Hampel József (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 29. KÖTET (1909)
1909 / 4. füzet - EMLÉKEK ÉS LELETEK - ÉBER LÁSZLÓ: Pöstyéni dombormű a Nemzeti Múzeumban
290 ARCH-EOLOGIAI ÉRTESÍTŐ, mert a templomrom, ez a «valóban sajátszerű és Magyarországban mindeddig páratlan emlék» tovább pusztult, bár gróf Erdődy József államminiszter védőfödél készíttetésével gondoskodott fönntartásáról. Valóban, Ipolyi Arnold, aki negyvenöt évvel utóbb részletesen, noha inkább csak ikonográfiai szempontból méltatja a már Mednyánszky által tárgyalt szobrászati műveket, kénytelen megjegyezni, hogy «a részben már csak romjaiban fennmaradt és kisebb terjedelmű egyházon is még néhány évvel ezelőtt vagy huszonhárom faragvány létezett, de melyek nagyobb részének jelenleg csak töredéke maradt volna fenn, miután újabban a romok nagy részét is árvizek mosták el.* Ipolyi azonban a pöstyéni templomnak egy oly szobrászati részletét is leírja, mely báró Mednyánszky sorozatában nem foglaltatik benne.** Valamelyik középkori királyunk domborművű ábrázolása ez . Ipolyi még Neszelén látta, báró Mednyánszky Dénes birtokában, kinek ajándékaképen utóbb a Nemzeti Múzeumbe került. Ez a mű, mely valóban nagy mértékben rászolgál érdeklődésünkre, voltaképen szobrászati díszszel ellátott építészeti részlet. Az egy darab homokkőből faragott, épen 1 méter magas, 089 méter széles és 275 cm. vastag töredék alól egy csúcsíves, mérműves nyílás fölső részét mutatja, erősen kiemelkedő léczkeretbe foglalva. Ez alsó rész hosszában két oldalt, függélyes irányban, két domború szegélybe foglalt növényi díszítmény vonal, mely hullámosan tovafutó indából kinövő, váltakozó irányú, húsos hármas levelek sorából áll. E növényi díszítmény kivitele époly szabatos, technikai szempontból tökéletes, mint az építészeti tagozatoké. A levelek hasonló alakjuk mellett is változatosak, stilizált voltuk mellett sem sematikusak és a mély, sötét alámetszés által igen hatásosan emelkednek ki alapjukról. A fenn közölt méretek alapján nyilvánvaló, hogy a nyílás, melyet ily gazdagon díszítettek, nem ajtó, hanem ablak vagy fülke volt. Bizonyára előkelő helyén volt a pöstyéni egyháznak, mert valóban jelentős, ünnepélyes hatású az a dombormű, mely a töredék fölső, nagyobb felét díszíti. A mérműves nyílást keretező léczen kívül még egy másik, vastagabb és erősebben kiemelkedő keret törik meg derékszögben, fölül azonban ferdén fölfelé emelkedő síkba megy át. Ez az alsó része mintegy színpadja a domborműnek, mely ilyképen szerves módon van összekapcsolva az építészeti tagozattal. Padszerű kiszökelés vonul a dombormű síkjának hosszában ; fölső lapja, az alaphoz hasonlóan, nem terjed egyenesen a mélység irányában, hanem mintegy távlati ábrázolásképen szintén, bár kevésbbé ferdén, fölfelé emelkedik. E pad kellő közepén ül a dombormű fő alakja, megkapóan ünnepélyes protagonistája. * Magyarország középkori szobrászata emlékei. Ipolyi Arnold kisebb munkái, I. 118. 1. Könyöki József, a Műemlékek Országos Bizottságához 1875 deczember 1-én benyújtott törzsivében ezt mondja: «A hajó már nem létezik, csak a szentély és annak boltozata is már hiányzik, lefagyott, egy zsellér használja széna- és szalmaraktárnak.» Azonban még Könyöki is látott díszítményes gyámköveket, melyekről rajzokat kilátásba helyezett, de nem nyújtott be. ** I. h. 1881.