A Nép, 1925. május (7. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

JátéU a fonttal mányt. a közvéleményt az .új kí­sérletezések útjára. Vérszagra gyűl az éji vad. Mi újra óvást emelünk a tőzs­dének és a spekulációnak fontok­kal zsonglőrködő kísérletei el­len. Az ország helyzetét nem ön­ámító kísérletezés és, nem új pénz­ílnevezós, hanem csak egy új gaz­dasági rendszer változtathatja és javíthatja meg. Azt a pénzt, amely puszta. papiros és amelynek alap­ja nem a termelés és a munka, ha­nem a kölcsön és a tőzsdei speku­láció, ■— nevezzék el bár koroná­nak, fontnak vagy akár dollárnak — igazi értéké tenni nem lehet. A magyar föld. az új magyar gaz­dasági rendszer egyedül elképzel­hető alapja, önmagából adná a re­generáló erőt. Erre nem képes sem a fiktiv arany, sem a fonthoz való hozzákötözés. Mikor értik meg, mikor látják már be ezt annak a gazdasági rendszernek politikusai, pártjai, urai és szófecsérlői ? Az ország egyre végzetesebb állapotáért nem lehet felmenteni a felelősség alúl a gazdasági kísérletezésekkel oko­zott nyomor politikájának lelki-* ismeretét. A csongrádi bombapörben csak napok múlva Iliidet! ki a tábla az ítéletei A periratokat ismertették a mai tárgyaláson — Az eSnöki tisztet Nyirö ©éza és az előadói szerepet Meűvígy táblabíró tölti be — Az okvetet­lenkedő Fábián Újra föSvonulfak a borzalmas vallatások a bíróság előtt — A NÉP tudósító iától — Femz urakor vonul be a bíróság, ólén 'Njjirő Géza ítélőtáblái tanács­elnökkel, míg a szavazóbírói tisz­tet Zachár István és Mcdvigy Ist­ván, a jegyzői helyet dr. Nagy Be­nő tan ács jegyző tölti be. Mindhá­rom bíró idősebb, tiszteletet és mél­tóságot sugárzó külsejű férfi, mindannyiek szemén orresiptetö, ilmiepies feketében vannak. A vádlottak már jóideje helyet foglaltak az első'széksorban, a bí­rói emelvénylő] balra iil *a Vádha­tóság képviselője, dr. .Kélér Béla főügyész, mellette a sértettek kép­viselője, velük szemben pedig, a ta­Magyar arcok a tárgyalóteremben Az elnökkel szemközt hatalmas Ferenc József-kép, piros huszáríá- bornoki egyenruhában ábrázolja az öreg királyt. A falakat minde­nütt. dús és Fonyodalmasrajzú fe­hér-arany barokk-dísz borítja, a benyomást mindössze egyetlen stílszerűtlen motívum zavarja meg: a királykép mellett egy or­mótlan konyhai óra mutatja, hogy már tíz órára jár az idő. A.szigo­rúan megrostált között az amfi­1925 május 1., péntek Ara 2000 korona Budapest, V1L, év!., 98. szám ELŐFIZETÉSI ARAK Egy hóra ............ 40.000 K Negyedévre ... 120.000 K Külföldön a lenti árak kétszerese Ausztria területén: Egy hóra............ 60.000 K Negyedévre . . 180.000 K magyar korona értékben POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: VI, kér., Rózsa-utca 111. szám. feleién: J. 63-80, J. 63-81 iiadóhivatal: VI. kerület, tózsa-ntca 111, szám. feleién : Józsel 103—85. legjelenik d. u. 4 órakor (Azt a kiséreleti nyulat, amelyet [agyarország gazdasági életének eveznek, újra operációs késsel myegetik. Anglia megcsinálja 'j aranyvalutát, mert elérkezett­ek látja az időt arra, hogy vég­ig kiépítse Európában a Bank of Ingland gazdasági uralmát. Kö- 'peurópa népei most utána akar- ak szaladni papírpénzeikkel az ngol aranynak s mi sem termé- -.etesebb, minthogy, a magyar ínzvilág jelesei, a spekuláció irható hasznait, az aranyvaluta eljátszandó árfolyamának kü- nbözeteit, a papiros korona hc- ett életbeléptetendő új valuta ttárait mérlegelik. A nevezetes karékkofona bukása — úgy lát­ók — tanulságnak nem A olt elég. lméletileg „hozzákötötték“ a ma- yar koronát az angol fonthoz s lost már azt a természetes utat, melyet az angol arany urai, a ip-Európa népei most utána akar­ok megtenni, a budapesti pénz­világ „irányadó körei“ a papir- irona salto mortal éj aval követik, igyképü fejtegetések jönnek, saj- jukban a sillingről, a magyar! lutareformról és nagyralátó ok-j jtéseik szólnak arról, hogy a lutareformra a hathónapi lia- ridő igen hosszú, jöjjön azonnali új pénz. mert a tőzsde és a nzvilág keresni akar. A rebaeh ■ha sóm elég. • Mi, akik ezen a helyen tiltakoz­unk evek egész sorozatán át ama ilul kiütött kísérletek ellen, ame- j ■ek a magyar gazdasági életet su- yargatták s végeredményben az •szagot gazdasági függetlenségé- sk feladásához, a termelés csődjé­ig, a külföldi kölcsön járszalag- • n át, a magyar társadalom ször- • ,/ű megpróbáltatásához juttatták -■ most újra tiltakozunk a hazug ; megtévesztő pénzügyi kiagyaln­ak ellen. Nem lehet tagadni azt a aszta tényt, hogy a magyar ko- ona. elméletileg javult ugyan, de z életstandard züllött, a termelés •romlott, az ipar és kereskedelem ■öd előtt áll, a hitel katasztrofális elyzetbe került, a mezőgazdasági irmelés pedig végzetes helyzetbe itott. Ennek a helyzetnek oka, a koro- xikval való kísérletezés volt. A ré­gi, lejárt és túlhaladott liberális gazdasági rend próbálkozott clvc- ílt gondolatokkal. Azt hirdették, ogy a papinkoronát hozzákötöt- ók az angol fronthoz s a korona gy javul az angol fonttal. Az ér- ikevesztett papirt pedig hiába xötik hozzá akármiféle pénzhez, mert ez csak puszta spekuláció, tőzsdei, játék, amellyel csak addig jfel hét ámítani önmagunkat. amíg ‘ínég bírja a spekulációt a külföldi kölcsönből rendelkezésre álló tar­talék. A papír pedig papin1 marad,' akár siÜHugnek, akár koronának nevezik is azt. Az a. keleti fantázia, amely a há­ború alatt vérböborult aggyal ha­dakozott a Mitteleuropa mellett, mert ebből akarta leszűrni a liasz- npt s amelynek ország, nemzet, élet, törvény, magyarság csak mszta spekulációs alap,, az új lasznot szimatoló liarácsolás ősz- önével veti magát az arany valuta mdolafára és korbácsolja a kor­Nagy napja van ma a büntető igazságszolgáltatásnak: a királyi ítélőtábla kezdette el az xígyneve- ícít. csongrádi bombaper felebbvi- teli tárgyalását, miután clpbb a szolnoki törvényszék valamennyi vádlottat felmentette a vád- ég kö­vetkezményei alól. A vád, mint. is­meretes, abban állott, hogy a. hét kémény csongrádi magyar ember 1923 december 26-án éjjel bombát dobott a csongrádi Magyar Király-szállóban bálozó zsidók kö­zé. A felrobbanó kézigránát há­rom embert megölt, huszonötöt megsebesített. A belügyminisztérium annak­idején Diószegliy János miniszteri tanácsost küldte le a nyomozás vezetőjéül, aki, — mint az elsőfokú bíróság annakidején megállapítot­ta — perrendellenes eszközökkel, kínzással, veréssel próbálta neki tetsző, vallomásra szorítani a .per­befogott akat. A szolnoki törvény­szék 1924. szeptember 17-től 26-ig tartott az ügyben főtárgyalást, a tanuknak egész sora igazolta itt a védelem álláspontját, ez a tény eredményezte azután a felmentő ítéletet. Miután a. királyi ügyész­ség fellebbezéssel élt, s ezt a íeleb- bezést a budapesti királyi fő­ügyészség is; - fciitaftcrlta, a. per a budapesti királyi ^iíglőtábla elé kér ült1. A Kúria országháziéri épületé­nek arányos-márvány csarnokai, amelyek eszményi szentélyét, szál­lását jelentik Justitia istenasz- szonynak, ezek az objektivitás hű­vös- fényében csillogó folyosókés termek a mai csütörtökre különö­sen megélénkültek: rendőrök, új­ságírók jelentek meg a második emelet. ítélőtáblái frontján, a iizen- nyolcas számú ' büutótőtanács ter­me előtt, hogy mentői előbb bizto­sítsák helyüket annak a pernek fő- tárgyalásán, amelyet a jogrendi elemek világszenzációvá fújtak fel. A középső, templomszerű, monu­mentális porticus valósággal meg van szállva a vezényelt, rendőrség által. A teremnek a város felé eső részének bejáratánál háromszoros kordon és csupán belépőjeggyel s ezzel párosított igazolással lehet a íeátrálisan sorakozó padokban he­lyezkedik el, jórészt a vádlottak rokonai. — egyszerű és rokonszen­ves színű vidéki arcok, azután né­hány rendőrtiszt, köztük a ké­szültség parancsnoka: íJomonkos főtanácsos és Mihály főfelügyelő. A jogrendi nemzetség csupán*,, néhány szelíd újságíróval van képviselve, a csongrádi „polgári társadalom“ nem volt kíváncsi a íellebbviteli tárgyalásra. A közön­ség szürke és egyhangú sorainál jóval érdekesebb a profiloknak az az acélba metszett, gyönyörű sora, amely a vádlottak frontját jelenti, csupa olajbaíürösztött, pusztai tí­pus, még az „entellektüel“ foglal­kozású Piroska János tanár arcán is érintetlenül maradt meg nyoma az Alföld tüzes leheletének. Ne­künk, akik hivatásszerűen, köz­vetlen szemlélő gyanánt figyeljük napról-napra az igazságszolgálta­tás eseményeit, önkéntelenül is felötlik a különbség, amely a — pesti és mondjuk: a csongrádi vádlottak magatartása között adó­dik. . Amott rendszerint cinizmus, a megzavart álfölény nyegle jelent­kezése. a bírói tekintély szemmel- Játható alábecsülúse, itt, ahol ma­gyar emberek jöttek el igazságu­kat megerősíteni, megtalálni — merő komolyság, tisztesség.tudás, minden szemből a tiszta lelkiisme­ret nyugalma világlik. Amikor Zachár István előadó­táblabíró már belefárad a renge­teg nagy jegyzőkönyv olvasásába, az ítélőíanács jegyzőjének, dr. Nagy Benőnek adja át a folyta­tást. A tanácsjegyző sebes iramban recitálja, a szélesen és tökéletesen megszerkesztett ítéleti indokolást. A büntető pérrend- követelménye, hogy ugyanis az ítélőtábla minde­nekelőtt az elsőfokú ítéletet köte­les ismertetni, a második félórá­ban már szemmelláthatóan „untat­ja“ azokat, akik egyszeriben hiába­valónak tartják az útiköltséget, ha minden negyedórának le nem sza- kászthatják szenzáció-virágát, Közben véget ér a felolvasás s akkor f az elnök figyelmezteti, a vádlottakat, hogy vallomásukra Olvassák az iratokat nűcsteremnek a város felé forduló ablaksoránál, a két védő, dr. Illáin Ferenc nemzetgyűlési képviselő és dr. Széchenyi István ülnek le. Az elnök mindenekelőtt megál- bmítja a perbeli személyek jelen­létét. majd felkéri Zachár1 szava­zóba ró t. ismertesse a szolnoki tör­vényszék ítéletét s ennek indoko­lását. Amíg az előadói felolvasás tart, s a terjedelmes ténymegál­lapítás lassan-lassau kibontakozik a hallgatóság előtt, ráérünk arra, hogy körülnézzünk az imponáló fill'll fii i« nfipvmnTipr»

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék