A Népbarát, 1864 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1864-02-21 / 8. szám
8-ik szám. Vasárnap, február 21-én. Budapest, 1861. A NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer , vasárnapon. Szerkesztői szállás Pesten, régi posta-utcza Egész évi előfizetési ár . . . . 7 írt — ki másfél nagy negyedrét ivén. 2-ik szám, 1-ső emelet. Félévig „ . . . . 350 kv EGY BALVÉLEMÉNY. Számtalan eset fordult elő, hogy a községek úrbéri ügyeikben küldötteket inditanak útnak , hogy Pesten, Budán vagy Bécsben valami kedvező eredményt szerezzenek. Ki csudálkoznék, hogy a községek , épen mint egyesek, ilyen esetben igen reménykedők, s azt hiszik, hogy egy utazásban minden sikert megnyernek. Az is igen természetes, hogy a községek legtöbbször a nagyon vakreményüeket küldik el, kik útjukban tapasztalván , hogy a tátos kívánságokat viszszautasítják, s népszerűségük megmentése végett otthonn nem merik megmondani az igazat, hanem kurtán azt mondják: Minden jó lesz! s ha az ellenkező következik be, vigasztalásul megjegyzik, hogy :az urak eladták a községet. Legközelebb egy úrbéri ügy fordulván meg kezemben, mélyen megilletődve hallom, hogy egy községi küldött elég gaz volt azt hazudni otthona, hogy: Ő fölsége köszönteti a biró urat és az elöljáróságot, majd gondja lesz rájuk! Holott a fejedelmi válasz elutasító volt, s az illető küldött alig menekült meg egyéb kellemetlenségtől, melyet oktalan kontatásáért méltán megérdemlett volna. Hát azokkal mi történik, kik elég becsületesen bevallják, hogy bizott fönn is úgy beszéltek, ahogy tán az egyeztető alispán beszélt, h ami akkor nem tetszett ? de a községekben van olyan furfangos fő, mely saját népszerűségére azt mondja a visszaérkezetteknek, hogy ők nem is a bizonyos főurral, hanem bizonyosan csak az inasával beszéltek! Nevetésre méltónak látszik e bolond fővel mondott, de gyakran elhitt gazság, mely a községeknek drága kárával végződik, — fölül reá a községeknek értetlenebb része mindinkább azoknak hisz, kik neki vakreményeket nyújtanak, s a későbbi bekövetkezendő káros lakolásban is még valamit hazudni tudnak. Tűrhető orvosságképen azt tanácsolnám, hogy ha már küldenek valahova megbízottakat, a bölcsebbek mellé adjanak egypár hitetlent is, hogy azok saját szemeikkel lássanak, saját füleikkel halljanak mindent, hogy otthonn ők bizonyítsák be, hol voltak, a bölcsebbek pedig ellenőrizhessék a túlzókat, hogy ne a maguk fejéből mondjanak valami bolondot, hanem azt adják elő, amit valóban hallottak. Ez egyszerű móddal megakadályozható leen, sok községnek csalódása, — és tán a józan tanácsnak idejében fogják hasznát venni, mikor a dolgon még belátással és tisztes szóval segíteni lehet. Vas Gereben. EGY KIS SZÁMADÁS. Az évnek elején több előfizetőnk jelszó alatt küldé meg az előfizetési díjt, de különösen hatan ezen mondattal: „Többet hazánkról, mint Amerikáról.“ Értettük a czélzást, mely figyelmeztet a kötelességre, hogy hazai ügyekkel foglalkozzunk, s e tekintetben minden mozzanatot észrevegyünk, s a közönséget tájékozni törekedjünk. Az olvasóközönség ezen vágyának legörömesebb felelnek meg ; ha nem, bocsásson meg az olvasó , ha figyelmeztetjük, hogy a „napisajtó“ keresztségi nevénél fogva hű tükre tartozik lenni a történteknek, és épen úgy, mint a tükör, csakis a jelenkezőt mutatja. Teljes hat hét óta olyan hallgatag a hírnek szája, hogy a magyar ügyre vonatkozólag semmit sem mond, így mi sem közölhetünk semmit. Erre azt mondhatná az olvasó, hogy a politikai napi sajtó foglalkozhatik előkészítésekkel. Helyesnek látszik az észrevétel, hanem a hol a magyar kérdés még megoldatlan, hol a nemzet meghatalmazottainak is kell még előbb egyetmást berendezni, ott nem képzelhető, hogy a napi sajtó szólhasson annélkül, hogy alulról vagy fölülről tárgyat lásson szemei előtt, hogy beszélhessen róla. Vagyunk-e ilyen helyezetben? Felelet: nem vagyunk! Ne vádoljon olvasóink, hogy szépen a „fal mellett“ járkálunk, mert a szerkesztői felelősség nem üres fogalom, s az időt mi nem erőszakolhatjuk. Igenis, megfelelünk kötelességünknek, hogy a hazát illető minden közölhető hírt szorgalmasan egybegyűjtünk, a forrásoknak hitelt érdemlő fontosságát kiemeljük, s ha csak kósza hír szállong, kellő ellensúlyozással is elmondjuk : ez kötelességünk. Többet ne kívánjon az olvasó, és értelmétől várjuk, hogy a magyarázatotmegleli maga is, mélyebb gondolkozás után. Vas Gereben: TÖRTÉNETI EMLÉKEZTETÉS. A héten harmadik éve múlt, hogy az 1861-iki országgyűlésre az összehívás megtörtént. E szerint az 1861-iki országgyűlésre összehívott képviselet még rendes körülmények között is megszűnik, s az új választásoknak kellene következni. Ezen körülmények fölemlítésével nem hozunk kapcsolatba az országgyűlést összehívó hírt, s nem is akarunk véleményt kifejezni, megelégszünk a puszta fölemlítéssel, hogy a mindenféle foglalkozásba merült, valamiképen elszórakozott olvasónak jusson eszébe, hogy a három éves képviseleti korszak be van fejezve. R. A BIRODALMI TANÁCS BEFEJEZÉSE. A birodalmi tanácsban ő Felsége a következő trónbeszéddel zárta be a birodalmi tanács ülésszakát: A jelentőségteljes időben, midőn a birodalmi tanács bezáratik, fokozottan szükségesnek érzem, hogy Önöket, mié-