A Népbarát, 1863 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1863-08-02 / 31. szám
Budapest, 1863 31-ik szám. Vasárnap, Augustus 2-án. A Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, Al-Dunasor, 2-ik szám, 2-ik emelet. Egész évi előfizetési ár Félévi 5 frtekr. 250 kr. A bécsi börze. A múlt hét nevetséges képét mutatta a bábeli zavarnak, — egy kis háborús hirecskére a börzei pénzkupeczek a papirosokat mindjárt több százalékkal adták olcsóbban, — s nehány száz ügyetlen, temérdeket veszitett, mert már azt hitte, hogy az európai háborúnak első ágyúja elsült. Semmi közünk ahhoz, miként szórja el valaki a maga pénzét, — de azon örülünk, hogy magyar embernek nem fájdul bele a feje, mert földbirtokunk a rósz év mellett legalább nem inog meg alattunk, — s ha talán kalács nem jut, kenyerünknek fogytán nem fogunk búsulni. Mint bábjuk, Pesten is leszen börze, — előre is óvjuk a magyar embert, nyerészkedési czélból kerülje a börze épületet, s maradjon az eke mellett, melyet ha szorgalmasan járat, tönkre sohasem viszi. Egykor a vitézségnek jutalmául kapta nemességünk a vagyont, minden barázda föld egy sor történet,... ne jusson eszünkbe a börzére menni megkérdezni, hogy mienk-e az a vagyon, vagy sem? még kevesbbé merjük kockáztatni, hogy néhány nap alatt elveszítsük azt, mit apáink azon kötelességgel hagytak, hogy utánunk az unokáké legyen. És valahányszor beáll a börzén a nagy félelem, s az állampapíroknak értékvesztése fordul elő a miatt, hogy néhány száz ostoba pénzkupecz épen az állampapíroktól fél, különös szavazást látok, melyet igy magyarázok: A pénzen nyerészkedő a leghitványabb tagja az államnak, s fél, hogy az állam nehéz viszonyokba keveredik, s már előre veszett hírt költ, és csökkenti értékét az állampapíroknak. Ezen ijedtképű emberek milliókban okoznak kárt, és mégsem jutott eszébe senkinek, jobbágyi hűségükön kételkedni, sőt igen gyakran igyekszik a kormány ez ijedt népnek kedvét keresni. Most nézzük ezekkel ellentétben a földbirtokost, — földje, épületei és fölszerelvénye ki lehet téve a háborít iszonyainak, — a nagy kár és pusztulás esik őt érheti, — ha veszt, s sajátját vesziti, s nem az államét. Találja ki az olvasó a két osztály közötti ▼éghetlen különbséget, s okoskodjék maga. Mi nem tagadjuk a pénznek hatalmát, hanem mivel tudjuk, hogy épen a pénzemberek a leggyávábbak a világon, s a veszedelem pillanatában nincsen olyan szer, mivel őket föl lehetne lelkesíteni, politikai tanulmányképen nagyon megérdemlené, hogy az állami gondoskodásnak elsőszülöttségi joga a földbirtoknak essék, — a lelkesülést a földbirtokosban kell éleszteni, mert hisz a lelkesülésre csakis az képes, — s ha majd a politika ekképen fölösmeri az életrevalóbb elemet, — amattól a pénzkupecztől sem kell félni, — ki az első háborús leheletre elveszti bátorságát és a milliókat. Megérdemli a tárgy, hogy gondolkozzunk fölötte, s az eredmény bizonyosan jutalmazó lesz, mert kulcsot ad az önbizalommal teljes megelégedésre. Vas Gereben gorral kényszerítse a községeket, hogy létesítsék parancsolat szerint. Az eszme annyiszor meg volt vitatva, hogy részleteit előadni fölösleges lenne, — legfölebb községbeli olvasóink kedvéért röviden mondjuk el, hogy a takarékmagtár részint a községbelieknek önkénytes, részint köteles adományából alakul, — a mag évenkint fölcseréltetik, és nagy szükség idején a község javára szolgál úgy, hogy a nagyon szegényeknek ingyen, a jobb móduaknak a jövő termésig kölcsön adatik. Mennyit kitaált már az ész tűzés jog elleni biztosítást, a takarékmagtárakat éhség ellen; de mit használ, hogy az emberi hanyagság a jó tanácsot használni épen nem akarja. II. Keserű tapasztalás Jánoshidán. (Miért nem állítottak takarékmagtárt, mikor ajándékul is kinálták?) Pestmegyének egyik szélső községe Jánoshida, a Jászságnak tőszomszédságában, 1848 előtt a csornai praepostságnak úrbéri birtoka volt, — azonban nagyságos Simon Vincze praepost ur későbben sem szűnt meg atyja lenni a községnek, s épen azért 1861 ben fölszólította a községet, hogy bekövetkezhető szárazság és ebből következhető ínség esetére legyen a községnek élelemre —védnivalója, s a jó szó mellé a praepost ur másfél száz mérőnyi gabonát is ajánlott. A jó szó elhangzott, a község elég ostobául elhagyta röpülni a jó tárnicsot, hanem mégis lakott érette, mert a mostani nagy ínségben elképzeli, milyen jó lenne most a takarékmagtárból előlegezni, most jó volna a megtakarítottból olcsón kapni azt, mit drága áron sem kapnak! A szükséget nem hitték jólakott hassal, most üres gyomorral nem tudják eltagadni. Nem azért írom én le e sorokat, mintha hinném, hogy majd jövendőre haszna lesz ennek, — sokkal jobban ösmerem én a magyar népnek gondatlanságát és jóra való restségét, mint az képes lenne magától megindulni, hanem annál inkább kívánnám, hogy valahára országos intézkedés léptesse életbe a takarékmagtárakat, és szi A nagy világ járása. Saját szemeivel kísérte Ssaragos András. A nagy ügyességgel úgy járhat az ember, mint az egyszeri német, ki Spanyolországban utaztában hallván, hogy a spanyolok minden tájban szent Jakabot hívják segítségül, tehát ő is ahhoz folyamodott, de egy alkalommal ittas fővel nem sikerülvén a lóra ülés, addig kérte szent Jakabot, hogy segítené föl, mig végre csakugyan fölkapaszkodott, de a másik oldalon ismét leesett, mire a német boszosan mondja: Kértelek, hogy segits, de ne ilyen nagyon! . pdf Gorcsakoff'herczeg is olyan ügyes levelet talált irni a három nagy hatalomnak, hogy Napoleon császárt majdnem megütötte a guta, midőn azt látta, hogy a muszka miniszter milyen rútul rá akarja szedni a nagyhatalmakat. Emlékeztetnünk kell az olvasót valamelyik számunknak azon szavaira, melyek szerint Gorcsakoff herczeg azt hiszi, hogy ő a világnak legelső politikusa, és mint ilyen, kifog Napóleon császáron is. Igaz, ügyesen akarta a három nagyhatalomnak együttességét szétrobbantani, —Ausztriát, mint lengyelországi osztozót, megkínálta a szóbaállással, míg a franczia- és angolkormányoknak beavatkozási jogát tagadta, hanem a nagy ügyességnek az volt a hibája, hogy mind az angol-, mind a franczia kormány egy tisztességes orrcsapást kaptak eddigi beavatkozásukért, minek szégyene különösen 31