A Reggel, 1932 (11. évfolyam, 30. szám)
1932-07-25 / 30. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, vj. KERÜLET, TERÉZ-KOBUT SI. GZASC SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL TELEFON: AUTOMATA *78-82 ÉS 578-83 MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN REGGEL FELELŐS SZERKESZTŐS LÁZÁR MIKLÓS Elófizetési ár (ess* vidékre) e*y wegreá Anittpentil.Egja aári ára naOromiftwn I dinár, l~30 lin, 2 kanote ' - ‘ TELEFONOK VASARNAP DÉLOTSOTUNA REGGELIG: JÓZSEF 308-30, JÓZSEF 3304 X XI. évfolyam Budapest, 1932 Julius 25 30. szám „Ha tovább is így folynak a dolgok, vagy államcsőd, vagy infláció következik“ — mondja Gaal Gaszton, aki részletesen nyilatkozik A Reggelnek az osztrák-magyar vámháborúról, a koncentrációról, az alkalmi diktatúrákkal való végzetes játékról „A befelés restauráció csak a liegfékevesztettebb erőszakoskodások árán tarthatná magát** Balatonboglár, július 24. (A Reggel kiküldött tudósítójától.) Kitárulnak a százesztendős kúria zöld zsalugáterei. Élénk balatoni szellő szalad végig a barátságos úriszobán és az ablakokon keresztül megnyílik a tündéri, balatoni kilátás, a most épülő katolikus templom archaikus tornyától jobbra és balra, a magyar tenger és a hirtelen támadt frissítő viharban táncoló hullámok mögött a Badacsony sötétkék szilhuettje. Helyben vagyunk. Megindul a beszélgetés, sorra kerül úgyszólván valamennyi égető magyar kérdés, úgy, ahogy Gaal Gaszton, a független kisgazdapárt vezére látja és mérlegeli azokat, egy héttel pártjának kisvárdai nagy győzelme után. Az első kérdés: a rossz búzatermés és a kormány legújabb rendelete, amellyel kiviteli engedélyhez kötötte a búza és a rozs exportját. — Ez a rendelet — mondja Gaal Gaszton — visszatérés a kötött gazdálkodáshoz, a háború utáni éppen nem dicséretes és kívánatos állapotokhoz, amelyektől semmi jót nem várok, sőt ellenkezőleg csak még jobban el fogja mérgesíteni a helyzetet. Nem ismerem a kormány terményértékesítési terveit, de így, ahogy a rendelet megjelent, ez tisztára a kötött gazdálkodáshoz való visszatérést jelenti. Ez a rendelet még nagyobb hatalmat juttat a bürokráciának és az azzal teljes harmóniában, lelki kapcsolatban levő ingó nagytőkének. Egy tervtelen kipkedés-kapkodás benyomását teszi rám minden cselekedetük. Legföljebb egy vezérmotívumot lehet az egészben látni: a párturalom görcsös kapaszkodását a hatalomba, az utolsó lélekzetig ... . Ezután az osztrák-magyar vámháborúra terelődik a beszélgetés. — Ami Ausztria és Magyarország kereskedelmi tárgyalásainak meglepő fordulatait illeti — folytatja nagyszabású nyilatkozatát a független kisgazdapárt vezére —, fogalmam sincs arról, mi kényszerítette a magyar kormányt annak idején olyan lejárati terminus elfogadására, amely Magyarországot hozza előnytelenebb helyzetbe. Azt sem tudom, micsoda befolyások működtek közre a magyar részről fölállított kövelések tekintetében, hogy az osztrákok még a vámháború fölidézését is előnyösebbnek tartották magukra nézve e követelések elfogadásánál. Egy kétségtelennek látszik: azok, akik annak idején magyar részről tárgyaltak és a legkedvezőtlenebb lejárati terminust elfogadták, kevés előrelátásról tettek tanúbizonyságot. Gaál Gaszton ezután megállapítja, hogy a belpolitikai helyzet súlypontjában ma mindenképen a gazdasági krízis áll, úgy, hogy ennek megfelelő rendezése önként vonhatná maga után a többi krízisek megoldását is. — A gazdasági helyzet — mondja elgondolkodva Gaál Gaszton —, sajnos, semmivel sem javult. Azok a rendeletek, amelyeket a kormány kiadott a bajok orvoslására, egyáltalán nem felelnek meg a célnak, sőt még csak meg sem közelítik azt. Félrendszabályoktól ilyen súlyos krízist megoldani lehetetlen! Moratórium, még ha az látszólagos is — mert hiszen a kormány rendeleteit másnak, mint látszólagos rendelkezéseknek nem minősíthetem —, abszolút igazságtalan, arról nem is beszélve, hogy egyoldalú moratóriumrendelettel nem lehet nyugvópontra juttatni ilyen általános válságot. Ha tovább is így folynak a dolgok, csak két alternatíva következhetik be: vagy államcsőd vagy infláció. Az összes adósokra kiterjedő általános moratórium elrendelése, egybekapcsolva elviselhető kamatrendezéssel, hozhatná kizáróan nyugvópontra a válságot.Az általános moratórium idejét aztán arra kellene fölhasználni, hogy, annak nyugodtabb atmoszférájában hozassanak meg azok a törvényes intézkedések, amelyek végleges szabályozást jelenthetnek. Mindezeknek a kérdéseknek a megoldására azonban a mai parlamentet összetétele miatt alkalmatlannak tartom. A kormánypárt minden, csak nem egységes. Több frakcióra oszlik, amelyeket éles, sőt áthidalhatatlannak látszó ellentétek választanak el egymástól. A kívülről támogató kereszténypártban sincs tulajdonképen egységes fölfogás, az ellenzék pedig annyira kicsiny, és annyira széttagolt, hogy nyugodt, békés, a bajokat gyökerükben megoldani kész és alkalmas kormányzást sem egyikre, sem másikra alapozni nem lehet. Véleményem szerint ugyanezek az okok zárják ki a koncen-tráció lehetőségét is, mert éppen a gazdasági kérdések megoldásának mikéntje körül forognak fönn pártok között, sőt a pártokon belül is mélyreható, sőt mondhatnám leküzdhetetlen ellentétek, holott éppen a gazdasági probléma mint tengely körül forog az ország szanálásának lehetősége. A koncentrációt és az összefogást nem a politikai pártokban, hanem az ország közvéleményében kell megteremteni. Részemről nem látok más végleges kibontakozási lehetőséget, minthogy határozott fix program alaján bizassék meg valaki a kormányzással, aki azután ezzel a programmal tiszta és becsületes választáson kérdezze meg a nemzetet. Egy ekként létrejött többséggel hajtsa azután végre korrektül azt a programot, amelyet vállalt, amelyre a nemzettől a többséget megkapta Mindaddig, amíg erre az útra nem térünk, a meddő kísérletezéseken túl egyetlen kormány sem jut el Következő kérdésünk: mit szól gróf Bethlen