ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 85. ÉVFOLYAM (1958)
1958 / 1. füzet - TANULMÁNYOK - NAGY TIBOR: A paksi Mithras-dombormű
A PAKSI MITHRAS-DOMBORMÜ Cumont írta több, mint hatvan évvel ezelőtt : „Magyarország Itália mellett az az ország, ahol a legtöbb Mithras-emléket találták." A Mithrasvallás emlékeiről nemrégiben megjelent anyaggyűjtő munkát átlapozva könnyen meggyőződhetünk, hogy Pannónia a mithraismus emlékszerű hagyatékában változatlanul előkelő helyet foglal el és nemcsak az emlékek számokban kifejezhető gazdagsága, hanem vallástörténeti értékénél fogva is Itália és a rajnai tartományok után következik, megelőzve a többi tartományokat. A gazdag és változatos pannóniai anyag feldolgozása folyamatban van és remélhető, hogy a tervezett Monumenta religionis Mithriacae Pannoniae reperta keretében a közeljövőben megjelenhet. Addig sem hanyagolható el azonban a közöletlen anyag közzététele, amihez az alábbiak is hozzá kívánnak járulni. A Szekszárdi „Balogh Ádám" Múzeum értékes kis lapidáriumának vallástörténeti szempontból kétségtelenül legfigyelemreméltóbb darabja egy nagyobb méretű Mithras-dombormű, amely eredetileg a római limes Tolna megyei szakaszán az egyik mithraeum kultuszképe volt. A kőemléket a múlt század húszas éveiben találták Pakson, a Duna mellett. A közelebbi lelőkörülmények ismeretlenek. A kőemléket Magyari Kossa Sámuel gyönki földbirtokos szerezte meg és befalaztatta parkja egyik mulató házának falába. Itt látta a domborművet 1869-ben Rómer Flóris és Gyönk őrzési hellyel említette meg a század végén Wosinsky Mór.4 A Szekszárdi Múzeum ugyancsak Gyönkről szerezte meg 1951-ben, amikor az új kiállítás anyagát gyűjtötte össze.5 Feltűnő, hogy ez a fontos emlék kimaradt Cumont nagy Corpus-ából, és a későbbi irodalom sem foglalkozott vele. Közzétételével kutatásunk tehát régi adósságot törleszt. A fektetett téglalap alakú domborműves tábla (V. t. 1 — 2) anyaga kemény mészkő, 118 cm hosszú, 86 cm magas. Eredeti vastagsága 32 — 33 cm-re tehető. A magas dombormű kifaragása után a háttérként meghagyott lap jobboldalt 14 — 15 cm, baloldalt 17 — 18 cm vastag. Az egyes részeiben kerek szoborként faragott Mithras tauroktonoscsoport az ideális képsíkja kissé ferdén helyezkedik el, a jobbfelé mélyülő barlangháttér síkjával párhuzamosan. Különben az ismert kompozíció egyik érdekes változatát nyújtja, amelyet a későbbiekben tárgyalunk meg. A közölt fényképre való hivatkozással a dombormű részletező leírásától eltekinthetünk. A következőkben a kultuszképnek csupán néhány jellemző, sőt pannóniai keretben nézve ritka sajátosságát, valamint a fényképről nehezebben kivehető részletét említenénk fel. A jól ismert keleti öltözetben 8 és tartásban ábrázolt Mithras fejét 9 vagy 11 ágú sugárkoszorú vette körül. Ebből az igen fontos részletből az erősen sérült istenfej két oldalán mindössze egyegy vízszintes sugár maradt meg. Mithrasnak kissé a jobb váll felé fordított fejtartásából következtetve, az isten tekintete jobbra fölfelé irányulhatott, ahol a Napisten csupán körvonalakban felismerhető mellképe foglalt helyet. Mithras hiányzó jobb karját könyökben kissé behajlítva egészíthetjük ki. Tőrét a szokásostól eltérően nem a bika szügyrészébe, hanem közvetlenül a feltérdeplő bal lába mellett, az állat marjába szúrta,10 ahol kis hosszúkás négyszögű törési felület őrzi ennek nyomát. A leroskadt bika hasi részét a dunavölgyi, valamint itáliai ábrázolásokra jellemző 11 széles, sima szalag fogta át. Emögött az állat két bordacsontja a fájdalmas erőfeszítéstől kirajzolódik. A bika farokrésze letörött. Felkunkorodó és bizonyára kalászokba sarjadó vége12 ívelten a Mithras köpenyének szélén látható törésfelülethez csatlakozhatott. A dunavölgyi domborműveken a hold szférájában otthonos égi bika 13 feláldozásának jeleneténél a kísérő állatalakok (skorpió, kutya és a kígyó) általában nem hiányoznak. A paksi oltárkép a kígyó alakját elhagyta. A bika mellső részére felugró kutya alakjából is csupán a lapos reliefben faragott . Dumont, Fr., Arch. Ért. 13 (1893) 289. 2 Vermaseren, M. J., Corpus Inscriptionum et Monumentorum religionis Mithriacae (Ragae 1956, a következőkben CIMRM rövidítéssel idézzük). 2 Rómer F., AK 10 (1876) 44. 4 Wosinsky M., Tolna vm. az őskortól a honfoglalásig, II. (Bp. 1896) 734. 5 Dr. Novák József, a múzeum akkori tisztviselőjének szíves szóbeli közlése (1957. X. 25-én). A múzeum naplójában a kőemlék nem szerepel. A múzeum kiállításán a kőemlék fölött olvasható Dunaföldvár leshely tévedésen alapul. Az ugyancsak ott látható rajzi rekonstrukció az ábrázolás legfontosabb részleteit elmellőzi. 8 Cumont, F г., Textes et Monuments relatifs aux mystères de Mithra, I (Bruxelles 1898), II (1894). A továbbiakban : TM. 7 A múzeum vezetőjének, Mészáros Gyulának és munkatársainak e helyen is köszönöm, hogy a kőemlék ismételt tanulmányozását lehetővé tették számomra. Legutóbb erről: Will, E., Le relief cultuel grécoromain (Paris 1955). A továbbiakban : Will, Relief cultuel, 255. 9 A sugárkorona megjelölést a pántos-sugaras fejékekre tartjuk fenn. Az utóbbit helytelenül a sugárkorona egyik változatának tartja Keyssner, RE. XXXIII. HB (1936), 613, 22. pedig megelőzően (Sp. 592, 19—.) helyesen választotta szét a kettőt egymástól. A kérdésre 1. még Alföldi A., RM L (1935), 107.—., s különösen 139—, 10 TM, II, 130 és CIMRM, 502 idézhető erre. 11 Lásd erre Nagy T., BpR 15 (1950) 101., 179. j. 12 A kivételekre 1. alább 110. j. 13 Cf. Nagy T., i. m. 64, 68—. Az esquilinusi reliefen (CIMRM, 350) az állat hasát nemcsak szalag fogja körül, hanem erre merőlegesen elnagyolt félhold körvonalai is kivehetők. Az állat tehát nem egyszerűen csak égi bika, hanem ezen belül a hold szférájába tartozik. A Dunavidéki emlékeken és elvétve másutt is ezért utazik holdbárkán s ezért áll Luna különös védelme alatt.