A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)
1866-02-25 / 8. szám
Budapest, 1866. 8-ik szám. Vasárnap, február 25-én. A NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét íven. Szerkesztői szállás Pesten, Egyetem tér 3-ik szám, földszint. Egész évi előfizetési ár Félévi 7 fit —kr 3 , 50 kr A fölirati vita folyamában elmondott beszédekből mai számunkban három nevezetes beszédet közlünk, — de jövő számunkra tartottuk fönn a legnevezetesebbet, Deák Ferencznek beszédét. Az óriási erőnek ezen nagyszerű nyilatkozványában egyelőre három irányt látunk, —1-ször a törvényes alapnak és a jogfolytonosságnak védelmezése, — 2-ik a képviselőháznak azon készsége, hogy az átalakulásig, azaz: a kiegyezkedésig, a kinevezendő minisztériumtól a felelősséget egész mértékben nem követeli, 3-or a fejedelem iránt mély tiszteletet fejezvén ki azt nyilvánítja, hogy mindarra kész, ami a nemzet önállásánakkockáztatása nélkül megtörténhetik, s a birodalomnak megvédésében kész a végmegerőltetésig küzdeni. Még a héten remélhető a vitának befejezése, s mint halljuk, a föliratra a fejedelem személyesen adand választ. A legválságosabb pillanatoknak egyike közeledik, a fejedelmi bizalomnak mértékét látandjuk meg, s ha most az történendik, hogy a föliratnak alapján a tanácskozmányoknak természetes útján elmehetünk a közös ügyek meghatározása és a közös tárgyalás módjának megszabásához, úgy azt várhatjuk, hogy a fejedelmi bizalom nem csökkent meg akkor sem, midőn a jogvitatás a jogkövetelést is kimondá. A birodalomnak ellenségei nagyon számítanak a vitás felek között támadható szakadásra, de ha e szakadást a népek Istene eltávolítja tőlünk, rövid időn megérhetjük, hogy a birodalomnak hatalma a magyar nemzetnek rég szunnyadó lelkesülésében oly hirtelen megnövelkedik, hogy nem csak a birodalomnak ellenségei, de az örökös tartományok népei is észreveszik, hogy minő különbség van a melegházi és az Isten szabad ege alatt tenyésző virágok színes illata között. Azon pontnál vagyunk, hogy a hosszú vitának folyamában az egyik csomót a bizalomnak kell megoldani. Aggodalmunk nagy, de nagyobb a reményünk, hogy a fölirat nem gátolandja a további előrehaladást, és a fejedelem békén bevárja, hogy amit a nemzet méltányosságból tenni akar a nemzet önállásának megóvása mellett, hogy igen jelentékeny leend, mégpedig oly mértékben, hogy a birodalom nagy hatalmi állása azonnal menöveli. Jövő számunkat három nappal előbb adandjuk ki, hogy a közönségünk e nagy fontosságú beszédet minél előbb ismerhesse. Vas Gereben. Gróf Apponyi György beszéde. A képviselőház február 17-ki ülésében. Történelmünk elhatározó időszakát, alkotmányos feléledésünk döntő napjait éljük, éljük pedig a kényszeritett passivitás bilincseitől felszabadítva és legnyomasztóbb aggodalmainktól menekülve, a törvényhozói alkotás szabad gyakorlatában és azon magasztos jognak élvezetében, melynélfogva visszaszerezve és föntartva a múlttól öröklött jogalapot, nemzetünk és közvetve a birodalom millió részére , boldog jövőjének vethetjük meg szilárd talpkövét. E magas hivatásunk elutasíthatlan igényeit csak úgy érthetjük meg, ha helyzetünk felett tisztában vagyunk, ha a múltra és jelenre nézve mit sem titkolunk el magunk előtt, és a tagadhatlan tények következményeivel számot vetünk. A század világtörténelme , hála az égnek, a mi történelmünk is. Nemzetünk állása nagy súlylyal bir e történelemben, de e súlynak fentartása szükségessé teszi, hogy ügyeljünk mi is a kornak követeléseire, melyek elismert hatalma előtt meghajol a mivelt világ. Átalakulásunk 17 évi tespedés után roppant feladattal nehezedik mireánk, melynek magas fokozását leljük fel abban, hogy teendőink halmaza összeesik a birodalom alkotmányos átalakulásának özönével. Midőn tehát a saját létünk és alkotmányos életünk feletti súlyos gondok foglalnak el, oly nagyszerű átalakulással találkozunk, melytől a birodalom jövője függ, oly világtörténelmi processussal, melynek szerencsés megoldását Európa elutasíthatlan politikai szükségnek fokára emelte, és melynek hordereje, a birodalom irányában létező törvényes viszonyunknál és érdekeink rokonságánál fogva, közvetve nemzetünk átalakulási művét sem hagyhatja érintetlenül. Szükségesnek tartom ezért, hogy az események hatalma által elénk szabott magas álláspontot megértsük és azt magunkévá tegyük is. Nem lehet kétségünk afelett, hogy nem kizárólag magyar, hanem világtörténelmi kérdés megoldása forog fen, melynek nemzetünk ügyét nem lehet ugyan alárendelni, de melylyel azt összhangzásba hoznunk, és a melynek magas színvonalára azt felemelnünk kell. (Helyes.) Hibáznánk most is, mint hibáztunk mindannyiszor, mikor ügyünknek az európai viszonyokkal létező szoros összeköttetését nem vettük kellő figyelembe. Így történt, hogy sokszor az akadályokat, melyekkel követeléseink találkoztak, kizárólag subjectív ellenzésben és elleink ismert ellenszenvében kerestük, holott az akadály lényege nem ritkán a létező viszonyokban lett volna feltalálható, és e körülmény nyújtotta a subjectív ellentörekvéseknek a tápszert és emelte azokat előre ellenünk oly kérdésekben is, melyek, az érintett viszonyokkal összeköttetésben nem állottak. Kettős tehát nemzetünknek komoly feladata : egy részről visszaszerezni, megőrizni és biztosítani alapjogait, melyekről bármely részben is csak létének megtagadásával mondhatna le a nemzet, és befejezni a kor kívánatainak megfelelő beszervezését, más részről pedig betölteni a birodalom irányában létező és ugyanazon jogalapból folyó kötelezettségeinket, megütve itt is a kor igényeinek mértékét, mely a birodalom fentartásában és alkotmányos létének megszilárdításában találja kifejezését. Tekintve belszerkezetünket, azon biztos reményben, hogy az önálló belszervezetünket illető intézményeinkről alkalmunk lesz annak idején tüzetesen nyilatkozni, e helyen csak azt említem meg, miben államjogi önállóságunk és alkotmányos létünk fő feltételét és nélkülözhetlen biztosítékát találom. Értem a törvény szentsége által megállapított kormányformát, vagyis a felelős magyar minisztériumot. (Élénk éljenzés.) Értem továbbá a törvényhatóságok önkormányzati jogát és törvényes állásukat, miben nemzetünk alkotmányunk palládiumát ismerte fel mindenkor, (éljen) e részbeni feladatunknak tekintvén mindazt, ami ezen alkotmányos