A Népbarát, 1864 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-07 / 32. szám

374 - jenek a társadalmi viszonyokra, mut­­­tassanak hű képet, és a ferdeségeket utáltassák meg. Legyenek az elbe­szélési alakok az életből ellesett ala­kok , hogy bizonyításuk hatásos le­gyen. A természettani tárgyaknál na­gyon szem előtt tartassák a világos­ság , hogy ne csak az értse, ki írja, hanem az is, kinek írják. Ha az élet­viszonyokhoz alkalmazkodik e vállal­kozás , jövendőjének alapját is meg­vetette , mert mint szükséges és nél­­külözhetlen fog megélni. Üdvözlöm önt, ki az eszmét sze­rencsésen kigondoló, s ennek létesíté­sében végtől végig hiú követője ma­rad István bácsinak igaz tisztelője Vas Gserében. A mezőgazdasági tanoknak a nép közötti terjesztése érdekében. Kivántam néhány szerény szót szólni. Tudva mindenfelé az ország­ban , hogy ő Felsége még két évvel ezelőtt elrendelni kegyeskedett, misze­­rént gazdasági intézetek állítassanak, valamint több rendbeli értesítések után tudni fogja az olvasó közönség azt is, hogy ily intézet egyik székhelyének Keszthely tűzetett ki, hol egykor a nagy nevű Greorgicon annyi jeles gaz­dát adott az országnak, hol ma is a Festetics unokáji nagy atyjukhoz mél­tón nyújtnak kezet a tudományok ápolására. Az intézet felállítását illető tár­gyalások bevégeztettek, a szükséges pénz ha­bár kissé szűken is, de már ő Felsége által utalványoztatott, és ez év November elsején nyitva állandó­­nak a termek befogadni mindazokat, kik a gazdasági tudományokban ké­­peztetést kívánnak nyerni. Előlegesen már mondhatunk any­­nyit, hogy kétféle: t. i. olyanok, kik a magasabb gazdasági tudományokat tanulják, s ismét, kik a földmivelő nép osztályából majorgazdákká, vagy ál­talában értelmest és okszerű mezei gaz­dákká képeztetnek. Az első rendbeliek kivül az inté­zeten laknak, három éves tanfolyam­ban részesülnek, és évenként 40 forint tandíjt fizetnek, mely tandíj az inté­zet múzeumának és könyvtárának gya­rapítására fordittatik.­­ A földműves oskola növendékei benn az intézetben laknak, ott nyernek ellátást, s fizet­nek egész ellátásukért csak 50 ftot. Ezen ifjak elméleti oktatásuk mellett, egyszermind mint munkások fognak az intézet gazdaságában alkalmaztat­ni, minden a munkában eltöltött nap felszámittatik, s az intézeti pénztár ezt tartásuk pótlásául fogja kifizetni . Ezek szerint hely, hol tanulni lehessen, van, csak ember kell, ki ta­nuljon, s ez is van elég, hanem leg­inkább mód kell, mely lehetővé te­gye a tanulni vágyónak az intézet látogatását. — És ez azon tárgy, mely­ről tulajdonképen szólni óhajtottam a szükséges bevezetés után. Hogy a néposztályból folytono­san elegendő tanuló legyen az inté­zetben, erre egyetlen egy mód van, s ez az, ha elegendő alapítványok van­nak, melyekből részint a tartási, részint az ösztönd­­jak fedezhetnek. A Keszt­helyen legközelebbi őszön megnyitan­dó intézetnek eddig már meglehetős mennyiségben létetett alapítvány, de mind­ez még nem elég. Van ugyanis eddig a zalai, és somogyi gazdasági egyletektől, a zalai nemesi pénztárból, a veszprémi püspök ő nagyméltósá­gától, a csornai prépostságtól, herczeg Bathiányi F­ilöp ő főméltóságától, és Keszthely városától kisebb nagyobb mérvben alapítvány téve, de hány egyesület és hány város, valamint hány főbirtokos káptalan és püspökség hi­bázik még, a dunántúli kerület­ből értvén, kiktől úgy hiszem csak várhatunk valamit; mert hiszen nem­e a nagy birtoknak áll leginkább érde­kükben, hogy minél több jól képzett mezei gazda legyen ? De nem kevésbé áll érdekében az egyes községeknek, hogy alapítvá­nyokat tegyenek, s kebelükből ifjakat neveltessenek, kik közül azután nép­tanító , és jegyző válhat. Ezek vezes­sék majd a népet, ezek adjanak irányt a gazdaságban. Én igen igénytelen egyéniség, bár­mennyire törekedtem is ez eszme va­­lósítására, távol állok attól nagyon, hogy irányadó lehessek, hanem önt, tisztelt szerkesztő úr, hivatásánál fogva is felhívom és kérem az ügy érde­mében, használja fel lapjának czímét, és legyen valóban „Népbarát“, ma­gyarázza meg annyira ismert helyes modorával azoknak, kiknek kell, hogy minden intézetnek, hogy az nagy, erős és kiható legyen, alapfeltétele a gazdag anyagi alap. Vegyünk példát Debreczen és Nagy-Enyed­rőf. Collegiumairól, eze­ket hitfelekezetebeliek alkották egye­dül , s ime mindkettő roppant gazdag­ságával számtalan szegény ifjúnak adja a módot kezébe nagggyá lehetni, és vannak példák, hogy a daróczban született székely, a Collegium alap­jából taníttatva, gyakran fénye len honának. Nálunk is nagy az erő , ha azt kifejteni akarjuk. J. P. J. Ezen felszólításhoz azonnal mel­lékeljük véleményünket is, mely a következőkben öszpotosul. Kezdi már a magyar földmivelő észrevenni, hogy a mi becsületes apáink alig tettek egyebet a szántóföldön, mint rész­eaekével egy kissé fölvakar­ták a földnek színét, beszórták mag­gal , alászántották,­­ s a többi, de parancsolni nem tudtak a földnek, mely pedig csak a jó munka után ad va­lamit , s ha igaz, a mit apáink mon­danak a vetőmagra nézve, hogy a földet megcsalni nem lehet, úgy igaz marad a kézi munkára is, hogy hit­vány munkának a gyümölcse is hit­vány. A nép sokat látott már a földes­urak okszerű gazdálkodásából, de a látás nem elég, meg kell a jót tanulni, s a­ki tanulja, alkalmazza a tanul­mányt tulajdon földjén. Itt az alka­lom, a keszthelyi gazdasági intézet­ben most már az egyszerű falusi fiút is megtanítják a mezeigazdaság mes­terségére , hanem a tudomány után fáradni kell, s a jobb módú telkes gazda ne sajnálja a költséget, és küldje fiát Keszthelyre. Ez sem elég még, hanem végig tekintve a falusi tano­dákon, majd minden községben talál­kozik egy, néha több, valóban láng­eszű fiú , ki oly édeséremest tanulna, ha módja volna hozzá. Mily kincsek vesznek el igy; de hogy jövőre el ne veszitsük, a nagyobb községek küld­hetnének egy-egy ilyen kiválasztott fiút, ki kevés anyagi megerőltetéssel maholnap aranybányája lenne a köz­ségnek; mert visszakerülvén a köz­ségbe, kötelességszerűleg tanítaná nem csak a falubeli növendékeket, hanem a tanulni és okulni szerető felnőttek­nek is adhatna tanácsot. Nemzetünk anyagi gyarapodásá­nak legelső föltétele, hogy a földet hatalmunkkal gyümölcsözővé tegyük, — ismerjük a titkot, mivel javíthat­juk a földet, mivel kényszeríthetjü­k, hogy az eddiginél többet adjon, s hogy a nép is termesszen nemesebb növé­nyeket, melyek jobban jövedelmeznek.

Next