A Reggel, 1946 (19. évfolyam, 6-22. szám)
1946-09-02 / 6. szám
FStzerketziS LÁZÁR MIKLÓS XIX. ÉVFOLYAM 6. SZÁM BUDAPEST, 1946 SZEPTEMBER 2. A TARPAI SÍRNÁL ! ! A: MIKLÓS Az új Reggel első számának első hasábja a Tiéd, hűséges tarát, eszményi bajtárs, örök magyar, Bajcsy-Zsilinszky. Ó, ha kikaparhatnék a sírodból! Az Ítéled trombitája szól, Endre, az utolsó viadalt most vívia is Párisban a laza címeréért, a magyarok becsületéért, az ország földjéért. A kétségbeesett lélek sikolya ez, amikor halhatatlan lelkedhez fohászkodom, segítségért, reményért, kegyelemért. Tőled tanultam, hogy a halak uralkodnak, mi csak engedelmeskedünk nekik: uraink a kövek alatt feküsznek. A szívünk, fáradt magyar szívünk halk dobogása már nem az a dobpergés, amely csatasorba állítja a temetők lakóit, ő, ha élnél, bús és dacos magányodban, úgy keresnénk, mint Toldit alkonyán. Világítótornyunk volna, pusztító viharok éjszakájában. A legmesszebb zengő hegyiektől szólnál porig alázott nemzetünk igazságáról, empert rémünk krisztusi szenvedéseiről, a magyarság mártirológiájáról, e.év történelméről. Szabadsai arcainkról, legjobbjaink von'anyságáról, vonaglásunkról a germán bestia iszonyú karmai köz’.ött. A világ itélőszéke előtt m'.igéd sorakoztak és glédába álltak volna a ledér feledésbe:"..jégébe zuhant századok avar vértanúi, akik vésztőké', v", nyárson, bitófán, várárkékben, kazamatákban, száműzetésben áldozták életüket a haza és az emberiség szabadságért, függetlenségéért, verejtéke , kisemmizett tömegek fels.Vitájáért, a népuralomért. Megvívtad volna, Endre, utolsó p 'bjód életre-halálra boldogtál a, árva nemzetedért, amelyet a baljóslatú években előbb német farkasok faltak, aztán n. ‘S tetvek rágódtak rajta, r ■ or felpeckelt szájjal, halálé minatban, véres sárban hev, prédájáúl a gúnynak, megvé. -nek és gyűlöletnek. Bizony 1 .11 volna, miként Toldi Miklós a cseh Holubárral, hiszek lelki erőid végső megfeszitsével, agyad minden rezdülésével ennek a Kossuth Lajosok legnagyobb magyar küldett -ek ajánlottad fel életedet. halmatlanabb gyűlölettel náladnál senki sem nézte és látta, mint veszi birtokba az országot egy vezetésre méltatlan „vezető“-osztály, elvetemült svábok és elfajzott magyar cinkosaik, ha Azt a gyilkot, amelyet az antiszemitizmus köszörűkövén fentek, a magyar nemzet szívé bedöfjék. Endre, Endre, a te tündöklő honszerelmed, mindhalálig magyarságod, makulátlan jellemed, törhetetlen erkölcsi meggyőződésed, soha ki nem alvó hited őszi fergetegként süvöltsön végig a tarlott magyar világon, hogy felemelhesse újra dúlt arcát a magyar és szembenézhessen a jövendővel. Ébredjünk új életre eszményeinknek és az emberiségnek szeretetében, hisz a szenvedésben van a megváltás, a Megváltó fájdalmában született a világ. Ezen a kísérteties, észbehajló utolsó augusztusi éjen újra fülembe csengenek ma tizenkét éve szerencsi gyűlésünkön mondott látnoki szavaid, amelyek élnek bennem, amíg élek. Testamentum, vagy sírontúli üzenet? Halljátok magyarok: „Gyarló középosztályunk történelmi ösztönei elsorvadnak és még annyi sütnivalója sincs, hogy legalább idejében segítséget kérjen az igazi megmaradt nagy magyar erőtől, a nyomorúsága ketrecébe zárt magyar parasztságtól. Millió és millió hold földdel kell meggyarapítani a magyar paraszti nép létalapját és azonkívül sok minden egyébbel megjavítani sorsát, megkönnyíteni és szebbé tenni életét. Nem is csak szociális és emberi igazság beteljesítésére, hanem még inkább azért, mert a magyar gondolatot, a magyar önálló szellemi életet, a független magyar államot, melyért tíz évszázad magyar nemzedékei szenvedtek és véreztek szinte emberfeletti módon és mértékig, s velük a nagyszerű és Európa számára is pótolhatatlan magyar történelmi nyomorultul pusztult el a Pireneusokban. Kiadtam a rendeletet, valahányszor régi dandárja egybegyülekezik, a névsorolvasás Latour d’Auvergne nevével kezdődjék. Az első sor első gránátosa előlép és kiáltja: „Jelen!“ Azután úgy rendelkeztem, hogy Latour d’Auvergne gránátosai, valahányszor Oberhausenen vonulnak át, ahol a hőst eltemettük, áhítattal köszörüljék kardjaikat a durva kövön, mely Franciaország első gránátosának testét fedi.“ Eljöttünk mi is, régi gránátosaid tarpai sírodhoz, Endre, hogy e sorokat, marék magyar virágot hullassunk fsjfádra. Rezedát bazsalikomot, muskátli Molotov Párisból Moszkvába repült Önkormányzatot kértünk a Székelyföldnek és Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti visszacsatolásét A párisi béketárgyaláson, úgy látszik, sorsdöntő tárgyalások állnak küszöbön a magyar kérdésben. Erre enged következtetni — egyebek mellett — A Reggel párisi tudósítójának alább olvasható telefonjelentése is. Tudósítónk felhívja a figyelmet arra, hogy amikor Auer Pál párisi magyar követ szombaton délután a magyar és a román bizottság együttes ülésén előadta az új magyar álláspontot, akkor a súlypont áttolódott a kisebbségvédelemre. A Reggel párisi értesülése szerint lehetséges, hogy Csehszlovákia felé is a fősúlyt nem az amúgy is kilátástalannak látszó területi kérdésekre kell vetni, hanem inkább a határokon túl maradó magyarság alapjogainak megvédésére. A Reggel párisi tudósítójának telefonjelentése Pária, szept. 1. A párisi magyar követ kocsija útban a Luxembourg-palota felé zsibong a tömeg között .'■* #uszibás női rendőrök sorfala között fordult be a Renaissance-épület díszudvarára. Az útvonalon végig harsány rikkancsok kínálták Páris huszonhat lapját. Vájjon valóban történelmi kérdés-e a Románia és Magyarország között folyó vita? Vájjon valóban históriai mozzanatnak számít-e a százezrek és milliók óhaja és sorsa? A középkori pompájú teremben három napon át zajlott előzetesen a szenvedélyes diskusszió Erdélyről, de ez a huszonhat lap a három nap folyamán csak két mondatnyi helyet talált arra, hogy beiktassa sorai közé ezt a szót: Transilvanie. Auer Pál beszéde után fokozódott az érdeklődés a párisi sajtóban. A huszonhat újság közül hét vett tudomást arról, hogy Magyarország hallatta szavát. Nem nyugszunk bele abba, hogy ez a hetes szám már kitüntetésnek és sikernek számítson. Páris figyelmét sokkal patetikusabb és sokkal súlyosabb mozzanatok kötik le, mint másfélmillió délkeleteurópai magyar jelene és jövendője, így például az, hogy — Észak-Epirusz hovatartozandóságának kérdésében például az albán küldöttség népszavazást kért. — Igen, legyen hát népszavazás! — harsogta Mocas görög delegátus —, de csak egy főtétellel! Ma % halotti*'- !r *-sávozhatnak. Hit az atoánok azt állítják, hogy mindössze harmincötezer görög van ma már Epiruszban, meg kell kérdezni őket: mit csináltak a többi kilencvenezerrel, akinek létezését nemrégiben még az albán statisztika is elismerte? Ennek a kérdésnek a hatása annál nagyobb, mert Epirusz két nagyhatalmi érdekszféra határmesgyéjén van. Miért figyeljen hát a világ Erdély felé és miért lelkendezzen a székelyek helyi önkormányzatának problémájáért, amikor eféle talányokkal is kell vívódnia, hogy miért repült Molotov hirtelen Moszkvába? Miért nem jelölte ki utódját? Visszatér-e vagy sem? Vájjon mit jelentenek ezek az események, szívderítő vagy szívszentű fordulatot az emberiség sorsának szempontjából ? De ha a nagyvilág részére jelentéktelen, szinte balkáni ügyecske is az erdélyi magyarságnak vívódó kérdése, a mi részünkre — ahogyan ma adódik —, mégis történelmi forduló. Felvetődik az a kérdés, hogy az eredeti 22.000 négyzetkilométeres követeléssel szemben miért terjesztett elő tegnap a magyar delegáció csak négyezer négyzetkilométeres területkiigazítási kérést? Hogy a változást megérthessük, tudnunk kell a következőket. 1. A 22.000 négyzetkilométeren a magyarság arányszáma 50 százalékon alul maradt, vagyis etnikai kisebbséget képzett volna. 2. A 22.000 négyzetkilométeren 850.000 román került volna Magyarországra. 3. Ennek következtében a külügyminiszterek tanácsa elvetette a 22.000 négyzetkilométerre vonatkozó kérésünket. 4. Utóbb elvetette ezt a békekonferencia illetékes bizottsága is. 5. Ezután szánta el magát a magyar küldöttség arra, hogy csökkenti határkiigazítási igényeit, olyan zónát jelölvén meg, amelyen etnikai jogosultságra hivatkozhatik. Ez csak a 4000 négyzetkilométeres sávon volt lehetséges. Ám ezt a kérést a Romániában maradó magyarság leghatályosabb védelmének és helyi autonómiájahivatást, csak az így megerősödő, önbizalmában megszilárduló, csontja velejéig németgyűlölő, ellenálló és cselekvő erejében megsokszorozódó, a munkással és vezeklésben valóban megtisztult értelmiséggel kezet fogó magyar paraszt mentheti meg. Senki, senki, senki más!“ A Te ajándékod: „Carnot emlékiratai“ az íróasztalomon. Lapozgatva, szemem rajtafeledkezik ezeken a sorokon: „Latour d’Auvergne, az Institut tagja, az „Origines gauloises“ szerzője hős volt a csatamezőn, megrendítő a tanácstermekben, rettenthetetlen, tisztalelkű, csudálatos férfiú. „Franciaország első gránátosainak címét viselte. ÁRA FORINT Nagy Ferinc miniszterelnök elutazott Budapestről Nagy Ferenc miniszterelnök vasárnap reggel néhány napra elutazott a fővárosból. Tartózkodási helyét nem közölték. nak követeléseivel kötöttük :ks.e. A pillanatnyi magyar politika általában a határokon kívül rekedt és létében fenyegetett magyarság védelmén nyugszik. Ez a célkitűzés fog nyilván érvényesülni a Csehszlovákiával folyó vitában is. Ami határkiigazítási kérelmünket illeti, az a benyomásom, hogy ez talán támogatást nyer az egyik nyugati nagyhatalom részéről. Román oldalról azonban, mint az angolszász sajtóban frissen megjelent és román forrásból származó közleményekből erre következtetni lehet, nem fogják viszonozni nagylelkű gesztusunkat. Az első benyomás egyébként az, hogy Auer beszéde sikeres volt. A felszólalást átvette és az angolnyelvű világtájak felé közvetítette a BBC is. A magyar kisebbség tömegei tudomásul vehetik, hogy nyugaton mér tudnak róluk és nem maradnak segítség nélkül, társtalanul. Mikes Imre