Hampel József (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 11. KÖTET (1891)
1891 / 4. füzet - EMLÉKEK ÉS LELETEK - WOSINSZKY MÓR: Ásatások Gerjenben (Tolnamegye)
336 Archeeologiai Értesítő, magas, öblös részének kerülete 43 cm. Átmérője a szájánál hosszában 12*5 cm. szélességében pedig 8 cm., fenekének átmérője 5,5 cm., a fülek magassága 9 cm. E példány is hasas részén négy ellentett oldalon lefelé kongáll bütyökkel, a nyak tövénél pedig két ellentett oldalon függőlegesen emelkedő csúcsos nyújtványnyal bír. A nyak tövénél pontokból vonal s alatta egy mélyített vonal futja körül az edényt , a négy bütyöknek mindkét oldalán pedig két-két párhuzamos vonal húzódik függőleges irányban. A füleken is van díszítés és pedig szög alatt találkozó három-három mélyített vonal. Mindkét edénynek felülete fekete színű s fényesre simított. Itt említem az ugyanezen telepen már régebben lelt s Zavaros paksi nyug. főjegyzőnek gyűjteményébe került edényt, miután az előbbeni kettőnek hasonmását képezi. Ennek szája is ellypsis alakú, de két tágas füle fölött nincsen pálcza alakú nyújtvány, feneke pedig alacsony talpcsövön áll. Hasas része rézsútosan hornyolt barázdákkal díszített, felső felén pedig karczolatokat és a nyak tövén zeg-zug vonalakat találunk, nyakát hármas párhuzamos barázdából alkotott két szalag futja körül. Magassága 162 cm. Öblös részének kerülete 43 cm. Átmérője a szájánál 8 és 11 cm., fenekén pedig 6 cm. Az imént leirt csinos alakokkal némikép rokon edények nálunk Rákospalotán a szelevényi Demeter-parton , s a hatvani з urnatemetőből kerültek elő, mindezek magas füleinek felső részén nem «ansa cornutát» (mint a gerjeni példányokon), hanem ansa lunátát találunk. Nem találom fölöslegesnek, hogy a terramarékban előforduló különös edényfüleknek eltérő alakjait itt röviden egybevessem. Négyféle alakot találunk a terramarékban különböző nevezet alatt. 1. Az «ansa lunata» eléggé ismeretes s a jelen leletben is elég számos példányban van képe viselve. 2. Van egy második változat «ansa cornuta» (az olasz manico cornuto) nevezet alatt. Ezekhez tartoznak a gerjeni leletnek szóban levő példányain látható fülek. A lengyeli telepen is találtam egy ugyanilyen füllel ellátott edényt s előfordul még a péczelis leletben. Magyarországban tehát elég gyérek, annál gyakoriabbak Olaszországban. 6 3. A harmadik változat «ansa bicornuta» (manico bicornuto) nevezet alatt ismeretes. Ezek tulajdonképen félholdban végződő fülek s a félholdnak mindkét csúcsán találjuk a lapos gombot. Előfordulnak Olaszországban a többi között Paduában,7 Este necropolisaiban , Schweizban a Neuchâtel 8 tónak Cortailler nevű czölöpépítményében. 4. Az utolsó változatban a fülnek felső részén a félhold vagy gomb helyett egy vízszintes pálcza alakú domborodást találunk s ezeket Chierici «anse a mazzuolo»-nak nevezi. Előfordulnak ezek a többi között a Demorta 9 telepen, mely a tulajdonképeni terra- 1 Hampel J. «A bronzkor emlékei Magyarhonban» LXXXVI. 1a, b. 2 Hampel u. o. LXXXVIII. 2a, b. 3 Hampel u. o. LXXXVIII. 2a, b. 4 Wosinsky M. »Leletek a lengyeli őskori telepről» II. kötet, XIV. tábla 140. ábra. 5 Hampel József «A Bronzkor emlékei Magyarhonban» LXXIX. 1. 6 V. dr. C. Marchesi «La Necropoli di Vermo presso Pisino nell Istria» (Estratto dall Bolletino della società adriatica di scienze naturali in Trieste. Vol. VIII, fasc. 1. 1883). 7 Bigorini «Scavi délia Débité in Padova» (Bulletino de Palethnologia Ital. 1877. Anno 3. No 2. p. 41. Tav. II. fig. 14, 15. 8 Keller «Pfahlbauten» VII. Bericht. Taf. III. 42. 9 Chierici «Stazione Demorta nel Mantovana» (Bull, di Paletnologia Italiana 1877. Anno 3. p. 106. Tav. V. fig. 4, б, 8.