A Rend, 1926 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1926-01-06 / 1. szám

2 X. A rendkívüli jogorvoslatok fenntartása A Rbsz. 185—196. §-aiban szabá­lyozott igazolási kérelem, újrafel­­vételi kérelem és kivételes felül­vizsgálati kérelem az alaki és anyagi igazság érdekében to­vábbra is fenntartandó. Ezek a rendkívüli jogorvoslatok egyéb­ként is ritkán fordulnak elő, de a gyakorlat teljesen igazolja szüksé­gességüket. Csupán arra kell gon­dot fordítani, hogy ne lehessen felhasználni a végrehajtásnak in­dokolatlan halogatására. vissza a gallyát. Ő a fák cerimoniá­­riusa, a szertartásmester. Az arisz­tokrata. A gróf. Nem is tűri maga körül a csalánt. Nem szereti a pro­letárt. Gallérja és körme mindig rendben van, mindig tiszta. A lomb rebbenése: tánc. Menüette. Mazur­ka. Ütem és báj, ük, a lombok, a fák szünetlenül suttognak, beszél­getnek, ha mi nem halljuk is, ölel­keznek és csókolódznak, bár mi azt nem látjuk. Beszélgetésük: dal, me­­se és muzsika. Azt suttogják el egy­másnak, amit az éjjel álmodtak. Mit álmodtak­? Azt csak egynek sza­bad tudnia: neki­ összepillantanak és megértik egymást mind a ket­ten, a szerelmesek! A harmadik csak irigyeli. A harmat megcsillan a gallyakon a napsugárban. Ők is megérkeztek az első hajnalra, nemcsak én. A fénykirály tudni akarja, mit álmo­dott a Bükk. A harmat sír, a lomb mosolyog. — Mit álmodtatok? ... Milyen szép lehet a Bükk álma, hogy még ő­­is kíváncsi rá, aki elől az álmok elszöknek. Mit álmodott az öreg Bükk? öreg? Ha öreg volna, a Nap nem kérdezné. Az öreg álom: ráncos, kellemetlen, torma, csalma­­tok, bábaguzsaly. A Bükk álma: rózsa, liliom nefelejts. Neki azon­­fölü­l van valamije, ami senkinek sincs. Amit csak ő adhat annak, aki a pihenésért sóvárog: a magányt. Nem. A Bükk, az erdő sohase öregszik meg. Az ifjúság életitalát szürcsöli a földből, a felhőből és csacsogó vándorpatakjaiból. Az if­júság rózsás hamvát hordja neki a szél a röpke illatokban, amiktől mámorba ringatózik. Hogyan öre­gedhetnék meg az, aki mindig dalol, mindig mesél és mindig álmodik! Aki a költészet ragyogásában és bűvös életbalzsamában fürdik és összekapcsolja az eget a földdel, épp, mint az emberi lélekből fölsza­kadozó imádság. Aki mindig sze­ret ... A szerelem, az erdő szerelme sohase öregszik meg. Mennyivel különb az embernél! Okosabban beszél, szebben dalol és mélyebb mámorral­­ álmodik. Ugyanazzal a kéjjel álmodik, amelyikkel szeret és csókolódzik. Kéje: az érzés és a gondolat össze­olvadó gyönyöre. Se hangja, se szí­ne, se mozdulata. Mindent elrejt. A nap se látja. Csak koronáját csókol­hatja és simogathatja, de oda, ahol a fa él, még azt se bocsátja. Ahol a virággal, a patakkal, a szarvas­sal csókolódzik, ahol csókja piros szamócában csattan, oda nem búj­hat be még a napsugár sem. Az erdő autokrata ,szuverén, féltéke­nyen őrzi a csókját. A kotnyeles hold bepislog hozzá, de az erdő be­hunyt szempillája alá és lezárt nja­­ka mögé ő se láthat. Ott maga a csók rejtőzködik. És ha látná?... Az alkotás fenséges pillanatának kéjét Isten az öntudatlanság miszti­kumába burkolta. - Jó reggelt, öreg Bükk! Jó reggelt, örök ifjúság, örök sze­relem! Álom! Dal! Mese! Csók! Al REm) Saerda, 1926 január . XI. Több miniszter hatáskörébe tartozó kihágásoknak harmadfokon egy miniszter által való elbírálása A Bbsz. 209. § a szerint a több miniszter hatáskörébe tartozó ki­hágások harmadfokú elbírálása esetén az illető miniszterek az gyet a saját hatáskörükbe tar­tozó részében külön bírálják fe­lül, elhatározásuk azonban egy ha­tározatba foglalandó. A gyakor­latban e rendelkezésnek az a kö­vetkezménye, hogy a miniszterek között hosszas levelezés folyik, kü­lön szabályszerű határozatokat (ítéleteket, végzéseket) hoznak s azokat az egyik, legtöbbször a bel­ügyminiszter saját határozatába foglalja. Ez azonban sok esetben a többféle ellentétes, vagy hiányos rendelkezés miatt, de legfőképen összbü­ntetés kiszabása esetén ne­hézségekbe ütközik és újabb levele­zést tesz szükségessé. Az eljárás minden esetben hosszadalmas s bizony előfordul az eset, mikor a hosszas levelezés közben elévülés áll be. Mindenesetre, ha ezeket az ügyeket együttesen ülésben bírál­nák el, ezek a nehézségek nem vol­nának meg, amelyek egyébként itt bőven nem is részletezhetők. Az ülésben való bíráskodás helyett azonban gyorsabb és éppoly ered­ményes lesz, ha az ilyen több mi­niszter hatáskörébe tartozó kihá­­gási ügyeket a belügyminiszter, vagy a legsúlyosabban büntetendő kihágás elbírálására hivatott mi­niszter átruházott hatáskörben egyedül bírálná el és határozatát megkü­ldené tudomásulvétel végett a többi érdekelt minisztereknek. A kir. bíróságoknál hasonló esetek­kel találkozunk. XII. A végrehajtás elrendelésének és foganatosításának megszüntetése A Rbsz. H17—236. §-ai a végre­hajtás elrendelését és foganatosít­­tását részletesen szabályozzák. A végrehajtási eljárás a rendőri büntetőeljárásnak egy egészen különálló részét képezi és a gya­korlatban alakiságaival ugyan­csak késlelteti a kihágási ügy tel­jes befejezését. Ezen a hátrányon egy tollvonással lehet segíteni. El kell törölni a végrehajtásnak kü­lön végzéssel való elrendelését és végrehajtóval való foganatosítá­sát. A rendőri büntetőbíró e he­lyet egyszerűen kihirdeti, vagy írásban kikézbesítteti a jogerős íté­letet azzal a meghagyással, hogy az elzárásbüntetés elszenvedése végett elővezetés terhe alatt azon­nal jelentkezzék, vagy a kisza­bot pénzbüntetést 8 nap alatt fizesse meg, mert ellenkező eset­ben a nemfizetés (nem behajtha­tatlanság) esetére meghatározott elzárásbüntetés elszenvedése vé­gett, ugyancsak elővezetés terhe alatt, azonnal jelentkeznie kell. A rendőri büntetőbíró nyilvántar­tásba (egyszerű scontróba) veszi az ítéletet s ha 8 nap elteltével nem fizet az elítélt, elővezetése és elzárása iránt a kilencedik napon intézkedik. Ha pedig a községi jegyző hir­deti ki a kihágási ítéletet, jogerős ítélet, vagy megnyugvás esetében egyszerűen beszedi a pénzbünte­tést, vagy pedig nemfizetés eseté­ben intézkedik elítélt elzárása iránt. Nyoma sincs itten a végre­hajtás külön elrendelésének és fo­ganatosításának, melyek rengeteg időt elemésztenek. Itt az eljárás hónapokkal rövidíti meg az egyes kihágási ügyek végleges befeje­zését. Csupán azt az álláspontot kell elfogadnunk, hogy a pénz­­büntetések nem behajthatatlan­ság, hanem nemfizetés esetére vál­­toztatandók az elzárásra, minek akadálya nincsen, mert a gyakor­latban, akinek anyagi ereje van, szívesebben fizet, mintsem elzár­­rassa magát. Ez egyszerűsítésnek annyira nincsen akadálya, hogy a gyakor­latban már sok helyen megvan. XIII. A büntetéspénzek hováfordítása A büntetéspénzek hováfordítá­­sáról az 1901. évi XX. t.-c. 23 .-a generálisan rendelkezett, mikor azoknak felét az államkincstár, fe­lét pedig a község szegényalapja javára rendelte fordítani. Legújabb törvényeink a régóta követett egységes rendelkezést megbontották, s amennyiben az is­koláztatási kötelezettség teljesíté­séről szóló 1921. évi XXX. t.-c. és 130.700/922. V. K. M. sz. végrehaj­tási utasítása szerint a befolyó büntetéspénzek nem az 1901. évi XX. t.-c. 23. §-ában megjelölt célo­kat szolgálják, hanem egészben a községet (szegény iskolásgyerme­kek felsegítése) illetik, a bor előál­lításának, kezelésének és forgalmá­nak szabályozásáról és a bor ha­misításának tilal­mazásáról szóló 1924. évi IX. t.-c. 49. §-a szerint pe­dig a befolyó büntetéspénzek egészben a földmívelésügyi tárca javára esnek. Természetesen ezek­ről a büntetéspénzekről szabály­­szerű nyilvántartást és pénznaplót kell vezetni, azok külön kezelen­dők és számolandók el, ami vég­eredményben jelentékeny munka­­többletet idéz elő és szaporítja az amúgy is sok nyilvántartás szá­mát­. A régi állapoot tehát fenntar­tandó volna, vagy még helyesebb, ha tekintettel az állam pénzügyi helyzetére és a szanálás érdekeire, is büntetéspénzek egészben az álla­mot illessék a pénzügyminiszter kezelése alatt. Országos érdekek és célok segélyezéséről az állami ren­des évi költségvetés keretében gon­doskodni lehet, vagy a szakminisz­ter tárcája keretein belül támoga­tást nyújthat. XIV. Kisebb rendészeti szabálytalanságok és mulasz­tások még nem kihágások A gyakorlatban a csendőrök és rendőrök túlbuzgóságból igen sok esetben feljelentenek olyan kisebb rendészeti szabálytalanságokat és mulasztásokat, melyek rendőri büntetőeljárás alapjául nem szol­gálhatnak, de mert feljelentettek, a szintén túlbuzgó rendőri büntető­bíró ügyészi indítványra, vagy a nélkül, lefolytatja az eljárást és megbünteti terheltet. Törvény- és rendelettáraink oly bőségesek, hogy büntetőszakaszt csaknem minden szabálytalanságra lehet ta­lálni. A hatósági közegek azonban elfelejtik, hogy a rendészeti köze­gek legfőbb célja a praevenció, a javítás, a jóakaratú figyelmezte­­és nem a megtorlás. Az sem le­het célja a rendőri büntetőbíró­­nak, hogy tűzön-vízen át büntes­sen és aktát aktára halmozzon. Pe­dig igen ritka eset az, hogy a meg­tett feljelentés, mint a rendőri büntetőeljárásra alkalmatlan, irattárba helyeztessék. A most előadottakat fényesen igazolja a közszolgálati alkalma­zottaknak a felekkel szemben való magatartásáról szóló 7810/1924. M. E. sz. rendelet, melynek 8. be­kezdése a következőket mondja: „Sok panasz hallik a miatt is, hogy a hatóságok a megtorló rend­szabályokat olyankor is teljes kí­méletlenséggel és rideg szigorú­sággal alkalmazzák, amikor két-Ujjongva reszket a szívem feléje és bocsánatát esdi, hogy pompázó, tiszta és édes ifjúságát megbántot­tam. Mert ő szép! A fejedelmi Bükk örökké ifjú! Mentül tovább él, an­nál fiatalabb; álma, csókja, szerel­me és varázsa annál tüzesebb! Mi csak dadogjuk titkai tetszetős sza­vait, de ezek mind nem az igaziak. Az igaziak azok, amiket pillangói, madarai és virágai sóhajtanak, mi­kor körülötte enyelegnek és védel­mét, csókját, szerelmét koldulják, amiben vele egyesülhessenek. Az ő szépségéről, jóságáról, böl­csességéről és boldogságáról, élete ezerféle gyönyörű csodájáról csak az illatok nyelvén lehetne méltóan dalolni, de azt mi nem is tudjuk, nem is értjük.­­Már hallgatjuk, ilyenkor, hajnalban, vagy alkonyat­kor, a teremtés igézetének ritka pil­lanataiban. Elsuhan mellettünk a szellő sóhajtása vagy a mennydörgő felhő villáma elcikázik. Egy pilla­natig látunk, aztán­­ megint sötét van. Alázatosan lehajtjuk bús fe­jünket és elhagyjuk a­ fákat, az er­dőt, a Bükköt, és visszatérünk­­ az emberek hete. És kínlódunk tovább. És gyötörjük egymást tovább. Az öreg Bükk pedig semmiről se vesz tudomást. Dalol, mesél, álmodik, csókol tovább. Örök hajnalt és és első csókokat... Mintha az ő szerel­mén, az ő életén kívül semmi se volna a világon. — Jó reggelt, ébredő menyasz­­szony! Szépséges álmodó, ifjú csók­királynő! Végtelen, hogy a jogsérelem nem szándékosságból, hanem csak tájé­kozatlanságból eredt. Az ilyen el­járásnak méltánytalansága főleg a kihágási ügyekben és olyankor tűnik ki, amikor a közönség tuda­tába át nem ment, vagy már fele­désbe került jogszabályok megsér­téséről van szó. Minthogy a kihá­gások túlnyomó nagy része nem bűncselekmény hanem valamely rendészeti intézkedés megszegése, a hatóság inkább szolgálja a köz­érdeket, ha a megtorlás kíméletlen alkalmazása helyett a közönséget a jogszabályok tiszteletben tartá­sára neveli és ösztönzi. Ha tehát valaki a jogsértést nem szándéko­san, hanem csak tévedésből kö­vette el, főleg ha a jogsérelem nem súlyos, a megtorlásnál is eredmé­nyesebb lesz, ha a hatóság a vét­kes felet jóakaróan felvilágosítja és ha a büntetés kiszabása nem mellőzhető, azt az első ízben kellő kímélettel alkalmazza, illetőleg — amikor arra a törvény lehetőséget nyú­jt — a büntetés végrehajtását felfüggeszti“. Majd a rendelet 12-ik bekezdésé­ben ezt olvassuk: „A fent előadottaknál fogva utasítja a minisztérium az összes rendészeti hatóságokat, hogy olyan esetben, amikor kevésbé is­mert, vagy a­ köztudatba át nem ment jogszabályok megtartásának kikényszerítéséről van szó, figyel­meztetéssel és oktatással igyekez­zenek a feleket a jogszabálysér­téstől viszatartani és ha a meg­torlás elkerülhetetlen, azt csak is­métlődés, vagy rosszhiszeműség eetében alkalmazzák teljes szigor­ral.“ A rendelet fegyelmi eljárással és súlyosabb esetben a létszám­aápasztás során a közszolgálatból való eltávolítással fenyegeti meg azt a közszolgálati alkalmazottat, aki a most ismertetett rendelkezé­seket nem tartja be. Ezt a rendeletet üdvözölni lehet. Minden sora nemes intenciókkal és az egyéni szabadságjogok tiszte­ltével van áthatva. Hogy a gya­korlatban lesz-e tartós eredménye, az legalább is kétséges. Ha azon­ban ezek a rendelkezések még job­ban konkretizálva az új rendőri büntetőeljárásba felvétetnek, ak­kor sokezer kihágási ügytől sza­badul meg az ország és sok zakla­tástól a polgárság. (Folyt. köv.) KERÉK­PÁROK : gurai alkatrészek, nikkelezén, zománcozd, javítás ! Diósad! DEÁK LÁSZLÓ kerékpárraktár és gyártás Vili, Német-utca tó. A n­yit államrendőrség szerződéses szállítója

Next