A Színes Sport, 2001. január (2. évfolyam, 1-29. szám)
2001-01-03 / 1. szám
III. évfolyam, 1. szám * 2001. január 3., szerda LABDARÚGÁS A válogatott 2000-ben - Néztük az Európa-bajnokságot, és sóvárogtunk. Irigyeltük azokat az országokat, amelyeknek válogatottjai egyelőre utolérhetetlennek tűnő távolságra vannak tőlünk, amelyek kettő, vagy négyévenként megmutathatják magukat Európának, illetve a világnak. Néztük az Eb-t, és miközben szívtuk magunkba a futball szépségét, és csodáltuk a kontinens labdarúgóelitjének tudását, óhatatlanul arra gondoltunk, hogy a magyar válogatottnak is ott lenne a helye a tornán. Persze, hasonlóra gondolunk lassan tizenöt éve. 1986-ban sokak eltemették a magyar labdarúgást, pedig akkor - a mexikói kudarc ellenére - Európa-hírű csapatunk volt. Csapat azóta is van, hírnév egyelőre alig. 1997-ben ugyan sikerült legalább azt elérni, hogy a magyar válogatott vb-pótselejtezőt játszhatott, másfél évtizede azonban csupán ennyi öröm jutott nekünk. Vagy mégsem? A Bicskei Bertalan által irányított válogatott lassan három esztendeje próbál kitörni a szürkeségből, és bár tavaly ismét Magyarország nélkül rendeztek Eb-t, a csapat fejlődése látványos. Három év alatt a FIFA- világranglista 86. helyéről a 47.-re sikerült előrelépni, és válogatottunkat ma már (el)ismeri Európa. Az évezred utolsó esztendeje a sokadik nekirugaszkodás éve volt. A cél a 2002-es világbajnokság, és a kezdet - legalábbis ami a selejtezőket illeti - jól sikerült. A magyar válogatott döntetlent játszott az olaszokkal, és megsemmisítő vereséget mért a litvánokra. Ezek az eredmények akkor is biztatóak, ha az általános nemzetközi vélemény szerint a csoport második helyére (a pótselejtezőre) a magyar, a román és a grúz csapat egyenlő eséllyel pályázik - és ugye az igazi vetélytársakkal még nem játszottunk. A gondolattal viszont most már bátran eljátszhatunk: reális esélyünk van arra, hogy 2002-ben - tizenhat év után először - végre nem csak csodálhatjuk a futballvilágot, hanem szurkolhatunk is a magyar válogatottnak. Ehhez „csak” az kell, hogy az évezred első esztendejében nemzeti tizenegyünk megszerezze csoportjában a továbbjutást jelentő első, vagy a pótselejtezőre jogosító második helyet. Bicskei Bertalan szövetségi kapitány már januárban elkezdi a kerettagok megfigyelését, úgy tervezi, hogy a hónap végén Izraelbe, majd onnan a magyar csapatok téli felkészülése szempontjából slágerhelyszínnek számító Ciprusra utazik. A zöld szigeten egyébként Bicskei nem elsősorban az NB I-es csapatokat, hanem a 2000-ben az idény legjobb külföldi játékosának megválasztott Sebők Józsefet figyeli majd. S hogy miképpen alapozta meg válogatottunk ezt az esztendőt, azaz milyen volt a 2000-es mérleg? Erre kerestünk választ lapunk kétrészes összeállításában, amelyben először az óév mérkőzéseit vesszük sorba. Úgy, ahogyan azokat Bicskei Bertalan szövetségi kapitány várta, ahogyan azokra emlékezik, és ahogyan értékelte azokat (csütörtöki számunkban a kapitány elmondja a véleményét vlamennyi játékosról, aki 2000-ben pályára lépett a válogatottban). Kényszerű kísérletezés______ 2000.02. 23., barátságos találkozó MAGYARORSZÁGAUSZTRÁLIA 0-310-1) Üllői út, 15 000 néző. Vezette: Drabek (Denthaner, Krenn - osztrákok) MAGYARORSZÁG: Babos G. - Sebők V. (Dragóner, 71.) - Bódog, Hrutka, Mátyus - Lendvai M. Vincze D., Bukrán - Zavadszky (Dombi, 58.), Klausz, Nagy T. Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan AUSZTRÁLIA: Vosnich - Muscat, Moore, Laybutt, Tony Vidmar - Corica (Foster, 64.), Okon, Skoko, Tiatto (Lazaridis, 78.),Viduka, Kewell (Agostino, 46.). Szövetségi kapitány: Frank Farina GÓLSZERZŐ: Laybutt a 12. (0-1), Skoko a 72. (0-2), Moore a 90. percben (0-3) „Az év első meccse rendhagyó volt. Sajnos - az MLSZ hibáján kívül - elmaradt a tervezett görögországi túra, amelyen a B-válogatott három mérkőzést játszhatott volna. A görögök nem jelezték, hogy fogadnak minket, és ez új feladatot jelentett számomra. A tavasz első két mérkőzésén játéklehetőséget kellett adnom azoknak a futballistáknak, akik ezen a bizonyos B-válogatott talán bizonyíthattak volna. A keretbe egyrészt azokat hívtam meg, akik az NB I-ben huzamosabb ideig jó átlagteljesítményt nyújtottak, és időnként kiugróan produkáltak, másrészt azokra az elsősorban a Bundesliga másodosztályában szereplő játékosokra voltam kíváncsi, akik hasonlóan jól szerepeltek a bajnokságukban. Az ausztrálok elleni meccsen bebizonyosodott, hogy ezek a játékosok nem képesek kiemelkedő teljesítményre, nem tudnak pluszt adni az addigi csapat produkciójához. Ezzel együtt hetvenöt percig teljesen egyenrangú ellenfelek voltunk, az igazi probléma akkor következett be, amikor Sebők Vilmos megsérült. Az utolsó negyedórára Dragóner Attila állt a helyére, és nem is elsősorban a formájával volt gond. Ő az utolsó pillanatban érkezett az edzőtáborba, nem vett részt azokon a tréningeken, amelyeken a védekezést gyakoroltuk. Márpedig, mivel angol stílusú ellenfélről volt szó, azaz az ausztrálok két olyan ékkel játszottak, akik a védők vonalából indultak meg előre, nekünk a lestaktikát kellett alkalmazni. Sebőkkel ez nagyszerűen működött, sajnos, amikor Dragóner beállt, jószerével azt sem tudta, hogy miről van szó. Én ugyan elmagyaráztam neki a táblánál, hogy mit kell csinálnia, de egészen más ilyet a pályán, az adott csapattal gyakorolni, mint hallomásból tudni. A második és a harmadik gólt pontosan úgy kaptuk, hogy a többiek futottak kifelé, Dragóner pedig megszokásból visszafelé ment védekezni. Nem hibáztathatom őt, de hát végül is ezértkaptunk két gólt. Teljesen esetlegessé vált a védekezésünk, és ezért az utolsó negyedóra szétesett a játékunk. A vereségben vaglószínűleg közrejátszott az is, hogy korán, februárban volt a meccs, de erre nem hivatkozhatottunk. Ma már egyetlenegy európai csapat sem határozhatja meg a mérkőzéseinek az időpontját. Az UEFA ragaszkodik a versenynaptárához, amelyhez a válogatottaknak is alkalmazkodniuk kell. 2000-ben február 23-a volt a kijelölt meccsnap, 2001-ben február 28-a lesz. Nekünk akkor játszani kell, mese nincs.” 2000. 03. 29., barátságos találkozó MAGYARORSZÁGLENGYELORSZÁG 0-0 Debrecen, 7000 néző. Vezette: Arsics (Radulovics, Csetnik - jugoszlávok) MAGYARORSZÁG: Király G. - Sebők V. - Fehér Cs. Hrutka, Mátyus - Erős K., Halmai, Lendvai M. (Vincze D., 89.) - Lisztes (Kenesei K. 79.), Illés - Tököli (Sándor T. 46.). Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan LENGYELORSZÁG: Dudek - Bak (Zielinski, 62.), Waldoch - Klos, Michal Zewlakow - Karwan, Zdebel (Rzasa, 60.), Swierczewski (Iwan, 46.), Krzynowek (Kaluzny, 77.) - Reiss (Bizacki, 60.), Gilewicz. Szövetségi kapitány: Jerzy Engel „A lengyelek ellen további játékosoknak adtam bizonyítási lehetőséget. A végeredmény ugyanaz volt, az új kerettagok sem tudtak jobb teljesítményt nyújtani, mint az addigi stabil csapattagok. A két mérkőzés alapján bebizonyosodott, hogy valóban azok a legjobbak, akikre addig épült a magyar válogatott, ugyanakkor egy-egy játékos, így például Tököli Attila meggyőzött arról, hogy ha nemzetközi rutint szerez, bekerülhet a szűkebb keretbe. A lengyel meccs hasonló játékot hozott, mint az ausztrál, de jobb eredménnyel. Az új játékosok mellett új szerkezetet, az úgynevezett karácsonyfa-felállást is kipróbáltuk, így nevezik azt, amikor egy ék van elöl, és két másik csatár kicsit mögüle indul az üres területekre. Ez az újfajta felállás azonban semmiféle pluszt nem adott a játékunkhoz. Mégsem volt felesleges kipróbálni, hiszen így bebizonyosodott, hogy számunkra nem megfelelő ez a szerkezet. Azért nem, mert akik a másodlagos csatárszerepet kapták, nem ilyen stílusú labdarúgók, nem vállalták a mélységből az üres területekre való bejutást, és ezáltal a támadó játékunk csökevényes lett. Ezért nagyon kevés helyzetet dolgoztunk ki, igazából két nagy lehetőségünk volt az egész mécsesen. Ugyanakkor jól védekezett a csapat, stabilabb volt, mint az ausztrálok ellen, de ez kevés volt a győzelemhez. Azt azért megjegyezném, hogy a lengyel válogatott jóval előttünk van a világranglistán, tehát erős európai középcsapat volt az ellenfelünk” Horváth Ferenc belépőse és tündöklése 2000.04.26., barátságos találkozó ÉSZAK-ÍRORSZÁGMAGYARORSZÁG 0-1 (0-0) Belfast, 7600 néző. Vezette: C. Richards (A. Richards, Bates - walesiek) ÉSZAK-ÍRORSZÁG: Taylor - Griffin (D. Johnson, 72.), A. Hughes, Taggart (Coote, 58.), Nolan - Gillespie (Murdock, 73.), Lennon, Sonner (Robinson, 85.), M. Hughes - Kirk (Williams, 58.), Healy. Szövetségi kapitány: Sammy Mclllroy MAGYARORSZÁG: Király G. - Sebők V. - Hrutka, Mátyus - Fehér Cs„ Lendvai M„ Dárdai (Halmai, 46.), Illés, Pető Z. (Korsós Gy. 57.) - Preisinger (Herczeg M., 78.), Horváth F. (Hamar, 89.). Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan GÓLSZERZŐ: Horváth F. a 61. percben (0-1) „Észak-Írországban már nem a bizonyítási lehetőség megadása volt az elsődleges szempont, nagyjából az a csapat játszott, amelyik az addig eltelt két évben. Visszahoztam a keretbe Horváth Ferencet és Preisinger Sándort. Horváthot elsősorban azért, mert bár keveset játszott a Genkben, jó híreket kaptam róla, és magam is láttam egy-egy meccset. Megkértem ismerősöket, hogy figyelgessék, menjenek ki edzésre is, nézzék meg, hogy mit csinál. Popovics Sándortól pedig azt kértem, beszéljen a Genk edzőjével, aki egyébként barátja, kérdezze meg, neki mi a véleménye Horváth Feriről. Nos, az edző elmondta, hogy Horváth nagyon hajt, odafigyel, bizonyítani akar, ha pályára lép, mindig jól játszik, gólokat rúg. Ekkor döntöttem, ha Ferinek ott kevés lehetősége van, akkor itt a válogatott, tessék, bizonyítson. Preisingert is láttam, és nagyon jól játszott a csapatában, a Geelben. Arra gondoltam, hogy mivel az északírek minden bizonnyal a kapunk elé, vagy legalábbis a saját térfelünkre szorítanak minket, Sanyi alkalmas lesz arra, hogy megtartsa elöl a labdát, amíg Horváth Feri és a többiek felérnek. Ugyanakkor új alapfelállást is gyakoroltunk, a 3—5—2-t, de nem a hagyományos söprögetővel, és két beállóssal. Inkább egyvonalban játszott a három védő, bár Sebők Vilmosnak a kapunk előtt kicsit viszsza kellett lépnie, mezőnyben viszont nem, ott egyvonalban helyezkedett védőtársaival. Az újfajta alapfelállás jól bevált, ráérzett a csapat, tudta játszani. Horváth Feri visszahozatala is jó húzásnak bizonyult, végig gólveszélyesen futballozott, és az egész csapat jobb benyomást keltett, mint az előző meccseken.” 2000.05.31., barátságos találkozó MAGYARORSZÁGSZAÚD-ARÁBIA 2-2 (1-0) Győr, 6000 néző. Vezette: Kos (Vidali, Novavjics ( szlovénok) MAGYARORSZÁG: Király G. - Sebők V. - Hrutka, Dragóner - Fehér Cs. (Korsós Gy., 78.), Lisztes, Dárdai, Lendvai M. Pető Z. - Preisinger (Fehér M., 66 ), Horváth F. Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan SZAÚD-ARÁBIA: el-Diaja - el- Hilam - el-Duki, Zubromavi - el- Temijat (el-Muvalid, 46.), Ghamdi, Hoszavn Nur, A. el-Doszari (el-Selhub, 66.), Talal - D. el-Doszari (el- Sehri, 74.), el-Dzsáber. Szövetségi kapitány: Milan Macala GÓLSZERZŐ: Horváth F. a 18. (1-0), Horváth F. a 79. (2-0), Talal a 89. (2-1), el-Dzsáber a 90. percben (2-2) „A következő ellenfélnek - az MLSZ vezetőivel megbeszélve - nemcsak stílusában, de tudásában is az olasz válogatotthoz hasonló, az Európa-bajnokságra készülő csapatot szerettem volna. Gondoltunk a portugálokra, a spanyolokra, sőt a franciákat is megkerestük, sajnos, egyikőjük sem fogadta el a meghívásunkat, volt, amelyik nem is válaszolt. Közben befutott a szaúdi ajánlat, az arabok jelezték, hogy itt edzőtáboroznak Szlovákiában, szeretnének meccset játszani. Elfogadtuk az ajánlatot, hiszen ugyanolyan technikás csapat, mint az olasz, kétségtelen, hogy a tudása nem akkora, de sajnos, a világranglistán a szaúdiak is megelőznek minket. Ismerem a csapatot, sokszor láttam játszani, és úgy értékeltem, a meccs jó felkészülés lesz az olaszok elleni vb-selejtezőre. Azt kaptam, amire számítottam. A mérkőzés előtt egy héttel Szlovákiában megnéztem ellenfelünket, a mérkőzés döntetlen lett, de csak azért, mert a szaúdiak kilencvenedik percben lőtt, szerintem szabályos gólját nem adta meg a bíró. Szóval, jó válogatottat fogadtunk, maradt az az alapfelállás, és az a csapat, amelyiket a vébé-selejtezőkre terveztem. A Szaúd-Arábia elleni találkozó támadójátékban újat hozott, hiszen több gyors, tetszetős, gólveszélyes akciót vezettünk. A mérkőzés jól szolgálta a felkészülést, ugyanakkor volt egy, a jövőre nézve nagyon fontos tanulsága. Újra szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy kettő nullás vezetésünknél sincs olyan válogatott, amelyik ellen azt hihetnénk, hogy megnyertük a meccset. Ennek a találkozónak éppen az volt a hasznosítható tapasztalata, hogy játsszunk bárkivel, az utolsó másodpercig koncentrálnunk kell, nem szabad kiengedni, mert az könnyen megbosszulhatja magát. Aminek viszont maradéktalanul örülhettünk: Horváth Feri személyében találtunk egy igazi csatárt. Ugyanakkor fennmaradt a kérdés: ki lesz a párja? A szaúdiak és az izraeliek elleni mérkőzés előtt egyébként egy másik fontos felvetésre is választ vártam: vajon a magyar labdarúgók szakítanak-e az évtizedes hagyományokkal, azaz nyáron, a bajnoki szezon végén képesek-e legalább elfogadható teljesítményt nyújtani? Az arabok elleni meccs azt mutatta, hogy igen.” Munkában az óév legeredményesebb magyar válogatott csatára, Horváth Ferenc, illetve a szaúdi védelem www.asport.hu 2000.06. 03., barátságos találkozó MAGYARORSZÁGIZRAEL 2-1 (0-0) Fáy utca, 4000 néző. Vezette: Sirics (Berger, Stugacsevac - horvátok) MAGYARORSZÁG: Király G. - Sebők V. - Hrutka, Dragóner - Fehér Cs. (Korsós Gy., 65.), Lendvai M. (Lisztes, 46.), Halmai, Illés, Hamar (Salamon, 89.) - Fehér M. (Egressy, 80.), Horváth F. (Preisinger, 88.). Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan IZRAEL: Cohen - Selah - Banado, Keiszi - Talker (Basar, 46.), Almosnino (Badír, 54.), Talesznikov (Ben Dajan, 80.), Nimni - Tikva (Balili, 80.), Berkovic - Katan. Szövetségi kapitány: Richard Meller- Nielsen GÓLSZERZŐ: Illés a 46. (1-0), Horváth F. az 51. (2-0), Baliii a 90. percben (2-1) „Az izraeli csapat is előttünk van a világranglistán, tehát egyáltalán nem lebecsülendő ellenfél. Ugyanaz volt a cél, mint az előző találkozón, azaz támadójátékban, gólerős-