A Szabadság, 2002 (14. évfolyam, 1-44. szám)
2002-01-05 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI,(^ W ~ fi 7 / )/( EGYESÜLJETEK! \ J \\ ~ U J 4 mm mm A SZeDiUSdi' Í^T] MUNKÁSPÁRTI HETILAP 4 WV / Sorsfordító év Aki netán túlzónak tartja a címet, kérem, gondolja végig a következőket. A sorsfordítás elsősorban arra értendő, hogy áprilisban országgyűlési, valamikor ősszel önkormányzati választások lesznek. Az is fordíthat sorsunkon az országén is, állampolgáraién is hogy folytatódnak, befejeződéshez közelednek az Európai Unióval folytatott tárgyalások. S minthogy nem az EU akar belépni a Magyar Köztársaságba, hanem mi az EU-ba, ez azt is hozhatja, hogy a sorra kerülő politikai és gazdasági tárgykörökben hasonulnunk kell az ottani szabályrendszerhez. Ez nem válik kárunkra, ha olyan kormány képviselői tárgyalnak majd Brüsszellel, amely a lehetőség határain belül keményen és elvhűen képviseli nemzeti érdekeinket. Mindezek tudatában is jogos a kérdés: csakugyan lényeges fordulatot hoz-e 2002? Hozható egyáltalán? A válasz: a leghatározottabb igen! Továbbvinni a megrekedt demokráciát Emlékezzünk csak vissza 1998-ra. Vajon hányan sejtették, hogy egy Fidesz és társai kormány annyira visszaveti a magyarországi demokrácia kialakításának folyamatát, annyira aláássa a megszilárdulóban lévő jogrendet, olyan szélesre tárja a kaput a közvagyon magánzsebekbe vándorlásának és hatalommal való általános viszszaélésének, mint ahogyan nagy kárunkra történt? A választásokra való ráhangolás időszaka nemhogy nem csökkentette, inkább növelte az aggodalmakat. Ki gondolta volna, hogy a miniszterelnök kerek fél évvel a választások előtt azt közli az elképedt tévénézőkkel, tehát a közvéleménynyel, hogy már nincs szüksége további törvényhozásra, és akár össze se üljön az Országgyűlés? Mintha „továbbfejlesztve” régebbi szentenciáját - „a T. Ház ellenzék nélkül is működik” - odáig jutott volna, hogy az ország Országgyűlés nélkül is működik. Nem demokratikusan, hanem amúgy Fideszmódra. Mivel a többpárti demokráciának nem egy pillére a sok közül, hanem fő tartóoszlopa a parlament, ez egymaga többet árul el antidemokratikus közállapotainkról, mint bármi más. Megfordult szereposztásban A Jó kezekben van az ország kormányreklám jelmondatot szellemesen költi át az SZDSZ, olyképpen, hogy Jó zsebekben van az ország. Szerintem rossz, nagyon rossz kezekben és zsebekben van. Jó zsebekben akkor volna, ha nem néhány tucat kiváltságosét, hanem a tízmillió honpolgár zsebét gyarapítaná. Kapitalizmusban természetes, hogy a magántulajdonosok jobb módúak, mint a bérből élők. (Folytatás a 3. oldalon) Három hónap múlva választások • Baloldali kerekasztal (3. oldal) • Választási tudnivalók • Választási kampánynyitó: 2002.január 19. (4. oldal) • Választási segédanyagok: az államháztartás-politikáról (5. oldal) • Forródrót a Munkáspártról (8. oldal) Egyház, cenzúra és Szálasi „A lényeg nem a két plakát mondanivalójának méricskélése. Először: az egyház nem jogosult semmiféle cenzúrára, mert törvények és állami szervek illetékesek eldönteni, hogy valami publikálhatóe. Másodszor, ha valamely publikáció ateista avagy vallásellenes gondolati tartalmat hordoz, annak szabadságát éppolyan szigorúan szavatolni kell egy demokratikus államban, mint a vallás szabadságát.” (3. oldal) TARIFÁK FOGSÁGÁBAN „A leginkább felháborító a távfűtés díjazása. Igaz, semelyik közszolgáltatóval sem alku tárgya a tarifa. De a távhőszolgáltatás külön(ös) fejezet...” (5. oldal) A HÁTRÁNYTÖRVÉNY Ha valaki nem kísérte figyelemmel az ötlettől a törvényig, majd az Orbán Viktor és Adrian Nastase román miniszterelnök által aláírt „egyetértési memorandumig” az eredetileg státustörvényként bekonferált, majd a szóhasználatban kedvezménytörvénnyé, végezetül a magyarok számára hátránytörvénnyé tett diplomáciai folyamatot, megítélheti abból, hogy már életbe lépése előtt vásári kikiáltóként viselkedő politikusok zűrzavaros odamondogatásának tárgyává lett. Bocsánatot kérek az olvasótól, hogy ilyen nyakatekert első mondattal kezdődik a cikk, de ha a politika ilyen tekervényes művet produkál, stílusbelileg csak így lehet követni. Hadd reméljem, hogy közvéleményünk nagyjából ismeri, miről van szó, ezért eltekintek az ismertetéstől. De a máris megkezdődött utóélet jellemzéséül fel kell sorolnom néhány tételt. Először is: már az okmányok aláírása után volt olvasható az a jogszabály, milyen procedúra után lehet hozzájutni külföldi állampolgároknak magyarországi munkavállalási engedélyhez. Ezt a kormány mentegetőzésnek szánta, csakúgy, mint Orbánnak azt a közlését, hogy csakis az úgynevezett magyarigazolvánnyal ellátott romániaiak kapnak három hónapos, meghosszabbítható munkalehetőséget. A miniszterelnök megfeddte azokat, akik ismeretek híján beszélnek mindenfélét. Nos, elsősorban önmagát kell megrónia, minthogy a két miniszterelnök által aláírt emlékeztetőben szó szerint ez áll: „Minden román állampolgár, származására való tekintet nélkül, a Magyar Köztársaság területén érvényes munkavállalási engedély alapján ugyanazokat a munkavállalási feltételeket és elbánást élvezi.” Miniszterelnöke „megnyugtatásának” Pokorni Zoltán Fidesz-elnök is ellentmondott, mert ő is elismerte, hogy a törvény hatálya valamennyi román állampolgárra kiterjed. Mindazonáltal hűséges pártkatonaként félelemkeltéssel, hazugsággal vádolta meg az ellenzéket - mert ugyanazt mondják. Hivatkozik Pokorni arra is, hogy a huszonhárommillió román állampolgár előtti magyar munkavállalási kapunyitást kifogásoló ellenzékkel előzetesen egyeztették a memorandumban olvasható kitételeket, holott Orbán csak ismertette a vállalást, ami nagy különbség. És bár az igaz, hogy az MSZP az Országgyűlésben megszavazta az eredeti törvényt, ámde abban a határainkon kívül élő magyaroknak szánt kedvezményekről volt szó, nem pedig a határon belül élő magyarokra zúduló külföldiekéről és a magyarországi munkaerő-kínálat ekkora megnöveléséről. Ezért indokolt, hogy a mindig találó népnyelv máris hátránytörvényként emlegeti ezt a diplomáciai vereséget. Mert bármily helyes törekvés a külhoni magyarokkal való kapcsolattartás erősítése, amiről egyetlen felelős kormány sem feledkezhet el, ennek gyakorlata nem terhelheti meg ilyen nagymértékben a „belhoni” magyarokat. Ez óriási diplomáciai vereség. Orbán Viktor annak idején ösztöndíjjal tanult Oxfordban, és jól tud angolul; diplomáciai tudatlanságának leküzdésére az is az ő és az ország hasznára válnék, ha a moszkvai IMO-n (a Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemén) is kijárt volna néhány szemesztert. Akkor talán reá ragadt volna némi diplomáciai érzék. Ámbár ahhoz nem kell államvizsga protokollból, elég hozzá nem is polgári, hanem akár „büdös proli” neveltetés, hogy az ember ne várakoztassa meg vendégeit. Mint ezt tette miniszterelnökként, nem ismerve a régi francia mondást: a pontosság az uralkodók erénye. (Folytatás a 3. oldalon) KÜLPOLITIKA 4 „Az USA nemcsak a keresztet akarja kicserélni rombuszra, hanem a semleges Vöröskeresztet egy olyan szervezetre, amely a segélyeket az USA klientúrájának juttatja, és amely behunyja a szemét, ahol nem a közvéleményre tartozó információk juthatnak tudomására.” 4 „A kubaiak erejét mutatja, hogy a több évtizedes amerikai embargó valamint a Szovjetunió széthullása ellenére meg tudták őrizni az ország függetlenségét és tovább haladnak a maguk választotta úton.” (2. oldal) VÉLEMÉNYEK • Nem mi mondtuk... (3. oldal) • Járőrautóban karácsony éjszakáján (4. oldal) • Igen vagy nem! • A tékozló fiú és hazája • Iparszerű mellébeszélés • Az Orbán-kormány cselekedetei (6. oldal)