ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 97. ÉVFOLYAM (1970)
1970 / 2. füzet - SZEMLE - HORVÁTH TIBOR: Beszámoló a Magyar Régészeti és Művészettörténeti és Éremtani Társulat 1969. évi működéséről
hanem csak azt, mi lelkiismeretes, gyakran igen-igen fárasztó forráselemzéssel, lépésről lépésre való fegyelmezett munkával kibontakozott." Halála után özvegye egy bélyegzőt készíttetett egyik kint élő kiváló honfitársunkkal, és Hancar könyvtári és kéziratos hagyatékát ezzel pecsételte le. A felirat: In memóriam Dr. Franz Hancar és egy leroskadó ló képe van rajta, amelyben szerencsés módon egyesül a szkíta, az ázsiai és a kaukázusi állatstílus. Méltó pecsét ez művein. Mi pedig magyar régészek, a steppevilág kutatói, mély megilletődéssel emlékezünk a Mesterre. Emléke legyen áldott. László Gyula beszámoló a magyar régészeti, művészettörténeti és éremtan társulat 1969. évi működéséről Társulatunk történetében az elmúlt esztendő sokáig emlékezetes marad, két okból is. Először is azért, mert Budapesten tartotta ülését a XXII. Nemzetközi Művészettörténeti Kongresszus, és ebben — természetesen Társulatunk tagságának jelentős része, közvetlenül vagy közvetve, érdekelt volt; másodszor pedig azért, mert az Éremtani Szakosztály vezetősége több tagját tisztségüktől fel kellett függesztenünk, és helyükre egy Ideiglenes Intézőbizottságot kellett állítanunk. Az Éremtani Szakosztály helyiségei, rendőri vizsgálat következtében, több hónapon keresztül zárva maradtak. Annak ellenére, hogy az Éremtani Szakosztály ügye a Társulat egészének a felelősségét is jelentette, mégis sikerült elkülöníteni, és ezzel a Társulat többi szakosztálya nyugodt működését biztosítani. A Társulatot súlyos veszteségek érték az elmúlt esztendőben olyan kiváló és korábban vagy újabban is igen aktív szerepet betöltött tagtársak elhunytával, mint Mihalik Sándor, Genthon István és Mihályi Jenő Ernő. (Genthon István az egri vándorgyűlés második napján költözött el körünkből.) Emléküket kegyelettel megőrizzük. A január 29-én megtartott közgyűlésünkön Oroszlán Zoltán professzor elnöki megnyitó előadásában méltatta a százéves Archaeologiai Értesítőt. A közgyűlés elfogadta a főtitkári beszámolót, valamint a pénztáros és a Számvizsgáló Bizottság jelentését, és választás útján sor került a Számvizsgáló Bizottság és a lelépő választmányi tagok helyének betöltésére. Április hó 9-én, a Magyar Tanácsköztársaság idejének 50. évfordulója alkalmával megtartott ünnepi ülésünkön Oroszlán Zoltán mint aktív kortárs emlékezett meg a Tanácsköztársaság múzeumpolitikájáról. Az 1969. évi vándorgyűlésünket a Heves megyei Múzeumok Igazgatóságának meghívására május 29-én, 30-án és 31-én Egerben rendezhettük meg. Az ünnepélyes megnyitó ülésen, továbbá a két szekcióban, a régészetiben és a művészettörténetiben megtartott 9 előadás mellett a város műemlékeinek, múzeumának és kiállításainak bemutatására, majd a harmadik nap a környék műemlékeinek bejárására nyílt nagyszerű lehetőség. Ez a vándorgyűlésünk is gazdag programjával és figyelemre méltó tudományos eredményeivel méltóképpen képviselte a Társulat célkitűzéseit és hagyományait. A szíves vendéglátásért, a vezetőség nevében, ezúttal is köszönetemet fejezem ki dr. Lendvai Vilmosnak, Eger Város Tanácsa VB elnökének, valamint dr. Bakó Ferencnek, a megyei múzeumok igazgatójának. A Társulat egyébként tavaly 10 felolvasó ülést tartott. A szakosztályok közül a régészeti 2, a művészettörténeti 4, az iparművészettörténeti 3, az éremtani pedig 5 ülést tartott. A régészeti szakosztály egyik ülésén 7 előadás számolt be az 1967—68. évben végzett ásatásokról. Az előadások szakmai megoszlásban a következőképpen összegezhetők: régészeti 20, művészettörténeti 16, iparművészeti 4 és éremtani 5. E számok némi visszaesést mutatnak az előbbi évekhez képest. A tartalmat illetően volt olyan előadás is, amely inkább bizonyult ismeretterjesztőnek, mintsem önálló kutatáson alapuló tudományos jellegűnek. Külföldi vendégek által tartott előadások: Eduard Balaguin, A régészeti kutatások újabb eredményei Kárpát-Ukrajnában és Paul Arnold (Drezda), Das sächsische Reichsvikariat, die darauf geprägten Münzen und Medaillen. A Társulat vezetősége az elmúlt évben 5 ülést tartott, és a vezetőségből kiküldött kisebb létszámú bizottság pedig 3 alkalommal ült össze. A választmányi ülések megtartására kétszer került sor. Részletesebben kell szólnom az Éremtani Szakosztály helyzetéről, vizsgálatairól és a vezetésében beállt változásról. Amint ez a közgyűlés tagjai előtt általában ismeretes, a korábban önálló Numizmatikai Társulat 1950-ben olvadt be Társulatunkba, amikor is sajátos célkitűzéseinél (a numizmatika tudományának művelése mellett éremcserék közvetítése), valamint adott helyzeténél fogva (azaz saját helyiség, gyűjtemény és könyvtár) indokoltnak látszott, hogy az új szakosztály a Társulaton belül nagyobb önállósággal rendelkezzék. A gyűjtésnek a későbbi években tapasztalt széles méretű kiterjedése azonban nemcsak a taglétszámot duzzasztotta fel, hanem olyan visszásságokhoz is vezetett, melyek egy tudományos célkitűzésű, a Magyar Tudományos Akadémia fennhatósága alá tartozó társadalmi egyesületnél már nem voltak megtűrhetők. Ezért már 1968-tól kezdve, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai ésTörténettudományi Osztálya Titkárságával egyetemben a Társulat vezetősége kereste a kiutat az adott nehéz helyzetből. Az Éremtani Szakosztály vezetősége is lépéseket tett a működés rendjének biztosítására, így pl. az új tagok felvételénél, az éremárveréseknél stb. Az adott kényszerhelyzetből, azaz abból, hogy a numizmatika tudománya ez esetben szorosan egybefonódott a gyűjtéssel (és ennek révén cserékkel és árverésekkel), kibontakozást jelentett az elmúlt év tavaszán a Budapesti Éremgyűjtők Egyesületének a megalakulása, melynek felügyeletét a Fővárosi Tanács Művelődésügyi Osztálya vállalta. Időközben a Magyar Tudományos Akadémia Számviteli és Ellenőrzési Osztálya által megtartott célvizsgálat és leltári revízió (május 15—28.) a gazdálkodásban és a vagyonkezelésben olyan súlyos szabálytalanságokat állapított meg, melyek szükségessé tették négy vezetőségi tag felfüggesztését. Ezzel egyidőben került sor a szakosztály ügyeinek vezetésére egy háromtagú Ideiglenes Intézőbizottság kiküldetésére. Ezen túlmenőleg az Éremtani Szakosztály gyűjteményében megállapított igen nagy összeget képviselő hiányokhoz kapcsolódó felelősség kérdése, valamint az ügyintézésben adódott áttételes vezetés nehézkes volta újból meggyőzték a vezetőséget arról, hogy a Numizmatikai Társulat önállóságának visszaállítása nemcsak e szakosztály ügyeinek rendezésében jelentene döntő fordulatot, hanem egyszersmind azt is előmozdítaná, hogy a Társulat vezetősége a további három szakosztály működésére összpontosíthassa figyelmét. E tárgyban a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztálya Titkárságához intézett kérésünknek mind az Osztályvezetőség, mind az Akadémia Vezetősége legújabban helyt adott. Ennek alapján kérhetem most a Közgyűléstől, a Társulatunk Választmányának határozati javaslata alapján, hogy szavazza meg az Éremtani Szakosztály kiválását Társulatunk keretéből és önálló Társulattá való átalakulását. Ezzel egyidőben azt is, hogy Társulatunk neve megváltoztattassák, Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulatról, Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatra. Kérem azt is, hogy a Közgyűlés 303