A Népbarát, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1863-11-08 / 45. szám
Az országgyűlés. Égbekiáltó gúnyképen e héten kaptuk legtömegesebben az ínséges vidékekből! leveleket, midőn a birodalmi tanácsnak pénzügyi bizottmánya harminczmillió helyett csak buszát akar adni. A tél közeleg, majdnem kétmillió embernek sorsa van a bizonytalanságnak kitéve, és könnyen megtörténik, hogy a malaszt későn jön, a seb nagyobb lesz, s az elmulasztott időnek hátránya keservesen boszulja meg magát. Ezen szavakat egy kedves jó barátunknak leveléből írjuk ki, röviden idejegyezzük azt is, mit levelének végén mond: Sürgessük az országgyűlésnek az Ínség ügye miatti összehívását. Nem tagadhattuk meg ez óhajtásnak közlését, de azt valóban nem tudjuk : mi volna az a mód, melylyel az országgyűlésnek összehivatását sürgetni lehetne? Hírlapjaink írhatnának ez érdemben, de fölfelé mi hatása volna a hírlapi felszólalásnak ? A megyei termek zárva vannak, méginkább lehetetlen, hogy egyesek, kik társadalmi vagy egyéb, múltjukbani szereplésük által a hazában köztiszteletnek tárgyai, gyülekezzenek össze? De ez lehetetlen a fönálló kivételes állapotnak szabályaival. Talán volna olyan egyes ember, kinek szavára eredményt válthatnánk ? szeretnék , ha volna, de az egyesek igen meggondolják , hogy közvetítőkül álljanak elő, mert a közvetítésnek sikertelenségében senkinek sem irigylenék lelki állapotját. Ha valaha, most valóban áll, hogy a sugárnak felülről kellene jönni,— mint a gondviselés áldásának, mely, mint mondják, — mindig a legválságosabb órában jő. R. most már egyenesen Oroszországgal akar alkudozni, hírnek megjárja, vagy jobban mondva: ijesztgetésnek, melylyel az angolt legkönnyebb megrémíteni; de ez csak is csel, hogy a tánczra már amúgy is kész Palmerston lordnak kollegái is könnyebben emelkedjenek gyapjúzsákjaikról. Mi volt a hatás? majd megtudjuk holnap. A császárnak beszéde után következik a törvényhozó testületnek megszólamlása, melyről előre is tudunk annyit, hogy az ellenzék a lengyelek mellett akar hangosan szólni, velük csatlakoznak a cleriális pártiak, és ha már Francziaországban az imádkozók is fegyverhez akarnak nyúlni, bajos volna Napóleonnak a közvéleménytől elmaradni. Ez okból a császárnak beszédje hihetőleg a lengyelek iránti rokonszenvet fejezi ki, s ha nem szólhat arról, hogy szövetségesei vannak, kik vele mennek, úgy intézi dolgát, hogy a közvélemény vigye őt a harczba. A beszédnek tehát a két jellemzése lehet csak: Napóleon akarja-e vezetni a népet a harczba, vagy azt kívánja, hogy a nép tolja előre őt! A nagy világ járása. Saját szemeivel kísérte Haragos András. Heti szemlénk helyett majd a „Legújabb rovatban“keresse az olvasó a mnegtudnivalót, mert csak a szerkesztésnek utolsó perczeiben reméljük a párisi tudósításnak megérkezését. Idáig annyit gyaníthatunk, s hogy Ausztria nehezen határozott olyant, mit Napóleon óhajtott. De mivel úgyis az a legfőbb tudnivaló, hogy Napóleon mit óhajt, erre nézve tisztában vagyunk: háborút óhajt, mert a Napoleon családnak megint válságos nyavalyája van, melyet csak olyan lapdúcsokkal lehet gyógyítani, mint az ágyúgolyók is. Eléggé kifejtettük e rovatban, hogy III. Napóleonnak dicsősége nélkül nem lehet befogni a francziák száját, mely vagy dicsőségre éhes, vagy szabadságra. Ami azt illeti, hogy Napóleon Politikai hírek. Orosz Lengyelország. Varsóban folynak az elfogatások, legközelebb ismét nemzeti csendőröket akasztanak. Az orosz rendőrség az eddigi görbe kard helyett egyenest kap és revolvert. E fegyverek mikor és hogyan használata egészen belátásukra van bízva. A „Dziennik“ igen sok hivatalnok elbocsáttatását és áttételét jelenti, melyek a szolgálat érdekében történtek. Az előbb elmozdított főhivatalnokok helyét elfoglalt oroszok, különösen aWielopolski helyére érkezett Areimowitz titkos tanácsos kijelenték, hogy lengyel születésű alárendeltekkel nem kormányozhatnak. 1j " A csatatérről nem érkeztek újabb diadaljelentések sem az egyik, sem a másik részről; a fölkelők szervezkednek s folyvást uj csapatokat, állítanak. Külföldről, egyik napon úgy mint a másikon, százával érkeznek az önkéntes harczosok, hogy hazájuk fölszabadítására vérüket ontsák. Az osztrák határon ismét 4—5 kisebb csapat vonult át a királyságba. Hire jár, hogy Chmielewski és Bassok Kielce mellett és Wiersbicki Goscieradownál erősen megverték az oroszokat. A Pietrokovo és Babv közti nagy vasúti híd elrombolása annyiban szerzett előnyt a délnyugaton működő fölkelőcsapatoknak, hogy az oroszok a kalisi és krakói kerületben nem erősíthetik helyőrségüket. A vasúti közlekedés legalább egy hétre megszakadt. A lengyel mozgalommal közvetett összefüggésben, álló kaukázusi fölkelésről ellentmondók a hírek és vélemények. Míg némelyek erősen állítják, hogy minden kaukázusi nép fölkelt s 150,000 főnyi sereget állítnak szembe az oroszszal, addig a sz.-pétervári lapok mindezt tagadják. Az „Invalide“ jelenti, hogy az abadzekhek, a Kaukázus leghatalmasabb néptörzse, az orosz uralomnak végleg alávetették magukat, s hogy több orosz csapat elindult már a szorosok megszállására. Eszerint az egész nyugati Kaukázus pacificáltnak tekinthető. Az orosz lapok ez eredményt Oroszország polgárosító eljárásának tulajdonítják. Mihály nagyhűnek Livádiában tartózkodása is mutatja, hogy a felkelés nem nagy jelentőségű, különben nem hagyhatta volna el kaukázusi állomását. Bossák összeütközése Czengeryvel okt. 26-án történt. Bossák a radomi kormányzóság fővezére hat hét óta csapatot alakított, mit annál könnyebben tehetett, mert egyszerre Cachowski foglalkoztatta az oroszokat, másfelől Czengery Kielcét elhagyta, hogy Zwirow ezredesnek segítségére siessen. Czengery megtudván Bossák Dzialavice melletti szervezkedését, sietett oda s okt. 26-án oly állást foglalt, hogy Bossáknak el kellett fogadnia a csatát, ha a Kielcéből visszatérő oroszokkal is nem akart összeütközni. Csapatát úgy állította föl, hogy a lövészek Chmelnikre támaszkodtak, míg a tartalékot a morowicei erdő védte az orosz lövegek ellen. Az orosz hadoszlopok gyorsan mentek előre, Bossáknak vissza kellett vonnia csatárlánczát; ezt Czengery futásnak vette, s csapatai egy részével az erdőbe tört utánuk. Itt a kaszások harczi kiáltással rohantak az oroszokra, s minden élőt lekaszaboltak. Czengery katonáit a szabadban az erdőből jövő golyózápornak látta kitéve; a lengyel lovasság tetemes hadszereit elvétellel fenyegette ; végre tarthatlannak ismerve állását Kielcébe visszavonult, 100 halottat hagyva a csatatéren, mig a lengyelek közöl csak 14 esettel állt-o utólag. A „Czas“-ban e nevezetes sorok jelentek meg. Néhány bécsi lap jelentette, hogy a Lembergben meggyilkolt Kuczinszki Lipót, országos törvényszéki tanácsnoknak már korábban kézbesítették halálos ítéletét, s hogy a gyilkosság rajta a nemzeti kormány parancsából hajtatott végre. Azonban épen egy, hozzánk érkezett hirdetményt veszünk, mely a lengyel nemzeti kormány nevében adatott ki, s így szól: „Elejét veendők azon, semmi alappal nem biró hikr elterjedésének, mintha a Lembergben okt. 28-kan Kuczinszki cs. k. államtanácsoson elkövetett gyilkosság a forradalmi törvényszék egy ítélete folytán hajtatott volna végre, ezennel közhírré teszszük: Grallicziában nem működött, s most sem létezik egy forradalmi itélőszék is; továbbá a varói forradalmi itélőszék se nem idézte maga elé, se nem ítélte el Kuczinszki államtaácsost. Esze 350