A Nép, 1925. október (7. évfolyam, 219-221. szám)

1925-10-01 / 219. szám

1925 október 1. csütörtök POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: VI. Rózsa-utca 111. Telelő­n József 63—80, József 63-81 KI­ADÓHIVATAL: VI. bér., Rózsa-utca 111. Telelőn: József 103—83 Megjelenik d. a. 2 órakor Ára 2000 korona Budapest, VTL évf. 219. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra...........1 UMOK Negyedévre. . . . 120.000 K Külföldön: a lenti árak kétszerese Ausztria területén: Egy hóra............6A000K. Negyedévre.. . . ISO1OOOK magyar korona A gyengeség leszármazottja A gyöngeség új gyöngeséget szül. A bűnből új bűn származik. Olyan igazságok ezek, amelyeket váltig ismételtünk, de a legkeser­vesebb tanulságok bizonyítják, hogy elégszer ismételni nem lehet. Most, amikor a gyöngeségek politikájának egyenes leszárma­zottja, a kommunista propagan­da kísérelte meg újra szétfesze­getni a magyar állam és társada­lom épületének eresztékeit, nincs tanulságosabb olvasmány a bu­dapesti sajtónál, amely a pártok természetrajzának képét híven visszatükrözi. A liberális lapok „zavaró momentumnak“ minősí­tik a nacionalista keresztény pár­tok összefogásának hírét; a radi­­kálás lapok bosszúsággal kommen­tálják a „reakció“ jelentkezését a provokáló felforgatás törekvései­vel szemben; a szociáldemokrata lap pedig szorgalmasan süti a maga külön kis pecsenyéjét és igyekszik Rákosi Mátyással együtt a szociáldemokrata párt egész ellenzékére ráborítani a gyanú vizeslepedőjét. A legtanulságosabb pedig az egész történetből az, hogy az a politika, amely a katasztrófa ad­minisztrálásában merül ki, a dol­gok logikai rendjénél fogva viszi a közállapotokat a bomlasztó kí­sérletek mindig veszedelmes ak­tualitásai felé. Már­pedig mi egyéb, mint a katasztrófa admi­nisztrálása, amikor egy gazdasá­gilag legyilkolt országot oda fek­tetnek a Népszövetség viviszek­­ciós asztalára, s az államháztartás egyensúlyának egyoldalú helyre­állításán át kísérleteznek vele? Az adóprés kiszorítja belőle a vért, a B-lista a gerincet, a jogrendi offenzíva a lelket. Előbb szerelték le és állították sarokba a naciona­lista szervezeteket, mintsem, hogy kiirtották volna az önvédelem ösz­­tönszerű életfunkcióját provokáló fekélyeket. Rászabadították az or­szágra a jogrend címén egyre hangosabb és egyre aggresszívebb bomlasztás bacillus-hordozóit, még mielőtt szociális intézkedésekkel ellentállóvá tették volna a nemzet szervezetét, hogy legyőzhesse a bujtogatás próbálkozásait. Az a gyöngeség, amelyet a kor­mány a radikális szociáldemokrá­ciával s ennek minden életerőt felörlő agresszivitásával szemben tanúsított, a kommunista kísérle­tezés kiáltó bizonysága szerint, ke­gyetlenül megbosszulja magát. Az a puszta tény, hogy a Kun Bélák felforgató fertőzete elérkezettnek látta a maga idejét, minden argu­mentumnál világosabban beszél. Soha semmiféle Kun Bélák nem merészeltek volna még csak gon­dolni is arra, hogy ebben a bolse­­vizmustól meggyalázott országban újra megvethetik lábukat, ha a kormány nem tanúsított volna végzetes gyöngeséget a Fiemen­­féle kísérletezéstől mind a mai na­pig. Ha nem irányult volna min­dig és minden akcióban egyolda­lúan a nacionalista szervezkedés­­ ellen egész ereje. Soha, semmiféle­­Kun Bélák­­nem kísérleteztek­­ volna többé sötét bűntetteik szín-­­­helyén, ha a kormány a szociális igazság könyörtelen következetes­ségével hajtotta volna végre a leg­égetőbb reformokat, a földbirtok­­politikában, a választójogi kérdés­ben, a kenyérpolitika egész terü­letén. Mi nem vagyunk hajlandók felmentést adni a felelősség alól annak a kormányrendszernek, amely a magángazdaság szörnyű vívódásait sokáig érzéketlenül nézte s az egyre szaporodó elégü­letlenséget a B-listák gyártásával, a munkanélküliség veszedelmének rideg szemléletével, a fővárosi választáson a demokrata­ blokk ra­­koncátlanságainak „objektív“ el­tűrésével, a közmunkák halogatá­sával tetézte. Esztendő óta hallat­szik a szép szó a közmunkák meg­indításáról és olyan vígan indul­tak, hogy tavaszra halasztották a startot. Mi lesz addig a télen a munkanélküliséggel? Miért ha­lasztották holnapra, tavaszra, azt amit még a nyáron, tegnap­előtt meg kellett volna tenni, erről senki sem beszél. Újra ismételjük, amit elmondot­tunk már: dicséret a rendőrség­nek a nagy és eredményes mun­káért, de a kommunista propa­gandával, a felforgatással, az elé­­gületlenséggel szemben a rendőri intézkedés nem elég. Gyökerében kell lehetetlenné tenni szociális gondoskodással, előrelátással, a re­formok végrehajtásával, igazság­gal a felforgatás minden kísér­letét. Leleplezés a szociál­­demokrata párt a Vági-csoport egyeztető tárgyalásairól Bauer bécsi szociáldemokrata vezér kijelenti, hogy a tárgyalás nem járt eredménnyel . Nem bántalmazták az elfogott kommunistákat Nyilvános főtárgy­aláson tárgyalják az összeesküvők ügyét szagi meg. Bauer szociáldemokrata vezér]az egész Vági-párt fedező szer­ve­­ma reggel a bécsi Arbeiter Zeitung- í­zője a kommunisták magyaroi­ban egy nyilatkozatot közöl és­­ jelenti, hogy a magyar szociáldemokrata párt vezetősége és a szocialis­ta ellenzék (Végi-csoport) kö­zött nem jött létre megegye­­­­­­zés. Bauer egyik tagja annak a bizott­ságnak, amely hivatott lett volna a két szocialista csoport között kiegyezést létesíteni. Nyilatkozatában többek között a következőket mondja Bauer: — Ismerem a kommunistáknak azt a módszerét, hogy a szocialista pártok kebelében kommunista sej­teket alakítanak. Minden bizony­­nyal lehetséges, hogy ilyen sejtek a Vági-csoport kebelében is állot­tak fenn. Lehetséges, hogy az ő szervezetükben is voltak burkolt kommunisták, az azonban nem egészen bizonyos, hogy az egész csoport nem volt kommunista. Az­­ Internacionálé egyeztető akciója, sajnos, eredménytelen maradt. Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar rendőrségnek az a be­állítása, mintha az egész csoport tudatosan a kommunistáknak tett volna szolgálatot, csupán rendőri fogás. A Budapesten letartóztatott és bántalmazott munkások között sok jó szocialista van, akiknek a kommunistákhoz „tudatosan sem­mi közük sincsen“. A bécsi nyilatkozatra vonatko­zóan illetékes helyen­­ pártjának. Illetékesek már állapították, hogy az előállítottak közül egyetlen egy sem részesült a legkisebb mértékű fenyegetésben sem. A bekövetkezendő főtárgyalás, amely teljesen nyilvános jellegű lesz, dokumentálni fogja a következő­ket: — A rendőrség — mondották­ illetékes helyen — a leghumánu­sabb bánásmódban részesítette az előállítottakat. A politikai csoport jóval Rákosi Mátyás elfogatása kijelentették előttünk, hogy egé­szen önkényes állítás az, mintha, a rendőrség kitalálása volna, hogy előtt informálva volt a legkisebb részletekről is s amikor ezeket az embereket elfogták, az összegyűj­tött tények bizonyítéka alatt va­lamennyien beismerő vallomást tettek minden külső kényszer nél­kül.­­ Ha a magyar törvények nem tiltanák, hogy a rendőri eljárás során a gyanúsítottakkal bárki is érintkezzék, akkor az államrendőr­ség az előállítottakat már régen bemutatta volna a külföldi sajtó képviselőinek, így is az újságírók­nak számtalanszor alkalmuk nyílt meggyőződsül akár Rákosi, akár Weinberger testi épségéről, ami­kor azokat kihallgatásra vitték, vagy visszakísérték őket celláikba. Bethlen és Rakovszky tanácskozása a Polé Itilfe távirat ügyében Nem Vass József szorgalmazza a játékbank felállítását — A NÉP tudósítójától — Bethlen István gróf miniszter­elnök ma délelőtt hosszasan tár­gyalt Rakovszky Iván belügymi­niszterrel, aki a kommunista ösz­­szeesküvés ügyében referált a mi­niszterelnöknek. Ezután a Rote Hilfe táviratát tárgyalták le. Mér­tékadó helyről azt az információt kaptuk, hogy a magyar kormány egyáltalán nem tulajdonít fontosságot a nevetséges vörös erőszakosko­­dásnak és természetesen a kommunisták ügyét valameny­­nyi hatóság a vörös táviratok­tól függetlenül kezeli tovább­ra is. A pénteken délután tartandó minisztertanács szintén ismételten foglalkozik, a kommunisták ügyével. Letárgyal­ják ezenkívül előreláthatóan a játékkaszinó ügyét is. Azokkal a hírekkel kapcsolatban, mintha Vass József népjóléti miniszter­­szorgalma­zná az engedély meg.

Next