A Nép, 1925. május (7. évfolyam, 98-122. szám)
1925-05-01 / 98. szám
2 nézve meg fogja őket hallgatni, ne befolyásoltassák magukat az indokolásban előadottaktól. Most Medvigy szavazóbíróra kerül a sor, aki az ítélőtáblás tanácskozás rendjén a tulajdonképpeni referensi szerepet tölti be s aki azzal kezdi hogy magához szólítja a főügyészt s a védőket és hiteles helyszínrajz alapján megmagyarázza nekik, hogy Csongrádnak melyik pontján fekszik a Magyar Királyszálló és melyek azok az utcák, amelyek a merénylet színhelyét körülveszik. Medvigy táblabíró következő teendője, hogy a vádlottak vallomásának keltezését sorolja fel. A vádlottak, úgymond Medvigy táblabíró, egyenként öszszesen mintegy hétszer-kilencszer tettek vallomást. Medvigy táblabíró: Azt hiszem, leghelyesebb lesz, ha a vád és a védelem az egyes vallomások részletes felolvasása után nyilatkozik arra, hogy óhajt-e újabb bizonyítékokat megjelölni. Nyirő tanácselnök: Ez helyes ... Medvigy táblabíró most bejelenti, hogy összesen mintegy hatvanhárom vallomást kell a tanács elé tárnia, ezekre következőleg mutatja majd be azokat az okiratokat, vallomásokat, amelyek a vádlottak ellen szólnak. Jelzi az előadó bíró, hogy a jegyzőkönyvek ismertetése mindenesetre napokat vesz majd igénybe. Felhívja a vádlottakat, figyeljenek arra, amit előadni fog, mert végül minden egyes vádlottat meg fognak kérdezni, mi a megjegyzése az elhangzottakra. Sinkó Lászlónak december 30-án és 31-én a rendőrségen tett vallomását vázolja elsőül Medvigy szavazóbíró. Már Sienkó vallomásából kiderül, hogy december 30-ig a vádlottak egyöntetűen tagadták a reájuk rótt bűncselekményeket s ez a magatartásuk teljességgel megegyezik a törvényszék bizonyító anyagával. Akkor december 30-án Diószeghy miniszteri tanácsos kapcsolódik a nyomozásba s ennek az az eredménye, hogy a vádlottak — természetesen a velük szemben alkalmazott erőszakos Posztós-módszer következtében — meglepetésszerűen ,,vallani“ kezdenek. Elmondja Sinkó, hogy napokig kínozták őt, két napig úgyszólván le sem ülhetett, egy álllóhelyében töltött nappalt, éjszakát. Amikor Diószeghy miniszteri tanácsos megérkezett, mondja a Simkó vallomásáról felvett jegyzőkönyv, lényegesen megszigorították vele szemben a nyomozást. Igen aprólékosan van elmondva Sinkónak első ízben, másod-harmadízben tett vallomása. Állandóan azzal fenyegették, hogy ha nem vall, összetörik őt, „mint a tököt.“ „Talán meghallgatnák a vádlott megjegyzéseit...“ Az elnök öblös ezekében félredőlve, jobb könyökére támaszkodva hallgatja az előadást, míg a másik oldalon helyet foglaló másik szavazóbíró időnkint ceruzával jegyez az előtte fekvő papirosívekre. Sinkó így folytatja a vizsgálóbíró előtt tett vallomását: — A detektívek megkérdezték, ébredő vagyok-e s amikor igent mondottam, nekem ugrottak, leteperték a földre, azt mondották: „Majd elfogunk szunnyasztani...“ „Hazudik, disznó panaszt“ — kiáltották. „Vagy megdöglesz vagy vallasz!..Diószeghy állítólag azt mondotta, ki kell vinni a vádlottakat parasztszánon a határba s ott addig kell verni őket, amíg mindent bevallanak. Már csak azért is bizonyos, úgymond Diószeghy, hogy a gyanúsítottak követték el a bombamerényletet, mert hiszen a budapesti újságok már szintén megírták, hogy ők a gyilkosok. Amikor megpróbáltam tagadni, vallotta Sinkó, újból elölről kezdték az ütést-verést, mindaddig, amíg el nem veszítettem az öntudatomat. Felváltva három detektív ütöttvert, amíg részletesen nem vallottam. Amikor halálra fáradtam, lefeküdtem, a detektívfelügyelő azonnal felébresztett és szembesített Sághyval. Amikor később a börtönorvos megvizsgált, azt mondotta: „Törés . . . zúzódás . . . nincs nagyobb baj .. Borzalmas képe tárul elénk a hetekre terjedő vallatási hadjáratnak. Sinkó vallomása végül is azzal zárul, hogy mindaz, amit reá nézve a többi vádlott terhelő értelemben előadott, valótlanság. Ahogy Sinkó vallomásának olvasását az előadó bíró befejezi, Nyirő elnök közbeszól: — Talán mindjárt meghallgatnánk a vádlott megjegyzéseit... Hosszabb megbeszélés folyik az elnök és bíró között, mire elhatározzák, hogy ezek az összes vádlottak nyomozati vallomásaival végződnek. Kotnyeleskedik a Vázsonyi-fióka Bölöni György vallomásának előadása közben a figyelem egészen eltenedődik a tárgyról s valósággal izgalmat okoz, különösen túloldali berkekben, ahol a tárgyalótereimre vonatkozó képviseleti arányukat, úgy látszik, gyengének érzik, ismételjük, szinte lázassá pensdíti a hangulatot, amikor a terem hátsó ajtaján hirtelen begöndörödik egy alacsony, köpcös, kitűnően táplált fiatalember: Fábriba-Feuermann Béla. Nincs már ugyan helye az ügyész , mellett, ő azonban cseppet sem za* pafferajft masai, saéfai tápéi befolyosóról (micsoda muszklik! — súgja a mellettem ülő egyik liberális kolléga a másiknak), azt az ügyészi emelvény mellé ereszti le és ott vesz pozíciót, mert hát ő is a sértetteket képviseli Alig ül a helyén egy-két percet Fábián, a kis Vázsonyi-fióka, még meg sem melegedett alatta az ülőhely, máris megszólal és közbevág az úri nyugalommal beszélő birónak: — Talán az ellentmondásokra térnénk már rá... Tilain Ferenc a túlsó oldalról megakasztja az ambiciózus izraelitát: — Ennek az indítványozása a közvád képviselőjének feladata... Nyirő elnök (Ulain felé fordulva): Természetes dolog... Nem nézem, de tudom, hogy az én soromon most arra mozognak a ceruzák, hogy lefessék, milyen lehetetlenül korlátozza a szólásszabadságot a nagytekintetű ítélőtábla. Fábián azonban még mindig méltatlankodik és alig tudja türtőztetni duzzadó nekilendülését, az előadó-táblabíró pedig tovább elemzi még a legteljesebb alapossággal a nyomozati eredményeket. Fülöp Andor, Piroska György és Piroska János egyaránt azt vallják, hogy nem tárgyaltak semmiféle bombamerényletről, igazolják alibijüket. (Lapunk zártakor,a tárgy dós AW Elf 1925 május 1, péntek" A NÉP TÁRCÁJA Hatalom Irta R. Berde Mária (Erdély) Ha én akarom, házatok felett Az ólomöblű felleg széthasad, S az epeszínű égen átülülvén A derű nefelejtse kikacag, m Egy messzekószáló szökött galamb- Ereszetek alja eszébe fut, annah Társat keres és kiröppent fölétek Pár békeszív, kezes galambfiút. Ha én akarom, házatok előtt Megrázkódik a fekete bokor, És rózsaszínű május fának áll Ajtótokhoz, hajnalhasadtakor. Arcodba nyúl egy ága, babra újjal Pirosra írja sápadt képedet, És könnyű lesz a lépted, mint a szél, Ezer manó segít meg tégedet. Ha én akarom, félénk asszonyodnak Jó szókat adsz, szívét megépíted, Öledbe vonod síró kicsi lányod S szivárvány szín mesékkel békíted. Oly jó leszel mint egy darab kenyér, Oly boldog, hogyha én úgy akarom, És nem kell hozzá több egy mosóngómnál, — Mert én vagyok a Hatalom. MESE Irta Lázár István Bakarasznyi törpék* bandukolnak előttünk. Két kis ágrólszakadt gyerek. Testvérek. A nagyobbik lábán bomba, katonabakancs. Az apjáé lehetett. Tenyérnyi foltok fa- svuldoznak nyűtt ruháikon. Meg-megállanak és halkan beszélgetnek, majd meg leülnek az Erzsébet-híd szélső pántjára és a nagyobbik mesélni kezd: — Hol volt, hol nem volt, de volt egyszer egy ország, ahol akikora perecet sütöttek, mint a malomkerék s ahol hét méteres kolbászból fonták a kertet és ahol sült csirkék szaladgáltak minden udvaron... A másik, öklömnyi fiúcska, ragyogó szemmel hallgatja a tündérmesét. Kicsi, piros nyelve kifittyen szájából s hervadt, éhes ajkát megnyalhatja. A bátyja élvezi öccse ámuldozását, aztán egy előkelő művész minkájával folytatja meséjét: — És boldog volt abban az országban mindenki, még az olyan árva gyerekek is, amilyenek mink vagyunk. Nem volt olyan rongyos ruhája, meg szakadt cipője, mint nekünk, senkinek sem volt, tej és méz folyt a patakokban, a kutakból meg málnaszörpöt húztak fel a szódásvödörben. De megirigyelte ennek az országnak a szerencséjét az ángius-, meg a burkus-császár s nagy sereget küldött ellene. Szörnyű puskákkal lövöldöztek, ágyúgolyób is repdesett a levegőben és folyt a vér, míg elvették a boldog ország kincseit, népét meg láncra verték és egy vasorrú bábát állítottak melléje, hogy vigyázzon rá... Drámai gesztussal, sötét hangárayalással beszélt. A kisebbik elszomorodva sóhajt és a fejét lekókasztja. — A burkusok megették a sült csirkéket, kiitták a tejet és a mézet a patakokból, a kutakból a málnaszörpöt kimerték és amit nem tudtak meginni, azt a földre öntötték ... De ide figyelj, ha mondom... Jankó, alszol? Alszik már szegény Jankó gyerek, fej© a bátyja vállára hanyatlik, úgy álmodik arról a boldog országról, ahol akkora perecet sütöttek, mint a malomkő és ahol annyi malfiaszörp volt a bárban. A mesemondó elhallgat s csüggedten és tétován magába réved. Öntudatlan, kicsi lelkével tán sejti, hogy ez a boldog ország az ő hazája volt... A vérség, fajiság harca E kérdésről írnak magyar faji alapom álló lapok, folyóiratok és írnak idegen,alapon álló lapok is eleget. Az idegen alapokon álló felfogásokról akarok itt szólni. Lehetetlen meg nemlátnia egy okos, intelligens, töprengő magyar egyéniségnek ama erőfeszítést, amellyel a magyar faji felfogástól távol állók igyekeznek eme kérdésről szintén írni, de úgy, hogy a sorok, a szavak mindig valami szürke semmibe süppednek: nemi határozottak, nem kiválasztó, elkülönítő, tisztító erejek, miáltal a még ki nem alakult gondolkozású agyvetőket képesek megzavarni, vagy legjobb esetben további ®z©ndorgésbe ringatni. Nem akarok itt idézni sehonnan sem címeket, sem, lapokat,, hanem csak egyszerűen felhívom a figyelmét azoknak, kik talán még nincsenek öntudatosan tisztában a véréig .? fajisálg kérdéseivel és álláspontjaival, hogy figyeljék jól meg a fajmagyar alapon álló lapok és folyóiratok és a zsidó-liberális alapon operáló lapok és folyóiratok a kérdéssel foglalkozó cikkeit. Figyeljék jól meg és egy keveset töprengjenek afelfogásbeli különbségek fölött. Hogy miért nem idézek és miért utalok az erős megfigyelésre Most csak a következőket mondom nagyon határozottan. Akit még máma két©,kodsik abban, hogy például a magyar fajiságés a zsidó fajiság két egymással soha össze nem illeszthető fogatom, aki ebben kételkedik és valakinek azt meri mesélni, hogy vér és vér között olyan nagy különbség nincsen és ez alapon a magyar zsidókérdést csak egyszerű kéz-, legyintéssel ..-intézettnek veik az vagy: ostoba, aki egyáltalán, sohasem foglalkozott ilyen kérdésekkel, vagy: gazember, aki nagyon jól tudja e kérdés horderejé- nek jelentőségét és valami csatornabeszivárgás folytán tudatosan — haszon fejében — saját faja ellen vét, vagy: «legenerált egyéniség,akinek szinte nem is lehet bűnszámba venni a faja elleni életét, hanem akit, mint szerencsétlent egyenesen szánni kell. Aki tehát a vér szerinti faji elkülönülést tagadja le figyelembe sem akarja venni, az vagy zsidó (aki azonban, titokban ugyanazt vallja a saját faja szempontjából és annak javára, mint a legöntudatosabb magyar),, vagy bármilyen más idegen fajbeli, akit beolvadni nem akar, vagy ha teszi is azt, teszi destruktív szándékká, vagy pedig vérszerinti magyar, de aki a fenti három csoport valamelyikébe tartozik, de semmi esetre sem azon tiszta szándékú és szívós, öntudatos akaratú magyarok közé, akik Gömbös Gyulával együtt, egységes szív- és lélokkapcsolódásba kiált, ur.at a síkra és emelt fejjel, nemes önérőszettől méltóságosan emelkedő ,mellel ve , tik oda Nyugatinak, antantnak, az egész , világnak és Istennek, hogy: magyar va-' gyok bűnömmel, smulasztásommal, dacommal, bátor, hős karóimmal, szíveim- mel, lelkemimel együtt, magyar vagyok múltaink dicsőségével, értékével; magyar vagyok jelenlegi bűnbánatommal, de minden értékeinknek, tehetségeinknek teljes tudatával és magyar vagyok ártéreink tudatára támaszkodva, a jövő küzdelmére és győzelmére felkészülve és abban teljes bizalommal. Ezt a jövőbeli győzelmet pedig csak magyar vérrel és magyar faji öntudattal lehet elérni. Akimég most is ezt a kérdést teszi fel: hát ki az, aki teljesen tiszta fajmagyar, ki azt — erre felelek:legelsősorban az, aki minden vonalon úgy cselekedetével, mint beszédjével, írásával és gondolataival a magyar faj kizárólagos győzelmét akarja és hirdeti a mostani szerencsétlen Csonka-Magyarországon és a leendő integer Magyarországom. Sabl- nek a lelke oltárán alegdrágább nép nem a magyar nemzet, hanem a magyar faj. Figyelő. Kérdezze meg fodrászát mi a _____ KULTUR KOZMETIKA