A Reggel, 1948 (21. évfolyam, 1-36. szám)
1948-08-23 / 35. szám
, 1848 augusztus 23. Reggeli levél Egy éjszaka Ahogy ezen a napfényes vasár.. napi reggelen végigmegyek a Dunaparton, a szerkesztőség felé,a Türr István utca sarkán megállok egy percre. Egy hete nem jártam erre s azóta nagy változás történt itt, a Hungária romjait sebtében összeácsolt csúzdák veszik körül, ezeken keresztül pereg majd az aszfaltra az öt kiégett emelet. Ha befordulok a Türr Ist- 'ván-utcába s megállok a keskeny úttest közepén, akkor a tátongó . . kapuüregen ott éppen a hallba látok. A roskadozó mennyezetet állványok és keresztlécek támogatják, középen térdig ér a porladó vakolat. 1948 augusztus 22. Itt, a lábamnál zöld üvegcsempe törmelékei, valamelyik apartman fürdőszobájának falit borították, arrébb kékszegélyű tányérok maradványai. Most hirtelen ruganyos léptekkel megindulok előre, a kékegyenruhás portás bólint és a sapkájához nyúl, a forgóajtó perdül, be- 4, lépek a hallba. Az étterem felől halk dzsessz, ötórai tea. A szobafőnök bejelentőlapot tör elém, gyors vonásokkal töltöm ki. Foglalkozása? Szabadságos katona. Meddig marad? Kétszer huszonnégy óra. Dátum? 1944 augusztus 22. „Parancsoljon a kulcs! A 227-es szoba. Fürdőt óhajt?“ Óhajtok, de mennyire óhajtok. Négy napja utazom egyfolytában. Tizennyolcadikán reggeli hatkor indultam el az s-i állomásról, de kilenckor V-nél már kilőtték a mozdonyunkat. Félnapos veszteglés. Csapnál, a hadműveleti határon hat órára fogdába vág egy őrnagy, mert valamit nem talál rendben a szabadságoslevelemen. Mire kikecmergek s föltápászkodnék egy induló vonatra, Csap légitámadást kap a nyaka közé. Kigyullad az indóház és égni kezd egy raktárhelyiség. Német ezredes őrjöng a váróteremben, mikor elvonulnak a gépek, minden épkéz- láb embert kivezényel az oltáshoz. Füstösen, holtfáradtan indulok tovább egy éjszakai tehervonattal. Egy hét szabadság. Csak vigyorogni tudok. Mire Pestre érek, éppen lejár a szabadságom. Koradélután futok be a Keletire, a perrónon megbámulnak. Egyenesen a panziómba rohanok, a szobámat, persze, már kiadták, bőröndjeimet bedobták a fürdőszoba melletti kis kamrába. Üres szoba nincs, tele vannak német tisztekkel, fürödni nem lehet, mert egy gestapóné ül a kádban, de azt megengedik, hogy átöltözzem.Félhatra érek ide a Hungáriához. Kétszer huszonnégy óra. Igazán mindegy, mennyit fizetek a szobáért, mennyit költök e két nap alatt, tökéletesen mindegy, hogy “ száz, vagy kétszáz pengővel a zsebemben megyek vissza a pokolba. Este nyolckor lent ülök a hallban. Pillanatonként perdül a forgóajtó, német és Horthy tisztek jönnek-mennek, egy ismert színésznő dobja szobakulcsát a portás pultjára. Szemben, az öblös fotőrben sápadt, sovány, fekete férfi ül behúzódva, félig lehunyt szemmel. — ... szabad egy kis tüzet? Fékrezzenek és gépies mozdulattala zsebembe nyúlok az öngyújtóm után, pattintom a kis lángot. Csak akkor nézek a nőre, aki megszólított. Magas, kékszemű és koromfekete hajú, szlávos, lágy akcentussal beszél. „Szerb ?“ — kérdem halkan. Bólint. Olyan egyedül voltam Hungáriában akkor, mint egy sarkkutató, aki, étéve át a homezekön. Meghívtam egy italra a kis bárba, amelynél fehér ajtaján aranyozott betűk csillogtak. Elfogadta. A második konyaknál már közlékenyebb lett, a nevét is megmondta: Irina Belgrádi menekült, egy esztendeje él már Pesten. A hallban kardok csörömpöltek és autók búgtak fel ,másodpercenként a bejárat előtt. Irina pillantása a bár ajtajához tapadt. „Vár valakit?“ — kérdeztem. Nem felelt. De a bár ajtajában ebben a pillanatban megjelent az a sápadt, sovány férfi, akit az előbb a hallban láttam üldögélni. Nem nézett Irinára, csak körüljártatta szemét az asztalok között. A szerb lány akkor hirtelen hozzám fordult. „Mondja — kérdezte suttogóra fogott hangon —, ha maga becsületszavát adja valamire, akkor általában meg szokta tartani?“ Lázasan, gyorsan beszélt tovább. „Láttam a bejelentőlapját. Azt hiszem, ugyanúgy gyűlöli a németeket, mint én. Ezt a levelet, amit most itthagyok a bár pultján, holnap délután öt órakor elviszi a Váci utca 40-be. Második emelet. Ott egy panzió van. Stefi Kordovicsot keresi. A levelet átadja és rögtön távozik. Megteszi?“ „Meg!“ válaszoltam rekedten. Irina retikülje alól egy levél lecsúszott a bárpult üveglapjára. És már indult is ki- L felé, a hallba. A levelet zsebrevágtam, pénzt dobtam az asztalra. Irina akkor haladt el a süppedő perzsákon az öblös fotel mellett, amelyben a magas, sovány férfi ült. Jól láttam, hogy egyetlen szót váltanak. Megálltam a portásfülke mellett, feszülten figyeltem. Irina leült a lifttel szemben a kis pamlagra. Ekkor hirtelen élénkült a hall, német tisztek léptek be a forgóajtón. A portás kis ablakán kinéztem, csukott, fekete , autógördült a bejárat elé. A kapus odaugrott, fölcsapta a kocsi ajtaját. Vállas, tagbaszakadt német lépett ki a kocsiból, mellén két sorskitüntetés, gallérján alezredesi rangjelzés, hóna alatti irattáska. A szálló előtt álló német tisztek feszesen szalutáltak. Az alezredes biccentett, belépett a forgóajtón, a hallban azonnal csatlakozott melléje két fiatal német tiszt. A csillárok szikráztak, a portás mélyen meghajolt a pult mögött, a liftes fölcsapta a liftajtót. A behemót német a lifthez lépett, abban a pillanatban revolverlövés dörrent. A dörrenést egy másodperc csend követte, aztán leírhatatlan hangzavar. Az alezredes a földön feküdt, fejéből két csíkban patakzott a vér. A kép hirtelen összefolyt, minden másodperc tört részei alatt történt. Irinát láttam az ajtó felé rohanni, a puit előtt elgáncsolták, és elkapták, karját hátrafeszítették. „Orvos, orvos!“ — ordították egyszerre tízen is. A hall hátteréből hirtelen kivált a magas, sápadt férfi aktatáskával a hóna alatt s a lift előtt fekvő alezredes felé rohant. Fölébe hajolt. Még láttam, hogy aktatáskáját rádobja arra a másik aktatáskára, amely ott feküdt a szőnyegeken. .. „Mindenki hagyja el a hallt!“ — bömbölt egy sztentori hang. Valaki meglökött hátulról, hirtelen az utcán voltam. Azon az estén tíz óráig nem lehetett visszamenni a hotelba. Homályosan úgy emlékszem, hogy valami budai kocsmában vacsoráztam, sok vörösbort ittam és zúgó fejjel estem ágyba. Másnap délután fölkapaszkodtam a Váciutca 40. második emletére. Ahogy a panzió elé értem, meggyorsítottam a lépteimet és továbbmentem a harmadik emeletre. A panzió ajtaján rés volt és két figyelő szem a lépcsőházat fürkészte. A lépcsőház fordulójából visszanéztem, innen jól láttam a rendőregyenruhát. Este a 8.20-as gyorssal utaztam vissza a frontra. Csap után felbontottam a levelet, csak egy név gdlott benne: Alfred, Schultz. Ungviron, az esti lapban rövid, kétsoros hírt olvastam arról, hogy Alfred Schultz alezredes, a német követség katonai ügyvivője halaszthatatlan ügyben Berlinbe utazott. f/szim? Moser pehár készlet kapható a skaonai áron ÉBER VILMA, VorusiMigler I. IP BUNDÁK, ÁTSZABÁSOK, modellek után előnyös árban ÉK SZŰCSNÉL, IV., SEMMÍLWEISX’ICA 9. BÜN-E elefántcsonttoronyba zárkózni a valóság elől? PROFESSZOR ÚR VÁLASSZO8! ! T——... ni . ——• a Reccel Nyárvégi utazás a Dunán Egy Petőfi-verssor az én útitársam most, hogy a vizet járom, az ős Dunát, a nagy búfelejtőt, akielvisz messzire a hétköznapokból, a gondok közepéből, mesék és örömök világában ,,Kis lak áll a nagy Duna mentében...“ A víz súgvasusogva hasad széjjel a fehér hajó orra előtt, s duruzsolva-dúdolva ringatja a fáradt utast a hajó gyomrában lakó titokzatos dajka, a zúgó kerék. Percről-percre változik a dunai táj, a fűzfák dús ezüst fürtjei a víz fölé hajolnak, s a partokon itt is, ott is fel-feltünedezik egy kis házikó, magányosan és hivogatón, mint ama régi lak, amely egykor a Duna mentében Petőfire várt. Hihetetlen, hogy mit művel a felzaklatott idegzetű emberrel az ilyen dunai út: amint a takaros, tiszta fedélzetre lép, már jó a kedve. Az a fehérre festett drótkorlát, amely maga mögé tereli, mintha mesék csipkefátyola lenne, hogy eltakarja előle húját-baját, elnyújtózik már teste-lelke „heverő sorral“, felgyullad a képzelete, hajdani Verne-regények gyermeki hőse lesz az őszfejű, fáradt ember, kalandos hajóra képzeli magát és a hidakon túl, a szétterülő vizen elfelejti már egész verejtékes világát. Aki vasárnap tanyán bezárkózik a kávéházak és eszpresszók ketrecébe, nem is sejti, milyen szép és milyen messze világ ez, néhány kilométernyire a várostól és mennyi szenzáció vár itt az emberre: a titokzatos, böcklini jegenyék és a hajladozó füzek között mily nagy esemény öt fehér libácska és egy pásztorlányka piros rokolyája, amely virító pipacsként lobog a zöld mezőben, avagy a kócos komondor, amint rávakkant a hajóra. Óbuda táján kopácsolnak: „Hajógyárban ezer ács kezén dong a kalapács ...“ Aquincum felől egy csodálatos Tóth Árpád-vers muzsikál az aranyszínű levegőben: „Oh, más táj van-e még, ahol így tud a test aranynap haldokolni..." A hajón gyermekdedek, mosolygósak a vének, merengők az ifjak és kedves minden ember: egy totyogó, tipegő kisgyermeket dédelgetnek százan meg százan, a komor arcok felvidulnak, mikor ezt a kicsiket látják végigbotladozni a fedélzeten, azután mindenki elhallgatva nézi a Lupasziget robinzoni világát, ezt a különös kis Senki-szigetét, ahol gólyalábakon állnak a házikók, rajta mezítelen bronzemberek, mint a vad szigetlakók. Itt mindenki magányosan él, mintha egyedül laknék a szigeten és éppen ez a jó, tíz kilométernyire a füstölgődübörgő várostól. Leányfalunak már a nevében is regény van, s való igaz, hogy ha az ember kitekint a part felé, tündöklő leányszemek kandikálnak vissza, mert tradíció itt már száz esztendeje, hogy szép leányok tanyája a part. Visegrád ősrengetegének magasságából komoran tekint alá e legszebb tájra, amely az ezerszer megénekelt rajnai tájaknál is szépségesebb, a fellegvár, melynek „régen szétdönté az idő falát“. Nagy, Lajos született itt, az első népszövetségi szerződést, mely döntőbíráskodásról szólt vala, itt kötötték, hogy másnap egymás koponyájának essenek a szerződő felek, miként ez már szokás évezredek óta... A parton, ahol mozaikdarabok, s faragott kövek álmodnak, befalazva parasztházak téglái közé, „földi paradicsom“ színes márványpalotái tündököltek, szökőkutak csobogtak, s Mátyás körül a reneszánsz festői, szobrászai, humanista bölcsészei, költői hallgatták a Duna suttogását. A komor vártorony, amint utánam bámul még a szürkületből, Salamon átkát dörgi, „átok reád, te pártos, büszke nép...“ Oroszi, meg Monostor felől aláhull a vízre 4 méla estharang szelíd szavai, este van, este van, a parton, amerre járunk, tömegek várják a hajót, pirosló arcú emberek, dolgozók, akik egy boldog nap emlékével térnek vissza a Duna tájairól, a víz elpihen, oly sima már, mint a tó tükre, a parti jegenyék és fűzfák fekete árnyéka alszik benne lehajtott fővel, egy-egy távoli evezős, mintha szitakötő lenne, mely a víz színén száll. Monostor táján sötéten, komoran, titokzatosan, félig partravetve hever a komp. „Pihen a komp, kikötötték, benne hallgat a sötétség..." Balassa Imre Halász Páter A HÉT SZÍNHÁZI BETEGE: Bulla Elma, akit a Belvárosi Színház próbájáról magas lázzal autón kellett hazaszállítani lakására. Bulla még ma is álgyban fekvő beteg, az előkészületben levő darab próbáit gyógyulásáig abba kellett hagyni. * ’* SZŰCS JÁNOS DR., A KÚRIA TANÁCSELNÖKE, aki „civilben“ kitűnő zeneszerző, befejezte új operettjét, amely az idén az Operettszínházban kerül színre. Szűcsnek ez már a második operettje, az elsőt, az „Egérfogó“-t nagy sikerrel játszották az Új Színházban, PÓDIUM-KABARÉ Pénteken, augusztus 27-én este 8 órakor ELŐSZÖR HONTHY HANNA AJTAY ANDOR TURAY IDA felléptével AZ ÜGYVÉD ÉS A FÉRJE ZENÉS VÍGJÁTÉK PÁRIS LEGNAGYOBB SIKERE Jegyek már válthatók! SAJÁT HANGJA VIGYE HAZA! METRONOM __PETŐFI SáNDOP-UTCA 12. Legújabb színárnyalatú, különleges minőségű . KABÁT- ÉS RUHASZÖVETEINK AZ ŐSZI IDÉNYRE LÁSZLÓ ÉS FEKETE ... IV, PETŐFI SÁNDOR U. 14. (Bejárat a sarkon) MÁR BEÉRKEZTEK 176 estén a főváros , egyébként az Operaház rendez előadásokat a Városi Színházban A Városi Színházat, amelyben ősszel megszűnnek a mozielőadások, a székesfőváros szeptember 15-től jövő évi szeptember 15-ig csupán 176 esetben használja fel ellőadások és hangversenyek céljaira, míg egyébként az Operaháznak engedi át ezt a hatalmas színházi épületet. Az Operaház azonban 20 forintnál drágább jegyeket nem adhat ki a Városi Színházban tartott előadásaira, a legolcsóbb jegyek ára pedig 2 forint lesz. Az Operaház a bevált bérleti rendszert továbbra is fenntartja azzal a módosítással, hogy a jegyek, s a bérletek árát 20 százalékkal emeli, a bérlet csupán IS előadásra szól, ebből tizenkettőt az Operaházban, hármat pedig a Városi Színházban tartanak. Szigorúan ügyelnek arra, hogy a jegyek jelentős százaléka azok számára maradjon meg, akik esetről-esetre akarnak bejutni az Operaházba. A Városi Színház egyébként külön engedélyt kap arra, hogy „filléres“ bérleteket létesítsen. Pálóczy és a Joint Fővárosi Színészkörökben feltűnést keltett a hír, hogy Pálóczy László, a Vígszínház volt tagja, feleségével és két kisgyerekével együtt csütörtökön kivándorló-útlevéllel Argentínába, Caracasba utazott. Pálóczyék nem búcsúztak el senkitől, titokban utaztak el Budapestről. Utazásukat ugyanis a Joint támogatta, ahol Pálóczy úgy jelentette be a feleségét, mert a háború alatt Magyarországra került lengyel zsidó menekültet, akit a nácik végigkergettek fél Európán. Az igazság azonban az, hogy Pálóczyné Janovszky Eve sohasem volt lengyel menekült, egyáltalában nem tartozott az üldözöttek közé, egy Zachár nevű alezredessel érkezett Pestre 1941-ben Ki évből. Pálóczy azonban bebizonyította, hogy jó színész, „fellépése“ megtévesztette a Jointot is. Feleségével együtt jót nevet majd ezen a Caracasban... SZIRMAI REZSŐNEK, a kiváló író-hírlapírónak új darabját lekötötte a Vígszínház. A darab ismeretlen szigeten játszódik, amelyet 1924-ben megszáll egy emberkerülő társaság s boldogan élnek itt húsz esztendőn keresztül. 1946- ban azonban megérkezik a szigetre két menekült német és szinte órák alatt földúlják a sziget békés boldogságát. Minthogy a Dosztojevszkij vígjáték, amelyet a színház szezonnyitóul akart bemutatni, csak később kerül színre, valószínű, hogy a Szirmai-darab lesz a Víg idényének első bemutatója. • Komáromy Pál az Operaház v. igazgatója és magánénekese énekes színpadi játékstúdióját megnyitotta, Andrássy út 18. (Tel.: 121-569.) „PREMIERJE“ VOLT KLEMPERERNEK AZ ÉJSZAKA: MINT TÁNCOS MUTATKOZOTT BE — egy körúti büffé különtermének parkettjén! Egyetlen dobos szolgáltatta a „hangulatzenét“ és a nagy karmestert, aki operai művészek, főként pedig a balett szépeinek társaságában szórakozott, abban a percben érte tetten a Notesz, amint egy ifjú ballerinával tangózni kezdett, a „Lehoznám néked a csillagokat is az égről“ egyáltalán nem mozarti dallamára. * Buday Mária, az Operaház széphangú alténekesnője szerződtetési ajánlatot kapott a milánói ,,Scalától, mint A Reggel-es telefonon közük. Egyébként pedig hétfőn délután 4 óra 40 perckor magyar dalokat énekel a milánói rádióból. 7