A Népbarát, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1863-01-04 / 1. szám
Budapest, 1863. 1-ső szám. Vasárnap, január 4-én. A NÉ Politikai Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, nagy negyedrétivén. és szépirodalmi néplap. Szerkesztői szállás Pesten , Magyar utcza, 5-dik szám I-sö emelet. Egész évi előfizetési ár Félévi 1 5 ft. okr. . 250 Kölcsönös türelem Ismételve mondánk lapunk előbbi folyamában, hogy a haza nem az enyim, nem a tied, hanem a mienk, és minthogy egyik sem merné azt mondani, hogy egyedül az ő gondolata az, melyen legbizonyosabban üdvözölhetünk, első polgári kötelességünk egymás iránt, kihallgatni egymást, mert az emberi véleményeknek egymásba ütközése épen azt eredményezi, mit az egymáshoz ütött aczél és tűzkő , a szikrát, melyből a világosság származik. Nem tudunk olyan árverést, hol a hazafiasságot valaki árendába vette volna, mert nincsen olyan ár, amiért egy embernek oda lehetne adni. Széchenyinél többet senki sem tett Magyarországért , mégis senki sem hallotta , hogy ő követelte volna magának, hogy az övé az ország, — és ha még Széchenyi is azt vallotta, hogy keveset tett, — hogy hihessem el, hogy az a nagy hazafi, ki a korcsmapadon ordít. Nem tudom, mikor lesz alkalmunk az országgyűlés küszöbén megjelenni, de kérünk mindenkit, hogy a hosszú útra indultunkban újra meggondoljuk , mit viszünk magunkkal , akképen válogassuk ki azokat, kik nem az ordítás — hanem a cselekvésben tűntek ki,— hogy azok intézkedjenek hazánk sorsa fölött. Midőn az ember járatlan helyre kerül, ösztönzerűleg óvatosabban lép, s ha van, aki messziről inti, bár nem tudja, miért inti, körültekint, nehogy valami nyaktörőbe essék. A múlt évben kétszer szólalt föl Deák az országgyűlés előtt, s mindkétszer mérséklőleg, s a vakok leorditani akarták , — nem gyanítván, hogy a tapasztalt bölcs tudja, hogy sikamlás után járunk. Nem hallgattunk rá, — isszuk is a levét másfél év folytán türelmetlenségünknek. A hallgatás épen olyan veszedelmes , mint a nagy orditás: minden ember gondolkozik, mindeniknek agyában fogamzik meg valami eszme, — s valamint a gazda csak akkor intézheti gazdaságát helyesen, ha tudja, hogy ládájának minden fiókjában mi van? — hazánk beteg ügyét is csak úgy gyógyítjuk meg, ha minden agynak jó tanácsát ismerni fogjuk. De akkor a főkötelesség kihallgatni egymást, mert a haza nem az enyim, nem a tied , hanem: mienk! Vas Gereben. Mit hisz egy bécsi lap a magyar népről. Nagy megerőltetésünkbe kerül egyetlen lapot annyi figyelemre méltatni, hogy otromba véleménye ellen fölszólaljunk, de tudva azt, hogy vannak körülmények , midőn nem egy, hanem több bécsi lap is e nótát fújja, nem lehet a szét megállni. Vannak idők, midőn némely bécsi lap minden magyart, legyen az herczeg vagy napszámos, legyen kanczellár vagy esküdt, szeretne egy kanálvízben megmártni, mert nem azon tánczot járja, mit a sógor fütyöl. Azt hiszi az a bizonyos lap, hogy a magyar kormány - és államférfiak csak alázatos szolgák lehetnek, és nem bírja megfogni, hogy van egy különös magyar jogfogalom, melyből egy magyar sem enged el semmit, hívják azt Apponyinak, Deáknak, Forgáchnak, Szögyényinek, Tisza Kálmánnak, Vaynak vagy igyá, l, ez rendben akárkinek. E magyar jogfogalom össze van nőve vérünkkel, és hasznunkat csak 8 fogalomban veheti az európai politika. —E fogalomban vagyunk erősek, bátrak, törvénytisztelő polgárok, és hazát védni tudó katonák. Amint ezt megtagadnánk, — lennénk elkorcsosult faj, — hitvány szolganép, melylyel védeni többé semmit sem lehet. Ezen jogfogalomhozi hűség magyarázza meg, hogy Bach rendszere alatt minden magyar zugába vonult, — és bár a hivatalos tudósítások a szent megelégedést hirdették, még sem merte senki el- s hinni. Most megint nem tetszik némely bécsi lapnak azon szivósság, melylyel a magyar kormány és más államférfiak védelmezik azt a bizonyos magyar fogalmat, — tehát hogy lábaik alól kirántsa a földet, azzal ijeszteget, hogy a magyar néppel le lehet szavaztatni jeleseit és nem tudom, bár gyanítom, e nép valami jelszóra beáll azon sorba, hol a bécsi lapok látni szeretnék őket. .Mit hisz az a jó úr ? az észszel, politikai érettséggel, államférfim bölcsességgel lehetne kiegyenlíteni közös bajunkat? vagy egy csoport emberrel , kit senki sem értene meg, ki hasonlóan nem tudná, mit akarnak vele ? Meglenne a megelégedés a leszavaztatással ? Ausztriának helyzete tizenkét évig nem függött szavazattól, Bach parancsolt, mi engedelmeskedtünk, de ezer sértett érdeknek kelevénye dagadt föl a birodalomnak testén. Ez talán érthető magyarázat, s ennek nyomán kétségtelen , hogy kormány- és államférfiainknak összes lelki erejére van szükség , hogy a kölcsörös viszonyt szerencsésen megoldhassák az értelemnek javalata, s a viszonyok szükségessége szerint. Lehet-e józanon a tömegre hivatkozni ilyen viszonyban ? A magyar népet annyiszor mondák vadnak, emberfalónak, — s íme, — egyszerre a legmélyebb politikai szerepre hívja meg őket egy jámbor bécsi újságíró. Hagyjanak békét e népnek, hadd szántsa a földet, legyen mértékletes, és elég, ha becsmerendi, hogy Európa minden népe között ő eszik legjobb kenyeret és legtöbb húst, — tisztelje a törvényeket, és figyje az Istent, kinek kegyelme neki ily kövér hazát adót". A törvényhozást és politikai szereplést hagyjuk azoknak, kik a Sybillaféle könyvek titkát értik, — nehogy szerepeket cseréltetvén velünk, a halmozott bajt még így is szaporítsuk. Vas Gereben.