ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ III. FOLYAM 6. KÖTET (1946-1948)
1946-1947-1948 - DOBROVITS ALADÁR: Egy későkori halotti lakoma-ábrázolás a Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményében
vagy családtagjára,12 de ez a megoldás nem látszik kielégítőnek. Ugyanis az orans megjelenik olyankor is, a maga jellemző tartásával, amikor a család tagjai vagy a szolga minden kétséget kizáróan ábrázolva vannak és megőrzi a maga sajátos gesztusát, amikor amazok másféle gesztust végeznek.13 Sokkal valószínűbb, hogy a hasonló sztéléken való elhelyezést és megjelenését is figyelembe véve, az orans ugyanabba a szférába tartozik, mint a sztélék többi megismétlődő eleme: a kutya, azaz az Anubis-sakál, a sólyom14 stb. Hozzájuk hasonló lényt kell tehát benne is látnunk. Hogy azonban nem lehet az ábrázolás középpontjában álló alak, valami nagy halotti istenség, azt nemcsak kis mérete teszi nyilvánvalóvá, de éppen gesztusa, az imagesztus, a felemelt két kar, mely semmiképen sem lehet a nagy istenek jellemző tartása. Hasonló tartásban látjuk gyakran a hellénisztikus egyiptomi sírok állandó és jellegzetes mellékleteit, a terrakotta, ú. n. „halotti istennőket" is. Ezeknek az alakoknak a jelentősége mind a mai napig tisztázatlan. A halott konkubináját kereshetnek bennük vagy szolgálóját vagy termékenységi vagy halotti istennőt.15 Valószínűleg mindezek a vonások együttesen határozzák meg e szobrocskák lényegét. De hogy miféle szférába tartoznak, azt legtöbbjüknek jellemző lábtartása, mely női jellegük kidomborítását hangsúlyozza, és úgy mutatja, mint ezekkel az orans-gesztusú terrakottákkal rokon és velük azonos felhasználásban előforduló, szintén terrakotta, ritkábban bronz, ú. n. „Baubo"szobrocskák gesztusa.16 (IV. tábla). Kétségtelen, hogy ezek a szobrocskák a születés és halál szférájánál állanak. Erre mutat sajátságos, szétvetett lábú, guggoló ülésük.17 Ezt a tartást nem elég avval jellemeznünk, hogy guggolnak. Ez a fajta guggolás vagy kuporgás nem elég gyakori a korábbi egyiptomi vagy görög művészetben. Harpokratás-szobrocskák hasonló „ülése" esetében még gondolhatnánk a gyermek guggolására, de az említett női szobroknál ugyanennek a lábtartásnak másféle értelmezése helyénvalóbbnak látszik. Valóban ez a tartás nagyon jellemző a későkori egyiptomi terrakottaplasztika egy sajátos típusára, a többnyire phallikus Hórusz-gyermekre. És még ha a túlzott arányok e Hórusz-szobrocskákat sem pedig az élők parókáját — mint ez az egyiptomi, újbirodalom-korabeli halotti lakomáknál szokásos —, hanem feje és kerek arca borotvált. Hogy ez nem véletlen és annak következménye, hogy az ábrázolt esetleg életében tényleg kopasz és szakálltalan volt, azt igazolja, hogy az „orans" is hasonlóképen szakálltalan és kopasz. Ez a kopaszság és szakálltalanság azonban nem más, mint az isiacusok jellemző „hajviselete", amellyel például ezeknek római kori sírsztéléin is elégszer találkozunk.10 Felmerül azonban az a kérdés, hogy kicsoda az „orans"? Gondolhatnánk a halott szolgájára11 * Amire egyébként van példa sztélénk rokonain, v. ö. Pfuhl Ľ. с. p. 301 „egyiptizáló típus". A görög halotti lakomákon köztudomás szerint a héroizált halott Hádés zilált haj- és szakállviseletét mutatja, v. ö. Dobrovits, Egyiptom és a hellénizmus, Parthenon tanulmányok IX. p. 40 sqq. Sztélénk rokonai közül a Pfuhl v. с. p. 300 bemutatott például a halottat Hádes jellegűnek mutatja. 10 V. ö. Dennison, American Journal of Archaeology V. 1905 p. 341; Cumont, Les religions orientales dans le paganisme romain4 p. 88. V. ö. még Altmann, Römische Grabaltäre der Kaiserzeit p. 159 fig. 154. 11 V. ö. Pfuhl u. c. p. 300. 12 Nyilvánvalóan családtag például Edgar W. с. pl. XXI. nr. 27547. Az azonban kétségtelen, hogy az orans a legtöbbször nem lehet a halott szolgája vagy gyermeke, különösen nem a guggoló orans. Az értelmezések átmehetnek egymásba. 13 Pl. Edgar о. с. pl. XXII, nr. 27540; Pfuhl p. 300 sqq. 14 V. ö. Enc. phot. I. 160. 15 V. ö. Weber, Die ägyptisch-griechischen Terrakotten, Kgl. Museen zu Berlin, Mitteilungen der ägyptischen Sammlung Bd. II. Textband p. 143 sqq, Tafelband Taf. 22 sqq; С. M. Kaufmann, Ägyptische Terrakotten der griechisch-römischen und koptischen Epoche p. 104 sqq; С. M. Kaufmann, Gräco-ägyptische Koroplastik p. III sqq; Petrie, Hawara, Arsinoe and Biahmu pl. XIX 3; Schmidt o. c.pll. LVI—LVIÍ. figg. 144—146 (szerinte siratóasszonyok, a Keleten a siratóasszonyok meztelenek. De sem a Totengöttiimen, sem az oransok nem mind meztelenek. Különben is a gesztus nem a siratás gesztusa, 1. 22. jegyzetünket. Vájjon minden orans-gesztus siratást jelent? Akkor is, amikor az orans-gesztusban ábrázolt halott egyedül van megjelenítve?); Th. Schreiber, Die Nekropole von Kom es Schukafa, Expedition Ernst Sieglin vol. I. Beibl. V. és Vogt; Exp. Ernst Sieglin, Bd. II. Teil 2, Terrakotten Taf. XCVII.; v. ö. Neuss, Die Oranten in der altchristlichen Kunst, Festschrift Paul Clemen p. 134. 13 Weber о. с. p. 165 sqq Taf. XXV.; Kaufmann op. ce.; Vogt о. с. Taf. XCIX. sqq („apotropäische Frauenfiguren", kiemeljük a CI. 2 alakot, mely teljesen a később tárgyalandó „Ka"-gesztust mutatja, noha kezeiben nyilvánvalóan tart valamit). Bronzból: Oroszlán—Dobrovits u. c. p. 76 nr. 12 alatt felsoroltak között. 17 Bizonyos, hogy az ú. n. „Baubók" legtöbbje a szétvetett lábakat túlhangsúlyozza. Ezt a túlhangsúlyozást szolgálja kézmozdulatuk is. De azért lényegében a „Baubók" lábtartása azonos az ú. n. „Halotti istennők" lábtartásával, amit Weber, aki e két csoportot túlságosan élesen megkülönbözteti, nem vesz észre. Hogy a „Halotti istennők" lábtartásában benne van az ülés motívuma is, az kétségtelen. Azonban vele (v. e. p. 144) ellentétben nem tartjuk a testtartásban az ülés motívumát alapvetőnek, hiszen nagyon kevés az olyan terrakottáknak a száma, amelyeknél az ülő-alkalmatosság is jelezve van. Hogy ez az ülés nem közönséges ülés, igazolja, hogy annak ábrázolása egyiptomi szobrokon és reliefeken, görög vagy graecoegyiptomi terrakottákon egészen más. Rituális gesztus volt a nyilvánvaló.