A Reggel, 1947 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1947-05-05 / 18. szám

1947 május 8. Reggeli levél CHAPLIN New York City, április 24. (Légipostán érkezett.) Chaplint kerek e világon mindenki szerette. Régi filmjeit emberi részvétből, könynyekből és költészetből szőtt fátyol vette körül és ez a láthatatlan fátyol óriási közösséget teremtett tisztelőinek milliói és milliói között. Ez volt egyedülálló és ellenállhatatlan sikerének a titka. Új filmje, „Monsieur Ver don X", amelyet hét évi hallgatás után most New Yorkban bemutatott, heves nézeteltéréseket váltott ki, de sietve előrebocsátom, hogy a vita Chaplin körül nem valami szenvedélyes. Akinek tetszik, az dicséri, de nem száll síkra érte és akinek nem tetszik, az inkább szánakozik rajta, mint szidja. Monsieur Verdoux, akit Chaplin játszik, egy francia tömeggyilkos. Titkos francia vidéki villában nőket fosztogat és gyilkol; szemtől-szentbe, bájos alak, nagyvilági férfiú, „charmeur“. (Kétségtelen, hogy a sok évtizeddel ezelőtt szerepelt Landru a mintaképe.) A film lényege (Chaplin írta) az, miként sikerül a nőket behálózni, megölni, vagy meg nem ölni. És hogy a költészet se járjon rosszul: hogyan cseréli ki a mérgezett pohár bort nem mérgezett borral, mikor megtudja, hogy a „kiszemelt áldozat“ szerette a férjét, aki a harctéren meghalt. Monsieur Verdoux, mikor végre is igen alacsonyrendű jüm-bonyodalmak után a törvényszék elé kerül, avval védekezik, hogy: aki nőket öl, műkedvelő azokhoz képest, akik ezreket és ezreket öltek meg a háborúban. És ha ez az utóbbi felfogás vitatható, sőt igaz lehet is, erkölcsi igazolást nem kaphat azáltal, hogy egy tömeggyilkos hirdeti, aki százszámra csalta lépre, ölte meg és rabolta ki a nőket. És amikor Monsieur Verdoux, mint mártír lépked a jól megérdemelt kivégzés elé — utolsó jelenet —, annak a nézőjének, akiben az erkölcsi érzék utolsó szikrája maradt meg, csak az utálata, (vagy ahogy New Yorkban helyesen ítélik meg: a nevetése) kíséri oda, nem a részvéte, vagy éppenséggel az együttérzése, ahogy Chaplin elképzelte és „megjátssza“. A filmben sokat szerepel a tőzsde, tőzsdei krach, Hitler és Mussolini, külön-külön és együtt, kitör a második világ BUKÁSA háborús értelem és belső öszszefüggés nélkül, jeléül annak, hogy Chaplin zavaros fejében világmegváltó gondolatok kergetik egymást, amelyek között sem rendet nem tud teremteni, sem megmagyarázni nem tudja, hogy mit is akar velük, vagy miért is mondja őket? A női tömeggyilkos, vagy hogy az író Chaplin költői kifejezését, mely a filmben számtalanszor előfordul: „a kékszakáll“, mi is használjuk, nem elég erkölcsi igazolás az ő zagyva tételei számára. Egy tömegrablógyilkost csak az utálat, vagy megvetés kísérhet a vesztőhelyre, nem a szánalom, vagy a részvét — mint Chaplin remélte. Marad Chaplin, a színész! Kivetkőzve csavargóruhájából, melyben annyi megható pillanatot szerzett: marad egy igen középszerű, mondjuk ki nyíltan, olcsó hatásokra vadászó, a legelavultabb színészi eszközökkel élő, régimódi komédiás. Minden szónak hangsúlyt ad, minden szótagot „megjátszik“, (ahogy a régi, kedves magyar színész-zsargon nevezte.) Mereszti a szemét, felhúzza a szemöldökét, összeráncolja a homlokát — és mindezt egyidejűleg, hogy lássák, hogy — milyen nagy színész. Összekulcsolja a kezét, dobol az ujjaival és még egyikkel-másikkal külön is, fellépése: édeskés, mint a sacharin, mosolya zsíros, mint a vazelin, minden mozdulatát még egy külön mozdulat előzi meg, hogy „jaj, milyen fontos, amit látni fogtok", mikor pedig az, ami „jön“ a legrégibb francia vidéki ripacs-színészet gondosan áthagyományozott örököse és maradéka. Humora: gyér és olcsó. Le akar ülni egy pamlagra és mellé ül, a földre. Halászni akar egy csónakról és beesik a vízbe, ésatöbbi.) Nincs egy igaz hangja. Mesterkélt. Csinált. Hamis. Útszéli. Nem tudom, itt valami csoda történt. Valami csoda, ami hozta Chaplint és valami csoda, ami elvitte. Mert ez a középszerű, olcsó, humortalan és szívtelen színész, aki Monsieur Verdoux-t „alakítja“ nem az a Chaplin többé, aki az „Aranyláz“-t, a „Cirkusz“-t és a „City Lights“-t játszotta. Ez a Chaplin nincs többé. Nem sajnálom Chaplin-t, de sajnálom azokat a tízmilliókat és közöttük magamat is , akiknek Chaplin az igazi művészet és költészet illúzióját jelentette és akik ezt az illúziót elveszítették — mint annyi minden egyebet. Ruttkay György a Reggel. Madách Színházt Titanic-keringó A vígjáték román szerzőjének nevét hamar meg fogja jegyezni közönségünk. Musatescu a színpad vérbeli írói közé tartozik. A humor ritka adománya az övé, szatírája éles, a színpadi arcéleket finoman rajzolja, párbeszédei frissen, életerősen, elevenen, elmésen peregnek. Kitűnő a színpadi ösztöne és a legjobb realista írókra emlékeztető tehetséggel tud megeleveníteni egy kevéssé vonzó, de fölötte mulatságos környezetet. Musatescuról megállapíthatjuk, hogy jó mintaképeket választott, kitűnő mesterektől tanult, s mindaz, ami benne irodalmi élmény, egy vonzó, életerős, gazdag tehetség műhelyében alakult át egyéni matériává. Sziporkázó vidámságú darabját nagyszerű tempóban, kitűnően játszák a Madách Színház színészei. Különösen Greguss lenyűgözően érdekes és életszerű alakítása emlékeztet bennünket a legnagyobb emberábrázolókra. Vízvári Mariska és Orzsolya Erzsi kiválóak, Bánky Zsuzsa és Ruttkay Éva elragadóak, Alszegi és Jákó két pompás karrikatúrával ajándékoz meg bennünket, de Rozsos, Gáti és Tatai színészmunkáját is meg kell dicsérnünk. Cocein ■■ / ^ Eternel Retour I Pénteken, 9-én est® 7 órakor Béketsi-Lestyán-Fényes Szécís eaoyoperettje RIGÓ JANCSI a Fővárosi Operett Színházban! HUH »NE Örök visszatérés Intim Royal Apolló is MiliS a francia műivésze! Kraufoff Örök visszatérés Milist Előadás kezdete 3, 4, 6, V«9, TAU- RU Világszenzáció, még ehhez tapiiót sem látott Fest FŐVÁROSI CIRKUSZ Mindennap d. u. 4 és este . ANITA BEST LELKESEN ÜNNEPELTEK A BUDAPESTRE VISSZATÉRŐ JAZZ-ÉNEKESNŐT A Café de la Paixben szombat óta este, hogy örömében sírva fakadt, óriási a tolongás, mert ismét énekel Kellemes, behízelgő hangján valami Anita Best, az európai hírű jazz- sajátosan egyéni ízzel, megnyerő énekesnő, akit a háború előtt üldöz- közvetlenséggel adja elő szebbnéltek ki az országból. Az angol ének szebb, hatásosnál-hatásosabb nálunk késnének olyan óriási a sikere, a köz Ismeretlen új jazz-számait.zönség oly viharosan ünnepelte az I 04) SHAW ÉS SARTRE A MAGYAR SZÍNHÁZBAN Kétfelé állt a füle, arca sápadt volt, mint a „drukkoló“ kisdiáké és szomjas izgalommal leste a színpad függönyét, miközben a szomszédjával suttogott. Nem hallottam sokat, csak éppen ennyit: „egzisztencializmus ..." és „Sartre.. Élvezte mind a két szót, forgatta a szájában, mint az ínyenc. Nyomban tudtam, hogy egy sznob mellett ülök a Magyar Színház nézőterén, várva a függöny szétrebbenését és a percet, amikor a Nemzeti Színház társulata először játszik ezen a színpadon: egy Shaw- és egy Sartre-darabot. Szomszédom nyilván azzal a vággyal jött ide, hogy végre megtudja: mi is az az egzisztencializmus, mi rejtőzik a divatos filozófiai és irodalmi jel- és műszó mögött? Nos hát, alig hiszem, hogy Jean Paul Sartre, a ma legdivatosabb francia író egyfelvonásosából megtudhatta volna ezt, mert ebben a könnyű műfajú, szórakoztató, enyhe izgalomra felépített, mindenesetre jó színpadi érzékre valló darabban nincsen semmi egzisztencializmus. Társadalmi szatíra ez: elmondja benne az író azt, amit nála hatásosabban elmondottak már, hogy a társadalom fenékig romlott és a zsarnokság, az erkölcsi-lelki-testi kiuzsorázás elnyomja az emberek legjobb hajlamait, más utakra téveszti őket, mint ahová térniök kellene. Shaw, akinek „Androklész és az oroszlán“ című jól ismert komédiáját ugyanezen az estén mutatták be, mint Sartre művét, „A tisztességtudó utcalány“-t, ugyanezt mondja e művében, amit ötven évvel ezelőtt írt Sokkal többet is mond persze, pontosan annyival többet Sartrenál, amennyivel nagyobb író Sartrenál... „A __ tisztességtudó utcalány“ visszataszító emberalakjai közül a legnemesebb, a legjobb, a legkülönb, a legemberibb a társadalmon kívül élő, kitaszított és megbélyegzett utcalány. Shaw szánalmas embermenazsériájában pedig egyetlen igazi ember van, aki jó, bátor, megértő, gyengéd és főként háládatos: az oroszlán... Ez az oroszlán sugározza azt a humánumot, amely az emberekből hiányzik. Az emberekből, akik inkább bestialitást sugároznak... „A tisztességtudó utcalány“ hibátlan rendezői munkájáért nagyon meg kell dicsérnünk Gellért Endrét, de az „Androklész és az oroszlán“ elvarietésített félrejátszásért kevésbbé! A Sartre-darab utcalányát elragadó művészettel alakítja Tolnay Klári, akinek éppen csak azt nem hiszszük el, hogy — utcalány. Somlay 9 képmutató és körmönfont szenátor alakját hibátlanul állítja elénk. Pataky Miklós kitűnő a halálra üldözött néger szerepébedt valósággal az üldözött fajták jelképes megszemélyesítője! Ladányi ellenszenves, ahogyan szerepe kívánja, de jelentéktelen is, ahogyan pedig a szerepe nem kívánja! A Shaw-együttesből meszsze kimagaslik Rátkai jámbor kis szabócskája és Bartos nagyszerű oroszlánfelügyelője. A kiváló színésznek csak néhányszavas szerep jutott és abban is mily pompásat tud alkotni! Az oroszlánt kár volt kezdő növendékre bízni!. *. * Somogyi Erzsi és Ladányi nem elég Jelentékenyek, Sitkey Irén túloz, Mády-Kovács teljesen adósunk marad a shawi mondanivalókkal. A többiek hasonlóképpen. (Varga Mátyás szép díszleteiért őszinte elismerés!) Balassa Imre „Pesti fürész“ a „Pódium"-bant. A „Pódium"-ban az este tartották új műsoruknak, a „Pesti fűrészének premierjét. E műsor kiemelkedő pontja Vasi és Várnai karikaturisták szereplése, akik ördörigős ceruzájukkal nyílt színen mutatják be, hogy készülnek vicclapjaink karikatúrái. Az egész est legnagyobb sikerét Kőváry Gyula nagysikerű bohózata aratta. A bohózatban Feleky Kamill, Gombaszögi Ella, Komlós Vilmos, valóságos kacagó orkánt zúdít ránk. Nagykovácsy Ilona, a magyar Rosita Serrano, délamerikai tangódallal aratott nagy sikert. A „Pódium“ művészgárdája, az ellenállhatatlan humorú Dán Klári, Cterczeg Jenő, Pulay Erzsi, Gyimessy Pálma, Pethes Sándor, Kollár Béla, Boross Géza és a legszellemesebb pesti konferanszé. Kellér Dezső még átütőbbé tették a Pódium sikerét. Groza miniszterelnök a Fészek klub örökös tiszteletbeli tagja. A Magyar Írók Országos Szövetsége Gróza miniszterelnök tiszteletére díszvacsorát rendezett a Fészek művészek klubjában, amelyen a politikai élet kiválóságai is megjelentek. Az elhangzott üdvözlésekre Gróza közel másfélórás beszéddel válaszolt, utána Korcsmáros Nándor, a klub elnöke bejelentette, hogy az elnöki tanács délután ülésén nagy vendégét Örökös tiszteletbeli tagjai sorába választotta. Gróza miniszterelnök kipirult arccal állott a zúgó tapsvihar között. A lelket ünneplés láthatóan meghatotta. Völgyesi Ferenc dr., a Magyar Keleti Társaságban e hó 7-én délután Ho-kor „Yang-Yin" (,,Az őskínai bölcselettől a modern lélekgyógyászatig”) címen vetített képes előadást tart. Egyetem, Bölcsészeti Kar, Múzeum-körút 6—8. A Fővárosi Cirkusz megnyíló májusi műsora a békeévei legnívósabb előadására emlékeztet. A Dandy-t, Tay-Hut és Borrát mindenki megnézi.