem felel meg a valóságnak, ellenben ha az első választásnál Jarres mögé állottak volna, Jarres az első választásnál is remélhette volna a győzelmet. Ha múltkori cikkemben azt írtam, hogy a bajor néppárt Held jelölésével meghiúsította a szocialista elnök győzelmét, akkor most azt mondhatom, hogy Hitler gátolta meg Jarres megválasztását. A választási kampány szomorú képet nyújtott. Németország balkanizálását nem lehetett volna jobban dokumentálni, mint a választási mozgalommal. A magyar parlamentben rendszerré vált személyi harc eltörpül amellett, ami most itt történik. A jelölteket a sárga földig lehúzzák, a nemzetiek jelöltjéről, mint akinek legtöbb kilátása volt, a keresztvizet is leszedték. A bajor néppárti, centrum, demokrata és szocialista sajtó negyvenkettes ágyúkkal lőtt Jarresre. A szeny, rágalom egész áradatát zúdították rá. A többi jelöltnek is bőven kijutott belőle, de távolról sem oly mértékben, mint Jarresnek. Szégyenkezve kellett erre gondolni, hogy ezekből a „leleplezett“ jelöltekből egy mégis élére fog kerülni ennek a 65 milliós államnak, amelytől valaha az egész világ rettegett. Bartók Endre. 3 Németországot csocsássák vissza a gyarmataira! Berlin, márc. 31. A német gyarmatügyi hét megnyitása alkalmából a sajtó a német néió nevében ismételten bejelenti tiltakozását az ellen a nem helytálló kijelentés ellen, amely szerint Németország képtelen gyarmatosító tevékenységet és működést kifejteni és azt követeli, hogy Németországot újból bocsássák gyarmataira, hogy ott elvégezze kulturális hivatását. Luther birodalmi kancellár- Stresemann külügyminiszter, Neuhaus gazdasági miniszter hozzájárultak azokhoz a követelésekhez, amelyeket a gyarmatügyi hét vezető személyiségei felállítottak. Luther hangsúlyozza, hogy Németország gyarmatainak gazdasági igazgatását megfeszített munkával rövid évtizedek alatt annyira kifejlesztette, hogy ezek a gyarmatok elérték a legnagyobb és legrégibb gyarmatosító nemzetek gyarmatainak színvonalát. Stettner Vilma holtestét a Dunából fogták ki — A NÉP tudósítójától — Körülbelül Hat héttel ezelőtt megjelent a főkapitányságon dr. Stettner László, a Magyar Általános Hitelbank ügyésze és bejelentette, hogy26 éves leánya, Stettner Vilma rejtélyes körülmények között eltűnt Budapestről. Előadta a rendőrségen, hogy a leány Budán, a Logodi utcában, nővérénél volt látogatóban onnan délután egy órakor eltávozott és azóta nem jelentkezett. A főkapitányságon a nyomozást megindították, detektívek kutatták át a város különböző részeit, azonban az eltűnt leánynak nem sikerült nyomára akadni. A titokzatos eltűnéssel kapcsolatban különböző hírek keltek szárnyra. Egyes verziók szerint a leány megszökött hazulról, mert bele akarták kényszeríteni egy házasságba, ami ellen a leány hevesen tiltakozott. Más magyarázat szerint a leány leánykereskedők karmaiba került és egyesek még azt is tudni vélték, hogy már úton van Délamerika felé. A család tagjai több ízben nyilatkoztak az újságokban, és nem tartották lehetőnek azt, hogy a leány öngyilkosságot követett volna el, mert elmondották, hogy szeretettel és megértéssel viseltettek leányukkal szemben és így vagy bűntényt sejtettek a háttérben, vagy pedig azt hitték, hogy valaki ismeretlen helyre csalta el és zsarolási manőverből fogva tartja. Szombaton este hat órakor azután megoldódott a titokzatos rejtély, amennyiben a Váci út mellett lévő Meder utca sarkán , „ a Duna hullámai kivetették a partra Stettner Vilma holttestét. Érdekes megemlíteni azt, hogy a főkapitányság illetékes osztálya, az eltűnési osztály és annak vezetője, dr. Msztics Lázár még a tegnapi nap folyamán sem tudtak semmit a leány holttestének megkerüléséről és még tegnap is nyomoztak az eltűnési osztály detektívjei az egész városban, hogy az eltűnt Stettner Vilma nyomára akadjanak. A leány holttestét a megtalálás után bevitték a törvényszék orvostani intézetébe és miután, megállapították, hogy bűntényről nem lehet szó, hiszen minden értéktárgya nála volt, intézkedéseket ítéltek a holttest agnoszkálásáira. A leányt két sógora a leghatározottabban felismerte. Ezután rendőri bizottság szállt ki és a rendőrorvos közben jöttével megállapították, hogy körülbelül hat héttel ezelőtt követte el Stettner Vilma az öngyilkosságot és pedig délután hét óra tájban, mert a karkötő órája fél hét órakor állott meg. Úgy gondolják a rendőrorvosok és a rendőri bizottság tagjai, hogy a víznek az órába való beszivárgása feltétlenül igénybevett két és fél órát, úgy, hogy az öngyilkosság elkövetése a 4 óra körüli időpontra tehető. Stettner Vilma holttestének eltemetésére az intézkedések még nem történtek meg.