A Nép, 1925. október (7. évfolyam, 219-221. szám)
1925-10-01 / 219. szám
1925 október 1. csütörtök POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: VI. Rózsa-utca 111. Telelőn József 63—80, József 63-81 KIADÓHIVATAL: VI. bér., Rózsa-utca 111. Telelőn: József 103—83 Megjelenik d. a. 2 órakor Ára 2000 korona Budapest, VTL évf. 219. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra...........1 UMOK Negyedévre. . . . 120.000 K Külföldön: a lenti árak kétszerese Ausztria területén: Egy hóra............6A000K. Negyedévre.. . . ISO1OOOK magyar korona A gyengeség leszármazottja A gyöngeség új gyöngeséget szül. A bűnből új bűn származik. Olyan igazságok ezek, amelyeket váltig ismételtünk, de a legkeservesebb tanulságok bizonyítják, hogy elégszer ismételni nem lehet. Most, amikor a gyöngeségek politikájának egyenes leszármazottja, a kommunista propaganda kísérelte meg újra szétfeszegetni a magyar állam és társadalom épületének eresztékeit, nincs tanulságosabb olvasmány a budapesti sajtónál, amely a pártok természetrajzának képét híven visszatükrözi. A liberális lapok „zavaró momentumnak“ minősítik a nacionalista keresztény pártok összefogásának hírét; a radikálás lapok bosszúsággal kommentálják a „reakció“ jelentkezését a provokáló felforgatás törekvéseivel szemben; a szociáldemokrata lap pedig szorgalmasan süti a maga külön kis pecsenyéjét és igyekszik Rákosi Mátyással együtt a szociáldemokrata párt egész ellenzékére ráborítani a gyanú vizeslepedőjét. A legtanulságosabb pedig az egész történetből az, hogy az a politika, amely a katasztrófa adminisztrálásában merül ki, a dolgok logikai rendjénél fogva viszi a közállapotokat a bomlasztó kísérletek mindig veszedelmes aktualitásai felé. Márpedig mi egyéb, mint a katasztrófa adminisztrálása, amikor egy gazdaságilag legyilkolt országot oda fektetnek a Népszövetség viviszekciós asztalára, s az államháztartás egyensúlyának egyoldalú helyreállításán át kísérleteznek vele? Az adóprés kiszorítja belőle a vért, a B-lista a gerincet, a jogrendi offenzíva a lelket. Előbb szerelték le és állították sarokba a nacionalista szervezeteket, mintsem, hogy kiirtották volna az önvédelem ösztönszerű életfunkcióját provokáló fekélyeket. Rászabadították az országra a jogrend címén egyre hangosabb és egyre aggresszívebb bomlasztás bacillus-hordozóit, még mielőtt szociális intézkedésekkel ellentállóvá tették volna a nemzet szervezetét, hogy legyőzhesse a bujtogatás próbálkozásait. Az a gyöngeség, amelyet a kormány a radikális szociáldemokráciával s ennek minden életerőt felörlő agresszivitásával szemben tanúsított, a kommunista kísérletezés kiáltó bizonysága szerint, kegyetlenül megbosszulja magát. Az a puszta tény, hogy a Kun Bélák felforgató fertőzete elérkezettnek látta a maga idejét, minden argumentumnál világosabban beszél. Soha semmiféle Kun Bélák nem merészeltek volna még csak gondolni is arra, hogy ebben a bolsevizmustól meggyalázott országban újra megvethetik lábukat, ha a kormány nem tanúsított volna végzetes gyöngeséget a Fiemenféle kísérletezéstől mind a mai napig. Ha nem irányult volna mindig és minden akcióban egyoldalúan a nacionalista szervezkedés ellen egész ereje. Soha, semmiféleKun Béláknem kísérleteztek volna többé sötét bűntetteik szín-helyén, ha a kormány a szociális igazság könyörtelen következetességével hajtotta volna végre a legégetőbb reformokat, a földbirtokpolitikában, a választójogi kérdésben, a kenyérpolitika egész területén. Mi nem vagyunk hajlandók felmentést adni a felelősség alól annak a kormányrendszernek, amely a magángazdaság szörnyű vívódásait sokáig érzéketlenül nézte s az egyre szaporodó elégületlenséget a B-listák gyártásával, a munkanélküliség veszedelmének rideg szemléletével, a fővárosi választáson a demokrata blokk rakoncátlanságainak „objektív“ eltűrésével, a közmunkák halogatásával tetézte. Esztendő óta hallatszik a szép szó a közmunkák megindításáról és olyan vígan indultak, hogy tavaszra halasztották a startot. Mi lesz addig a télen a munkanélküliséggel? Miért halasztották holnapra, tavaszra, azt amit még a nyáron, tegnapelőtt meg kellett volna tenni, erről senki sem beszél. Újra ismételjük, amit elmondottunk már: dicséret a rendőrségnek a nagy és eredményes munkáért, de a kommunista propagandával, a felforgatással, az elégületlenséggel szemben a rendőri intézkedés nem elég. Gyökerében kell lehetetlenné tenni szociális gondoskodással, előrelátással, a reformok végrehajtásával, igazsággal a felforgatás minden kísérletét. Leleplezés a szociáldemokrata párt a Vági-csoport egyeztető tárgyalásairól Bauer bécsi szociáldemokrata vezér kijelenti, hogy a tárgyalás nem járt eredménnyel . Nem bántalmazták az elfogott kommunistákat Nyilvános főtárgyaláson tárgyalják az összeesküvők ügyét szagi meg. Bauer szociáldemokrata vezér]az egész Vági-párt fedező szervema reggel a bécsi Arbeiter Zeitung- ízője a kommunisták magyaroiban egy nyilatkozatot közöl és jelenti, hogy a magyar szociáldemokrata párt vezetősége és a szocialista ellenzék (Végi-csoport) között nem jött létre megegyezés. Bauer egyik tagja annak a bizottságnak, amely hivatott lett volna a két szocialista csoport között kiegyezést létesíteni. Nyilatkozatában többek között a következőket mondja Bauer: — Ismerem a kommunistáknak azt a módszerét, hogy a szocialista pártok kebelében kommunista sejteket alakítanak. Minden bizonynyal lehetséges, hogy ilyen sejtek a Vági-csoport kebelében is állottak fenn. Lehetséges, hogy az ő szervezetükben is voltak burkolt kommunisták, az azonban nem egészen bizonyos, hogy az egész csoport nem volt kommunista. Az Internacionálé egyeztető akciója, sajnos, eredménytelen maradt. Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar rendőrségnek az a beállítása, mintha az egész csoport tudatosan a kommunistáknak tett volna szolgálatot, csupán rendőri fogás. A Budapesten letartóztatott és bántalmazott munkások között sok jó szocialista van, akiknek a kommunistákhoz „tudatosan semmi közük sincsen“. A bécsi nyilatkozatra vonatkozóan illetékes helyen pártjának. Illetékesek már állapították, hogy az előállítottak közül egyetlen egy sem részesült a legkisebb mértékű fenyegetésben sem. A bekövetkezendő főtárgyalás, amely teljesen nyilvános jellegű lesz, dokumentálni fogja a következőket: — A rendőrség — mondották illetékes helyen — a leghumánusabb bánásmódban részesítette az előállítottakat. A politikai csoport jóval Rákosi Mátyás elfogatása kijelentették előttünk, hogy egészen önkényes állítás az, mintha, a rendőrség kitalálása volna, hogy előtt informálva volt a legkisebb részletekről is s amikor ezeket az embereket elfogták, az összegyűjtött tények bizonyítéka alatt valamennyien beismerő vallomást tettek minden külső kényszer nélkül. Ha a magyar törvények nem tiltanák, hogy a rendőri eljárás során a gyanúsítottakkal bárki is érintkezzék, akkor az államrendőrség az előállítottakat már régen bemutatta volna a külföldi sajtó képviselőinek, így is az újságíróknak számtalanszor alkalmuk nyílt meggyőződsül akár Rákosi, akár Weinberger testi épségéről, amikor azokat kihallgatásra vitték, vagy visszakísérték őket celláikba. Bethlen és Rakovszky tanácskozása a Polé Itilfe távirat ügyében Nem Vass József szorgalmazza a játékbank felállítását — A NÉP tudósítójától — Bethlen István gróf miniszterelnök ma délelőtt hosszasan tárgyalt Rakovszky Iván belügyminiszterrel, aki a kommunista öszszeesküvés ügyében referált a miniszterelnöknek. Ezután a Rote Hilfe táviratát tárgyalták le. Mértékadó helyről azt az információt kaptuk, hogy a magyar kormány egyáltalán nem tulajdonít fontosságot a nevetséges vörös erőszakoskodásnak és természetesen a kommunisták ügyét valamenynyi hatóság a vörös táviratoktól függetlenül kezeli továbbra is. A pénteken délután tartandó minisztertanács szintén ismételten foglalkozik, a kommunisták ügyével. Letárgyalják ezenkívül előreláthatóan a játékkaszinó ügyét is. Azokkal a hírekkel kapcsolatban, mintha Vass József népjóléti miniszterszorgalmazná az engedély meg.