A Nép, 1925. július (7. évfolyam, 143-169. szám)
1925-07-01 / 143. szám
1925.július 1., szerda POITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: VI. Rózsa-utca lll Telefon: József 63—80, József 63—81 KIADÓHIVATAL: VI. ker., Rózsa-utca 111. Telefon: József 103-85 Megjelenik d. u. 3 órakor Ára 2000 korona ELŐFIZETÉSI ÁRAK : ügy hóra............ 40.000 K Negyedévre. . . . 120.000 K Krióidon: a lenti árak kétszerese Ausztria területén: Egy hóra............ 60.000 K Negyedévre. . . . 180.000 K magyar korona értékben Lassult a Morse Hilfers Az a leszanált és a maga nyomorúságának vigasztalan ingoványába elmerült közönség, amely már csak a legritkorítóbb szenzációkra tud fásult hangulatában reagálni, ma reggel arra a szenzációira ébredt, hogy a rendőrség őrizetbe vette Végi Istvánt és pártja harminc vezető tagját. A házkutatások meglepő adatai igazolják a kommuniistaízű szervezkedést s az a balszélső frakció, amely ellenzéke vett a hatalomban elhelyezkedett Foyer—Peidl-párttnak, a külföldi kommunistákkal tartott fenn összeköttetést. Mindenben helyeseljük a rendőrség eljárását, mert vagy igaz, hogy a Vági-csoport kommunista eredetű pénzekkel fejt ki aggasztó működést s akkor a közrendért felelős hatóságnak el kell járnia, vagy nem igaz, s akkor ezt az ügyet a hatóságnak kell tisztáznia. Azt a gyanút azonban, amelyet mérgező tövisként szúrták bele a Contiutca politikusai a közvélemény szívébe, hogy aki nincs velük az gyanús, aki velük van, az a megtestesült ártatlanság, csak a hivatott hatóságok közreműködésével s nem a hordó tetejéről szavaló pártagitációval lehet a fényeiknek megfelelő világításba helyezni. ■Mi tehát, amikor megindul a vizsgálat, nyomatékosan követeljük, hogy a vizsgálatot, a hatóságok a kérdés egész területére terjesszék ki. Ez év március 1-én megjelent számunkban megírtuk a Rothe Hilfe dolgait. Megírtuk, hogy a Bécsben székelő Rothe Hilfe című kommunista, alakulat Oroszországból kapott dollároksegítségével, kölcsönöket adott a magyarországi „elvtársaiknak“. A legkártékonyabb emigráns, Gábor (Kreisner) Andor nyilatkozott, a bécsi lapokban és világgá kürtötte, hogy a Rothe Hilfe 1924 május 1-től 1924 december 1-ig Magyarországon nem kevesebb mint 522 millió koronát osztott ki dollárokban. Mi van hát a Rothe 'Hilfevel? A szociáldemokrata párt azóta a Somogyi—Bacsó-ügy jogrendi of■femaiájával iparkodott ezt a fölöttébb kellemetlen ügyet elhomályosítani. A tintahal -taktikája vont sötét,ködöt a Rothe Hilfe körül. Most végre itt van az alkalom tiszta helyzetet teremteni. A vizsgálatnak ugyanis, amelyet a rendőri hatóságok megindítottak, nem az a rendeltetése, amint azt a liberális lapok beállítják, hogy a rendőrség a szociáldemokrata pártra kellemetlen ellenzéket kiküszöböllje. A vizsgálat rendeltetése csak a közérdekbe ütköző, az állami és a társadalmi rendet fenyegető forradalmi cselekmények megtorlása és a preventív intézkedések végrehajtása lehet. Ezt azonban meg is kell cselekednie. • A jogrendért felelős hatóságoknak elsőrendű feladatuk tehát megértetni a közvéleménnyel, de a Peyer—Peidl-párttalis, hogy nem a párturalom biztosítása a cél, tehát a vizsgálat nem erre irányul, hanem irányul minden kommunista bűn, minden külföldről fizetett kommunista agitáció és fel’forgató törekvéi ellen. Be kell súj’••taoá-teíbiáite Reíhe Hilfe bűnöseire. Lédar&m.té . három leszerelt lisztet vádol a gyilkossággal „K&delka szemtelen volt? ezért lőtték le a tisztek“ — Összevesztek a szállítási egyezményen — Lederer a gyilkosság istán a feleségének megmondta, hogy magára vállalja a bűncselekményt ' Lédar&mé úgy vall, mintha agy osé&z© taa m®H©it maséma — !A NÉP tudósítójától — A „NAGY TÁRGYALÁSOK“ már annyira belénk idegződött filmje már reggel 8 órakor megindult. A folyosókon embertömegek tolongnak, ezeknek nem jutott jegy s abban reménykednek, hogy valami úton-módon mégis csak részesei lehetnek a Léderax Gusztávné-féle tárgyalás izgalmainak. Kisvártatva megérkezik az V. kerületi rendőrkapitányság harminc főnyi kirendeltsége Domonkos Gyula főtanácsossal és Mihály Lajos főfelügyelővel. A hatalmas szál legények azutánpercek alatt megtisztítják a második emeleti esküdtszéki nagy mesedik emeleti esküdtszéki nagy terent környékéi, a lópcsői aljaToderer Gusztavné, mondja a nevet. ban, a csapóajtóknál, a bejáratok körül kettőzött őrszemek foglalnak állást. Gyülekezik a hivatalos közönség: a főtárgyalásra beidézett tanuk, újságírók, rajzolók, ügyvédek, bírák. A hallgatóság emelvényének első két sorát a sajtó számára foglalják le, az ügyvédi padokban Apáthy Jenő dr. ezredes-hadbíró és Krantz Dezső dr. őrnagy-hadbíró, a katonai tárgyalás szerepvivői ülnek le, melléjük húzódik egy fényképész, aki ijedten rejti el masináját, amikor úgy háromnegyed 9 tájban megjelenik Langer Jenő, kúriai bíró, a büntetőtörvényszék elnöke, továbbá Denk Tivadar táblabíró, főtárgyalási elnök és Paulay Gyula dr. törvényszéki bíró, hogy szemlét tartsanak és megállapítsák az elhelyezkedés rendjét. Makkai Jenő dr. ügyészségi alelnök, a közvád képviselője is elfoglalja helyét a pótbírói székek között, azután a védők: Lévai Tibor dr. és Schubert Zoltán dr. jönnek be. f- A „HÖSNÖ“ a baloldali bejáratnál két szuronyos fogházőrtől közrefogva a tárgyalótériembe lép. Léderer Gusztávné lassú, imbolygó járással megy aterem közepére, mélyen kivágott selyemruha van rajta, magasszárú fekete cipő, amelyet barna hetét díszít. Az első pillanatban az esküdtek sorában ül le, a következő pillanatban azután bevonul a bíróság s akkor az aszszonyt a vádlottak baloldali padjára dirigálják. Alig vesszük észre, hogy a bűnügy „statisztája“, harmadik szereplője, Léderer Sándor is itt van már, csíkos költ- zakkóruhát öltött, meglepően hasonlít a bátyjára: ugyanaz a feketehajú, jelentéktelen, tipikusan pesti figura, csak kissé nyúlánkabb termetű, mint Léderer Gusztáv. A bírói tanács már elhelyezkedett. Denk elnöktől jobbra Czircz Ákos dr. törvényszéki bíró, balra Kenéz Sándor tanácselnök, a pótbírói tisztet Lányi János dr. törvényszéki bíró, a jegyzői teendőket Paksy Ferenc dr. és Szakáll Géza dr. látják el. Az elnök: Megnyitom a főtárgyalást Léderer Gusztáv ké szül. Schwartz Mária és Léderer Sándor bűnügyében, akik csalás, gyilkosság, lopás, illetőleg bűnpártolás elkövetésével vannak vádolva. Az elnök int és maga elé állítja a vádlottakat, közben ezt mondja: „megállapítom a vádlottak személyi viszonyait“. Lé — Ugyebár ézt magyarul ! — kérdi tőle az elnök. Lédererné (tört magyarsággal):Nem... berem szépen ... nagyon ... nem tudok magyarul. Most az elnök megmagyarázza neki, hogy tolmács áll rendelkezésre, aki minden mondatát le fogja fordítani, addig azonban — teszi hozzá — „amíg nem ütközik nehézségekbe“, igyekezzék magyarul válaszolni a feltett kérdésekre. Lédererné előadja, hogy apját Schwartz Józsefnek hívják, anyja neve Beer Anna. 1893 január 11-én született Rottermannban, Ausztriában, férjes, vagyona nincs, vallása római katholikus, anyja nyelve német, keveset magyarul is beszél, esendőri ahadnagy neje, büntetve nem volt, legutolsó lakása Tölgyfa utca 4 . II. 12. Léderer Sándor diktálja le ezután személyi adatait. 1900 szeptember 24-én Pozsonyban született, nőtlen, evangélikus vallású, leg- , utóbbi laitusa VI. Nagymező utca '*7., jelenleg állás nélkül van. — Ugyebár, egészíti ki az elnök, a Nemzeti Banknál volt alkalmazva, ahonnan ebből az esetből kifolyólag bocsátották el ? ... Kereskedelmi érettségi az iskolai képzettségé, vagyona nincs, büntetve nem volt. Az elnök ezt követően megállapítja a védők jelenlétét, a sértett képviseletében Szilas Nándor dr. ügyvéd jelent meg, tolmácsként a bíróság Gruber Károly, dr.-t alkalmazta. Megállapítom, mondja hangosabban az elnök, hogy ma déli 12 . órára tanúként ba van idézve Léderer Gusztáv. Figyelmeztetem a hallgatóságot, hogy rendben, csendben viselkedjék, nehogy büntető rendszabályokat' kelljen alkalmaznom. „Csak abban érzem magam bűnösnek, hogy nem akadályoztam meg a gyilkosságot“ Denk dr. most leülteti a fogházőröket, úgy hogy csak két vádlott marad a bírói emelvény előtt. A vádirat ismertetésére ikerül a sor, Léderer Gusztávnét a vádtanács vád alá helyezte egyrendbeli csalás büntette miatt azért, mert férjével, Léderer Gusztávval egyetértően 70 millió koronát Kodelka Ferenc budapesti hentesmestertől ravasz fondorlattal elvett, továbbá egyrendbeli gyilkosság büntette miatt, mint felbujtót azért, mert férjét rávette arra, hogy Kodelkát megölje, végül egyrendbeli lopás büntette miatt, mint férje tettestársát, mert Kodelkától, „az örökösök beleegyezése nélkül“, két brilliáns gyűrűt, egy tulaezüst órát, egy aranyláncot és egy bőrtárcát elvett. Léderer Sándorral szemben a vád: bűnpártolás vétsége. A vádirat részletezi ezután Lédereréik ismert bünlajstromát. Az elnök azzal végzi, hogy Léderer Sándor bűnét abban állapította meg a vádirat, hogy,a bűntettekből származó vagyoni előnyök biztosítására közreműködött, a hetvenmillió koronából hatvanat elrejtett, ötmilliót pedig magának kölcsön címén megtartott. — Elsőnek Léderer Gusztávnét hallgatjuk ki, Léderer Sándort ezer az időre az előszobába távozzék ! Az elnök (Léderernéhez): Meg, értette, mivel van vádolva? Lédererné: Nem értetem... kérem ... Az elnök a tolmácsot erre az emelvény, elé szólítja, átadja neki a vádiratot, mire a tolmács szóról-szóra lefordítja a szöveget, az asszony szótlanul hallgatja végig, az ügyészség szörnyű vádjait. Két kezét összekulcsolja, semmitmondó, üres tekintettel bámul maga elé. Az elnök, amikor a tolmács végére ér a vádiratnak, németül szólal meg .(Also erzählen Sie...“), az ügyészségi alelnöki azonbanközbe- szól és indítványozza, hogy minden szót tolmácsoltasson a törvényszék. Lédererné: Csupán abban érzem magamat bűnösnek, hogy ezt a bűncselekményt megakadályozhattam volna, de nem tettem...