ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 132. ÉVFOLYAM (2007)

TANULMÁNYOK - JANKOVICS NORBERT: Árpád-kori templom a székesfehérvári Rózsa utcában

202 JANKOVICS NORBERT elrendezésű, ezért alaprajzába nem kellett olyan elemeket beilleszteni, mint az altemplomba vagy az emelt szentélybe vezető lépcsők­­ diadalíve talán ezért szélesebb. A szentély előtti fülkés tér­rész belső mérete azonban nem nagyobb, a fül­kéket kicsit hátratolva, a mögöttük lévő falat jobban elvékonyítva alakították ki. Fehérvárott ugyanakkor hiányoznak a faragott részletek: a padkák és a féloszlopok gazdag tagolása. A két épület kronológiai viszonyát a fentiek alapján nehéz meghatározni. Időben egymáshoz biztosan közel keletkeztek, de a vándorműhely­elmélet, amelyet Kralovánszky és Kozák is val­lott, aligha tartható: az építési technológia a helyi építőtevékenységhez kötődik mindkét helyen. Fehérvárott „homokkő", terrazzopadló, másod­lagosan felhasznált római oszlopok, Tarnaszent­márián dácittufa és andezit, valamint hasított ba­zaltlapokból készült padló. A felsorolt fehérvári jellegzetességek a 11-12. században kimutatha­tóak a város építőtevékenységében; dácittufát legkorábban a 11. század közepe körül használ­tak Feldebrőn, vörös andezitet Egerben 1100 kö­rül. Tarnaszentmária határában mindkét utóbbi kőanyag fellelhető.64 Marosi Ernő egy 1999-ben megjelent tanulmá­nyában a tarnaszentmáriai és fehérvári templo­mot további három, emlékkel is képviselt alapraj­zi típushoz sorolta, amelyek közös jellemzője az egyhajós elrendezés, továbbá a hajó és a szentély közé ékelt keskeny, az előbbi szélességében szer­kesztett haránttér 65 (13. kép). A Buda melletti, ismeretlen patrocíniumú ká­nai apátságot H. Gyürky Katalin tárta fel. Egy 13. századi forrás szerint a 12. század közepén élt Apa bán alapította, a régészeti feltárás alapján azonban a templom ennél korábbi, 1100 körüli. Az ásató véleménye szerint eredetileg plébánia­ként funkcionált, majd utóbb vált apátsági épület­té. Az épület rosszul, nagyobbrészt alapfalaiban megismerhető rom, felmenő részei csak a temp­lom északnyugati sarkában maradtak meg.66 A Gömör megyei Jánosi egykori Keresztelő Szent János apátságának templomát gyakorlati­lag közmegegyezéssel datálják a 12. század má­sodik felére, mivel régészeti feltárásra nem került sor, ráadásul 1875-1876-ban egy purista restaurá­lás során neoromán stílusban teljesen újjáépítet­ték. Jánosiról az átépítés előtt készült felmérés alapján érdemes beszélni.67 A két templomot a legszorosabban a nyugati hajóvég két oldalára épített toronypár kapcsolja össze: ettől válhattak az egyébként szerény tö­megű épületek, legalábbis nyugatról szemlélve monostortemplomhoz hasonlóvá.68 A részletek azonban eltérőek: Kánán a haránttér északi ol­dalán talán ajtó nyílt abba a nagyobb, négyzetes helyiségbe, amelyet a későbbi félköríves kápolna építésekor megszüntettek. Jánosiban ilyen funk­ciónak nincs nyoma, viszont a haránttér csak az alaprajzban érvényesül, felépítményében egy a szentéllyel összefüggő térrész, amely leginkább szerzetesi kórusként funkcionálhatott. A kánai alaprajz tűnik korábbinak; Jánosi ennek a szerze­tesi igényekhez igazított, kissé felnagyított adap­tációja. A haránttér karéjos kialakítást egyik he­lyen sem kapott. A harmadik emlék a Balaton-felvidéki Felső­dörgicse egykori plébániája, amely a magyar em­lékanyagban egyedülálló kettőstemplom. A déli épületrészben, a szentély előtt keskeny, hang­súlytalan, egyértelműen közlekedő funkciójú ha­ránttér található. Az ásató jelentése alapján 13. század eleji.69 A haránttér alkalmazása tehát öt emléken há­romféle: Fehérvár és Tarnaszentmária egy típus, Kána és Felsődörgicse egy másik, Jánosi felna­gyított és funkciót váltott változata a kánainak. Szerzetesi kórusként, észak-déli közlekedőten­gellyel, részben más részletekkel együtt a meg­oldás további 12-13. századi épületekről is idéz­hető. Legkorábbi példájának ma a kánai tűnik.70 A hevesi és a fehérvári épületben is fontos sze­rep jut a keleti részen álló oszloppároknak. Az Árpád-korban a kör alaprajzú támaszok a hasá­bos pilléreknél ritkábban kerültek alkalmazásra, gyakoribbnak pedig a 11. században tűnnek.71 64 DÉTSHY 1959, 42-44. KRALOVÁNSZKY 1968, 257-259. MEISEL­MAREK-KERTÉSZ 1975, 3-13, 14-16; KOZÁK-SEDLMAYR 1987; KŐFALVI 1980, 268-282; KRALOVÁNSZKY 1994; Biczó 2000, 621-624; HORVÁTH 2000, 3-4; Biczó 2001, 290; HAVASI 2003, 113-123,140, 81. jegyzet. 65 MAROSI 1999,18-20. 66 GYÜRKY 1996,19-21, 81-83, 85-89. A 6. ábra léptékhibás. 67 Lapis Pamiatok 1969, 36-37; HERVAY 2001, 531-532. A 19. szá­zadi felmérés eredetije ma a KÖH Tervtárában van, leltári szám nélkül. A Pozsonyi Évkönyv 1203-ra vonatkozó bejegy­zése („monasterium Johannes baptiste comburitur iuxta Bulduam situm"; GYÖRFFY 1963, 760) Jánosi vagy Boldva apátságára vonatkoztatható, a datálást egyik esetben sem érinti (KOVÁCS 1987,126; HERVAY 2001,540; TÓTH 2001,259,13. jegyzet). 68 GYÜRKY 1996,19-21, 85-89; MAROSI 1999,19. 69 BÉKEFI 1907, 127-131; KOPPÁNY 1963, 91-92; ÉRY-KRÁMER­SZENTLÉLEKY 1964,101-104; KOPPÁNY 1993,135. 70 A szentélyt kísérő, négyzetes alaprajzú oldalterek szerzetesi épületekről idézhetőek, keleti toronyként vagy annak kezde­ményeként Ákos, Boldva, Harina templomaiban, illetve föld­szintes terekként premontrei épületekben. Ezeket általában észak-déli tengelyű, közlekedő funkciójú keskeny térrész kapcsolja össze (ENTZ 1954, 20-33; SZŐKE 1996, 258-261; MA­ROSI 1999,13,18, 20; TÓTH 2001, 255-258). 71 SZAKÁCS 2000, 9-30.

Next