A Nép, 1925. május (7. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

1925 május­i, péntek AWES* BrnnuwiBnimwi, imiiii, iiwimmimiii ................... Az egységes párt felvonult trianoni Hoyos gróf védelmére Az ellenzéknek nem adott az elnök napirend előtti fel­szólalásra engedélyt — Hoyos kapott engedélyt — Hoyos nyolcvantagú képviselőgárda védelme alatt beszélt Izgalmas hangulat a római botrány miatt Friedrich István és Lendvai István nyilatkoznak A NÉP-nek — JA NÉP, tudósítójától — * [Az nemzetgyűlést ma csupán for­mális ülésre hívták egybe, ennek ellenére már tizenegy­­órakor zsú­folva voltak a folyosók. _ Úgyszól­ván az egész kormánypárt felvo­nult, még olyan képviselők is meg­jelen­tek, akiket eddig fehér holló­ként ismertek a parlament folyo­sói. Több, mint nyolcvan kor­mánypárti képviselő vonult fel az ülésre, ennyi Honatya már hóna­pok óta nem volt együtt az ülés­teremben. Gróf Bethlen István is az elsők között jelent meg, levetet tartott Hívei körében, majd, miután az oligát kézfogásokkal végzett, az elnöki szobába vonult vissza Sci­­tovszky Bélával tanácskozásra. Ez a tanácskozás délelőtt tizenegy órakor kezdődött és tizenkét óra után ért véget. Közben a folyosón izgalmas hangulat lett úrrá Az el­lenzék nem tudta, hogy mi az oka a nagy kormánypárti felvonulás­nak, de maguk a kormánypárti képviselők sem tudták, hogy a kor­mány mire készül. Tizenkét óra körül tisztázódott, hogy a kormánypárti képviselőket berendelték az ülésre, nyilván abból a célból, hogy gróf Hoyos Miksa felszólalását megfelelően alátámasszák. Az érdeklődés valóban a Hoyos­­ügy­ felé irányult. Az ellenzék fel­háborodással fogadja gróf Hoyos Miksa római szereplését, aki az interparlamentáris konferencián tudvalévően dezavuálta Baross­­Jánost, amikor Baross Trianont okozta Magyarország gazdasági lerongyolódásáért. Legélesebb kri­tikával illetik Hoyost és mondhat­ni pártkülönbség nélkül az a véle­mény, hogy gróf Hoyosnak a történtek után nincs helye a politikai porondon. Az­ ellenzék tanácskozásának eredményeképen elhatározták, hogy néhány ellenzéki képviselő napirend előtt szólal fel és tilta­kozik gróf Hoyos Miksa olaszor­szági szereplése ellen. Ezek a fel­szólalások azonban mind elmarad­­­tak­, mert a Ház elnöke nem adott felszólalásokra engedélyt. Való­színű, hogy a miniszterelnök és Scitovszky Béla házelnök éppen ezeknek a beszédeknek a betiltásá­ról tanácskozott. A házelnök ugyanis, miután Bethlen István gróf miniszterelnökkel tanácsko­zását befejezte, kategorikusan ki­jelentette, hogy napirend előtti felszólalásra engedélyt nem ad. Annál nagyobb meglepetést kel­tett tehát, hogy a házelnök, ami­kor az ellenzéki felszólalásokat egytől-egyig visszautasította, ugyanakkor gróf Hoyos Mik­sának engedélyt adott a fel­szólalásra. A’ hirre még inkább' fokozódott a folyosón az izgalom, úgy hogy 12 óra után az elnökség valóság­gal nem merte megnyitni a nem­zetgyűlés ülését. Egynegy­ed egy­­kor, mikor az ülést megnyitották, pillanatok alatt üresek lettek a folyosók, mindenki az ülésterembe vonult. Hoyos köríti, aki a balkö­zép első imájába helyezkedett el, nyolcvan kormánypárti képviselő csoportosult, velük szemben pedig az ellenzékiek helyezkedtek el, na­gyon harcias hangulatban, mint­egy harmincan. Fél egyre jáhatott az idő, ami­kor gróf Hoyos Miksa szólásra jelentkezett. Abban a pillanatban, ahogy felállott, a baloldalról a leg­­elkeseredettebb kiállások szállot­tak feléje. Lendvai István, Zsir­­kay János és Kiss Menyhért ve­zették a közbeszólások rohamát, Hoyos Miksa pedig sápadtam és dadogva próbálta keresztültörni gyenge hangjával a vele szem­­e­­vonuló ellenzéki lármát. Lendvai István magából kikelve veri a pa­dot és a nemzetgyűlés morajlását keresztül tör­ve, kiáltja: — Mondjon, le! Hagyja el he­lyét! Szégyelje magát! Zsirkay János és Kiss Menyhért ugyancsak magukból kikelve kiál­toznak feléje de a nagy lármában és zajban nem lehet hallani, hogy mit mondanak. A munkapárt is kibontja hangját és a szélsőjobb­oldali padsorokból támadó közbe­szólások keletkeznek s a jobbról­­balról röpködő közbeszólások óriási lármává, nagy parlamenti botránnyá élesednek. Az elnök hiába próbál csengetni a csengő hangja nem tudja keresztültörni a nagy zajt. Elkeseredett kiáltá­sok pattognak a levegőben, Beth­len pedig nyugodtan ül a helyén. Az egész baloldal fel van hábo­rodva, mert a munkanaert a maga hangjának teljes bőségetlen támoga­tására siet Hoyos Miksának. A jobb­érzésű emberek szépen kilopóznak a folyosóra s ott hagyják Hoyos Miksát, aki percekig nem tud szó­hoz jutni. Az egész előadásának lé­nyege az, hogy­­ illemtanilag fogta fel az egész kérdést, nem pedig po­litikailag. Kijelentette azt is, hogy Baross János felszólalásával nem tett szolgálatot a nemzetnek. Ebben a pillanatban ú­jra kezdő­dik a lárma­, jobbról és balról elke­seredett közbeszólások harsognak a levegőbe. Hoyos Miksa próbál vé­dekezni és saját felszólalásának fe­lelősségét Baross Jánosra hárítja. Kifejti azt, hogy ő nem tartotta al­kalmasnak sem a helyet, sem az időt arra, hogy valaki ilyen for­mában nyilatkozzék meg akkor, amikor ott vannak a többiek, akik mégis csak résztvette az előzetes tárgyalásokon. Az elnök még so­káig próbálkozik a viharral, de nem tud. Bethlen István megelégedetten mosolyog, amikor látja, hogy a munkapárt rendszere bevált, és ki­tűnően dolgozik. Néhányan lehajt­ják a fejüket, azonban a többiek odaadják magukat a munkapárt­­taktikájának és támogatják gróf Hoyos Miksát, aki sápadtan és reszketve fejezi be a dadogást. Az ülés ezzel véget is ért. Kint a folyosón az ellenzéki képviselők csoportokba verődve tárgyalják az eseményeket. Nincs egyetlen el­lenzéki képviselő sem,, aki ne fel­háborodással, ne a legnagyobb megütközéssel hallotta volna gróf Hoyos Miksa szavait. Friedrich István aronitez kérdést intéztünk, az el­hangzott beszédre vonatkozóan, a következőket mondotta A NÉP munkatársa előtt: - Gróf Hoyos Miksa római sze­replésével kapácsolatban mindez­ideig nem nyilatkoztam, mert meg akartam hallgatni Hoyos védeke­zését- A ma elhangzott beszéd után azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy eljárásét a leg­határozottabban elítélem és na­gyon szomorúnak és még sajnála­­tosabbnak tartom. A legszomo­rúbb az, hogy Hoyos még ma is azt hiszi, hogy helyesen járt el, amikor a nemzetnek külföldön történt feljajdulását ilyen szeren­csétlen módon dezavuálta. Lendvai István a következőkben nyilatkozott mun­katársunknak: — Mindenekfelett jellemző hogy Hoyos Miksa gróf olyan súlyos vád dolgában, mint amit, ellene Baross Jánoson kívül az olasz na­cionalista sajtó is emelt, csak ilyen hosszú idő múlva, próbált védekezni. A védekezés épp olyan szánalmas volt, mint az ő római szereplése. Más országban ilyen szereplés utáni Hoyos Mircsa) nyomban le­mondott volna a­­középű szerep­lésről, hogy legalább ezzel­ kelts­e azt a látszatott, mintha csak sajná­latos eltévelyedésről lenne szó, amit azonban az összetört, m­amz­­­te nevében­ egy külföldön szereplő palitiscue maga sem bocsáthat meg magtárnak. Az ő szereplésénél szomorúbb csak a­­ nemzetgyűlés többségének szereplése volt, amelyről ma vég­képp kiderült, hogy nem azonos a magyar nemzet többségével. Hiszem, hogy a Trianonban gúzs­­bakötött nemzet a maga részéről nem tartja befejezettnek gróf Ho­yos ügyét. A képviselők­ még sokáig tár­gyalták a folyosón ezt a nagyon szomorú és a mai politikai életre nagyon jellemző eseményt, majd pedig lehangoltan eltávoztak a nemzetgyűlésről". Mi történt A nemzetgyűlés mai ülését egy­­negyed egy órakor nyitotta, meg Scitovszky Béla elnök. Az ülés­­megnyitása előtt a következő be­jelentést teszi: — Szomorú be­jelentéssel kell el­nöki előterjesztésemet megkezde­nem. A bolgár közélet előkelő kép­viselői készültek fővárosunkba, hogy viszonozzák azt a látogatást, amelyet egy évvel ezelőtt tett több képviselőtársunk Szófiában és ek­kor olyan merénylet történt, a­mely páratlanul áll a politikai gyilkosságok történetében. Alig van most család Szófiában, amely az emberi elvetemültség e páratlan bűntette miatt gyászban nem lenne. S ezek között az áldo­zatok és e sebesültek között többen vannak azok a képviselők is, akik részt kívántak venni a fővárosunkba tervezett kirán­dulásban, amelyet természete­sen későbbi időre kellett el­halasztani. Meggyőződéséből kifolyólag kéri a nemzetgyűlés felhatalmazását, hogy a bolgár Szobranje elnöké­vel a nemzetgyűlés részvétérzését táviratban közölhesse. A Ház ál­talános helyesléssel fogadta az el­nök jelentését és a felhatalmazást megadta. Ezután kegyelete® szavakkal ez­ az ülésen e­ lékezik meg gróf Apponyi Sándor haláláról, aki működése révén igen nagy szolgálatot tett a nemzet kul­túrájának. Rakovszk­y szabadságot kap Majd bemutatja a miniszterelnök átiratát, amelyben értesíti a nemzet­gyűlést, hogy a kormányzó Ra­­kovszky Iván belügyminiszternek kétheti szabadságot engedélyezett, amely időre Pesthy Pál igazságügy­­miniszter helyettesíti. Ezután a Győr város első választókerületé­ben megválasztott Németh Károly megbízólevelét mutatja be. Beterjesztik az alkotmányjogi reformokat Az elnöki előterjesztések után Puky Endre, a választójogi bizott­ság előadója beterjeszti a Választó­jogi törvényjavaslatot. Illés József, a földgazdasági és igazságügyi bizottság előadója ter­jeszti be a főrendiházi javaslatot. Az elnök ezután bejelenti, hogy gróf Hoyos Miksa napirend előtti felszólalásra kért szót. Erre a beje­lentésre az ellenzéken, főleg a faj­védőknél nagy lárma támad. Alig állt fel helyén. Hoyos Miksa, a közbeszólások özöne árad feléje a fajvédők oldalán. Lendvai István a padot veri és magából kikelve kiáltja feléje: Ön még mer itt beszélni, üljön le! Zsirkay János: Mondjon le s menjen vissza Spanyolországba. Második Károlyi Mihály. Hoyos mosakodni próbál Hoyos Miksa idegesen áll a he­lyén, egy ideig hallgatja a közbe­szólásokat, majd ugyancsak hango­san a­ fajvédők felé kiált: — Engem nem lehet terrorizálni. Lendvai István: Terrorizálta vol­na a kisántantot. Amikor az elnök nagy nehezen ren­det teremt, Hoyos Miksa így kezd beszélni: — Tegnap reggel érkeztem meg Rómából és Nagykanizsán arról ér­tesültem, hogy a magyar sajtónak egy része ellenem sajtóhadjáratot indított, azért a kijelentésemért, amelyet a nemzetközi parlamenti konferencián Baross János felszóla­lására mondottam. Amint Hoyos Baross János nevét kiejti, a fajvédők oldalán lelkes él­jenzés tör ki. Hoyos Miksa: Megdöbbenéssel ál­lapítottam meg, hogy a lapok köz­leményei téves információkon ala­pulnak. Lendvai István: Úgy látszik, az olasz lapok is hazudnak... Hoyos Miksa: Nem akarok most ezekkel a közleményekkel foglal­kozni, kizárólag a száraz tényt kí­vánom a nemzetgyűlésen ismer­tetni. A drágaságról szóló pl.s­bora fűmnél Bar«*« János kifejtette «az a kíván­ságát, hogy ennél a kérdésnél Ró­mában hozzá kíván szólui és a tria­noni békeszerződést kapcsolatiba, kí­vánja hozni a drágaság kérdésével. (Helyeslés a fajvédőknél.) Mindannyian, akik ezen az ülé­sen részt vettünk, helyeseltük Ba­ross János szándékát. Én még utó­lag arra is kértem Baross Jánost, hogy találja meg a kellő formát akkor, amikor erről a kérdésől szó­lal fel. Közbevetől­eg meg kell jegyeznem, hogy Baross János Rómában a bi­zottsági üléseken nem vett részt és kizárólag a plenáris ülésen volt je­len. Én a plenáris ülés előtt is fel­szólítottam arra, hogy úgy foglal­kozzon ezzel a kérdéssel, nehogy va­lami skandalum, történjék.­­Erre is­mét nagy zaj és lárma tör ki a fajvédőknél.) Hoyos Miksa: Skandalummal nem lehet egy nemzetközi fórumnál meg­jelenni. Lendvai István: A­ cseh kancsuka nem tartja be a formákat. Az elnök Lendvai Istvánt több­szöri közbeszólása miatt rendreuta­­sítja. A francia nyelv előnyei Hoyos Miksa: A plenáris ülésen Baross János nem foglalkozott a bizottságnak a határozatával, ha­nem kizárólag a saját véleményét terjesztette elő, úgyhogy mindjárt negyedik szónál nézetem szerint céltalan módon és abszolút fel nem­ használva a francia nyelvnek azt az előnyét, hogy megfelelő módon mindent el lehet mondani, olyan módon hozakodott elő a trianoni 3

Next