A Reggel, 1945 (19. évfolyam, 2-12. szám)

1945-04-30 / 4. szám

A MAGYAR NEMZETI FÜGGETLENSÉGI FRONT LAPJA XIX. ÉVFOLYAM 4. SZÁM Főszerkesztő: LAZÁR MIKLÓS BUDAPEST, 1945 ÁPRILIS 30. MÁJUS Irta: SZÉP ERNŐ Május elseje, vagyis első május (így ejtette a pesti népnyelv), az a régi, Ferenc József alatti, azzal kezdődött, április utolsó éjszaká­jára kiáradt egy vidám sereg a vi­lágos vurstlira, proletár, polgár meg a lump gróf is, az autók hűtői, frakkerek, konflisok lovai fel vol­tak szalagozva, virágozva, forgott a ringlispil, kelepelt a verkli, Totyo­gott a rezesbanda, visított a cigány a Zöld vadász kertjében, ugattak a lövölde puskái, az ifjúság danolt, kacarászott, havazott a konfetti, a virsli gőzölgött az óriáskifli mel­lett, szédült a valcer és ömlött a bor, sör meg a pezsgő kivilágos ki­­virradtig. Elsején pedig vonultak mint gyalogos sötét fellegek a Liget felé a munkásnép dandárjai, zászlók, táblák, futballonok alatt, énekszó­val és felkiáltásokkal, élükön a rendezőkkel, lovasrendőrökkel a hátuk mögött. Ezen a mai május elsején meg­vendégelik az iskolák minden gye­rekét a Ligetben. Az összes színhá­zak ingyen játszanak, az Opera is, kint a Városligetben. Híres éneke­sek, szimfonikus zenekarok élvez­­tetik a közönséget, ajándékba. Mintha nem a Földön járnék, mintha felhőn lovagolnék, úgy pil­lantok ide le mindig, nézem meg­­indultan a véres emberiség előre való vonaglását a jövendő felé, a békesség és a megelégedés felé, a szabadság, a boldogság felé. Nem az operai zenével kezdődik, nem­ kezdődik azzal,­ hogy ingyen lehet majd iskolázni. Nemcsak fi­zikát meg más nyelvet, hegedűt, zongorát is. Ki emlékszik Tolsztoj­ból az öreg béresre (Polikuska), az odalopózott egyszer az uraság zongorájához, nekiült, nyomkodta a klaviatúrát, míg csak el nem kez­dett ííni, mert nem tanulhatott ő is zongorázni. Elkezdhet skálázni majd a béres­gyerek is. Hátha Rachmaninov lesz belőle. Ó, te messzi szépséges jövendő. Nem lehet, ugye nem lehet az soha többet, hogy olyan mennyei zenészt, mint Mozart, az a gyalá­zat érjen, hogy belérúgnak; ezt tette t. i. Mozarttal a salzburgi ér­sek. És nem eshetik meg többé, nem ugyebár, hogy az elátkozott Baude­­laire-nek nincs egyetlenegy cen­­time-ja, nem vehet papirost, hogy a versét megírja. S nem lehet az, hogy nyomorú­ságában hiába könyörgi Petőfi vé­gig Pest kiadóit, húsz pengő forin­tot se kap a kész János vitézért. Az se, hogy Ferenczy István összezúzza kalapáccsal a szobrait, mert nem akad rendelője, párt­fogója. Se hogy Barabás Miklós Bécsből elvándorol egy erdélyi nagyúrhoz, annak a feleségét, lányát pingálni s az a nagyúr igás szekeret küld elébe, a botos ispánnál hálatja s reggel, mikor a híres művész je­lenti magát, kezet nem nyújt neki. Se­hogy egy Derkovicsnak éhen kell elpusztulni. Hogy zseniális költőknek kölcsön kell kéregetni, operett- meg tánc­­zeneiparosok milliomosok lesznek, örökszép vonósnégyesek szerzői meg kifordított öltönyben, foszló ingben járnak. Meg hogy Lechner Ödönt, a ma­gyar építőstíl költőjét élete végéig üldözzék, csodás palotáit, mauzó­leumait a kávéház márványaszta­lára rajzolja, s azokat a takarítóné mossa le onnét. Hogy Semmelweis korlátoltság és irigység martaléka legyen, a nyo­mot sorvassza, s a téboly ölelje halálra. Bátor írt tudósokat futóbolondok­nak nézzenek, újító iparművészt, országosan hasznos gyáralapítót, egyéniségeket, nagyszerű embere­ket pusztulni engedjenek, öngyil­kosságba kergessenek. Növénynek szabad nőni, virág­nak virítani, madárnak muzsi­kálni, lepkének lebegni, embernek eszmélni szabad, nevelődni, érteni, gyönyörködni, átszellemülni, a te­remtés tanítványának, segédjének lenni. Elérni abba a nagyvilágnál nagyobb, mélyebb, szélesebb, ma­gasabb világba, mely véghetetlenül szebbé, becsesebbé, kedvesebbé teszi az életet. Semmi, de semmi szükségünk az örök élet álmára, ha ebben az egy életben kiel­égülhetünk; gyerekkor, fiatalság, felnőttség, öregség, ez a tavasz, nyár, ősz, tél, teljes esz­tendő, annyi mint ezer, mint az örökkévalóság. Nincs csatt egyféle boldogság, ba­rátom, az pedig, hogyha Te is bol­dog vagy, nemcsak én, ha minden teremtett lélek boldog e Földön, egészséges és az élete kellemes. Amit boldogságnak sóvárogtál, bűn az és hamisság és hazugság, sze­rencsétlenség, kóstolhattad. Fel mered az ujjad emelni, ha kérdem ki az, aki nem bánja ha éheznek, jajgatnak, pityeregnek mellette s nem szégyelli magát embertársai butasága, vadsága miatt? Ezen a május elsején nem a pi­ros futballonok, hanem a piros szívek emelkednek az ég felé. A jö­vendők ege ez, olyan tüneményes tündöklő, akár az Óceán felett, Ó szerelmes Szabadság, áldott képzelet, őszinteség, emberség, álomnál álomabb valóság, min­denki olyan szép lesz és olyan jó lesz mindenki, mint a jó gyerekek. Hozd el ezt a világot, ezt az örök majálist minékünk te május, te mosolygó május, te teremtő, te csudatévő, boldogító. Németország kapitulált Himmler felajánlotta a fegyverletételt a Szovjet­uniónak és a szövetségeseknek Mussolinit kivégezték e itt . Olaszországban már megszűnt a háború ..A sanfranciscói értekezlet résztvevői izgalommal értesültek a Himmler ajánlatát tartalmazó Reuter-jelentés­ről. A san franciscói világértekezlet tagjai között elterjedt hírek szerint Himmler keddig kívánja végrehajtani Németország feltétel nélküli megadását a Szovjetuniónak, Nagybritanniának és az Egyesült Államoknak.­* E táviratot megelőzően a Reuter­­iroda egy másik jelentése még ar­ról számolt be, hogy Himmler csak Nagybritanniának és az Egyesült Államok­nak ajánlotta fel Német­ország feltétel nélküli fegyverletételét. A náci­vezér ajánlatában kijelentette, hogy »módjában áll a fegyver­­letétel felajánlása« és hogy »felelősséget vállal az tfVWMVWVVWVVVWVWVWVVVVVWVWWSMWNAAAAAWVWVtfVMNAAMWWVWWvMMMMAMSMVWVMMWWVM A világ óriási izgalommal érte­sült vasárnap délután arról a hír­ről, hogy náci­ Németország egyik legfőbb vezére, Himmler SS-bi­­rodalmi vezető, a német hadsereg min­den feltétel nélkül való fegyverletételét aján­lotta fel Nagybritan­­niának, az Egyesült Ál­ajánlat teljesítéséért.A Himmler ajánlata — még meg nem erősített hírek szerint — arról is beszámol, hogy »Hitler halálán van.« A Reuter-iroda jelentése szerint London és Washington ezt a Himmler-ajánla­­tot nyomban visszautasította, kije­lentve, hogy az ajánlattal csak ak­kor hajlandók foglalkozni, ha azt nemcsak Nagybritanniának és az Egyesült Államoknak, hanem a lapoknak és a Szovjet­uniónak. Erről a hírről a következő táv­irat érkezett San Franciscóból: Szovjetuniónak is átnyújtják. A Reuter-iroda jelentette azt is, hogy Himmler Stockholmon ke­resztül juttatta el ajánlatát az an­golszászokhoz; a megadási javasla­tot svéd magánszemély köz­vetítette. A San Franciscóból vasárnap délután érkezett távirat azt mu­tatja, hogy Himmler ajánlata már eredetiben is m­i­n­d a h­á­

Next