A Reggel, 1946 (19. évfolyam, 6-22. szám)

1946-09-02 / 6. szám

FStzerketziS­­ LÁZÁR MIKLÓS XIX. ÉVFOLYAM 6. SZÁM BUDAPEST, 1946 SZEPTEMBER 2. A TARPAI SÍRNÁL ! ! A: MIKLÓS Az új Reggel első számának első hasábja a Tiéd, hűséges tarát, eszményi bajtárs, örök magyar, Bajcsy-Zsilinszky. Ó, ha kikaparhatnék a sírodból! Az Ítéled trombitája szól, End­re, az­ utolsó viadalt most vív­­ia is Párisban a laza címeréért, a magyarok becsületéért, az or­szág földjéért. A kétségbeesett lélek sikolya ez, amikor halha­tatlan lelkedhez fohászkodom, segítségért, reményért, kegye­lemért. Tőled tanultam, hogy a hal­­ak uralkodnak, mi csak engedelmeskedünk nekik: uraink a kövek alatt feküsznek. A szí­vünk, fáradt magyar szívünk halk dobogása már nem az a dobpergés, amely csatasorba ál­lítja a temetők lakóit, ő, ha él­nél, bús és dacos magányodban, úgy keresnénk, mint Toldit al­konyán. Világítótornyunk vol­na, pusztító viharok éjszakájá­ban. A legmesszebb zengő hegy­iektől szólnál porig alázott nemz­etünk igazságáról, empert ré­münk krisztusi szenvedéseiről, a magyarság mártirológiájáról, e.­­év történelméről. Szabad­­s­­­a­­­i arcainkról, leg­j­obb­j­aink von'anyságáról, vonaglásunkról a germán bestia iszonyú karmai köz’.ött. A világ itélőszéke előtt m'.igéd sorakoztak és glédába álltak volna a ledér feledés­be:".­.jégébe zuhant századok a­­var vértanúi, akik vésztő­ké', v", nyárson, bitófán, várár­­kékben, kazamatákban, szám­űzetésben áldozták életüket a haza és az emberiség szabadsá­gé­­rt, függetlenségéért, verejté­ke , kisemmizett tömegek fel­­s.Vitájáért, a népuralomért. M­egvívtad volna, Endre, utolsó p 'b­jód életre-halálra boldog­­tál a, árva nemzetedért, ame­­lyet a baljóslatú években előbb német farkasok faltak, aztán n. ‘S tetvek rágódtak rajta, r ■ or felpeckelt szájjal, halá­lé min­­atban, véres sárban he­­v, prédájáúl a gúnynak, meg­vé. -nek és gyűlöletnek. Bizony 1 .11 volna, miként Toldi Miklós a cseh Holubárral, hi­sz­ek­ lelki erőid végső megfeszi­­t­sével, agyad minden rezdülé­sével ennek a Kossuth Lajos­ok legnagyobb magyar külde­­t­t -ek ajánlottad fel életedet. h­almatlanabb gyűlölettel ná­la­dnál senki sem nézte és látta, mint veszi birtokba az országot egy vezetésre méltatlan „ve­­zető“-osztály, elvetemült svábok és elfajzott magyar cinkosaik, h­a Azt a gyilkot, amelyet az antiszemitizmus köszörűkövén­ fentek, a magyar nemzet szívé­­­ be­döfjék. Endre, Endre, a te tündöklő honszerelmed, mind­­halálig­ magyarságod, makulát­lan jellemed, törhetetlen erköl­csi meggyőződésed, soha ki nem alvó hited őszi fergetegként sü­völtsön végig a tarlott magyar világon, hogy felemelhesse újra dúlt arcát a magyar és szembe­nézhessen a jövendővel. Ébred­jünk új életre eszményeinknek és az emberiségnek szereteté­­ben, hisz a szenvedésben van a megváltás, a Megváltó fájdal­mában született a világ. Ezen a kísérteties, észbehajló utolsó augusztusi éjen újra fülembe csengenek ma tizenkét éve sze­rencsi gyűlésünkön mondott lát­noki szavaid, amelyek élnek bennem, amíg élek. Testamen­tum, vagy sírontúli üzenet? Halljátok magyarok: „Gyarló középosztályunk történelmi ösz­tönei elsorvadnak és még annyi­­ sütnivalója sincs, hogy legalább idejében segítséget kérjen az igazi megmaradt nagy magyar erőtől, a nyomorúsága ketrecé­be zárt magyar parasztságtól. Millió és millió hold földdel kell meggyarapítani a magyar pa­raszti nép létalapját és azonkí­vül sok minden egyébbel meg­javítani sorsát, megkönnyíteni és szebbé tenni életét. Nem is csak szociális és emberi igazság beteljesítésére, hanem még in­kább azért, mert a magyar gon­dolatot, a magyar önálló szel­lemi életet, a független magyar államot, melyért tíz évszázad magyar nemzedékei szenvedtek és véreztek szinte emberfeletti módon és mértékig, s velük a nagyszerű és Európa számára is pótolhatatlan magyar történelmi nyomorultul pusztult el a Pire­neusokban. Kiadtam a rendele­tet, valahányszor régi dandárja egybegyülekezik, a névsorolva­sás Latour d’Auvergne nevé­vel kezdődjék. Az első sor első gránátosa előlép és kiáltja: „Je­len!“ Azután úgy rendelkeztem, hogy Latour d’Auvergne gráná­tosai, valahányszor Oberhause­­nen vonulnak át, ahol a hőst el­temettük, áhítattal köszörüljék kardjaikat a durva kövön, mely Franciaország első gránátosá­nak testét fedi.“ Eljöttünk mi is, régi gránátosaid tarpai sírod­hoz, Endre, hogy e sorokat, ma­rék magyar virágot hullassunk fsjfádra. Rezedát bazsalikomot, muskátli Molotov Párisból Moszkvába repült Önkormányzatot kértünk a Székelyföldnek és Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti visszacsatolásét A párisi béketárgyaláson, úgy látszik, sorsdöntő tárgyalások állnak küszöbön a magyar kér­désben. Erre enged következ­tetni — egyebek mellett — A Reggel párisi tudósítójának alább olvasható telefonj­elentése is. Tudósítónk felhívja a figyel­met arra, hogy amikor Auer Pál párisi magyar követ szombaton délután a magyar és a román bizottság együttes ülésén elő­adta az új magyar álláspontot, akkor a súlypont áttolódott a kisebbségvédelemre. A Reggel párisi értesülése sze­rint lehetséges, hogy Csehszlová­kia felé is a fősúlyt nem az amúgy is kilátástalannak látszó területi kérdésekre kell vetni, hanem inkább a határokon túl maradó magyarság alapjogainak megvédésére. A Reggel párisi tudósítójának telefonjelentése Pária, szept. 1. A párisi magyar követ kocsija útban a Luxembourg-palota felé zsibong a tömeg között .'■* #uszibás női rendőrök sorfala között fordult be a Renaissance-épület díszudva­rára. Az útvonalon végig harsány rikkancsok kínálták Páris huszon­hat lapját. Vájjon valóban törté­nelmi kérdés-e a Románia és Ma­gyarország között folyó vita? Váj­jon valóban históriai mozzanatnak számít-e a százezrek és milliók óhaja és sorsa? A középkori pom­pájú teremben három napon át zajlott előzetesen a szenvedélyes diskusszió Erdélyről, de ez a hu­szonhat lap a három nap folyamán csak két mondatnyi helyet talált arra, hogy beiktassa sorai közé ezt a szót: Transilvanie. Auer Pál beszéde után fokozó­dott az érdeklődés a párisi sajtó­ban. A huszonhat újság közül hét vett tudomást arról, hogy Magyar­­ország hallatta szavát. Nem nyug­szunk bele abba, hogy ez a hetes szám már kitüntetésnek és siker­nek számítson. Páris figyelmét sok­kal patetikusabb és sokkal súlyo­sabb mozzanatok kötik le, mint másfélmillió délkeleteurópai ma­gyar jelene és jövendője, így pél­dául az, hogy — Észak-Epirusz hovatartozandóságának kérdésében például az albán küldöttség nép­szavazást kért. — Igen, legyen hát népsza­vazás! — harsogta Mocas gö­rög delegátus —, de csak egy főtétellel! Ma % halotti*'- !r *-sá­­vozhatnak. Hit az atoánok azt állítják, hogy mindössze har­mincötezer görög van ma már Epiruszban, meg kell kérdezni őket: mit csináltak a többi ki­­lencvenezerrel, akinek létezését nemrégiben még az albán sta­tisztika is elismerte? Ennek a kérdésnek a hatása an­nál nagyobb, mert Epirusz két nagyhatalmi érdek­szféra határmesgyéjén van. Miért figyeljen hát a világ Erdély felé és miért lelkendezzen a széke­lyek helyi önkormányzatának pro­blémájáért, amikor eféle talányok­kal is kell vívódnia, hogy miért repült Molotov hirtelen Moszkvába? Miért nem jelölte ki utódját? Visszatér-e vagy sem? Vájjon mit jelentenek ezek az események, szív­derítő vagy szí­vs­zentű fordula­tot az emberiség sorsának szem­pontjából ? De ha a nagyvilág részére jelen­téktelen, szinte balkáni ügyecske is az erdélyi magyarságnak vívódó kérdése, a mi részünkre — aho­gyan ma adódik —, mégis törté­nelmi forduló. Felvetődik az a kér­dés, hogy az eredeti 22.000 négyzet­­kilométeres követeléssel szemben miért terjesztett elő tegnap a magyar delegáció csak négy­ezer négyzetkilométeres terü­letkiigazítási kérést? Hogy a változást megérthessük, tudnunk kell a következőket. 1. A 22.000 négyzetkilométeren a magyarság arány­száma 50 százalé­kon alul maradt, vagyis etnikai kisebbséget képzett volna. 2. A 22.000 négyzetkilométeren 850.000 román került volna Ma­gyarországra. 3. Ennek következtében a kül­­ügyminiszter­ek tanácsa elvetette a 22.000 négyzetkilométerre vonatko­zó kérésünket. 4. Utóbb elvetette ezt a béke­­konferencia illetékes bizottsága is. 5. Ezután szánta el magát a ma­gyar küldöttség arra, hogy csök­kenti határkiigazítási igényeit, olyan zónát jelölvén meg, ame­lyen etnikai jogosultságra hi­­vatkozhatik. Ez csak a 4000 négyzetkilométeres sávon volt lehetséges. Ám ezt a kérést a Romániában maradó ma­gyarság leghatályosabb védel­mének és helyi autonómiája­hivatást, csak az így megerősö­dő, önbizalmában megszilárduló, csontja velejéig németgyűlölő, ellenálló és cselekvő erejében megsokszorozódó, a munkással és vezeklésben valóban megtisz­tult értelmiséggel kezet fogó ma­gyar paraszt mentheti meg. Sen­ki, senki, senki más!“ A Te ajándékod: „Carnot emlékira­tai“ az íróasztalomon. Lapoz­gatva, szemem rajtafeledkezik ezeken a sorokon: „Latour d’Auvergne, az Institut tagja, az „Origines gauloises“ szerzője hős volt a csatamezőn, megren­dítő a tanácstermekben, ret­tenthetetlen, tisztalelkű, csudá­­­­latos férfiú. „Franciaország első gránátosainak címét viselte. ÁRA FORINT Nagy Ferinc miniszterelnök elutazott Budapestről Nagy Ferenc miniszterelnök vasárnap reggel néhány napra elutazott a fővárosból. Tartóz­kodási helyét nem közölték. nak követeléseivel kötöttük :ks­.e. A pillanatnyi magyar politika általában a határokon kívül re­kedt és létében fenyegetett magyarság védelmén nyugszik. Ez a célkitűzés fog nyilván ér­vényesülni a Csehszlovákiával folyó vitában is. Ami határkiigazítási kérelmün­ket illeti, az a benyomásom, hogy ez talán támogatást nyer az egyik nyugati nagyhatalom ré­széről. Román oldalról azonban, mint az angolszász sajtóban frissen meg­jelent és román forrásból származó közleményekből erre következtetni lehet, nem fogják viszonozni nagy­lelkű gesztusunkat. Az első benyomás egyébként az, hogy Auer beszéde sikeres volt. A felszólalást átvette és az an­gol­­nyelvű világtájak felé közvetítette a BBC is. A magyar kisebbség tömegei tudomásul vehetik, hogy nyu­gaton mér tudnak róluk és nem maradnak segítség nélkül, társtalanul. Mikes Imre

Next