ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 109. ÉVFOLYAM (1982)

1982 / 1. füzet - SZEMLE - ERDÉLYI ISTVÁN: Alekszej Pavlovics Okladnyikov (1908 -1981) - ERDÉLYI ISTVÁN: Konferencia az Észak-Kaukázus régészetéről

ALEKSZEJ PAVLOYICS OKLADNYIKOV 1908—1981 Súlyos betegség ragadta el, de számunkra mégis vá­ratlanul, a nagy szovjet régészt, a világhírű tudóst, aki évtizedek óta volt magyar kutatókkal szoros baráti-szak­mai kapcsolatban. Okladnyikov akadémikus régészeti, néprajzi és tör­téneti kutatások tekintetében egyaránt óriásit, maradan­dót alkotott. Halála előtt egy héttel látott napvilágot nagyszabású monográfiája, mellyel belső-ázsiai őskőkori vonatkozású kutatásaira tette fel a koronát. (Paleolit Centralno-Azii.) Életéről és életművéről csak felsőfokban lehet be­szélni. A legfontosabb azonban az, hogy kiváló ember volt, aki egész sor kiváló tanítványt nevelt. A maga és vele együtt dolgozó munkatársai nagy fehér foltok tucat­jait tüntették el Belső- és Közép-Ázsia régészeti térké­péről, sőt 1974-től kezdve az ő vezetése alatt az ázsiai kutatásaikat a szovjet —amerikai régészeti együttműkö­dés keretében Észak-Amerikára is kiterjeszthették (Aleut­szigetek), miután 1949-től kezdve Mongólia és a Bajkál-tó környékének régészeti eredményei kellő bázist adtak a kelet, illetve északkelet felé vezető szálak követésében, a népek vándorlásának útvonalán. Régészeti bizonyítást nyert Észak-Amerika lakóinak belső-ázsiai eredete. Nevét azonban már jóval korábban, 1938-ban szár­nyára kapta a világhír, amikor az üzbegisztáni Tesik­tas barlangban megtalált­a és feltárta a moust­érien-kori, neander-völgyi típusú ősember egyik temetkezését. Szinte hihetetlenül nagy energiája és ügyszeretete révén egész sor monográfiát és azokon belül a belső-ázsiai sziklarajzokról testes köteteket írt. Cikkeinek száma jó­val meghaladja a félezret­­életrajzát és 1970-ig terjedő bibliográfiáját tanítványainak egyike, V. Laricsov adta ki: Szorok let szregyi szibirszkih drevnosztyej, Novo­szi­birszk. 1978-ig folytatva magunk írtunk róla mélta­tást 70. születésnapjára: A. P. Okladnyikov akadémikus köszöntése. MTA II. OK 1978. XXVII. 1-3. 255-258.). Nehéz megítélni, hogy melyik könyve hozott neki na­gyobb megbecsülést. Talán a jakutok történetének mo­nográfiáját kell mindenek előtt korai munkái közül ki­emelnünk (Isztorija Jakutii. Jakutszk, 1949.). 1966 óta haláláig vezette a SzUTA Szigériai Filiáléja komplex kutatóintézetét Novoszibirszkben. 1976-ban lett Akadémiánk tiszteleti tagja és éveken át volt a Magyar —Szovjet Történész Vegyesbizottság szovjet tagozatának az elnöke. Többször is megfordult hazánkban. 1974-ben a Munkaérdemrend ezüst fokoza­tával tüntették ki. Korán ragadta el körünkből a halál.* Erdélyi István KONFERENCIA AZ ÉSZAK-KAUKÁZUS RÉGÉSZETÉRŐL 1981. október 12. és 14. között tartották meg Novo­rosszijszkban — az ókori görög Bata kikötő helyén épült városban — a XI. Krupnov-ülésszakot. Az évente meg­rendezésre kerülő tudományos emlékülés programszerűen az Észak-Kaukázus régészeti problémáival foglalkozik, de figyelemmel kíséri a közvetlen környék, így például a Zrubány-vidék vagy a tengerpart emlékeinek kutatását is. Ebben az évben 22 előadást és a velük kapcsolatos mélyreható vitát volt módunkban végighallgatni, magam a pécsüszögi hun leletről tartottam előadást, amely vo­natkozásokkal bír a Djurszo folyó mellett feltárt temető 5. századi emlékeihez. Időrendben az előadások közül kiemelkedett II. Amirhanov (Mahacskala) beszámolója, aki az elsőnek megtalált korai neolitikus település ásatásával foglalko­zott (Cseh, Dagesztán). Az előadók közül többeknek a neve és személye jól ismert már a magyar szakemberek előtt is, így például a helybeli Várostörténeti Múzeumban dolgozó A. Dmitrijevé, aki a Novorosszijszk melletti Djurszo folyó partján leletmentés során feltárt, igen gaz­dag 5 — 11. századi temetőt és még több más ókori és koraközépkori emléket ismertetett a város környékéről, vagy az ülésszak egyik fő szervezője, V. Kuznyecové (Ordzsonikidze). Ju. Voronov (Szuhumi), Cibilium, kor­a bizánci (6. sz.) erődítmény, 1977 óta tartó ásatási ered­ményeiről számolt be (Abházia). Az erődben a bizánci, majd az erődöt ideiglenesen elfoglaló perzsák kultúrréte­geit igen jól sikerült megragadni és elkülöníteni. Az iráni rétegből ló- és emberi lemezpáncélok darabjai kerültek elő, valamint Kavad sah érme. A fontos erőd a mai Klu­hori hágó felé vezető út vonalán fekszik, ahol 569-ben I. Justinianus császár követe, Zémarch­os is áthaladt. A konferencián számunkra külön érdekességet jelen­tettek a koraközépkori témákkal foglalkozó előadások, így pl. A. Gadlóc (Leningrád), aki a szaltovo-majackojei kultúra eredetkérdését elemezte és végül arra a következ­tetésre jutott (főleg a kerámia alapján), hogy a kultúra legrégebbi emlékei és gyökerei nem Dagesztán, hanem a Kabard-Balkár ASzSzK területén vannak. A magyar ku­tatás szempontjából szintén figyelemre méltó volt két fiatal krasznodári kutató, V. Kaminszkij és I. Lavrinyenko beszámolója, akik egy 8 — 9. századi ősbolgár (?) teme­tőről tájékoztatták a résztvevőket. A Kubány-menti Sztarokorszunyszkoje falu mellett. 1980-ban, mentőása­tás révén 69 sírt tártak fel, melyek között öt önálló lósír volt, az emberi sírok közül 54 a koraközépkori. Ez utób­biak között több katakomba is volt, de jelentős többsé­gük egyszerű gödörsír. A temető leletei közül kiemelked­nek a női sírokban talált, lovasfigurát ábrázoló, áttört bronzkorong-amulettek. A későbbi századokat illetőleg a számunkra is érde­kesebb előadások közül említésre méltó L. Bulava (Krasz­nodar) művészettörténeti jellegű előadása, aki egy 1979-ben talált 11 — 12. századi, rézkoporsós temetkezésről számolt be az adigok földjéről, valamint II. Lovpacse ha­sonló természetű előadása (Majkop), aki 5 — 12. századi ötvösművészeti emlékeket (főleg övvezeteket) elemzett az Adig Autonóm Terület régészeti leletei közül, meg­világítva azok bizánci és kaukázusi gyökereit. A következő Krupnov-ülésszakot Sztavropolban fog­ják megtartani 1983­ tavaszán, ahol elsősorban a Ku­bány-mente régészeti emlékeit veszik elemzés alá. Erdélyi István­ ­ Martinov A.-val közösen írott könyve a belső-ázsiai sziklarajzok egyik csoportjáról rövidesen megjelenik ma­gyar nyelven is a Corvina Kiadó gondozásában. 146

Next