A Reggel, 1947 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1947-09-08 / 36. szám

1941 szeptember 9. Reggeli levél Egy pohár bor Minden városrésznek, van jellegzetessége. A Lipótváros­nak a kávéház, a Belvárosnak az espresso,­a Józsefvárosnak a söntés, Óbudának a kiskocsma mutatja meg bizalmas arc­vonását. A Thalemdl, — habár már régen Tallérnak hívják, mégis mindenki Thalemek nevezi — ma is a gazda megy le a pin­cébe, két nagy, csillogó vörös­réz sajtárral a kezében, borért. Egy este húszszor-harmincszor is, ha kell Ez hagyomány. A bornak „pincehidegnek“ kell lennie. Ez szabály. A törzs­vendég aranyszegélyű, virágos fröccsöspoharat kap. Ez kitün­tetés. \ , #­­A Peyerliben, amit már vé­­resrégen Percnyinek neveznek, de mégis mindenki Peyerlinek hívja, most sincs se terítő, se teríték a zöldre festett, fakóra kopott asztalon. Ez hagyomány. ’Aki enni akar, hozzon magá­val. A kocsmáros csak bort ad. Ez szabály. De milyen bort! 'Jó bort adni, ahhoz nem elég kocsmárosnak lenni. Ahhoz szív kell. Ez alapigazság. * A sarokban most is néma társaság kártyázik, az egyik kocsmaudvaron. A törzsasztal minden tagja néma. Csak a kártyalapok csattognak, s koc­cintáskor csörrennek a poha­rak. Mellettük, helyszűke miatt, két ismeretlen házaspár került egy asztalhoz. Kirakodtak térí­tővel, csomagokkal s a nők már szóbaer­eszedtek. — Még tormareszelőt is hoz­tam, — népét az egyik asszony. — Nem olyan nehéz, miért ne hozzam? Nem igaz? Ha reszelve hozom a tormát, megfeketedik. Mert este már szabad. Este már itt is, ott is felhangzik a csen­des nótázás. Akad, aki támo­lyog, vagy csak bukkant egyet­­egyet a lábával, amíg végig­megy az udvaron. De a be­­pityizált egyént senki sem ítéli el. Ez hagyomány. Óbudán a részeg embert úgy tisztelik, mint valaha primitívebb korok­ban a ördöngősöket, akiket megszállt valamilyen különös, lidérces nyavalya. Ez­ szabály. Itt megértőik az emberek. Aki iszik, tudja, mivel jár az. A természetes következményeket magától értetődően fogadják.. Óbudán a „részeg“ mellé nem mondják hozzá, hogy „disznó“. — Milyen praktikus tetszik lenni, — mondja a másik nő s a ragozatlan szó olyat csikor­­dál a szájában, mintha ka­­vicsra harapott volna. Aztán a férjek is beszélgetni kezdenek. — Sok szép estét töltöttünk már itt i­s. Kiderül, hogy mind a ketten szabók. Az egyiknek a Pan­nonia­ utcában van üzlete, a másiknak a Hunyadi-téren. De mindketten idejárnak Pestről borozni, már évek óta. Csodál­koznak is, hogy csak most is­merkedtek össze. *­­A Kéhlinél, Krúdy Gyula hajdanvaló kedvenc kocsmájá­ban, az udvari fák alatt egy törzsasztal bánatbort iszik. A bánatbor olyasmi, mint az üz­letkötésnél a bánatpénz. Aki a legutóbbi találkozóról elma­radt, most bánatbort fizet. A bánatborból mindenki ihat, csak az nem, aki fizeti. Az külön rendel magának. A bá­natbor hagyomány. Aki iszik belőle, vállalja a törzsasztal szokásait, s ha a jövő héten netán elmarad a találkozóról, utána legközelebb már 5 is bá­natbért fizet. Ez szabály. *­­ A Hickmattnál, a lugas alatt, a sarokban, a közeledő est­homály fátylaival a fejük kö­rül, szerelmespár csókolózik. Ez hagyomány. A kutya se törődik velük. Ez szabály. A Winklerhez vagy a Gröschlhöz délután négy és öt óra között uzsonnaborra tér­nek be néhányan. Az uzsonna­bort napfényben kell vinni az udvaron. Ez hagyomány. Az uzsonnabortól nem illik be­­csípni Ez szabály. •* De ez a szabály kizárólag csak az uzsonnaborra érvényes. Ez az összetétel az itteni szó­kincsben nem szerepel. Ez szo­lidaritás. * Óbudára nemcsak hogy a vá­ros minden sarkából érkeznek vendégek, hanem rendszerint mindig ugyanazok, mindig ugyanoda, s állandóan a hét egy bizonyos napján. Soha máskor és soha máshová. Csak az újságírók „pendliznek“, vagy a művészek s néhány nagy ital­szakértő, aki pontosan tudja, milyen sorrendben kell­­­fel­keresni a kocsmákat, hol, mit és mennyit kell inni. Ha valahol, valamelyik köz­ismert helyen új bort szerzett a kocsmáros, az italnak híre m­egy. Szájról-szájra jár a hír, mint egy fontos újság. Kiki megízleli, megbírálja az új szerzeményt, beszél róla, mél­tatja, hasonlítja, megtárgyalja, mint egy-egy pesti főpróba után a darabot szokás. Hogy úgy mondjam, minden óbudai új bornak le nem írt „sajtója“ van. Ez hagyományj. S fia ez a ,s ajtó“ ", már délután meg­telik az udvar s ki nem ürül éjszakáig. Ez szabály. " ’ * Ilyenkor az udvar négyszögé­ben megsűrűsödik a kadarka­hangulat, rizling-léginyomás, muskotály-illat. „Az asztal zöld. A bor artyhy. Az ember tölt. És szótalan."­­ Óbudán» a kiskocsmákban, 1947-ben is minden olyan, mint egy emberöltővel ezelőtt volt. Ez hagyomány. S ezen csodál­­, komi — szabálytalan. Innocent-VInce Ernfi RÁTKAI MÁRTON érkezett ha­­za New-Yorkból hétfőn délutáni Arlberggel. Vasárnap kellett volna megérkeznie, de Párisban lekéste a vonatot. _ v * AJTAY ANDOR LESZ A MA­GYAR SZÍNHÁZ MŰVÉSZETI IGAZGATÓJA» abban az esetben, ha Földessy Déda kapja meg a koncessziót, amire nagy a való­színűség. Ebben az esetben Ajtay Márkus Lászlót hívná meg a Ma­gyarhoz főrendezőnek. * RÁCZ VAJLI EMLÉKEZETES DEBRECENI AFFÉRJÁVAL kap­csolatban ült össze a héten a Szí­nész Szakszervezet választott bíró­sága. A választott bíróság felmen­tette Rácz Valit és 600 forintos kártérítési keresetével elutasította a hangversenyrendező-vállalatot. A Szóbel-féle hangversenyrendező­vállalatnak egyébként iparengedé­­lyét is megvonták. * EGY ESZTENDŐVEL EZELŐTT HALT MEG GOTH SÁNDOR, a felejthetetlen színész. Halálának évfordulóján a „Fiatalok Góth Sándor Társasága" előadást­ ren­dez és tiszta jövedelmét Góth öz­vegyének juttatja. v * *• ÉVADNYITÓ BEMUTATÓ, SZEPTEMBER 9-én, KEDDEN MOULIN­G­O revűpalotában: A PESTI BROADWAY (Zenés riportok a Nagymező­ utcától az északi sarkig.) Nádassy László revűje. Feleky Kamill, Rácz Vali, Alfonso, Békéssy Magda, Darvas Marika, Lugossy György, Lóránt György és Borza, a zsebtolvajok nagy­mester felléptével. — Az újonnan megnyílt cigányszobában Rácz Béla és cigányzenekara muzsikál. — Asztalrendelés: 127-791. a Reggel ­ & V-' , }ya: tyénsufafia Eszpresszó-hölgy 1947 Kinn ország válságok bontakoz­nak, milliók feszülnek vállvetve a romoknak, hogy újból teremtsék a­világot s a történelem rohan az útján. Idebenn áll minden, mint a hasisevők és ópiumszívók szige­tén. Hölgyek és hölgyek ülnek és várnak. Sokkal többet, mint amennyiről tudnak.­­ Többet egy partnernél, többet a kalandnál. A jósorsot várják s a szerencsét. Azt, ami fölfelé viszi dologtalan életü­ket... Hogy démonok-e a pesti esz­­presso-hölgyek? így szemmér­tékre alig. ők azok, akik „nem tudnának élni“, ha a déli órát nem töltenék a jól ismert­­ heringes­úfultságban? Van közte itt-ott „fémjelzett“ is, de több­nyire lánykáit és fiatalasszonyok, akik több-kevesebb sikerrel csak divatosak akarnak lenni Ha nem sikerül dresszben — mert hiszen ahhoz „dohány“ kell, mégpedig rengeteg —, legalább alakban, arcban, hajviseletben, leginkább pedig kozmetikában „muszáj“ an­nak lenni. Vannak itt vad mesztic-arcszínek megfelelő zöld szemmel. Vannak tudósok, kik tudják, itt délben vi­lágítás van, szűrt hangulatfény (már ahol) és ide világos kifestés való, rózsásan belehelt arccal és sötétbíbor szájjal. A kés is első­rendű kirakattárgy, meg-megcsör­­renő karpereccel és szét­tépett álla­tok vérébe mártott tíz tündöklő karommal. Ha netán otthon valaki valami házimunkát is végzett sietve és undorral, micsoda féle­lem volt, hogy ezek a rubinték­­kövek — a mai nő tíz körme — csorbát ne szenvedjenek. Azt ne! Munkának tilos meglátszania a di­vatkézen! És — pardon! — nem is tíz köröm alvadt vérszínű, amint tudjuk, hanem húsz... Ha ezt az utóbbit a nylon ma már­­el is ta­karja. Szeptember! Hagyjuk az eszméletet, ringas­son el a hangulat. Az eldorádó­­ban. A kávé s az amerikai do­hánypác szaga francia parfümmel szűrődik össze. Levegő, az nincs. Kinek hiányzik? Amit itt beszív az ember — nem érzed? — az a mámor egy fajtája és éltető elem a hatványon. Hosszan elüldögélni a törpeszéken, nem gondolkozni (az gond volna), a fiút érezni az idegrezzenésekben s a lehetőségen­két. A lehetőség? Az minden! Az új bunda épp úgy, mint a „leg­több“: a ki­repülés egyik nehéz­­valutáé szerencseföldre. Itt ülni, nézni a füstkarikákba, beleszagolni a nehéz illatba, megnézni a vetély­­térsnőket, ha érdemes. Kis, rövid taksálásra. De hamar rájön a­­ szemlélődő: ó, hiszen nem érde­mes (aki „császár“,, úgysem jön ide be, igaz?). Hanem a fiúk *?s férfiak, akik bejönnek? Kár, azok­ban nem lehet válogatni. A nők­nél sokkal kevesebben vannak. Ők választanak­, nincs appelláta, ha a szomszédasztalt­­ nézik. Micsoda ízlés! Na! Mit mondjak? Hamar még egy „duplá"-t! A­ jobbsarokban egy fiú notesz­ből kitépett lapra ír. Látható, ki­nek szánja: időnkint egy barnára néz, belefürkézsz mongolszemes ar­cába. A lány visszanéz, felvilla­nyozták. A cédula rárepül az asz­talára, valami nem tetszhet neki, elkomorodott arccal pár sort fir­kál a hátlapjára. A cédula viaszt,­­repül, mint a postagalamb. (Az egész dolog ily olcsó és egyszerű.) A fiú arcára kiöl, hogy — kosár. Nem esik kétségbe, humora van. — Három helyesírási hiba! — nevet fel hangosan. És diszkréten. És máris ír újabb cédulát. Bal­oldalt egy szőkének. Az őszi divat kódexéből A párisi divatkódex sít tartja: ez idei ősz szürke-, pezsgő-, homok- és galambszinti ás’nyilotc,ahol éter nemn illik a letelt nyár „«r«My“-börszíne. A nasztellárnyalatok a rúnán megk­­vánják az arcon a fehér-rózsás bőrt. ..Comme accessoire" vagyis mint kel­lék legyen a bőr m­ost világos, mond­ja a kódex. Milyen a­ divatos ékszer, melyet fényűző nőknek most kínál az éksze­rész? Nem irt, ha tudjuk, hiszen az ékszerutánzat pontosan ehhez igazo­dik. Legújabb tehát a stilizált­ virág­­formájú melltíi, klipsz és gyűrű. Kép­zeljünk el melltünek — Holdéul —egy aranyszirmű dáliát (majdnem termé­szetes nagyságban, csak laposabban), közepe gyöngykeretten sokszögű csi­­szolt topáz. Egyszál virág helyett csokrok is szerepelnek és felnagyított méhek. Színpadon láttam egy igazán szép esti ruhát a legújabb­­1 ibolyámon, 3 fehér ti­rtselyemből.­­ Azaz beszlen ibolyacsokor a minta, szétszórtan és ibolyaszínfben. A toilettének tünet se válla, se ujja, egy gombostűnyi ékszer nem díszíti, könyökig érő kesz­tyű jár hozzá a ruha tulajdon sely­méből. Lyon és Balmain diadala. Páris, szeptember 7-én.Kisabó Marik ft. ­db* Az újjáépített és a nyáron még jobban kicsinosított Moulin Rouge (Vörös Malom) revű palota kedden mutatta be évadnyitó műsorát. Cí­me: „A pesti Broadway". Nádassy László írta. Zenés riportok a Nagymező­ utcától az északi sarkig. Ehrenthal Teddy igazgató az­ új műsor főszerepeire Feleky Kamillt, Rácz Valit, Alfonsot, Békéssy Mag­dát, Darvas Marikát, Lugossy Györgyöt, Lóránt Györgyöt és Bor­rit, a híres artistát szerződtette. A most megnyitó cigányszobában Rácz Béla és zenekara muzsikál.­­Zaffer * SsöUösy Irén fiatal komikét a Belvárosi Színház szerződtette. * A Madách Színház kedden, 9-én este nyit, Steinbeck: Egerek és emberek című darabjával. ,A PESTI BROADWAY". Kedden nyílik a Moulin Rouge. Miért akarnak a nők reklámgirlök lenni ? Amerikában a nagy cégek, gyá­rak, vállalatok, főleg képes­­hirdeté­seket közölnek. A képeken, plaká­tokon rendszeirint egy-egy gy­önyörű nő mosolyog- Az ilyen női ércek néha olyan népszerűek, hogy erede­tijük sokszor karriert csinál. Hatal­mas reklámvállalatok sorozás és pályázat útján alkalmaznak szép nő­ket, akiknek képét drágán bérbead­ják reklámcélra. Ezt a témakört mutatja be az új amerikai zene­bohózat: „Szép Imy állást keres! A gyönyörű Anne Shirley és a tem­peramentumos Carole Landis a k­. reklámgirl-pályázó. A famet szerda­tól a City, Corvin, KA-.ara, Lloyd fémszínházak mutatják be. T­YRONS P­OWER a vakmerő kalandok hőse és G­ENE­TIE fl NEY, az új „Garbo" izgalmas filmje (SON OF FURY) (20th Century Fox-Mopex film) Kedden premier­­umi színház x­ , ______________________ SZÉffiCímÍÉEMUTflTílzt kaphz­ték. FA- ÉS FÉJVJBOrűR, IV. Váci­ utca ui /a. DUBARRY ANNA BAR KAVEHA£ (DUMAPARTI Iflindennap reggel zene A SZAKSZERVEZETI Mimi. k­ciMÉI VT., Nagymező-utca 20.1. em, iéUiméh én »-abisxSiáló azonnal is kapható t/a$S és awácö­m' II.. KŐ- UTCA TELE­FON: «ST­«?.

Next