A Népbarát, 1865 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1865-03-26 / 13. szám

A BÉCSI LAPOK SZEMLÉJE. — A minisztérium helyzetéről. Az „Ost D. Post“ írja: „A hir , hogy Schmerling urat, az államminisztériumban Belcredi gróf váltaná fel, mindenesetre alaptalan , azonban, ha a bekövetkező események árnya előre szokott mutatkozni , akkor ezúttal még is láttunk valamit. Hogy, esetleg, Belcredi gróf volna az államminiszter hivatalbeli utóda, arról senki sem kételkedik. Belcredi gróf egy nagy tartomány, Csehország, helytartója, s hogy helyzete az udvarnál is kedvező, bizony itt a azon körülmény, miszerint Belcredi grófné, épen most neveztetett ki a Császárné által palotahölgynek. „Belcredi gróf jelöltsége, sajátszerű világítást vet az alkotmányos állapotokra. Az oppositio,mely Schmerlingur ellen alakult, teljesen igazolva van ezen miniszter eljárása által. Különösen pedig az bántja az opposition hogy a minisztérium az ostromállapot kihirdetését pusztán csak a közigazgatási rendszabályok sorozatába teszi, s a febr. patens 13. §-ról is sajátszerű fogalommal bír. „Ezen nyilt, liberális oppositio mellett létezik még egy más hallgató ellenzék is, s ezen oppositio a febr. alkotmány kihirdetése napjától veszi eredetét. Ezek a feudalisták, kiknek közlönye a „Vaterland.“ E lap eleinte dühösen hirdeté a reactio tanát, ma már vidorabb színeket vesz fel. A feudalisták ma már nem ütnek zajt, de nagy befolyásuk van azon termekben, ahol a népek sorsát intézik. A liberális oppositio tehát ma azon szomorú helyzetben van, hogy kénytelen küzdeni a minisztérium ellen, s ezalatt azok javára működik, akik a mostani kormánynál sokkal kevesebb szabadelvűséggel bírnak. „Igaz, hogy Belcredi gróf ellensége az alkotmánynak , azonban nagy rokonszenvvel viseltetik a „történeti politikai egyéniségek“ irányában. Ez okból Belcredi gróf a követek házában még erősebb ellenzékre találna, mint most Schmerling úr. Kénytelen volna eloszlatni a követek házát, pedig épen nem hihető, hogy e pillanatban az új választások simulékonyabb házat eredményeznének. 1861-ben a választások inkább az egység (centralisatio) mint a szabadság érdekében ütöttek ki. A jelöltektől a német-szláv tartományokban mindenekelőtt azt kérdek: mennyire óhajtja birodalom egységét megállapítani ? „Most a négy évi tapasztalások után a választók inkább az alkotmány kifejtésének kérdését vetnék a mérlegbe. Az „Ost D. Post“ ugyan jól tudja, mit képes a kormánygépezet a választások alkalmával előidézni. Azonban meg sem képzelhető, hogy csupa hivatalnokokból, papokból, és földbirtokosokból álló képviselőházat lehetne szervezni. Ily eset azon bizalmatlanságot ébresztené fel ujra, mely az 1860-as évet jellemzé. — Azt hiszi tehát az „Ost D. Post“ hogy a miniszteri válság Berger indítványának eldőléseig elhalasztatik, de ezen indítvány sorsa, egy vagy más értelemben bizonyára elhatározó teend.“ — A ministérium és az ellenzék. A „Presse“ írja: „A centralista párt, a Reichsrathban helyesen teszi, ha nem követi vakon a minisztérium zászlóit. Ha a ház, a két budgetet megszavazza, a miniszteri előterjesztéseket elfogadja s a febr. patens 13. §-át birálat alá venni nem engedi, a magyarok gúnyolni fogják az oly szelíd parlamentet, mely mindenre csak igent felel. Az ország is békétlenkednék az oly képviselőház ellen, mely tudja az adókat felemelni, megszavazza az új kölcsönöket, de a takarékossági rendszert nem volt képes érvényre emelni. A minisztérium pedig most is nem annyira magának mint az oppositiónak köszönheti, ha az államhitel javult, s az osztrák alkotmányosság rendszerének őszinteségében nem kételkedik .Ha e pillanatban miniszterválsági hírek merülnek fel, azok kisebb vagy nagyobbmértékben nem egészen alaptalanok. Mert ha most, amidőn a cseh és morva federalisták elmentek, s a rendszer más természetes ellenségei el sem jöttek, a minisztérium nem képes a megmaradtak körében biztos többséget szerezni , akkor államférfii képességük fölött a közönség könnyen kételkedésbe eshetik. Hogy remélhet ezen minisztérium az ellentábor fölött uralkodni, ha saját barátjai között sem tud fegyelmet tartani? A „Presse“ mélyen sajnálja ezen helyzetet, s óhajtja a változást. Nem azon értelemben, hogy a ház föltétlenül támogassa a minisztériumot , hanem hogy a kormány igyekezzék ezen pártolást megérdemleni.“ — A magyar kérdésről. Az „Ost D. Post“-nak a „Tisza mellől“ írják: „Ha Magyarország azzal, hogy államjogainak létezését a törvényekből kimutatni képes, már megnyerhetné az alkotmányos élet helyreállítását: ezen állapotot az 1861-ki két fölirattal, s Lustkander úr ellen intézett röpirattal rég előidézte volna. Azonban a „Tisza mellől“ írogató levelező azt hiszi, hogy a magyar államjog melett az „élet“ oly követelményeket fejtett ki, miket egyhangzásba kell hozni a monarchia alkotmányos jövőjével. Az „élet“ hozta létre azon ügyeket, melyek Ausztria és Magyarország között közösek. Ez okból a magyar kérdés abból áll, hogy határoztassanak meg a közös ügyek, s jelöltessék ki azok közös tárgyalásának módja. „És ime, a magyar kérdés megoldása már ben rejlik a magyar törvényekben. Különösen pedig a sanctio pragmaticában, mely a közös védelmi rendszert megalapítja. Az 1791-diki törvények az ország teljes autonómiáját biztosítják, az 1848-ki törvények pedig kül- vagy hadügyminisztériumot nem állítnak fel. Ha most ezekhez még a pénzügyet is közösekké teszszünk, s a vámügyet is centralizáljuk, akkor a kiegyenlítés a legszebben pontról pontra készen van. Ezen eredményre azonban nem vezetnek minket, sem a lapok czikkei, sem az államférfiak röpiratai. Ezt csak az országgyűlés hozhatja létre, melynek az 1861-ki után hat hónapra össze kellett volna hivatnia, de a mely még negyedfél év után sincs öszszehiva.“ 146 A febr. 26. patens módosítására czélzó indítvány indokolása. A Reichsrath követekházának mártius 18-diki ülésében Berger dr. indokoló korábban benyújtott és 62 követ aláírásával ellátott indítványát. Beszéde így hangzik: „Az indítvány, melyet különböző pártárnyalathoz tartozó 62 követtársammal együtt előterjesztettem, alkotmányos kifejlődésünk tekintetében némi jelentőséggel bír. Ez lehet próbaköve a Reichsrath alkotmányos szilárdságának , s egyszersmind bebizonyíthatja a kormány is, mennyire bir valódilag alkotmányos érzelemmel. Ezen indítvány sorsa bizonyítandja be, birunk-e igazán alkotmányos in-