A Népbarát, 1864 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1864-08-07 / 32. szám
374 - jenek a társadalmi viszonyokra, muttassanak hű képet, és a ferdeségeket utáltassák meg. Legyenek az elbeszélési alakok az életből ellesett alakok , hogy bizonyításuk hatásos legyen. A természettani tárgyaknál nagyon szem előtt tartassák a világosság , hogy ne csak az értse, ki írja, hanem az is, kinek írják. Ha az életviszonyokhoz alkalmazkodik e vállalkozás , jövendőjének alapját is megvetette , mert mint szükséges és nélkülözhetlen fog megélni. Üdvözlöm önt, ki az eszmét szerencsésen kigondoló, s ennek létesítésében végtől végig hiú követője marad István bácsinak igaz tisztelője Vas Gserében. A mezőgazdasági tanoknak a nép közötti terjesztése érdekében. Kivántam néhány szerény szót szólni. Tudva mindenfelé az országban , hogy ő Felsége még két évvel ezelőtt elrendelni kegyeskedett, miszerént gazdasági intézetek állítassanak, valamint több rendbeli értesítések után tudni fogja az olvasó közönség azt is, hogy ily intézet egyik székhelyének Keszthely tűzetett ki, hol egykor a nagy nevű Greorgicon annyi jeles gazdát adott az országnak, hol ma is a Festetics unokáji nagy atyjukhoz méltón nyújtnak kezet a tudományok ápolására. Az intézet felállítását illető tárgyalások bevégeztettek, a szükséges pénz habár kissé szűken is, de már ő Felsége által utalványoztatott, és ez év November elsején nyitva állandónak a termek befogadni mindazokat, kik a gazdasági tudományokban képeztetést kívánnak nyerni. Előlegesen már mondhatunk anynyit, hogy kétféle: t. i. olyanok, kik a magasabb gazdasági tudományokat tanulják, s ismét, kik a földmivelő nép osztályából majorgazdákká, vagy általában értelmest és okszerű mezei gazdákká képeztetnek. Az első rendbeliek kivül az intézeten laknak, három éves tanfolyamban részesülnek, és évenként 40 forint tandíjt fizetnek, mely tandíj az intézet múzeumának és könyvtárának gyarapítására fordittatik. A földműves oskola növendékei benn az intézetben laknak, ott nyernek ellátást, s fizetnek egész ellátásukért csak 50 ftot. Ezen ifjak elméleti oktatásuk mellett, egyszermind mint munkások fognak az intézet gazdaságában alkalmaztatni, minden a munkában eltöltött nap felszámittatik, s az intézeti pénztár ezt tartásuk pótlásául fogja kifizetni . Ezek szerint hely, hol tanulni lehessen, van, csak ember kell, ki tanuljon, s ez is van elég, hanem leginkább mód kell, mely lehetővé tegye a tanulni vágyónak az intézet látogatását. — És ez azon tárgy, melyről tulajdonképen szólni óhajtottam a szükséges bevezetés után. Hogy a néposztályból folytonosan elegendő tanuló legyen az intézetben, erre egyetlen egy mód van, s ez az, ha elegendő alapítványok vannak, melyekből részint a tartási, részint az ösztöndjak fedezhetnek. A Keszthelyen legközelebbi őszön megnyitandó intézetnek eddig már meglehetős mennyiségben létetett alapítvány, de mindez még nem elég. Van ugyanis eddig a zalai, és somogyi gazdasági egyletektől, a zalai nemesi pénztárból, a veszprémi püspök ő nagyméltóságától, a csornai prépostságtól, herczeg Bathiányi Filöp ő főméltóságától, és Keszthely városától kisebb nagyobb mérvben alapítvány téve, de hány egyesület és hány város, valamint hány főbirtokos káptalan és püspökség hibázik még, a dunántúli kerületből értvén, kiktől úgy hiszem csak várhatunk valamit; mert hiszen neme a nagy birtoknak áll leginkább érdekükben, hogy minél több jól képzett mezei gazda legyen ? De nem kevésbé áll érdekében az egyes községeknek, hogy alapítványokat tegyenek, s kebelükből ifjakat neveltessenek, kik közül azután néptanító , és jegyző válhat. Ezek vezessék majd a népet, ezek adjanak irányt a gazdaságban. Én igen igénytelen egyéniség, bármennyire törekedtem is ez eszme valósítására, távol állok attól nagyon, hogy irányadó lehessek, hanem önt, tisztelt szerkesztő úr, hivatásánál fogva is felhívom és kérem az ügy érdemében, használja fel lapjának czímét, és legyen valóban „Népbarát“, magyarázza meg annyira ismert helyes modorával azoknak, kiknek kell, hogy minden intézetnek, hogy az nagy, erős és kiható legyen, alapfeltétele a gazdag anyagi alap. Vegyünk példát Debreczen és Nagy-Enyedrőf. Collegiumairól, ezeket hitfelekezetebeliek alkották egyedül , s ime mindkettő roppant gazdagságával számtalan szegény ifjúnak adja a módot kezébe nagggyá lehetni, és vannak példák, hogy a daróczban született székely, a Collegium alapjából taníttatva, gyakran fénye len honának. Nálunk is nagy az erő , ha azt kifejteni akarjuk. J. P. J. Ezen felszólításhoz azonnal mellékeljük véleményünket is, mely a következőkben öszpotosul. Kezdi már a magyar földmivelő észrevenni, hogy a mi becsületes apáink alig tettek egyebet a szántóföldön, mint részeaekével egy kissé fölvakarták a földnek színét, beszórták maggal , alászántották, s a többi, de parancsolni nem tudtak a földnek, mely pedig csak a jó munka után ad valamit , s ha igaz, a mit apáink mondanak a vetőmagra nézve, hogy a földet megcsalni nem lehet, úgy igaz marad a kézi munkára is, hogy hitvány munkának a gyümölcse is hitvány. A nép sokat látott már a földesurak okszerű gazdálkodásából, de a látás nem elég, meg kell a jót tanulni, s aki tanulja, alkalmazza a tanulmányt tulajdon földjén. Itt az alkalom, a keszthelyi gazdasági intézetben most már az egyszerű falusi fiút is megtanítják a mezeigazdaság mesterségére , hanem a tudomány után fáradni kell, s a jobb módú telkes gazda ne sajnálja a költséget, és küldje fiát Keszthelyre. Ez sem elég még, hanem végig tekintve a falusi tanodákon, majd minden községben találkozik egy, néha több, valóban lángeszű fiú , ki oly édeséremest tanulna, ha módja volna hozzá. Mily kincsek vesznek el igy; de hogy jövőre el ne veszitsük, a nagyobb községek küldhetnének egy-egy ilyen kiválasztott fiút, ki kevés anyagi megerőltetéssel maholnap aranybányája lenne a községnek; mert visszakerülvén a községbe, kötelességszerűleg tanítaná nem csak a falubeli növendékeket, hanem a tanulni és okulni szerető felnőtteknek is adhatna tanácsot. Nemzetünk anyagi gyarapodásának legelső föltétele, hogy a földet hatalmunkkal gyümölcsözővé tegyük, — ismerjük a titkot, mivel javíthatjuk a földet, mivel kényszeríthetjük, hogy az eddiginél többet adjon, s hogy a nép is termesszen nemesebb növényeket, melyek jobban jövedelmeznek.