ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 88. ÉVFOLYAM (1961)
1961 / 1. füzet - KÖZLEMÉNYEK - MEGAY GÉZA: Honfoglaláskori temető Miskolc északkeleti határán
Feje fölött négy ponttal , (ugyanígy a kézfejek alatt is). A négy pont valószínűleg az Istenanya (Istenszülő) bizánci ábrázolásain szokásos, rendszerint a fejkendő homloki táján megjelenő csillag leegyszerűsítése, és lehetnek térkitöltő díszítések is. A kereszt mindkét lapján levő ábrázolások finom véséssel vannak kialakítva. Egész kivitelük, lapos, egysíkon tartott rajzuk, a ruhák ábrázolása bizánci jellegre vallanak. A tunikával, szakállas, keresztes nimbusszal és a hosszú öltözettel való ábrázolás a VI. században már megvan.8,9, 10 A kifelé szélesedő keresztszárak már az V. században megvannak.11 Buchberger szerint már a kora keresztény századokban kedveltek voltak a mellkeresztek, melyeket tiszteletből, vagy mint amulettet viseltek és a halottakkal együtt a sírba temettek. Ezek többnyire nem nemesfémből, főleg ólomból, de néha nemesfémből is készültek, olykor a Megfeszítettnek glóriás ábrázolásával az egyik oldalon, a másik oldalon az Istenanya, mint orans. A miskolci kereszt X. század körüli eredetét igazolja, hogy a töviskoronát — amely ezen a kereszten nincs meg — a XI—XII. század óta alkalmazzák az ábrázolásokban. A régi keresztény művészet elkerüli a célzást a sebekre és vérre vonatkozólag, még az oldalsebekre is vonatkozik ez.12 Kr. Miateff szerint az ereklyetartó keresztek első kiindulási helye Palesztina, Egyiptom, majd Kisázsia, Konstantinápoly, Afrika északi partjai, Karthágó, Görögország, Dél-Olaszország, Szicília a Fekete-tenger északi partjai, Cherson, Keres, Theodosia, azután Európa középső részén Kievig, majd Csehországban és Dél-Németországban. Ezek közül a legrégebbiek a VI—VII. századból valók. A szófiai múzeumban mintegy 40 ereklyetartó kereszt van, amelyek bizánciak, de főleg palesztinai eredetűek. Kereskedelmi kapcsolatok útján jutottak el Bulgária területére. A palesztinai „Szentsír" látogatásánál ajándékozott emléktárgyak, így az ereklyetartó mellkeresztek használata már az V. századtól kezdett elterjedni és használatukat egészen a XIV. századig is fenntartották. Szerinte a kereszten levő díszítmények célja a szent ereklyére való emlékeztetés stb. A keresztek nagysága itt is eléri a 9 cm-t, de van kisebb is. Négyféle típusú keresztet különböztet meg, melyek közül a második, а В típusú felel meg forma szerint a miskolci keresztnek. Ezek a vésett technikájú keresztek, mint az 51. ábrán levő is, Miateff szerint а X. századig voltak használatosak, de esetenként azon túl is átterjedtek (6. kép).13 Ennél a keresztnél a krisztustest álló benyomást kelt, a karok szétnyitott ujjakkal a kereszt vízszintes síkjában vannak elhelyezve, a fej kissé jobbra dúl, a lábszárak egymás mellé vannak téve, a ruházat egyszerű, ujjak nélküli, mely egyenes és párhuzamos ráncokkal vagy mély és hosszú hajtásokkal függ alá, tehát ugyanúgy mint a mickolei kereszten, csupán a lábfej tartásánál van némi eltérés, amennyiben itt a lábfejek nem szorosan, hanem egymás mellé vannak téve, illetőleg hegyes szögben vannak széjjelnyitva. Az Istenszülő a kereszt alsó lapján egyedül szemben, kabátba (chitonban) van öltözve, belső díszítésű dalmatikkal és a kézfejektől jobbra és balra dalmát díszítésű ornamentális díszítmény van. A miskolci kereszttől itt van csekély eltérés a ruházat ábrázolásában, az ornamentáció helyett a miskolci kereszteny (NEOTOKOC) felirat van. Az 51-es számú kereszt technikai összetétele, mérete, formája megegyezik a miskolci kereszttel. Ezek a körülmények is némileg meghatározzák a miskolci kereszt korát. Miateff szerint ezek a laposan vésett technikájú keresztek nem bizánci típusúak, hanem Kisázsia partvidékéről származnak. Ez a miskolcihoz legjobban hasonlító kereszt palesztinai eredetű és mint a legrégebbi formájú és technikájú szír-egyiptomi típusú. Ezeknek a készítése idők folyamán átlépte Szíria határát. Miután elterjedtek a Földközi-tenger partján és a Fekete-tenger vidékén, e keresztek Bulgáriába is eljutottak.14 (Miateff még tíz laposan vésett keresztet közöl.)15 Szőke Béla Zd. Vona értekezését összefoglalva, a következőket állapítja meg: A Belo Brdói kultúra korát és fejlődését tekintve e kultúra közvetlenül a honfoglaló 6. kép. Ereklyetartó mellkereszt Bulgáriából. Elő- és hátlap (Kr. Miateff: „Palesztinai keresztek Bulgáriában" c. műve 5. ábrája után.) Рис. 6. Нагрудный крест для амулета из Болгарии-Передняя и задняя сторона. (По рис. 5. труда Кр. Мия тев: «Палестинские кресты в Болгарии».) Fig. 6. Reliquaire en forme de croix pectorale de Bulgarie. Plaques frontale et dorsale, (d'après Kr. Miateff: Croix palestiniennes en Bulgarie", fig. 5.) 8 Uo. 426., CIX. t. 7, 9. 9 Uo. 426., CCLXVI. t. 18. 10 Uo. 426., 347. kép. 11 Uo. 465. kép. 12 Buchberger, M., Lexikon für Theologie und Kirche. (Freiburg im Breisgau 1934) 248. 13 Миятев, Kp., Палестински крустове в Булгарпя. Годишник на Народния Музей за 192Í год. (София 1922) 59-87., 51. kép. 14 Uo. 59—89. 161, h.