A Nép, 1925. május (7. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

1925 május 1., péntek Ara 2000 korona Budapest, VIL. év 1., 98. szám POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hóra............ 40.000 K Negyedévre ... 120.000 K Külföldön a lenti árak kétszerese Ausztria területén: Egy hóra............ 60.000 K Negyedévre . . 180.000 K magyar korona értékben Szerkesztőség: VI. ker., Rózsa-utca 111. szám. felesén: J. 63-80, J. 63-81 Kiadóhivatal: VI. kerület, Rózsa-utca 111. szám. felesén : József 103—85. Megjelenik d. u. 4 órakor Játék a fonttal­ ­Azt a kíséreleti nyulat, amelyet Magyarország gazdasági életének éveznek, újra operációs késsel inyegetik. Anglia megcsinálja az aranyvalutát, mert elérkezett­ek látja az időt arra, hogy vég­ig kiépítse Európában a Bank of Ingland gazdasági uralmát. Kö­­­peurópa népei most utána akar­­ak szaladni papírpénzeikkel az­ngol aranynak s mi sem termé­­s­etesebb, minthogy, a magyar tűzvilág jelesei, a spekuláció irható hasznait, az aranyvaluta eljátszandó árfolyamának kü­­nbözeteit, a papiros korona ke­­ett életbeléptetendő új valuta­­zárait mérlegelik. A nevezetes karékkorona bukása — úgy lát­ók — tanulságnak nem v­olt elég.­lméletileg „hozzákötötték“ a ma­­yar koronát az angol fonthoz s most már azt a természetes utat, melyet az angol arany urai, a­­p-Európa népei most utána akar­ok megtenni, a budapesti pénz­világ „irányadó körei“ a papir­­izona salto mortal és aval követik, egyképű fejtegetések jönnek, sar­­tukban a sillingről, a magyar­ lutareformról és nagyralátó ok-s­jtéseik szólnak arról, hogy a lutareformra a hathónapi h­á­­ridő igen hosszú, jöjjön azonnali új pénz, mert a tőzsde és a nlvilág keresni akar. A rebaeh ■ha sem elég. • Mi, akik ezen a helyen tiltakoz­unk évek egész sorozatán át a ma­ilul kiütött kísérletek ellen, ame­­y ■ek a magyar gazdasági életet su­­gargatták s végeredményben az a szagot gazdasági függetlensége­­ik feladásához, a termelés csődjé­ig, a külföldi kölcsön járszalag­­• n át, a magyar társadalom ször­­• ,/ű megpróbáltatásához juttatták -■ most újra tiltakozunk a hazug , megtévesztő pénzügyi kiagyaln­ak ellen. Nem lehet tagadni azt a tiszta tényt, hogy a magyar ko­­ona­ elméletileg javult ugyan, de z életstandard züllött, a termelés­­romlott, az ipar és kereskedelem ■öd előtt áll, a hitel katasztrofális elyzetbe került, a mezőgazdasági ermelés pedig végzetes helyzetbe itott. Ennek a helyzetnek oka, a koro­­xikval való kísérletezés volt. A ré­gi, lejárt és túlhaladott liberális gazdasági rend próbálkozott elvc­­ílt gondolatokkal. Azt hirdették,­ogy a papirkoronát hozzákötöt­­ék az angol fronthoz s a korona gy­­avul az angol fonttal. Az ék­­­kevesztett papirt pedig hiába kötik hozzá akármiféle pénzhez, mert ez csak puszta spekuláció, tőzsdei, játék, amellyel csak addig isel­het ámítani önmagunkat, amíg­­í­ég bírja a spekulációt a külföldi kölcsönből rendelkezésre álló tar­talék. A papír pedig papini marad,­ akár sikingnek, akár koronának nevezik is azt. Az a­ keleti fantázia, amely a há­ború alatt vérbeborult aggyal ha­dakozott a Mitteleuropa mellett, mert ebből akarta leszűrni a h­asz­­not s amelynek ország, nemzet, élet, törvény, magyarság csak tiszta spekulációs alapú, az új hasznot szimatoló h­arácsolás ősz­­önével veti magát az arany valuta indulatára és korbácsolja a kor­mányt, a közvéleményt az­­új kí­sérletezések útjára. Vérszagra gyűl az éji vad. Mi újra óvást emelünk a tőzs­dének és a spekulációnak fontok­kal zsonglőrködő kísérletei el­len. Az ország helyzetét nem ön­ámító kísérletezés és, nem új pénz­elnevezés, hanem csak egy új gaz­dasági rendszer változtathatja és javíthatja meg. Azt a pénzt, amely puszta, papiros és amelynek alap­ja nem a termelés és a munka, ha­nem a kölcsön és a tőzsdei speku­láció, ■— nevezzék el bár koroná­nak, fontnak vagy akár dollárnak — igazi értéké tenni nem lehet. A magyar föld, az új magyar gaz­dasági rendszer egyedül elképzel­hető alapja, önmagából adná a re­generáló erőt. Erre nem képes sem a fiktív arany, sem a fonthoz való hozzákötözés. Mikor értik meg, mikor látják már be ezt annak a gazdasági rendszernek politikusai, pártjai, urai és szófecsérlői ? Az ország egyre végzetesebb állapotáért nem lehet felmenteni a felelősség alól a gazdasági kísérletezésekkel oko­zott nyomor politikájának lelki-­ ismeretét. A csongrádi bombaperben csak napok múlva sh­­deti ki a tábla az ítéletet A periratokat ismertették a mai tárgyaláson — Az elnöki tisztet Nyirő Géza és az előadói szerepet Medvígy táblabíró tölti be — Az okvetet­lenkedő Fábián Újra fölvonultak a borzalmas vallatások a bíróság előtt — A NÉP tudósító­jától — Nagy napja van ma a büntető igazságszolgáltatásnak: a királyi ítélőtábla kezdette el az­­úgyneve­­zett, csongrádi bombaper felebbvi­­teli tárgyalását, miután előbb a szolnoki törvényszék valamennyi vádlottat felmentette a vád­­ég kö­vetkezményei alól. A vád, mint­ is­meretes, abban állott, hogy a­ hét kemény csongrádi magyar ember 1923 december 26-án éjjel bombát dobott a csongrádi Magyar Király-szállóban bálozó zsidók kö­zé. A felrobbanó kézigránát há­rom embert megölt, huszonötöt megsebesített. A belügyminisztérium annak­idején Diószegh­y János miniszteri tanácsost küldte le a nyomozás vezetőjéül, aki, — mint az elsőfokú bíróság annak idején megállapítot­ta — perrendellenes eszközökkel, kínzással, veréssel próbálta neki tetsző, vallomásra szorítani a­­per­befogott­akat. A szolnoki törvény­szék 1924. szeptember 17-től 26-ig tartott az ügyben főtárgyalást, a tanuknak egész sora igazolta itt a védelem álláspontját, ez a tény eredményezte azután a felmentő ítéletet. Miután a­ királyi ügyész­ség fellebbezéssel élt, s ezt a feleb­­bezést a budapesti királyi fő­ügyészség is;­­ fon­tartottta, a­ per a budapesti királyi ssíélőtábla elé ker­ült­. A Kúria országháztéri épületé­nek arányos­ márvány csarnokai, amelyek eszményi szentélyét, szál­lását jelentik Justitia istenasz­­szonynak, ezek az objektivitás hű­vös­ fényében csillogó folyosók és termek a mai csütörtökre különö­sen megélénkültek: rendőrök, új­ságírók jelentek meg a második emelet­ ítélőtáblái frontján, a tizen­­nyolcas számú­­ büntetőtanács ter­me előtt, hogy mentői előbb bizto­sítsák helyüket annak a pernek fő­­tárgyalásán, amelyet a jogrendi elemek világszenzációvá fújtak fel. A középső, templomszerű, monu­mentális porticus valósággal meg van szállva a vezényelt, rendőrség által. A teremnek a város felé eső részének bejáratánál háromszoros kordon és csupán belépőjeggyel s ezzel párosított igazolással lehet a teátrálisan sorakozó padokban he­lyezkedik el, jórészt a vádlottak rokonai. — egyszerű és rokonszen­ves színű vidéki arcok, azután né­hány rendőrtiszt, köztük a ké­szültség parancsnoka, D­omonkos főtanácsos és Mihály főfelügyelő. A jogrendi nemzetség csupán*,, néhány szelíd újságíróval van képviselve, a csongrádi „polgári társadalom“ nem volt kíváncsi a fellebbviteli tárgyalásra. A közön­ség szürke és egyhangú sorainál jóval érdekesebb a profiloknak az az acélba metszett, gyönyörű sora, amely a vádlottak frontját jelenti, csupa olajbafürösztött, pusztai tí­pus, még az „entellektüel“ foglal­kozású Piroska János tanár arcán is érintetlenül maradt meg nyoma az Alföld tüzes leheletének. Ne­künk, akik hivatásszerűen, köz­vetlen szemlélő gyanánt figyeljük napról-napra az igazságszolgálta­tás eseményeit, önkéntelenül is felötlik a különbség, amely a­­ pesti és mondjuk, a csongrádi vádlottak magatartása között adó­dik­ . Amott rendszerint cinizmus, a megzavart álfölény nyegle jelent­kezése, a bírói tekintély szemmel­ látható alábecsülése, itt, ahol ma­gyar emberek jöttek el igazságu­kat megerősíteni, megtalálni — merő komolyság, tisztesség,tudás, minden szemből a tiszta lelkiisme­ret nyugalma világlik. Amikor Zachár István előadó­táblabíró már belefárad a renge­teg nagy jegyzőkönyv olvasásába, az ítélőtanács jegyzőjének, dr. Nagy Benőnek adja át a folyta­tást. A tanácsjegyző sebes iramban recitálja, a szélesen és tökéletesen megszerkesztett ítéleti indokolást. A büntető perrend­ követelménye, hogy ugyanis az ítélőtábla minde­nekelőtt az elsőfokú ítéletet köte­les ismertetni, a második félórá­ban már szemmel láthatóan „untat­ja“ azokat, akik egyszeriben hiába­valónak tartják az útiköltséget, ha minden negyedórának le nem sza­­kaszthatják szenzáció-világát. Közben véget ér a felolvasás s akkor­­ az elnök figyelmezteti, a vádlottakat, hogy vallomásukra Olvassák az iratokat Feriz­urakor vonul be a bíróság, élén­­Nyiirő Géza ítélőtáblás tanács­elnökkel, míg a szavazóbírói tisz­tet Zachár István és Medvigy Ist­ván, a jegyzői helyet dr. Nagy Be­nő tan­ács­jegyző tölti be. Mindhá­rom bíró idősebb, tiszteletet és mél­tóságot sugárzó külsejű férfi, mindannyiuk szemén orresiptető, ilmsepies feketében vannak. A vádlottak már jóideje helyet foglaltak az első­ széksorban, a bí­rói emelvénytől balra ü­l­t a Vádha­tóság képviselője, dr­ .Kélér Béla főügyész, mellette a sértettek kép­viselője, velük szemben pedig, a ta­nácsteremnek a város felé forduló ablaksoránál, a két védő, dr. Illári Ferenc nemzetgyűlési képviselő és dr. Széchenyi István ülnek le. Az elnök mindenekelőtt megál­­lomítja a perbeli személyek jelen­létét, majd felkéri Zachárt szava­zóba­ró­t, ismertesse a szolnoki tör­vényszék ítéletét s ennek indoko­lását. Amíg az előadói felolvasás tart, s a terjedelmes ténymegál­lapítás lassan-lassan kibontakozik a hallgatóság előtt, ráérünk arra, hogy körülnézzünk az imponáló fill'll fii i« nfiprmnTior» Magyar arcok a tárgyalóteremben Az elnökkel szemközt hatalmas Ferenc József-kép, piros huszártá­­bornoki egyenruhában ábrázolja az öreg királyt. A falakat minde­nütt­ dús és bonyodalmasrajzú fe­hér-arany barokk­ dísz borítja, a benyomást mindössze egyetlen stílszerűtlen motívum zavarja meg: a királykép mellett egy or­mótlan konyhai óra mutatja, hogy már tíz órára jár az idő. A­ szigo­rúan megrostált között az amfi-

Next