ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 85. ÉVFOLYAM (1958)

1958 / 1. füzet - TANULMÁNYOK - NAGY TIBOR: A paksi Mithras-dombormű

A PAKSI MITHRAS-DOMBORMÜ Cumont írta több, mint hatvan évvel ezelőtt : „Magyarország Itália mellett az az ország, ahol a legtöbb Mithras-emléket találták."­ A Mithras­vallás emlékeiről nemrégiben megjelent anyag­gyűjtő munkát­ átlapozva könnyen meggyőződ­hetünk, hogy Pannónia a mithraismus emlékszerű hagyatékában változatlanul előkelő helyet foglal el és nemcsak az emlékek számokban kifejezhető gazdagsága, hanem vallástörténeti értékénél fogva is Itália és a rajnai tartományok után követ­kezik, megelőzve a többi tartományokat. A gaz­dag és változatos pannóniai anyag feldolgozása folyamatban van és remélhető, hogy a tervezett Monumenta religionis Mithriacae Pannoniae re­perta keretében a közel­jövőben megjelenhet. Addig sem hanyagolható el azonban a közöletlen anyag közzététele, amihez az alábbiak is hozzá kívánnak járulni. A Szekszárdi „Balogh Ádám" Múzeum értékes kis lapidáriumának vallástörténeti szempontból kétségtelenül legfigyelemreméltóbb darabja egy nagyobb méretű Mithras-dombormű, amely ere­detileg a római limes Tolna megyei szakaszán az egyik mithraeum kultuszképe volt. A kőemléket a múlt század húszas éveiben találták Pakson, a Duna mellett. A közelebbi lelőkörülmények ismeretlenek. A kőemléket Magyari Kossa Sámuel gyönki földbirtokos szerezte meg és befalaztatta parkja egyik mulató házának falába. Itt látta a domborművet 1869-ben Rómer Flóris­ és Gyönk őrzési hellyel említette meg a század végén Wosinsky Mór.4 A Szekszárdi Múzeum ugyan­csak Gyönkről szerezte meg 1951-ben, amikor az új kiállítás anyagát gyűjtötte össze.5 Feltűnő, hogy ez a fontos emlék kimaradt Cumont nagy Corpus-ából, és a későbbi irodalom sem foglal­kozott vele. Közzétételével kutatásunk tehát régi adósságot törleszt.­ A fektetett téglalap­ alakú domborműves tábla (V. t. 1 — 2) anyaga kemény mészkő, 118 cm hosszú, 86 cm magas. Eredeti vastagsága 32 — 33 cm-re tehető. A magas dombormű kifaragása után a háttérként meghagyott lap jobboldalt 14 — 15 cm, baloldalt 17 — 18 cm vastag. Az egyes részeiben kerek szoborként faragott Mithras tauroktonos­csoport az ideális képsíkja kissé ferdén helyez­kedik el, a jobbfelé mélyülő barlangháttér sík­jával párhuzamosan. Különben az ismert kompo­zíció egyik érdekes változatát nyújtja, amelyet a későbbiekben tárgyalunk meg. A közölt fény­képre való hivatkozással a dombormű részletező leírásától eltekinthetünk. A következőkben a kultuszképnek csupán néhány jellemző, sőt pannó­niai keretben nézve ritka sajátosságát, valamint a fényképről nehezebben kivehető részletét emlí­tenénk fel. A jól ismert keleti öltözetben 8 és tartásban ábrázolt Mithras fejét 9 vagy 11 ágú sugárkoszorú­ vette körül. Ebből az igen fontos részletből az erősen sérült istenfej két oldalán mindössze egy­egy vízszintes sugár maradt meg. Mithrasnak kissé a jobb váll felé fordított fejtartásából követ­keztetve, az isten tekintete jobbra fölfelé irá­nyulhatott, ahol a Napisten csupán körvonalak­ban felismerhető mellképe foglalt helyet. Mithras hiányzó jobb karját könyökben kissé behajlítva egészíthetjük ki. Tőrét a szokásostól eltérően nem a bika szügyrészébe, hanem közvetlenül a fel­térdeplő bal lába mellett, az állat marjába szúrta,10 ahol kis hosszúkás négyszögű törési felület őrzi ennek nyomát. A leroskadt bika hasi részét a dunavölgyi, valamint itáliai ábrázolásokra jel­lemző 11 széles, sima szalag fogta át. Emögött az állat két bordacsontja a fájdalmas erőfeszítéstől kirajzolódik. A bika farokrésze letörött. Fel­kunkorodó és bizonyára kalászokba sarjadó vége12 ívelten a Mithras köpenyének szélén látható törésfelülethez csatlakozhatott. A dunavölgyi domborműveken a hold szférájában otthonos égi bika 13 feláldozásának jeleneténél a kísérő állat­alakok (skorpió, kutya és a kígyó) általában nem hiányoznak. A paksi oltárkép a kígyó alakját elhagyta. A bika mellső részére felugró kutya alakjából is csupán a lapos reliefben faragott . Dumont, Fr., Arch. Ért. 13 (1893) 289. 2 Vermaseren, M. J., Corpus Inscriptionum et Monu­mentorum religionis Mithriacae (Ragae 1956, a követ­kezőkben CIMRM rövidítéssel idézzük). 2 Rómer F., AK 10 (1876) 44. 4 Wosinsky M., Tolna vm. az őskortól a honfoglalá­sig, II. (Bp. 1896) 734. 5 Dr. Novák József, a múzeum akkori tisztviselőjé­nek szíves szóbeli közlése (1957. X. 25-én). A múzeum naplójában a kőemlék nem szerepel. A múzeum kiállí­tásán a kőemlék fölött olvasható Dunaföldvár leshely tévedésen alapul. Az ugyancsak ott látható rajzi rekon­strukció az ábrázolás legfontosabb részleteit elmellőzi. 8 Cumont, F г., Textes et Monuments relatifs aux mystères de Mithra, I (Bruxelles 1898), II (1894). A továbbiakban : TM. 7 A múzeum vezetőjének, Mészáros Gyulának és munkatársainak e helyen is köszönöm, hogy a kőemlék ismételt tanulmányozását lehetővé tették számomra.­­ Legutóbb erről: Will, E., Le relief cultuel gréco­romain (Paris 1955). A továbbiakban : Will, Relief cultuel, 255. 9 A sugárkorona megjelölést a pántos-sugaras fej­ékekre tartjuk fenn. Az utóbbit helytelenül a sugárkorona egyik változatának tartja Keyssner, RE. XXXIII. HB (1936), 613, 22. pedig megelőzően (Sp. 592, 19—.) helye­sen választotta szét a kettőt egymástól. A kérdésre 1. még Alföldi A., RM L (1935), 107.—., s különösen 139—, 10 TM, II, 130 és CIMRM, 502 idézhető erre. 11 Lásd erre Nagy T., BpR 15 (1950) 101., 179. j. 12 A kivételekre 1. alább 110. j. 13 Cf. Nagy T., i. m. 64, 68—. Az esquilinusi reliefen (CIMRM, 350) az állat hasát nemcsak szalag fogja körül, hanem erre merőlegesen elnagyolt félhold körvonalai is kivehetők. Az állat tehát nem egyszerűen csak égi bika, hanem ezen belül a hold szférájába tartozik. A Duna­vidéki emlékeken és elvétve másutt is ezért utazik hold­bárkán s ezért áll Luna különös védelme alatt.

Next