A Népbarát, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1863-01-04 / 1. szám
2 A somogy-, Veszprém- és zalai községek lakóihoz. Eddig minden községi laknak kapuján, sőt a korcsmaajtón is ki leszen szegezve a hirdetmény, mely szerint a nevezett három megyében a katonai rögtönitélőszékek állítattak föl, a szerfölött elharapózott rablások miatt. Megdöbbentő szigor, de ezerszerte nagyobb azon féktelenség, mely a békés polgárok életét és vagyonát támadja meg, és elszégyenli magát az ember, hogy nem a vadállatoktól kell félni az embernek, hanem az embertől. Virtussá lett Patkót és bandáját takargatni, mert hisz a „szegény embert“ nem bántja, de sőt annyira ment a szemérmetlenség, hogy a rablókról ki hitték , hogy csak a rosz hazafiakat bántják. Boldog Isten ! nem a törvény, nem a hit emberei osztják az igazságot, hanem rablók, — és akad hitvány ember, ki ebben megnyugszik. Fájdalommal kell mondanunk , hogy legtöbbnyire a bitang cselédség volt oka azon nyomorúságnak, melyben a nevezett három megye két év óta sintődik. Bebizonyul ez állítás abból, hogy Patkóék rendesen tudták, ki mikor adott el bort, gabonát, gyapjút? mikor jött meg és mennyi pénzt hozott? a rablók megjöttek a zsákmányra, s nem azt kérdezték, van-e pénze, hanem előszámlálták az eladás napját, a termény minőségét és az árt. Nem sokára hisszük, hogy a cselédrendezés valamivel szigorúbb lesz, addig is most már a fönforgó körülményekben gondolja meg kiki, hogy amint a rablóknk vétkes szándékkal ad menedéket, a rablótt portékát rejtegeti, s nekik egyetértőleg segédkezet nyújt, fölfedöztetés esetében áldozatul esik a közhatalom szigorának. A községek elöljárói figyelmeztessenek mindenkit, főleg a cselédeket, pásztorokat, kik legtöbbször a „nem tudtam“-mal akarják takarni a dolgot, hogy ez olcsó mentség igen vékony takaró lesz, ds azért jobb lesz előre „tudni“, mi sors vár a vétkes részvételre. Még az oskolákban is jó lesz megmagyarázni a rendkívüli szabályokat, hogy a gyermek, mint rendkívüli hírt vigye haza, és élénk természetével közlékenykedvén, minden ember megtudhatja, s az óvakodásra szánja magát. Szükséges lenne az is, hogy mind a községben a cselédek és pásztorok előtt külön megmagyaráznák a fenyegetést, mert szent kötelességünk, hogy embertársunkat a szerencsétlenségtől óvni igyekezzünk. R. Bécsi levél. Levelemet ön még az ó évről kapja , amit sem tesz, mi már érezzük az uj évnek fuvalatát, az uj évtől itt is várják, hogy az olajágat meghoza. A múlt évnek hibái közé tatozott az is, hogy a birodalmi tanácsnak több tagja régen kimondá bizalmas körben, hogy a magyar jogfogalmat be kell ismerni, — és midőn ezt mondák, örömest hallották volna , hogy nyilakozatként a hit asszonya elviszi Magyarországba is, — csak azt ne kívánják a magyarok, hogy a birodalmi tanács nyílt üléseiben szánom és bánommal kelljen ezt kimondani. Önök oda lenn azt szeretnék tudni, mikor lesz már országgyűlés? Némileg önöktől függ, nem azon modorban , hogy önök szíveskedjenek a bécsi centralista lapok tányérát kinyalni, hanem a hangulatban, melyből gyanítani lehetne,hogy a politikai elismert erők készségüket mutatnák a „szóba állásra.“ Mindenki tudja Bécsben, hogy a magyar ember nem fog koldusszerepet ölteni, ha az a tiszteletre méltó önérzet, mely a magyar nemzet tulajdona, csak annyit nyilvánítana: Félre a kicsinyeskedéssel, amely pillanatban óhajt velünk a fejedelem dolgainkról értekezni, polgári hódolattal járulunk a trónhoz, és kérjük a magyar királyt, a magyar jogot velünk együtt védje meg! Hol legyen ilyesmi kinyilatkozható? Ott és úgy, amiképen hat évvel ezelőtt a „petitio“ jön aláírva. Ismét nem mondom, hogy épen azon forma tartassák meg, — ilyesmlit nem oly nehéz találni , — de önök ne kivánjanak büszkébbek lenni a magyar királynál, — adják meg önök neki azon tiszteletet, mely e pillanatban egész Európában jelentékeny lenne, s amely pillanatban önök a lovagias őszinteség és mégis a szívből eredt melegséggel nyilatkoznak, ledőlt a válaszfal, az itteni tartózkodásnak jege megolvad, és készen a lehetség, hogy a magyar király fölhívó érzi magát a közeledést hasonlóval viszonozni. Bizonyos lehet ön, hogy teljes év óta várnak ehhez hasonló pillanatra, szeressék önök annyira a hazát, hogy vergődni ne engedjék, — s ha majd a szív ki lesz elégítve, s a fejedelem önök nyilatkozatából azt az erőt meríti, mely a külföldet megösmerésre kényszeríti, — az ész a kölcsönös érintkezésben gyorsan megtalálja a megnyugtatót. Erkölcsi erőt várnak itt Magyarországtól , amint azt megadják önök, bizonyosak lehetnek, hogy azon nyeremény csak úgy lesz az életnek folyó pénze, ha az fölülről is bizalommal leszen viszonozva, mert a kölcsönös bizalom az a hatalom, melyet Európa mérlegelni kénytelen. Ki tagadná, hogy amikor e kettős tény egész lesz, midőn a közeledés ki van jelentve, s a fejedelem a magyarok körében megjelenhet, — a magyar király nem alamizsnával megyen le, — hanem a szent, jogokkal, — melyek közül a még szükséges magyarázat a kölcsönös megnyugtatásra kész hangon lévén elmondva, — a féltékenység semmit sem ronthat el. A bécsi minisztérium hangulata e pillanatban teljesen békülékeny, és hogy egyenesen nem ők hívják föl a közeledést, szabad arra magyaráznunk , hogy a kezdeményezést magunknak hagyják, s nem akarják zavarni, hogy a magyar nemzet királyával találkozzék. Ha az érintkezések órája közeleg, igen is, a fejedelem körül állnak, hogy az osztrák császár tanácsosainak véleményét kikérhesse. Boldog új évet, boldogabbat a múltnál. . . _______ 4^% Budapest A NAGY VILÁG JÁRÁSA. Saját szemeivel kisérte : Haragos András. A világ most látja azt a komédiát, hogy Palmerston nem másnak a zsidaját üti, hanem a kocsist, Napóleon császár képében , ki a törökországi viszonyokban sohasem hagyta Palmerstont a zsákon elalulni. Az annyiszor vádolt, gyanúsított, szennyes érdekek miatt tűnődő Anglia kapta ki Görögországot a francia és muszka gyámság alól, most neki adja a róniai szigeteket, külön még azt is megígérte, hogy a török szélek felőli bizonytalan határt kiigazíttatja. Ez az, amit Palmerston nyíltan teszen, titokban pedig tanítja a görögöket, arra a magyar nótára: Kicsiny vagyok én, majd megnőlök én, mint a tüdő a fazékból, kidagadok én, — és ha eddig az orosz méltóztatott éhes szemmel nézni Konstantinápoly felé, most Palmerston a görögökkel is nézet, — mert könnyebb a keleti kérdést úgy védelmezni, hogy a görögök is segéljenek