A Népbarát, 1864 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1864-01-03 / 1. szám
Az öszvevetést a pesti röpiratnak ezen szavaival végzi. „A rendezés nagy munkája — így szól szerző — nem vásár, hol az árt emelni vagy szállítani lehet. Ne legyen a rendezés alapja törvény és igazság, ne elégítse az ki kölcsönösen az érdekeket, nem lehet annak tartóssága, és megdől, bármit tegyünk. Ne támaszkodjunk ennélfogva külföldi események befolyására. Állítsuk úgy közjogi tételeinket,hogy az ellenjog, történelem, igazság, kölcsönösség és az elutasíthatlan tények szempontjából ne bírjanak ellenvetést tenni, mondjuk ki utóló és első szavunkat egyszerre, mutassuk ki mindenütt indokolva a vonalt, melyen túl minden külföldi nyomás daczára nem megyünk, innen nem maradunk, melyet a legnagyobb béke közepette ép oly kétséggel fogadunk, mint fegyverzaj közt. Higgjünk és bizzunk valahára az eszmék hatalmában. Az igazság szava előbb vagy utóbb, de bizonyosan dönt.“ A CHALONS-I TÁBOR. Chalonstól mintegy öt mértföldnyire terjedelmes kopár sikon, honnan Chalonst, sőt Rheimsot is beláthatni, fekszik a híres chalonsi katonaváros. Mint a dolog természete magával hozza, e hely minden polgári közlekedéstől el van zárva, s csak engedélyi joggal lehet bárkinek is odamenni. Rendesen 40—50 ezer ember szokott itt táborozni, s minden pillanatban bárhova elmozdithatók. — Mindenki beláthatja, mily czélszerű s fontos intézmény az ily katonai összecsoportositás; tisztek kiképzésére jobb iskolát képzelni sem lehet; s a folytonos gyakorlat által lehet csak nagy tömegekkel ügyesen mozogni, mely gyakorlatok itt napirenden vannak, s melyben oly felülmulhatlan ügyes a franczia gyalogság. A legnagyobb ügyességgel kellett eljárni a berendezéssel, hogy 50 ezer embert s a sok lovat, kocsit, táborszereket rendben lehessen tartani. Az egész tábor két részre van osztva: téli s nyári táborra. Az első tömör kőből épült nagy, kaszárnyaszerű sátrakból áll. Két oldalt húzódik el a nyári tábor, könnyű, fehér sátorokkal; minden egyes sátorban 14—20 embernek van helye, s a bennső berendezés tiszta és kényelmes. A katonák nem puszta szalmán, hanem szalmazsákokon feküsznek, s vastagpokróczczal takaródzanak. Podgyászaik a sátorfákról kapcsokon lógnak. Az ételeket (pedig ennyi éhes gyomor sokat el bír költeni), fa és egyéb szükséges szereket gőzkocsikon hozzák Chalons és Rheimsból. A pálya nem megy egészen a táborba, hanem Mourmelon állomástól csak mellékes ágain jut a táborhoz. A Mourmelonban a tábor számára vagyonok a vonattól elvétetnek, s lovak viszik a lejtős, majdnem tvszerű pályán a táborig; némely helyen a lovak kénytelenek sebesen vágtatni, míg nem a sík völgybe érnek. A nagy táborváros közepén széles kényelmes utcza húzódik át, a Napóleon utcza, ez a főutcza, az egész tábor csillagformán van rendezve, s a középtértől 25 irányban nyúlnak ki kényelmes utak. A főszállás maga egész kis város, ott van a császári tanya, mely nagyság, csin által különbözik a többitől. A császári táborból az egész tábort meg lehet látni. Mint már mondtuk, az egész völgy meglehetős kopár s puszta, fa alig látható, s hogy mégis némi kis árnyék is legyen, a katonák sátraik elé napraforgókat s egyéb gyorsan növő cserjéket ültetnek, mi kellemesen zavarja meg a vidéknek egyhangúságát. Alkalmas helyeken apróbb szobrocskák is vannak felállítva a franczia nemzet dicső múltjából, s ez ismét csak növeli a vitézek lelkesültségét. A csapszékek is ügyesen vannak berendezve, mindenről gondoskodva van, hogy a katonák elzárva minden közlekedéstől, mégis jól tölthessék idejüket. A császár Mourmelonban nagy színházat állíttatott fel, melyet tömegesen látogatnak. Főleg érdekes az afrikai csapatoknak táborhelye, mintha nem is Francziaországban, hanem Afrika közepén volna az ember. Kávéházaikban a padlón heverve vagy pedig guggolva éles ellentétet képeznek a francziákkal, kik alig tudnak pár perczig ülőhelyben maradni. S midőn dob, trombita és sípból álló zenekaruk el kezd játszani szívszakgató nemzeti dalokat, azt bámulja az ember, mily áhítattal hallgatják ezt a forró égaljak barna arczu és tüzes szemű fiai, sőt mulatnak s lelkesülnek is rajta. Vasárnaponkint roppant díszes tábori mise szók lenni, melyen az egész tábor jelen van; megragadó látvány e hullámzó tömeget tarka öltönyeiben látni. A tisztek s a közlegények közti viszony, daczára a szigorú fenyítéknek, igen szívélyes, felkeresik őket, részt vesznek mulatságaikban, mely igen jó hatást szül bennök. A FRANCZIA ELLENZÉK. Minden franczia lap, ideértve a félhivatalosokat is, magasztalja azon mérsékeltséget, melylyel Thiers az első ízben fellépett. A módosítvány elvettetett ugyan, de Thiers jeles beszédének mégis azon sikere lett, hogy a kormány megígérte, hogy a jövő évben a módosítvány értelmében törvényjavaslatot terjesztene elő. Habár a 300 millió megajánlása feletti egész vita inkább csak üzleti jellemmel bírt, és habár ezen vita folyamában e politikai kérdések csak úgy futólag érintettek, mégis a dec. 24-diki tanácskozást úgy tekinthetjük, mint előjátékát a Válaszfelirati vitának a törvényhozó testben. Ebből kitűnik, hogy a törvényhozótestnek, valamint a senatusnak hangulata igen békés, és e tekintetben az ellenzék tagjai, Thires, Picard, Ollivier egyetértenek a többséggel, és csak Guerou 11 és Havin urnák emeltek szót a háború mellett Lengyelország javára. Thiers beszédéből azonban kiri, hogy ő sem bízik egészen békében. A következőkben közöljük: Thiers, Picard, Ollivier, Cueroult és Havin beszédeiből a politikára vonatkozó legjelentékenyebb passusokat. Thiers beszédének végén szóról szóra a következőt mondta : „A közszabadságok kérdéséről két hét alatt fogunk szólni, a takarékosság kérdése a financziák jó vezetésében áll. Ami a békét illeti , kijelenttem, hogy én ennek határozott híve vagyok (több padról helyeslés),nem oly békének azonban, mely a mi érdekünknek és becsületünknek rovására történnék; mert ha valahol a mi érdekünk és becsületünk kockán forogna, akkor sem önök, sem mi, kiket ellenzéknek neveznek, nem fognánk vonakodni rendelkezése alá adni a kormánynak, saz ország összes segélyforásait (újból helyeslés). Ha tekintem ma Európát, nagy, mondhatnám, halálos hibákat veszek észre benne, de azt sehol sem tapasztalom, hogy franczia érdek forogna koczkán. Mi bízvást elmondhatjuk, hogy minden nemzetek közt egy van, mely a legnagyobb befolyást gyakorolja a békére és háborúra , és ez Francziaország. Ha nem léteznék a dán kérdés, akkor azt mondanám hogy Francziaország ma iz a háború és béke felett, mert mindenütt másutt Francziaország nélkül nem köthetnek békét, és ezt csak Francziaország által tehetik. Igen eszélyes dolog tehát, hogy azon rendszabályok, melyek felett tanácskozunk, kiválóan békés jellemmel bírjanak , és hogy azok ne nézzenek úgy ki, mint egy adott szabadság; azt tenni, amitől a hatalmak félnek. Ha nagy események találnának felmerülni, akkor ezen 1. cikk nem fogna akadály lenni. De kijelentem azt is, hogy nekünk ezen esetben milliárdokra lesz szükségünk, mert uraim, a legközelebbi háború nem lesz elszigetelt háború; átalános háború lesz az, melynek végét és következéseit a mostani nemzedékek tán meg sem fogják érni. Ha nagy franczia érdekek igénylik Francziaország actióját, akkor ezen törvényczik, melyet mi kívánunk, ismétlem, nem fog akadály lenni. Ezen törvényczik csak a kis háborúkat fogja elhárítani, minek a chinai, cochinchinai, japáni, tán nemsokára a madagaskári és bizonyára a mexicói háborúk, melyek eredményekben oly kisszerűek, de annál inkább kiméríük az állam kincstárát. Bevallom, hogy én örülnék, ha mindezen háborúk nem léteztek volna és nem léteznének; a rendszabály, melyet mi javaslunk, a kis háborúkra vonatkozólag igen hasznos volna.“ Picard: Én a kölcsön ellen szavazok, valamint szavaztam a convertálás ellen. A kölcsönnek az a rendeltetése, hogy fedezze a mexicói háború költségeit. Szavazzák meg tehát azok azt, kik ezen háborút akarták, és annak folytatását most is akarják. Ha így szólnának hozzánk: az expeditionak vége van, a katonai készületnek elég van téve, és így a mi csapataink visszatérnek Francziaországba, akkor tán rá tudnám szánni magamat megsza-