A Színes Sport, 2000. május (1. évfolyam, 1-11. szám)

2000-05-21 / 1. szám

I. évfolyam 1. szám • 2000. május 21. LABDAJÁTÉKOK VÍZILABDA M Bajnoki elődöntő,5. meccs: itt van a Kosz, itt van újra PW­ 6 3 cassiana (2-1, 2-0, 2-2, 0-0) Népliget, 700 néző. Vezette: Császár, Kosztolánczy FTC-THOMAS JEANS, KOSZ - SZÉKELY 2, Tiba, Balogh 1, MATAJSZ, HESZ 2, Kiss Cs. 1. Cs: Nyéki, Vogel, Steinmetz Á. Edző: Vad Lajos HONVÉD-DOMINO: PELLE - Tóth I., Sugár, Jäger, VARGA ZS. 3, BÁRÁNY, Gombos. Cs: Bereczki, Ofner, Takács. Edző: Kovács István Gól - emberelőnyből: 8/4 (1/1,3/2,3/1,1/0), ill. 7/1 (2/0,1/0,1/1, 3/0) Gól - négyméteresből: -, ill. 2/2 Kipontozódott: Sugár (12. perc) Kiállítva - cserével: Tóth I. (21. p., a játékvezető megsértéséért) A nyolc pont eléréséig tartó párharcot az FTC nyerte meg 8:6-ra. elle Balázsnak már csütörtökön elment a hangja, próbálta­­ ugyan irányítani a vé- i­dőket, de csak valami méla hörgés hallat­szott a torkából. Te­hát az egy hét alatt játszott öt meccs nem csupán az izmokat, ha­nem a hangszálakat is amortizálja. Bár az is kétségtelen, emelkedhe­tett volna carussói magasságokba is a Honvéd kapusának a szózata, szombaton este azzal sem sokat ért volna el a ricsajban. Az elődöntő mindent eldöntő, ötödik összecsa­pására ugyanis már a kezdés előtt egy órával népvándorlást idéző hul­lámokban tódultak a nézők: a népli­geti uszodában kétszer annyian zsúfolódtak be, mint ahányan a leg Nehezen kezdődött el a mérkőzés. Előbb Pellé­­vel halasztattak ki egy tárgyat a medence aljá­ról a bírók - általános meglepetésre egy paradicsom­­konzervel a kezében bukkant elő a kapus -, majd Császár já­tékvezető kötötte az ebet a ka­róhoz: addig nem fújt a sípjába, amíg Bereczki a medence szélén ült. Utóbbinak prózai oka volt: nem fért el a kispadon. Nagy nehezen kerítettek neki egy szé­ket, miközben néhányan szelle­­meskedni kezdtek, mindig is tudták, hogy rövid a Honvéd kis­­padja. Hogy aztán Sugár és Tóth végle­ges kiállását követően a vicce­lődés szakmai megállapítássá szilárduljon, látón eltérnének (megjegyzés Go­dova Gábor újpesti trénertől: „ez szabályos tűzrendészetnek?"). A rajtkövek mögött hármas sorokban tobzódtak a drukkerek, ezt a hiriget a világért sem hagyták volna ki, meg aztán a futballisták is szabad­naposak voltak. A pazar hangulathoz aztán nem tár­sult pazar póló, két okból sem. A sorozatterhelés túlságosan kegyet­lennek bizonyult, szárnyalást nem várhattunk, meg aztán a „hosszas együttlét" óhatatlanul is megméte­lyezi a kapcsolatokat, azaz - pláne az óvási ügyet követően - forrtak az indulatok, a figyelem nem csu­pán a labdára korlátozódott. Hiába töltötte az időt vad hahotázások közepette Vad Lajos és Kovács Ist­ván az uszoda előtti mellvéden, alig fél órával a ráúszás előtt­­ játéko­saik fogai nem a vigyorok okán vil­lantak elő. Sokkal inkább a vicsorok miatt. Összeszedettebbnek tűnt a Fradi, mindjárt az elején. Balogh biztos kézzel behúzott előnygólja mellett Hesz káprázatos kapáslövésével kezdett elválni a tüdő a májtól, an­nál is inkább, mert a túloldalon a Honvédnak épp az nem ment, ami tavasszal naggyá tette a csapatot. Két emberelőnyt hagytak ki a ven­dégek, ráadásul vezérlőagyuk, Tóth Imre feltűnően indiszponáltan vízi­labdázott: hét perc alatt két rossz bejátszás és három eredménytelen lövés volt a mérlege. Egyedül Var­ga négyméteres gólja jelezte: azért van egy másik csapat is a vízben. A folytatásban aztán csak egy volt. Matajsz rendíthetetlenül brusztolta ki az emberelőnyöket, amelyekből a félelmetesen bepörgő Székely két­szer is mattolta Pellét. Szemközt Bereczkiéknek két kísérlet sem volt elég egy gólhoz, a Fradi, Kósszal az élen, zseniálisan védekezett. Az utolsó remény a harmadik negyed elején csillant fel a Honvéd előtt, ekkor Varga Kósz egyetlen gyenge pontjánál próbálkozott, s járt siker­rel (a bal kezéhez lőtt, laposan). Csakhogy a múlt szombati első elő­döntő óta folyamatosan remeklő Pellét utolérte a balsors: Hesz má­sodik nagy lövése után a labda be­pattant a kezei között. Ugyan a bi­valyok erejével bíró Bárány kihar­colt egy újabb négyest (ezt is Varga verte be), a felvonás utolsó percé­ben eldőlt a meccs. Ekkor egy kiál­lítást követően az eladdig is foly­vást - néha jogosan, többnyire alaptalanul - reklamáló Tóth im­máron olyan hangot engedett meg magának, amit Kosztolánczy játék­vezető nem tűrhetett tovább (az „anya" és a „köcsög" szavak tisz­tán kivehetőek voltak), és cserével végleg partra vágta a Honvéd nagy öregjét. Az még hagyján, hogy így húsz másodperc erejéig kettős előnybe került a Fradi - Kiss Csaba simította be ebből a hatodik gólt —, Kovács István gárdája ezzel a kiállí­tással végképp halálra ítéltetett. A két rutinos ember, a már korábban kiállt Sugár és Tóth nélkül teljes esélytelenül adogattak a fiatalok a Fradi zónája ellen, ráadásul Kósz épp mostanra időzítette a csúcsfor­máját, ami általában igen rossz hír az ellenfélnek. Válogatottunk vi­lágklasszisához összesen 17 labda „érkezett", ebből 14-et megfogott (az utolsó részben ötből ötöt), ami lebilincselően jó arány, de a védő­ket is dicsérhetjük, elvégre emel­lett hétszer blokkoltak. Szemközt a Honvéd ez alkalommal pólózott a legpocsékabbul, csupán Varga tu­dott betalálni­­ és a háromból két gólt így is büntetőből lőtt. így esett, hogy a zöldek felbukkan­tak a mélyből: hétfőn még egy ve­reségre voltak a kieséstől, azóta vi­szont egymás után három mérkő­zést nyerve ismét bejutottak a dön­tőbe, hogy ott 1999 után újra meg­kísérelték a BVSC-Brendon 1996 óta tartó egyeduralmának a meg­döntését. Egy biztos, nem lesz könnyű - bár 2:6-ról felállni sem volt az. (csurka g.) – Ujjé, a Nép­ligetben... A Fradi pólósai joggal őrjöngtek a mérkőzés után: 2:6-ról fordítottak a Honvéd ellen, s jutottak be egymás után másodszor a bajnoki döntőbe Női Magyar Kupa az Ördög Éva-vándordíjért, döntő, 1. mérkőzés Szentes 9 6 (2-2, 4-2, 2-0,1-2) Szentes, 200 néző. Vezette: Szentgyörgyi, Erdős. HUNGERIT-CARNEX-SZENTESI VK: VARGA Z. - Tóth G. Sipos, DRÁVUCZ 2, Győri 2, Kisteleki 1, MOLNÁR 3. Cs. Vér 1. Edző: dr. Tóth Gyula, Pengő László. DUNAÚJVÁROS-GREEN SYSTEM: Kardos - Tiba J, Benkő N, Erdős, PRIMÁSZ 5, Kovács, Benkő T. Cs, Varga Z. Edző: Mihók Attila. Gól - emberelőnyből: 8/3, (3/1, 2/1, 3/1, 0/0) ill. 5/3 (1/1, 2/1, 0/0, 2/1) Négyméteresből: 2/2, ill.­­ Kipontozódott: Sipos (10. p.), Kovács (20. p.) Kiállítva-piros lappal: Koszi Ferenc dunaújvárosi csap­atvezető (22. p, reklamálásért) „Bátran! Nincs veszteni valónk!" - biztatta Kardos, a dunaújvárosi hálóőr a társakat az első honi női kupadöntő előtt. És a szófogadó Mihók-tanítványok bizony szép kis meglepetést okoztak az első negyedben: a szentesi Kisteleki góljára Primász két találata volt a válasz, majd jött a hazaiak részéről Drávucz négyese (2-2). A második negyedben továbbra is többet volt a két kapufa veszélyben, mint a hálók, bár Tiba rögtön az elején kihasznált egy előnyt (2-3). Ekkor vezettek utoljára a dunaújvárosiak, sőt, Győri két pazar cen­tergólja, s Molnár előnyből szerzett találata elegendő válasznak tűnt Primász bombájára (6-4). A fordulás után Molnár és Vér növelte az előnyt, erre válasz eleinte csak szóban érkezett: az utolsó negyed­ben a dunaújvárosi kispadon ülők kerültek szóváltásba Erdős játékvezetővel. Az eredmény: az edzőnek sárga, a csapatvezetőnek pedig piros lap. Primásznak azonban nagyon ment ezen a meccsen, lőtt még kettőt - ám Molnárnak az utolsó másodpercben szerzett góljával relatíve megnyugtató előnyt szerzett a bajnokcsapat a visszavágóra, amelyre vasárnap 18 órától kerítenek sort Dunaújvárosban Pengő László: - Örülök, hogy minden játékosunk a szívét, lelkét beleadta a győzelembe. Mihók Attila: - Úgy érzem, maradt még esélyünk a vis­szavágóra. Révész János Vad Lajos Tökéletes védekezés - Igazi csapatként játszottunk, kü­lönösen a védekezésünk volt töké­letes. Nem állítom, hogy túl fénye­sen ment a támadás, ziccereket hi­báztunk, a döntőn még jobban kell majd koncentrálnunk. Óriási dolog, hogy hármat tudtunk nyerni zsinór­ban! Tudom egyébként, hogy az ellenfél tagjaiban indulatok feszül­nek, de - bár nem tisztem minősíteni őket - ma nők sem pólóztak igazán jól. Kovács István Kósz döntött - Éreztem, hogy ez lesz a vége. Nem volt esélyünk, több okból sem. Talán ha azt a négyest megkapjuk az első negyed hajrájában, másképp alakul, de nem csodálkozom, hogy nem ítélték meg. Mégsem fognám erre a vereségünket, nem pólóztunk jól, sokat hibáztunk, az idősebbek pszichikailag nem bírták a soroza­tot. Az utolsó negyedben minden mindegy alapon lövöldöztünk, hátha Kósz Zoli elnéz egy labdát, csak­hogy ma egészen fantasztikusan vé­dett, ő döntötte el a mérkőzést. Biros minden csúcsot megdöntött Horvátországban Noha a magyar válogatott ásza, Biros Péter egyébként is utcahosszal vezette a horvát góllövőlistát, az alapsza­kasz utolsó fordulójában tett róla, hogy bevésse nevét a déliek pólóhistóriájának aranykönyvébe. A Primorje Ri­­jekában légióskodó játékos ugyanis az Aurum Osiguran­­je elleni mérkőzésen 15 gólt dobott, eggyel megdöntve az eddigi „egymeccses" gólrekordot. (Megjegyzendő: a korábbi csúcsot a Mladostban vendégszereplő Varga Zsolt tartotta, akivel tavaly 14-et lövettek társai egy 15-1-re megnyert mérkőzésen, hogy elnyerje a gólki­rályságot.) Ugyanakkor azt sem szabad elhallgatni, hogy az anyagi javakban nem dúskáló Aurum már csak öt me­zőnyjátékost és három kapust tud felvonultatni, az utób­biak közül kettő szerepel felváltva „kint" - nem csoda, hogy 28-5-re veszített a zágrábi kiscsapat. Ez természetesen nem kisebbíti Biros érdemeit, aki 88 találattal lett gólkirály, egyszersmind „összetettben" is átírta az örökranglistát: ő minden idők legeredménye­sebb góllövője a horvát (korábban jugoszláv) bajnokság történetében. - Nem vagyok vele sokkal beljebb- mondta unott han­gon a firenzei Eb-döntő hőse, akit Egerben értünk utol, nagytakarítás (!) közben. - Ettől aztán nem ment elő­rébb a szekér, bár egy métert mintha haladt volna, el­végre valami kis pénzt adtak végre. Jutott belőle a bankba is, de a szerződés szerint járó összeg háromne­gyedével még így is tartozik a klub. Biros mindazonáltal visszatér Rijekába a június elején kezdődő rájátszás mérkőzéseire, jóllehet nincs túl sok esély az alapszakaszt megnyerő Splitska Banka ellen (a másik ágon a két válogatott center, dr. Molnár Tamás és Varga Zsolt csapata, a Jug Dubrovnik és a Mladost Zagreb csatázik). A „Fácán" becenévre hallgató bombá­zó jelenleg Egerben edz, olykor a felnőttgárdával, más­kor az ifikkel. „Természetesen külön is úszom, súlyzó­zom a tornateremben, hiszen vigyáznom kell a kondim­ra"- magyarázta, majd arra a felvetésre, hogy az em­ber önállóan hamarabb feladja, mintha edző állna a fe­je fölött, kapásból közölte: „Nyugi, bírom az önsanyar­gatást. Bár tény, azért az önkínzásnak is vannak hatá­rai. " (cs. g.)

Next