A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)
1866-01-07 / 1. szám
ház megválasztott elnöke, s a törvényesség első és legbuzgóbb védelmezője, Deák Ferencz iránt viseltetik, újév ünnepének reggelén a követi kör helyiségeiben igen nagy számmal gyülekezett össze, hogy innét területileg kiindulva, bizalma és szeretetének férfiait szállásukon felkeresse, s őszinte tiszteletének adóját személyesen vigye meg. Az ily szándékkal összegyülekezett tisztelgők hosszú sorban vonultak a váczi utczán végig Szentiványi Károly elnöknek kigyó utczai szállására, hol is a testületileg megjelent képviselők nevében erre felkért szónokuk, Bezerédy László, a következő beszédet mondá: „Midőn a múltnak már már tünedező emlékét egy szép jövő hajnalként haladó reménye váltja fel , komoly gondolatok lepik meg a melegebben érző emberi keblet, hogy számba véve a múltnak változhatlan eseményeit, felkeresse a helyes irányt a jövőnek — a mennyire tőle függ — alakítására. „Ily komoly gondolatok foglalkoztatnak minket is, tisztelt férfiú — kiket fejedelmi kezdeményezés nyomán a nép bizodalma hivott fel, hogy hazánk szebb jövőjének alakítását megkísértsük, mi pedig áthatva magasztos hivatásunk nagyszerű fontosságától, feladatunk küszöbén jövő eljárásunk irányát azzal kívántuk legbiztosabban kifejezni, hogy tégedet osztatlan bizalommal emeljünk tanácskozásaink elnöki székére — kiben a tiszta hazafiaságot, önzéstől ment szilárd jellemet, soha meg nem ingatott függetlenséget hosszú évek során tisztelni tanult az összes haza — meg lévén győződve, hogy akkor biztosítjuk legjobban eljárásunk reménythető sikerét, a midőn azt részrehajlatlan vezetésednek, bölcs és tapintatteljes elnökösködésednek rendeljük alája. „A midőn tehát az év fordultával legszívesebb kivánataink nyilvánítása végett testületileg jelenünk meg előtted, ezt azon tiszta öntudat sugallatából teszszük, hogy valamint te változhatlan bizalmunk ez ismételt nyilvánításából csak újabb erőt fogsz meríteni a minő fényes, oly nehéz tisztednek minél kielégitőbb betöltésére, melynek készségteljes elfoglalásában vettük hazafias áldozatkészségednek legfényesebb tanúbizonyságát — úgy mi is legédesebb kötelességünket teljesítjük akkor, midőn iántadj őszinte szeretetünknek és ha ragaszkodásunknak újabb kifejezést adunk, s legmelegebb óhajtásunkat abban fejezzük ki, hogy benned az isteni gondviselés hazánknak hűséges bölcs fiát — nekünk a páratlan jó barátot, hosszú évek során át ép egészségben megtartsa. Éljen.“ A jelen voltak szívélyes éljenzései közt végződött üdvözlő beszéd után a megtisztelt elnök mondott néhány köszönő és viszont üdvözlő szót, kérve képviselőtársait a megválasztásakor nyilatkozott bizalom tovább folytatására, s az egyetértő kölcsönös támogatás fenntartására, e közös vállvetés biztosítván a czélt, mely küldetésünk alapja, s a sikert, mely hazafias törekvéseink tárgya. A bizalom és barátság szavait a jelenvoltak helyeslő nyilatkozata viszhangozá, s egyenként meleg kézszoritást váltva a szeretett elnökkel, szállásától búcsút venek , s most már a ház csatlakozott elnöke által vezettetve, ugyanazon után vonultak díszes sorban az „Angol Királynőhöz® czimzett szállodába, hol is Deák Ferencz nagy hazánkfia lakszobáiba lépve, az országos bizalom nagy emberét a házelnök következő rövid, de szívből fakadó beszéddel köszönte : „Tisztelt hazánkfia és képviselőtársunk ! „Nem puszta szokás, hanem szeretet, tisztelet és bizodalom hozott bennünket ide, néked az év fordulatának első napján üdvöt és boldogságot kívánni. „Valahányszor hosszú évek során át szüksége volt e nemzetnek szabadságainak védelmére, jogainak megőrzésére, régi, a kor igényeivel meg nem férő törvényeinek és intézményeinek megváltoztatására vagy bővítésére, mindannyiszor növekedő bizodalommal fordult feléd. Most is, midőn rendkívüli bonyodalmakból kell kibontakoznunk, őszinte bizodalommal sorakozunk körülötted. Működésünknek kedvező sikert óhajtva, nem titkolhatjuk el a létező nehézségek fontosságát. Hozzon azonban a jövő bármit, akár reményeink kívánt teljesítését, akár az akadályok legyőzésének lehetetlenségét, mitől Isten mentsen, mi véled örülni, vagy lankadhatatlan bizodalommal veled tűrni fogunk, kérve a mindenhatót, hogy tégedet számos évekig tartson meg boldogul a hazának.“ A képviselők hangos éljenek kell fejezék ki, hogy az elnöki kívánat mindnyájok őszinte óhajtása, s a megtisztelt nagy hazafi a ragaszkodás és szeretet e szép nyilatkozását megköszönve, mintegy ezekbe foglalható válaszának értelme. Képviselőtársainak, kikkel ugyanazon megbízatásban és egy téren áll, köszöni megemlékezését ; egyesített erővel fog velük a haza jóléte előmozdítására törekedni, s ha e törekvést sikeres eredmény kíséri, velük együtt fog örülni. A jövő áldozatokat fog tőlünk kivánni, miket meg kell adnunk, de két dolog az, mit áldozatul hozni semmi esetben sem lehet: a haza függetlensége és a becsület. A közlött jó kivánatokat szívélyesen viszonozza. Ezzel a testületi üdvözlés befejeztetvén a képviselők búcsút véve vezérektől, eltávoztak. A NÉPNEVELÉSRŐL. Soha sem volt a népoktatás szükségesebb, mint korunkban, midőn, hogy úgy fejezzem ki magamat, az anyag a szellem ellen küzd. A társadalom, úgy látszik, roppant rázkódásoknak lesz kitéve. Jaj azon országoknak, melyek a haladás intő szózatát meg nem értve, a népet, mely az emberiség nagyobb részét teszi, tudatlanságban engedik felnőni. — Anyja, a haza ellen emelendi az majd megerősödött karját, mint a roszul nevelt gyermek. A házat alulról kell építeni, hogy tartós legyen. A nemzet nagy részét a köznép teszi; ha ez tudatlan, nagyobb részében tudatlan a nemzet is, mert egy pár tanult még nem teszi a nemzetet műveltté. Nézzünk szét a világban, s tapasztalni fogjuk, hogy a népnevelés vagyis népoktatás ügye foglalkoztatja a legnagyobb elméket. E félszázadnak valószínűleg ez lesz eszméje, melyért küzdeni fog. Oroszhonban, hová a műveltség sugarai csak igen gyéren hatnak, a felvilágosítási és oktatási minisztérium legújabb intézményei szerint a néptanítók állami hivatalnokok, kik az államtól illendően fizettetnek, még pedig 10 szolgálati év után fizetésük %-dal, 20 év után 2/s-dal szaporittatik, 25 szolgálati év után pedig kivánatuk szerint vagy nyugdíjaztatnak, vagy ha van még kedvük és erejük működni , megkettőztetik évdijukat; — nálunk pedig a tanító fizetése oly kevés, hogy valóban csodálni lehet, mikép találkoznak még férfiak, kik tehetségöket ily göröngyös, tüskés és háládatlan pályára áldozzák, miután minden más hivatal mellett jobb és könnyebb életet élhetnének. Nemes és magasztos a tanítónak hivatása, és kevély is lehet arra, hogy Isten gondviselése által a halandók között csak kevesen vannak meghiva szellemi és kedélyi hajlamuknál fogva magukat ezen nehéz, de szép és szent hivatásnak átadni. Elvitázhatlan tény, hogy a tanító hivatása a szellemi kifejlődés, úgy mint az erkölcs és az üdvösségre való hatása következtében azonos a lelkészével, de, fájdalom, mégis történik nem ritkán, hogy mindkettőnek nehéz, fáradságos működése daczára nemcsak háládatlanság, hanem aggodalom és nyomor a fizetése. Például szolgáljon a szükséggel és élelmezési hiánynyal küzködő családos néptanító, kinek gyakran oly