A Szinpad, 1936 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1936 / 2. szám
153 Silberstein Adolf cikke a Pester Lloyd 1893 júl. 9. számában. Magyar fordítása megtalálható az Orosházi Közlöny 1893. julius 15-iki számában. — Ugyancsak az Orosházi Közlöny 1893. aug. 5-iki és az Orosházi Újság 1893. aug. 20-iki száma érdekesen számol be egy előadásról. — Adatokat találunk a Békésmegyei Közlöny 1893. augusztus 17-iki számában is. — Említésre méltó cikk jelent meg Justh Zsigmondról a Pesti Hírlapban 1894. július 12-én. Azt mondja, hogy a pusztaszenttornyai vállalkozást Groszmann Benő volt meiningeni udvari színész, később német hírlapíró, több német lapban rokonszenvesen ismertette. — Justh halálakor megjelent fontosabb cikkek: Alfa, Ifjú Magyarország. Budapesti Hírlap 1894. okt. 12. és a Pesti Hírlap 1894 okt. 10. és 11-iki számaiban megjelent közlemények. Jelentékeny cikk még Sidney Cartonnak a Napkelet 1923 áprilisi számában közölt megemlékezése Justh Zsigmondról. Ezeken kívül egy pár szót a parasztszínházról is szólnak a köv. művek: Szinnyei Ferenc: Justh Zsigmond. Budapesti Szemle, 1918. évf. — Feszty Árpádné: Akik elmentek. Budapest, 1927. — Magda Gálos: Sigismond Justic et Paris. Budapest, 1933. A felsorolt cikkek és megemlékezések alapján a parasztszínház körülbelül a következőképen rekonstruálható: Az előadások eleinte a szenttornyai kastély parkjában folytak szabad ég alatt. Később a bőkezű földesúr egy üvegházat alakíttatott át színháznak. A műsoron Justh Zsigmond népies apróságai szerepeltek, azonkívül Czóbel Minka Délibáb c. darabja, végül a klasszikusok: Shakespeare, Moliére és Plautus. Shakespearetől A makrancos hölgy, Moliére-től A képzelt beteg, Plautustól pedig A kincs. A „delectáns actorok“ közül a beszámolók egyhangúan Molnár Józsefnét emeliki ki, a bősz Katának és a Képzelt beteg Toinette-jének megszemélyesítőjét. „Csinos, finom arcélű menyecske, kinek egyszerűségéből meleg humor sugárzik ki.“ Rajki Pista kertészbojtár sem lehetett utolsó legény. Ő játszotta Petrucchiót, a képzelt beteget és Plautus Stasimusát. A többi színész neve is kiböngészhető a beszámolókból. Puskás Lidi hódmezővásárhelyi leány közvetlen játékú drámai szende. Supkégel Flóra a szenttornyai tanítónak leánya az egyetlen úrileány a parasztok között, szintén eleven, közvetlen, de kissé erősebb színekkel dolgozik, mint parasztkollégái. A társulat hősszerelmese Kulcsár Pál „néhai szocialista“, lírai szerelmese pedig Györgyi Jóska gányólegény. Az egész társulat huszonnégy személyből állott. Az este fél 9-től éjfélig tartó előadások közönsége persze maga a környék népe volt Orosházától Bánfalváig. De meghívott úri érdeklődők sem hiányoztak. Egy-egy előadáson ott voltak Czóbel Minka és Czóbel István, Feszty Árpád és Feszty Árpádné, Silberstein Adolf, Rozsnyay Kálmán, Groszmann Benő, az akkori francia konzul, Melchior de Polignac és a helyi előkelőségek. Magáról a rendezés módjáról, az előadás részleteiről sajnos, nem sokat tudunk. A feljegyzések hallgatnak róluk, csak abban egyeznek meg, hogy kiemelik a vezetés gondosságát és szakértelmét. Úgy kép it