ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 85. ÉVFOLYAM (1958)
1958 / 1. füzet - TANULMÁNYOK - NAGY TIBOR: A paksi Mithras-dombormű
szempontjából legfeljebb annyiban tanulságos, hogy darabunk ezáltal is világosan nem a Rajnavidéki vagy norico-pannóniai, hanem az itáliai és keletdunavidéki területek emlékanyaga felé utal, akárcsak domborművünk többi, megbeszélésre kerülő jellemző vonása. A kígyótól eltérően ítélhető meg viszont domborművünkön a holló látszólagos hiánya. Az utóbbi állatalakot ismeretesen többnyire Mithras köpenyére szállva, illetve a Napisten mellképe szomszédságában ábrázolják emlékeink. A Tolna megyei relief az utóbbi helyen erősen sérült, s ezért nagy valószínűséggel számolhatunk azzal, hogy a holló alakja letörött. Emellett szólhat, hogy a domborművek sorában általában mindössze néhány biztos példával rendelkezünk, ahol a holló elmaradt 28 , de ezek sem barlanghátteres reliefek. Az utóbbiak csoportjában, a hellenisztikus mintaképekhez legközelebb álló darabokon, viszont sohasem hiányzik a holló, ami határozottan arra mutat, hogy a Kisázsiában keresett eredeti kompozíciót is tartalmazta. Érdemes megjegyeznünk, hogy az iráni mythológiában a holló még nem szerepelt a Napisten hírnökeként.30 Nagyon valószínű ezért, hogy a holló ebben a funkciójában Kisázsiában, éspedig azután került a Mithrasmysteriumokba, majd a művészet körébe, amikor Mithrast a hellenismus korában, kimutathatóan az i.e. II. századtól kezdődően Apollon-Hélios-sal azonosították.31 * Mint említettük, a paksi relief — a többi pannóniai Mithras-emléktől eltérően — a négyalakos tauroktonos jelenetet sziklás barlangháttér elé helyezte. Az utóbbi már most erősen sérült volta ellenére is, az eredetin nyomokban még felismerhető sajátossága alapján alkalmas arra, hogy a Tolna megyei domborművet az ún. egyszerű mithriakus relieftáblákon belül az emlékek egy szűkebb köréhez kapcsolja. A barlangháttér útmutatása szerint kőemlékünket erős szálak fűzik mindenekelőtt a kelet-dunavidéki,északbalkáni területek mithriakus kultusz- és fogadalmi tábláinak eléggé zárt csoportjához.32 A Duna vonala mentén ebben az összefüggésben felemlíthető legközelebbi lelőhely Golema Kutlovica, az antik civitas Montanensium.33 A területén előkerült többjelenetes fogadalmi márványtáblán a barlangszájat patkóalakban ívelődő sima lédtag jelöli. Mögötte pedig a tábla széléig elnagyoltan megdolgozott felület jelzi a sziklás hátteret, amelyre Sol és Luna mellképein kívül jobbról egy oroszlán, balról a sziklából születő Mithras alakját faragták ki esetlen kézzel. A Duna vonalán keletebbre haladva, a későbbi Moesia inf. és Scythia Minor határát jelző Utus folyó mentén a harmincas években vált ismeretessé a krétai mithraeum.34 A szentély domborművén a barlangháttérből már csak egy széles, sima és patkóalakban ívelődő szalagot találunk. A Kelet-Duna vidéki ,északbalkáni területekre jellemző kisméretű, sokjelenetes fogadalmi táblák csoportja azután jól illusztrálja, hogy ebben a körben, valószínűleg a krétaihoz hasonló kultuszképek ösztönzésére, milyen általánossá vált a barlangi háttérnek ilyen vonalas-szkematikus feltüntetése.35 Az említett Dunavidéki sztéléken egészen közönséges, hogy a szí tett rajza Fig. 2. Paks. Dessin complété de la plaque een1 rale du basrelief de Mithras 28 TM, 11, 142 (Várhely); 199 (Apulum) ; 223b (Fertőrákos) ; 219 (ismeretlen magyarországi leshelyű bronztábla); 251g (Heddernheim). Kétes: TM, 11, 171 (Várhely) ; 266b (Durnomagus) ; 270 (Eburaeum). Bp. Tört. I (1942), LXIII. t., 1. kép. Nem idéztük azokat az emlékeket, ahol a hollón kívül a többi állatalak is hiányzik. 20 L. erre Saxl, Mithras (Berlin, 1931) 12., s legutóbb Will, Relief cultuel, 176—., 385—. 30 Dumont, Fr., TM, I, 193. Fontos viszont az az iráni hiedelem, mely szerint a holló, a Varaghna madár, a Hvarene megtestesülése. L. erre Nyberg, H. S., Die Religionen des alten Iran. Mitt. d. vorderasiat.-aegypt. Gesellschaft, 43 (1938) 71,— 31 Erről részletesebben alább, 16. lapon: 32 A formai kérdés tárgyalásánál nem szükséges a vallásos funkciója alapján két csoportra osztható kultikus reliefek különtartása. Sok esetben, különösen a régészeti feltárást nélkülöző kisebb szentélyek anyagánál, különben sem lehetséges kultuszkép és fogadalmi tábla határozott elkülönítése. 33 TM, II, 135. A fogadalmattevő neve: Luctatus és nem Lucatus. 34 Kazarow, G., Germania, 1935, i. h. 36 TM, I, 122., 134., 136., 171., 180., 187., 192., 194., 195. Kazarow, G., Bull. de la Loc. arch. bulgare, II (1911) 46., 2., 7., 8. képek. Jellemző pannóniai példa : TM, II, 221 (Siscia).fA dalmatiai emlékeket ebből a szempontból megtárgyalta Gabricevic, Br., Arch. Jug. I (1954) 40 — Korr. sz.]