A Népbarát, 1864 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1864-02-14 / 7. szám
Budapest, 1864. 7-ik szám. Vasárnap, február 14-én. A M.IMtAim. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Szerkesztői szállás Pesten, régi posta-utcza . Egész évi előfizetési ár . . 7 írt — ki másfél nagy negyedrét íven. 2-ik szám, l-sőemelet. 1 Félévig „ . . . 350 kr tanák is Schlezwig-Holsteint, holott most Anglia épen azt vitatja, hogy Dánia ezen herczegségek nélkül fönn nem állhat. Az is élénken mutatkozik, hogy Angliának keze Olaszország kártyáit erősen keveri, hogy más irány felé fordítsa a politikai figyelmet, Angliának ez régi fegyvere, s most, igen nagy szorultságában, nem hagyja megrozsdásodni. Angliából önkénytesek vállalkoznak Dánia segítségére, Svédországból hasonlóképen, s amint látszik, a dánok a szigetrel visszavonulással seregüket nem csak megmenteni, hanem a hajósseregnek gyámolítását is föl akarják használni. A viszony tehát elegendő tarka. A bécsi birodalomtanács hétfőn befejezi üléseit. Nevezetes esemény, mert az élénk külpolitikában most már a minisztériumot nem faggathatja minden politikai kíváncsiság. R. HETI SZEMLE. Pest, febr. 12-én 1864. A mindinkább bonyolódó külügyek e héten az ellenmondások tömegét idézik elő, s hogy politikai híreinket mind ki ne szórjuk, az utolsó órában kell a szemlével a legutolsó jelenségeket megírnunk. Anglia, mint a sajtkukacz, melyre eczetet öntöttek, vergődik minden oldalra, hogy az eddigi ügyetlen politikát valamiképen kifoldozhassa. Úgy látszik, hogy az angol minisztérium Párisban a könyörgőszerephez fogott, s a régi szövetségest alázatosan kéri, hogy barátságába fogadja vissza. Mutatkozik is valami jel, hogy a franczia császár az előtte csúszómászó angol kormányt nem utasítja már egészen vissza, és mintha elérkezettnek látná az időt, hogy Angliának alázatosságából hasznot akar húzni. Ez ellenmondás azon kijelentéssel, melyet lapunk alább megemlít, hogy Francziaország nem bánja, ha az egyesült német hatalmak megtar- ' AZ AKADÉMIAI VÁLASZTÁSOK. Az akadémiának szabályai között mindjárt az elsők között van ezen szabály: „A magyar akadémiának tagja lehet minden magyar író, ki egy vagy több önálló munkát irt.“ Néhány év óta az akadémia e szabálynak ellenére olyanokat is megválasztott, kik egyetlen munkát sem írtak; de ha tán a viszonyoknál fogva az akadémia jónak látta egy vagy más érdemnél fogva tagjai közé választani olyanokat is, kik önálló művet nem írtak , és kérdeni merjük, hogy olyan érdemeket , melyekhez a szabályszerű cselekvés is járult, miért nem méltóztatik az akadémia észrevenni ? Nehogy az élhetetlenség alól irottnak tulajdonítson étvágyat az akadémiába jutni, hivatkozom azon régi nyilatkozatomra , hogy én idejekorán bevágtam az útját, hogy valaha eszébe jusson valakinek nevemet a választandók sorába iktatni. Nem ott kezdtem, hogy tányérnyalója lettem volna a befolyásos szószólóknak, sőt keményen megtámadtam egy és más dolgot, — s akik az emberi természetet ismerik , tudhatják, hogy a támadás nem igen ajánló valami. Ez az én dolgom, — magamra maradtam, s ha valaki mosolyogni akar, szabadságot adok. Hanem van egy más dolog, melyhez szerkesztői állásomnál fogva közöm, jogom és kötelességem van, s mit el nem hallgatok. Harmadik éve következetesen elejtik fő tisztelendő Majer István, Pajer Antal és Laky Döme urakat, kik közöl az első a népnevelésnek egyik első rangú apostola, a másik húsz esztendeje munkás az irodalom kertjében , mig a harmadik épen az irodalomra vonatkozó szakmunkával látta el tanodáinkat még 1848 előtt, s viszont azután él, — és legalább is kétszeresen fölebb áll azon jámboroknál, kiket holmi fordítási kotyvalékokért tolt be egy vagy más tekintet. Van hazánkban egy osztály, mely sohasem engedett a munkásságban másoknak, — anyagi erejével mindig legelső sorában van az áldozóknak, szellemi erejével pedig a külömböző szakokban fáradhatlan küzdő , értem a catholikus clerűst; de a melynek tagjai a világiak közé sohasem keverednek azon czélzással, hogy érdemeiket fitogassák. Az akadémia megalapitásában a tőkék beszélnek, s az irodalomban a munkák tömege bizonyít a catholikus clerusnak érdemei mellett. Nyissa föl szemét az akadémia, lássa meg azokat, kiket meglátnia kötelessége, mert van közvélemény, mely a rövid látásra kimondá az ítéletet. Vas Gereben: BÉCSI DOLGOK. A „Pesther Lloyd“-ot értesítik a reichsrath erdélyi vasúti bizottságának 6-ki üléséről. E szerint nem áll, mintha a bizottság meghatározta volna már az építési tőkét és az éviség mennyiségét. És oly kevéssé vette föl törvényjavaslatba azt, hogy szükség esetében a kormány a maga költségén építse az aradszebeni vonalat. Ez a kormány törvényjavaslatának XH-dik czikkében foglaltotik. A 6-diki ülésben épen e pontig jutottak voltak. Különben egy előbbi vita alkalmával e határozat már eleve visszautasítatott. A XI-ik czikk feletti vitának eredménye a következendő határozat : Az engedély megadása napjától számítandó egy év alatt, az építés megkezdendő s 4 év alatt végrehajtandó. Ha a verestoronyi szoroson át a kapcsolat nem létesül a maga idejében, a vasút