A Népbarát, 1864 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1864-09-11 / 37. szám
Budapest, 1864. 37-ik szám. Vasárnap, September 11-én. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét íven. Szerkesztői szállás Pesten, régi posta-utcza 2-ik szám, 1-ső emelet. Egész évi előfizetési ár .... 7 frt — kr Félévi » „ .... 350 kv HETI SZEMLE. A bécsi lapok átaljában élénken szólnak a magyar conservativ programról , melynek tartalma következő: „A pragmatica sanctio alapján, s így szoros egységben az ausztriai monarchiával 1) a magyar szent korona territoriális épségét megőrizni; 2) ezen belül a magyar király fejedelmi jogait sértetlenül fentartani; 3) Magyarországot sarkalatos törvényei nyomán, részint a kor kivonataihoz idomítva, részint a 48-iki társadalmi reformhoz alkalmazva, az ősi municipális intézmények alapján reorganizálni, s egyszersmint az ország határai között a magyar nyelv diplomatikus rangját megmenteni: 4) a kapcsolt részekkel az ősi törvényes kapcsokat, kölcsönös országgyűlési értesülés mellett a történeti jogalapon helyreállítani, s Erdély uniója iránt az érdeklettek meghallgatása mellett akként intézkedni, miszerint a magyar szent korona oltalma alatt Erdélynek is biztosítva maradhassanak százados autonomicus jogai; s végre 5) az ausztriai monarchia valódi közös ügyeinek közös intézési módjára nézve a törvényhozás útján azon formákat támogatni s megállapítani, amelyeket a lajtántúli népek alkotmányos élete mélhatlanul szükségessé teszen ugyan, de amelyek más részről Magyarország törvényes autonomikus jogának gyakorolhatását nem veszélyeztetik.“ A bécsi független lapok az általános programból azt mondják, hogy ezt Deák is mondhatta volna, hanem a részletezéstől félnek, mely kivált az utolsó szakaszban talán mégis majd tartózkodó lesz. A bécsi félhivatalos lapok most egyszerre azzal állnak elő, hogy Deáktól várnak programmot, mert végtére is az ő tömör pártja fogja a dolgot eldönteni. Meggyőződésből mondjuk, hogy a félhivatalos lapok ezt csak kötekedésből mondják; mert ha Deák szólna , amint nem fog szólni, annak meg azt mondanák: nem elég szóljon a határozati párt is; mert az egyenlő erejű volt az 1861-iki országgyűlésen, így aztán ítéletnapig húzódhatik a dolog, mire mi is azt mondjuk, hogy nekünk is volna kérdésünk: mutattak-e a bécsi félhivatalos lapok csak annyi engedékenységet, mely a legmérsékeltebb magyar politikust is kielégíthetné ? Felelet: nem! Vas Gereben. POLITIKAI ÜRESSÉG. A „Presse“ szavait követték ugyan méltányos nyilatkozatok az összes bécsi sajtó részéről, s az enyhítő cseppekre jutott is válasz. Na de örökké egy tárgyról szóllani nem lehet, aki a lapokkal csak kissé foglalkozik, kívül tudhatja az egész czikket, annyit vitatkoztak fölötte, s most megint nincs ínnivaló. Mintha csak a belpopolitika is szabadságra ment volna a femákban, hogy a szegény czikkírónak lelkét faggassa azon aggodalommal , vájjon mit tálaljon az olvasni és tudni vágyók elébe? El lehet képzelni az ilyen állapotot . Az ember előtt van egy halmazújság, csupa czikk, melyeknek egy közös tulajdonságuk van, tudniillik, hogy a meddők. Ezekből kiolvasni nem lehet semmit. Talán valamelyik jó barát, ki mindig jól szokott értesülve lenni, tud valamit mondani? Kérdezzük meg, s íme ez avval áll elő, hogy nem a Creditbank nyerte a sept. 2-ik húzás főnyereményét, hanem egy bankár. A jól értesült lapok félötnyi gazdasági és hetivásári híreket hoznak, s a többi helyet az Al-Dunapart beépítése foglalja el. Pedig kedves olvasóinkat aligha érdekelné azon 19 terv elősorolása, mit a bizottmánynak beadtak. Keressünk tovább. Na itt van egy újság. Az e-conservativek lapja meg fog indulni Gans-Ludassy szerkesztése mellett : ha az a czélja, hogy találjon egy utat, hol a bécsi és magyarországi érdekek egymás mellett elhaladhatnának , hogy intonálja azon hangot, hol mindkét félről harmóniázhatnak, akkor üdvözöljük. És hogy ne ezen egynél maradjon a szó: „Anyagi érdekeink” czim alatt még egy lap jelenkezik Reviczky Szever szerkesztése mellett. Sokat igér, tartsa is meg. S most. — Vajha a szüret meghozná a pezsgést a politikába is, mert ha ezen meddőség tovább tart, a czikkíró kinjai kiállhatatlanok lesznek. B. Pest, sept. 6. 1864. Azon sokfejü tömeg, melyet közönségnek nevezünk, egyaránt türelmetlen , akár a szinházban nagyon hosszúra nyúlnak a felvonásközök, akár politikai dolgok fejlődésében legyenek nagyobbak a szünetek. Most is nem csekély zajt kezd ütni, mert a bécsi békealkudozások rögtön zátonyra futottak, s az ebbeli nyugtalanság oly nagy, hogy még a félhivatalos közlönyök sem képesek neki véget vetni, pedig tetszik tudni, mily hatalmas befolyással bírnak ezek a félhivatalosak, s hogy a közönség minden szavukra megesküdni kész. Az igaz, hogy e félhivatalosak ez egyszer kissé ügyetlenül jártak el, azt mondván, hogy azzal, amit a dán miniszterek a koppenhágai birodalmi tanács színe előtt beszéltek, cseppet sem kell gondolni, ez csak olyan sagon de parier volt, azért mégis azt fogják tenni, ami Ausztriának és Poroszországnak tetszik. Már most tessék csak megfordítva venni a dolgot ; tegyük fel, hogy Rechberg gróf a bécsi birodalmi tanács előtt kijelentené , miszerint ő a schleswig-holsteini ügynek oly megoldására törekszik, mely a német nemzet kivánatainak, jogos igényeinek megfelel; holnap pedig egy berlini félhivatalos lap így