A Reggel, 1945 (19. évfolyam, 2-12. szám)

1945-04-16 / 2. szám

PROGRAMJA: A MAGYAR NEMZETI FÜGGETLENSÉGI FRONT XIX. ÉVFOLYAM 2. SZÁM Főszerkesztő: LAzAR MIKLÓS BUDAPEST, 1945 ÁPRILIS 16 SZABADSÁG ÉS REND Irta; LÁZÁR MIKLÓS Magyarok, emberek! Mit tánto­rogtok, mint az ittasok az új sza­badságtól? A szabadság nem manna, ami ég­ből ball a földre, nem narkotikum, amelytől zúgó fejjel elbódulunk, nem is osztályok kiváltsága, leg­kevésbé arisztokratikus fogalom. A szabadságba beleszületni nem le­het! A szabadságot ki kell érde­melni, a szabadságért birkózni, ve­rejtékezni kell, mint Isten áldd- * iáért, a. kenyérért, amely minden­nap elfogy és újra és újra meg kell szerezni. Magyarok, emberek, ért­setek szót: népünk túlnyomó több­sége leszokott a szabadságról, le­szoktatták róla! Nemzedékek tö­rődtek bilincsbe és szolgaság!-;. Ae.« egyéni függetlenség önérzete elsor­vadt a magyar lelkekből. Hol nyílt, hol álcázott önkényuralom, hami­sított népképviselet, tízezer főnyi érdekszövetkezetnek berendezke­dett állam és államhatalom törte a magyar gerincet, úgyhogy közhitté vált: hazánkban, mint a rókalyuk­ban, csak görnyedve lehet élni, megélni, előrejutni, emelkedni. Hányszor éreztük! borzongva: ho­mályos, nyirkos légkör vesz körül, mint egy halálmadár. Nem volt en­nek foga és mégis összemorzsolta a közerkölcsöket, nem volt gyomra és mégis felemésztette a nemzeti köz­munkásság kincsét, vagyonát. Ez a fojtogató légkör abból a mocsár­ból párolgótt, amely közpénzen fi­zetett léhűlök komiszságából, a ti­vornyák csatornáinak levéből, ár­tatlanok véréből és részeg válasz­tók nyálából gyűlt össze. 'Ez a mocsár volt a magyar tör­vényhozás! Váltakozó kormányzataink leg­többje alig érzett együtt a nemzet­tel, tehát nem organikus, csak mechanikus alkatrészei voltak; nem vezéreltek, csak kormányoztak; nem volt tekintélyük, csak többségűk; nem a nép millióival, velünk éltek, hanem a nép millióin, rajtunk. Ez a közel félszázados állapot a valódi felelős kormányzatnak és a valódi népképviseletnek, egyszóval a de­mokráciának rút és cinikus meg­tagadása volt. A százezernyi tiszt­viselői státus nem a dolgozó tár­sadalomnak. hanem a mindenkori kormánynak és pretoriánusainak volt lefelé pökhendi, felfelé haj­bókoló lakája. A tisztviselő urak mindig bilincset zörgettek: vagy azért, hogy másokra rakják, vagy azért, hogy maguk viseljék. M pénzügyminiszter9 MReggel útián heietenti a bankjegyek kicserélését és a belső államadósság növelését Nem tesz sem defláció, sem infláció — A pénzügyi kormányzat nem jár az abszolút defláció veszedelmes út­ján; tudatában van a fizetőeszközök­ben való szükségnek és megvannak a maga elgondolásai a bajok kiküszö­bölésére — mondotta dr. Vásáry István pénz­ügyminiszter A Reggel munkatársá­nak, aki azzal a kéréssel, fordult hoz- rzá, hogy tájékoztassa a közvéleményt az ország legégetőbb pénzügyi pro hlémáiról. Mi lesz a pénzzelf Infláció vagy az egekre törő árak lemorzsoló­dása lesz*e az út. amelyen a kiegyen­súlyozott pénzügyi helyzet ígéretföld­jére eljutunk? Mikor és hogyan szű­nik meg a nyomasztó pénzhiány, amely valamikor magánbaj volt, de most.egyforma sálba! nehezedik ar ország majdnem valamennyi polgá­rára? —- A közönség azt mondja: nincs pénz -3- jegyzi meg mosolyogva. — Ez tévedés. Hogyne lenne pénz ott, ahol meg tudják fizetni a fekete; piac félelmetes árait és ahol annyi embernek akad 180 pengője egy kiló húsra. Pénz van, de elbújt. Nem a pénz hiányzik, hanem a bizalom. Senki nem viszi a pénzét a bankok üresen álló pénztáraiba, mert nem bízik a betétek zavartalan vissza­fizetésében. így jelentkezik a fizetési eszközökben való hiány. amelyen segíteni kell, de nem bankjegyinflációval, hanem a belső államadósság növelésével. A kormány a kényszerkölesön eszközéhez fog nyúlni és tehet, hogy ezt a tervet összekapcsolja a bankjegyek küszöbönálló ki­cserélésével. Ez utóbbira azért is feltétlenül szük­ség van, mert ez az egyetlen módja annak, hogy ne engedjük visszaszi­várogni azokat a mi Ili ár dókat, ame­lyeket a németek és nyilasok a ban­kok és intézmények pénztáraiból el­vettek. A bankjegyek kicserélését azért is tartom célravezetőbbnek, mint a pénz lebélyegzését, mert így nem forog fenn az a veszély, hogy az emberek — otthon, házilag inté­zik el a pénz lebélyegzését , Milyen lesz az új pénz és mi­kor Kerül kibocsátásra? A miniszter előveszi íróasztala fiókjából az - új pengőbankjegyek mintáit. Pontosan azokról a klisék­ről készültek, amelyekről az 1926-os pengőbankjegyeket állították elő. — Amint látja, tulajdonképpen nem új pénzről van szó, hanem régiről; a bankjegyek, amelyek most meg­jelennek majd a piacon, már for­galomban voltak közel húsz évvel ezelőtt. A régi kliséink megvannak és nyomá­suk meg fog kezdődni altban a pil­lanatban, amikor elegendő anyag — papíros, festék — áll rendelkezé­sünkre. A munka sürgős és hamaro­san megindul. Ezerpengős címleteket nem fogunk kibocsátani, ellenben megjelennek a forgalomban az új 500 pengős bankjegyek. A 100 pengős címleteknél a most forgalomban lévő típus is megmarad egyelőre a forga­lomban, mindaddig, amíg ezeket fo­kozatosan nem tudjuk bevonni. A bankjegyek kicserélése annál sürgő­sebb, mert meg kell akadályoznunk, hogy a nyilasok az ellopott klisékkel kül­földön tovább gyártsák a pénzt. Lehetséges, hogy a bankjegyek ki­cserélésével egyidőben megtörténik a kicserélésre bemutatott «in«letérték leszállítása is. A kormány azonlmu sein miesetre sem akar semmiféle or­todox értelemben vett devalvációt keresztülvinni és i cserénél előálló , különhözetet kötvény vagy takarék- betét forrná,lábait javéra írja a be- flnrta tónak. — Mennyire becsüli a miniszter úr a jelenlegi bankjegy forgalmat és nö­velni vagy csökkenteni óhajtja-e a szabadon úszó pénz mennyiségét? Valóban csak becslésről lehet szó, mert pontos adataink nem állhatnak rendelkezésre. Szeptember végén a bankjegyforgalom közel I« milliárd volt. azóta a nyilas rezsim körülbelül 5 milüárddal növelhette a bankjegy* 320 Mi következett ebből? Ingatag kezelése az ingadozó intézmények­nek; bizonytalanság a jogéletben; meghasotilás az állam célja és az állampolgárok törekvése. között, így tört kellé a nemzet egysége. Így hasadt két részre a társadalom. Egyik oldalon a fizető, másik olda­lon a fizetett emberek. A hivatalos Magyarország öt ven évig farkas- szemet nézett a »nemhivatalos« Magyarországgal. Mi volt a, magyar honpolgár életrajza? Az államért születtünk, az államért éltünk, az államnak haltunk meg. Vért, vagyont, mun­kát adtunk az államnak, amelynek százezer édes és millió meg millió éhes mosUjhagyermeke volt. Az új szabadság véget vetett a bitorlás korszakának. Mit hirdet az új szabadság? Az ál­lam érdeke nem lehet más, mint az összességé. Az állam független­sége: mindnyájunk szabadsága. Az állam gazdagsága: mindnyájunk jóléte. Az állam hatalma: mind­nyájunk ereje. Még' a szabadsá- | gunkért is áldozatot' hozunk a de- I tnokráciának: ha kell, fegyverrel | védelmezve meg szabadságunkat. Hirdetjük, hogy,az állam, mely ál­talunk van, — érettünk legyen! Nincs jussa senkinek, sem ál­lamnak, sem kormánynak, hogy ejorozza isten .jogát és különbséget tegyen ember és ember között. Szabadság, rend, munka, becsü­let; ez a jelszavunk. A város és a falu dolgozó milliói már régen tud­ják, hogy szabadság nélkül nincs rend, de azt is megértik, hogy rend nélkül nincs szabadság! A zuhatag önmagára hagyva rombol; fékezve gépeket bajt. Az elfojtott gőz min­dent szétszakít; a fékezett gőz az emberi haladás jótéteménye. A sza­badság és a rend tehát szervi al­katrészei a demokrácia szervezeté­nek, éppen mint az emberi test bár­melyik szerve alkatrésze magának a testnek. A szerveket á testtől különválasztani nemi lehet: seri. értelemben, sem érdekekben, sem érzelmekben. Minden korszakalkotó változás gyökerekig ható megrázkódtatá­sokkal jár. Ebbe bele kell nyu­godni azoknak a polgártársaink­nak. akiknek a mai közélet szabad mozgása, hangja nyers, mert meg­szokták a széláramoktól védett előszobák fülledt levegőjét. Igen, uraim, a »beati possidentes ideje lejárt, órájuk hajszálrúgója elpat­tant! A magyar népuralom útját fel nem tartóztatja többé semmi földi hatalom. Mi, a magyar de­mokrácia veterán harcosai, politi­kai meggyőződésünket az örök igazságból, igazságainkat pedig a magyar történelemből merítjük. Századok tapasztalata minket iga­zol: az elmúlt évtizedek, évek. hó­napok és napok irtózatos tanulsá­gai nekünk adnak elégtételt. A magyar jövendő pionírjai mi voltunk és mi vagyunk! A történelem ítélőszéké virággal hinti be azok emlékét, akik velünk küzdöttek. szenvedtek, bitófán vagy poroszlók sort tízé ben haltak vértanúhalált. Azoknak emlékét pedig, akik a népáruló zsarnokság­nak csaptak fel és tőrt döftek a nemzet szívébe, a magyar história le fogja köpni... Munkára! Hó rukk! /

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék