ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 97. ÉVFOLYAM (1970)

1970 / 2. füzet - SZEMLE - HORVÁTH TIBOR: Beszámoló a Magyar Régészeti és Művészettörténeti és Éremtani Társulat 1969. évi működéséről

hanem csak azt, mi lelkiismeretes, gyakran igen-igen fárasztó forráselemzéssel, lépésről lépésre való fegyel­mezett munkával kibontakozott." Halála után özvegye egy bélyegzőt készíttetett egyik kint élő kiváló honfitársunkkal, és Hancar könyv­tári és kéziratos hagyatékát ezzel pecsételte le. A felirat: In memóriam Dr. Franz Hancar és egy leroskadó ló képe van rajta, amelyben szerencsés módon egyesül a szkíta, az ázsiai és a kaukázusi állatstílus. Méltó pecsét ez művein. Mi pedig magyar régészek, a steppevilág kutatói, mély megilletődéssel emlékezünk a Mesterre. Emléke legyen áldott. László Gyula beszámoló a magyar régészeti, művészettörténeti és éremtan­ társulat 1969. évi működéséről Társulatunk történetében az elmúlt esztendő sokáig emlékezetes marad, két okból is. Először is azért, mert Budapesten tartotta ülését a XXII. Nemzetközi Művé­szettörténeti Kongresszus, és ebben — természetesen Társulatunk tagságának jelentős része, közvetlenül vagy közvetve, érdekelt volt; másodszor pedig azért, mert az Érem­tani Szakosztály vezetősége több tagját tisztségüktől fel kellett függesztenünk, és helyükre egy Ideiglenes Intézőbizottságot kellett állítanunk. Az Érem­tani Szakosztály helyiségei, rendőri vizsgálat következ­tében, több hónapon keresztül zárva maradtak. Annak ellenére, hogy az Éremtani Szakosztály ügye a Társulat egészének a felelősségét is jelentette, mégis sikerült elkülöníteni, és ezzel a Társulat többi szak­osztálya nyugodt működését biztosítani. A Társulatot súlyos veszteségek érték az elmúlt esztendőben olyan kiváló és korábban vagy újabban is igen aktív szerepet betöltött tagtársak elhunytával, mint Mihalik Sándor, Gen­thon István és Mihályi Jenő Ernő. (Genthon István az egri vándorgyűlés második napján költözött el körünkből.) Emléküket kegyelettel megőrizzük. A január 29-én megtartott közgyűlésünkön Oroszlán Zoltán professzor elnöki megnyitó előadásában méltatta a százéves Archaeologiai Értesítőt. A közgyűlés elfogadta a főtitkári beszámolót, valamint a pénztáros és a Szám­vizsgáló Bizottság jelentését, és választás útján sor került a Számvizsgáló Bizottság és a lelépő választmányi tagok helyének betöltésére. Április hó 9-én, a Magyar Tanács­köztársaság idejének 50. évfordulója alkalmával meg­tartott ünnepi ülésünkön Oroszlán Zoltán mint aktív kortárs emlékezett meg a Tanácsköztársaság múzeum­politikájáról. Az 1969. évi vándorgyűlésünket a Heves megyei Múzeumok Igazgatóságának meghívására május 29-én, 30-án és 31-én Egerben rendezhettük meg. Az ünnepélyes megnyitó ülésen, továbbá a két szekcióban, a régészeti­ben és a művészettörténetiben megtartott 9 előadás mellett a város műemlékeinek, múzeumának és kiállítá­sainak bemutatására, majd a harmadik nap a környék műemlékeinek bejárására nyílt nagyszerű lehetőség. Ez a vándorgyűlésünk is gazdag programjával és figyelemre méltó tudományos eredményeivel méltóképpen kép­viselte a Társulat célkitűzéseit és hagyományait. A szíves vendéglátásért, a vezetőség nevében, ezúttal is köszöne­temet fejezem ki dr. Lendvai Vilmosnak, Eger Város Tanácsa VB elnökének, valamint dr. Bakó Ferencnek, a megyei múzeumok igazgatójának. A Társulat egyébként tavaly 10 felolvasó ülést tartott. A szakosztályok közül a régészeti 2, a művészet­történeti 4, az iparművészettörténeti 3, az érem­tani pedig 5 ülést tartott. A régészeti szakosztály egyik ülésén 7 előadás számolt be az 1967—68. évben végzett ásatások­ról. Az előadások szakmai megoszlásban a következő­képpen összegezhetők: régészeti 20, művészettörténeti 16, iparművészeti 4 és érem­tani 5. E számok némi vissza­esést mutatnak az előbbi évekhez képest. A tartalmat illetően volt olyan előadás is, amely inkább bizonyult ismeretterjesztőnek, mintsem önálló kutatáson alapuló tudományos jellegűnek. Külföldi vendégek által tartott előadások: Eduard Balaguin, A régészeti kutatások újabb eredményei Kárpát-Ukrajnában és Paul Arnold (Drezda), Das sächsische Reichsvikariat, die darauf geprägten Münzen und Medaillen. A Társulat vezetősége az elmúlt évben 5 ülést tartott, és a vezetőségből kiküldött kisebb létszámú bizottság pedig 3 alkalommal ült össze. A választmányi ülések megtartására kétszer került sor. Részletesebben kell szólnom az Érem­tani Szak­osztály helyzetéről, vizsgálatairól és a vezetésében beállt változásról. Amint ez a közgyűlés tagjai előtt általában ismeretes, a korábban önálló Numizmatikai Társulat 1950-ben olvadt be Társulatunkba, amikor is sajátos cél­kitűzéseinél (a numizmatika tudományának művelése mellett éremcserék közvetítése), valamint adott helyze­ténél fogva (azaz saját helyiség, gyűjtemény és könyvtár) indokoltnak látszott, hogy az új szakosztály a Társulaton belül nagyobb önállósággal rendelkezzék. A gyűjtésnek a későbbi években tapasztalt széles méretű kiterjedése azonban nemcsak a taglétszámot duzzasztotta fel, hanem olyan visszásságokhoz is vezetett, melyek egy tudomá­nyos célkitűzésű, a Magyar Tudományos Akadémia fenn­hatósága alá tartozó társadalmi egyesületnél már nem voltak megtűrhetők. Ezért már 1968-tól kezdve, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és­­Történet­tudományi Osztálya Titkárságával egyetemben a Tár­sulat vezetősége kereste a kiutat az adott nehéz helyzet­ből. Az Érem­tani Szakosztály vezetősége is lépéseket tet­t a működés rendjének biztosítására, így pl. az új tagok felvételénél, az éremárveréseknél stb. Az adott kényszer­helyzetből, azaz abból, hogy a numizmatika tudománya ez esetben szorosan egybefonódott a gyűjtéssel (és ennek révén cserékkel és árverésekkel), kibontakozást jelentett az elmúlt év tavaszán a Budapesti Éremgyűjtők Egyesü­letének a megalakulása, melynek felügyeletét a Fővárosi Tanács Művelődésügyi Osztálya vállalta. Időközben a Magyar Tudományos Akadémia Számviteli és Ellenőrzési Osztálya által megtartott célvizsgálat és leltári revízió (május 15—28.) a gazdálkodásban és a vagyonkezelésben olyan súlyos szabálytalanságokat állapított meg, melyek szükségessé tették négy vezetőségi tag felfüggesztését. Ezzel egyidőben került sor a szakosztály ügyeinek vezetésére egy háromtagú Ideiglenes Intézőbizottság ki­küldetésére. Ezen túlmenőleg az Érem­tani Szakosztály gyűjteményében megállapított igen nagy összeget kép­viselő hiányokhoz kapcsolódó felelősség kérdése, valamint az ügyintézésben adódott áttételes vezetés nehézkes volta újból meggyőzték a vezetőséget arról, h­ogy a Numizma­tikai Társulat önállóságának visszaállítása nemcsak e szakosztály ügyeinek rendezésében jelentene döntő for­dulatot, hanem egyszersmind azt is előmozdítaná, hogy a Társulat vezetősége a további három szakosztály műkö­désére összpontosíthassa figyelmét. E tárgyban a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztálya Titkárságá­hoz intézett kérésünknek mind az Osztályvezetőség, mind az Akadémia Vezetősége legújabban helyt adott. Ennek alapján kérhetem most a Közgyűléstől, a Társulatunk Választmányának határozati javaslata alapján, hogy szavazza meg az Érem­tani Szakosztály kiválását Tár­sulatunk keretéből és önálló Társulattá való átalaku­lását. Ezzel egyidőben azt is, hogy Társulatunk neve megváltoztattassák, Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Érem­tani Társulatról, Magyar Régészeti és Művészet­­történeti Társulatra. Kérem azt is, hogy a Közgyűlés 303

Next