A Népbarát, 1865 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1865-09-17 / 38. szám

447 dik törvény eseteiben *) új hivatalno­kok választásának szüksége forogna fenn, a hiányt pótolni, s illetőleg az újonan alkotandó hivatalokat betölteni ideiglenesen és helyettesítésként a fő­ispán a XVI-dik törvény szerint ala­kítandó központi választmánynyal egy­­értelműleg fogja.“ „Látván e törvényt, mint az oc­­trogrozás ellensége, nem mertem han­gosan sürgetni a restauratiót, s bevár­tam , mily magyarázatot adnak ily kényes kérdésben a nálam avatottabb politikusok. „De azok is halogatták nyilatko­zataikat, míg végtére Andrássy Gyula gróf és Jókai Mór ugyanazon nap, sept. 10-kén commentálák a XVII-dik törvényt. „Andrássy Gyula ezt mondá: „Hallottuk felhozni, hogy a 48-ki XVII-dik czikk nem rendeli el a vá­lasztásokat, hanem csak azon hivatalok betöltését, melyek időközben megürül­tek. E pont téves felfogása okozta ta­lán a legnagyobb bajt. Zsinórmértékül vagy a törvény betűjét lehet venni, vagy annak szellemét. Ha a betűhöz ragaszkodunk , csak azon hivatalokat lehetne betölteni, melyek üresedésben vannak. Ha a törvény szellemét vesz­­szü­k — és­pedig ideiglenes és meg­határozott esetre hozott törvényt csak így lehet alkalmazni,­­­ akkor a 48- diki törvény, mely a megyéket az al­kotmány védbástájának nevezi, nem akarhatta azokat eltörölni. De válasz­tás nélkül megye nincs, mert a ma­gyar municipális jognak sarkpontja az, hogy a megye választás által tölti be a hivatalokat. A mostani hiva­talok pedig mind kinevezés által lé­vén betöltve, mind megörültnek te­kintendők.“ „Már most hallgassuk ki Jókai Mórt, hogy miként vélekedik a XVII- dik törvény értelmében. „Ő igy szól: „A főispánok joggal bírnak, a tisztikart a bizottmánynyal egyetértő­­leg kinevezni. A főispánok összehivat­­nak oly értekezleteket, melyeken az újonan alakítandó tisztikar iránt egyet­­értőleg megállapodás jöhet létre. Ez értekezletek a megye közvéleményét képviselvén, garantírozzák azt, hogy majd azon megyebizottmányok, melyek a választásokra szükséges előmunká­latok végett egybehivatnak, a tisztikart törvényesen helybenhagyják.“ „Jókai Mór magyarázásaiból én csak annyit értek, hogy ő a XVII-dik törvénynyel öszhangzónak nem látja a restauratiót, a főispán és az állandó bizottmány jogához tartozónak tekinti a hivatalnokok kinevezését, és azon képzetben él, hogy vannak olyan me­gye-bizottmányok, melyek az így ki­nevezett tisztikart törvényesen hely­benhagyják. „Ugyan lehet-e szembetettebb vé­leményt gondolni is, m­int Andrássy Gyula grófé és Jókai Móré? Pedig mindketten nagytekintélyű férfiak. „Jókai ritka őszinteséggel bevall­ja, hogy „intra muros“, azaz a hatá­rozati párt közt bizony sokan vannak más nézetben, mint ő. „Ily nyíltság hasonlóra kötelez engem is, és szintén nem titkolhatom el, hogy „intra muros“ nálam meg oly czikkek vannak, melyek szerint csak akkor lehet a megye törvényes, ha az 1861-ki hivatalnokokat simpli­citer visszahelyezi; vannak, kik a tör­vényesség alphájának az ős­gyülések egybehivását tekintik, s van olyan is, ki az 1848-ki tisztviselőket kívánja felkerestetni, mert bennük rejlik csak az igazi törvényesség. „Végre Török János, a „Hírnök“ érdemes szerkesztője, ha emlékezetem nem csal, azt nyilatkoztatta ki, hogy neki nem kell sem 48-as, sem 61-es megye; szóval, ő 47-es megyét köve­tel; de hogy mi módon eszközli ki, nem tudom. „Vájjon nem következik-e mind­ezekből, hogy jelen helyzetünkben, akármiként törjük fejünket, törvényes restaurátiót nem tudunk előállítani. „Én a tisztújításra nézve rokon­­szenvemmel Andrássy Gyula nézete mellett vagyok. De a törvény betűje ellenem szól, s ellenem azon körülmény is, hogy a XXIII-dik törvényczikk a szabad királyi városokban a tisztikart a polgármestertől kezdve a fősebészig és mérnökig valósággal megválasztja, még pedig igen democratikus mo­dorban. „Szándékosan óvakodott tehát a 48-ki törvényhozás addig a megyét rendezni, mig tüzetesen nem rendez­heti. E kérdés óriás fontosságátóli át­­hatottság okozá a tiszteletreméltó visz­­szatartózkodást. „Honatyáink nem sejthették, hogy azt, a­mit egy közeli országgyűlésen reméltek megoldani, a forradalom, Bach provisoriuma s még rá egy másik pro­­visorium, évek hosszú során fogják füg­gőben tartani. „Azonban bármily sanyarúan hat rám e körülmény, állítani nem merem, hogy XVII-dik törvény csak egy al­kalomra készült, s továbbra nem kö­telez. Nem akarok, s meggyőződésem tiltja, a bécsi centralistákkal egy néz­­ponton lenni, kik a VII-dik tör­vény­­­czikkről, az erdélyi unióról, erősítik ugyanezt. „Szóval, törvény szerint nem res­taurálhatunk, és nem lehet, s nincs is módunkban, egészen törvényessé ala­kítani a megyét. „Ettől áthatva ajánlottam honfi­ainknak, hogy pártolják a főispánokat, ezen, csak néhány nap óta kezdődő, s mint reményiem, törvényességhez ve­zető legújabb provisorium alatt. „De nem elégedtem be csak ezzel, hanem kinyilatkoztatom egyik czik­­kemben, mikép reményiem, hogy a kormány a megyék irányában köve­tett eljárásáért indemnityt fog kivánni a képviselő­háztól. „Az alkotmányos országokban pe­dig a kormány két okból kérhet in­demnityt : vagy azért, mert a viszonyok parancs­szavának hódolva, nem telje­­síti a törvényeket; vagy mert azokat magyarázat által a tulságig vitte. „Ezen utóbbik esetet is igénybe veheti a kormány, és restaurálhat, de a­mint hiszem, nem most, hanem az országgyűlés megnyílása után. „Azonban erről egyik legközelebbi czikkemben fogok szólani.“ Gr. Andrássy Gyula czikkére a „P. Lloyd“ is megteszi észrevételeit, mondván : „Részünkről csak azon meg­jegyzésre szorítkozunk, miszerint gr. Andrássy érvelése ezen föltevésben sub­minál: a megyék a kormányférfiak­nak bizonyos törvénytelenségek fen­­tartásáért indemnity bilit fognának megszavazni; de hogy a törvény vi­lágos szövege szerint, a megyék­nek alig van j­oguk, törvénytelen kormány­tetteket indemnity­ bill által védeni; ezen jog, tudtunkkal az o­r­­szággyűlés kizáró szabadalmai kö­zé tartozik, — ettől azonban a kor­mányférfiak, mint legújabban félhiva­talos utón közölve jön , mindenesetre akarnak indemnity bilit kérni, s hogy egy ily bilinek megszavaztatása után is késni fognak-e a megyék restitutió­­jával, ebben kételkednénk. Addig pedig akaratunk, s kötelességünknek tartjuk, a kormányra bizni az azon . * *') Ha t. i. a sommzis szóbe­li és mezei rendőr­ségi perek miatt a szolgabirák számát a belügymi­niszter megegyezésével szaporítani kell.

Next