A Szív, 1919-1920 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1919-10-18 / 8. szám

2. oldal. gálium édes tanítása, az isteni és felebaráti szeretet rózafája, a keresztény erények májusi virágzása, az Isten Bárányának lakodalmas szent asztala, Úrvacsorája: mindez független a bőségtől, ínségtől, egészségtől, betegségtől, csapástól, fel­magasztal­ástól, örömtől, ürömtől, élettől, haláltól. Csak egytől függ: legyen fehér, lakodalmas ruhád! Érted, ugy­e? Légy bűntől tiszta, lelkiismeretedben ártatlan Hófehérke. Ez képesít a királyi mennyegzőre. Ott lenni, ott ülni az Úr mellett, ott nyugodni Szivén, vele a szeretet lelkében egybeolvadni, s ezen egybeolvadásban átömlesztve érezni és meg­tapasztalni, hogy a végtelen isteni Boldogság árama áthatol egész valómon úgy, hogy más szavam nincs is: Én Uram és én Istenem, óh, mily édes a te Lelked! S ez nem lenne itt a földön Isten országá­ban? Kérdezd meg az Isten országa igazi polgárait — a szentek, a boldogok belátha­tatlan tömegeit, — királyi mennyegző volt-e lelkekben földi éltükön át? Biz­ott volt! Ha lesz hited, mennyegzős ruhád, lelkedből, szivedből viseled a keresztény nevet, ott lesz a tiedben is. Adja Jézus Szive! 4 *#❖<>♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] Missió. Alkalmas időben jő. Krisztus keresztje küzd az újkori pogányság­ba­. Keresztény marad-e Magyarország, vagy újra pogány lesz? — erről van most­ szó. A keresztény öntudat felébredt. De ez a ke­reszténység még távolról sem a krisztusi keresz­ténység. Valljuk meg őszintén , inkább anti­szemitizmus. Ezzel pedig sem a hazát, sem a vallást meg nem mentjük. Sőt a zsidókérdést magát igazán megoldani csakis az igazi keresz­ténység képes. Az igazi kereszténység pedig visszatérést je­lent az eleven Úr Krisztushoz; élet, cselekvés az ő isteni életéből, az ő tanítása és parancsa szerint. Tartalmat kell adni a keresztény névnek. S ha nem tudunk tartalmat adni, úgy nem oldottunk meg semmit. A történelem mutatja, hogy félnie kell a kereszténységnek egyformán a fehér és fekete pogányságtól. A fehér pogány az, akinek neve keresztény, de lelke vallásgyűlölő; fekete pogány az, aki meg sincs keresztelve. Most fog eldőlni hazánk, vallásunk sorsa. Most megláthatja kiki, hogy kinek frázis a ke­reszténység és kinek élet. Szó sem fér hozzá, hogy a lelkek meglágyultak. Istenhez közelebb jöttünk. Hajlunk a kegyelem befogadására. Re­méljük, hogy a szent Szív Ígérete szerint bő­ségesebb kegyelmet fog kiömleszteni Budapest lelkeibe s befejezi szent működését Az Atya Fiához fogja teljesen vonni eltévedt gyermekeit. A buzgóbbak apostolkodása most sokat tehet. Sokat tehet imádságával. Októberben vagyunk, a rózsafü­zér imádság havában. Sokszor, igen sokszor mondjuk el a rózsafüzért Budapest meg­téréséért. Szóval is apostolk’odjunk. De a szelíd szívű­ Jézus szerető hangján., Nem az erőszakoskodás keserűségével, hanem a felvilágosítás édességével. Szeretett hazánk jövője, vallásunk biztosítása, Isten oltalmának leesdése, édes mindnyájunknak boldogulása kell, hogy minden keresztény haza­fit o­dahúzzon az Úr Krisztushoz a kiengeszte­­lődés és megújhodás forró vágyával. A missiós sz. beszédeket minden templomban meg lehet hallgatni. Első beszéd 18-án este 5-kor. Missió ideje: okt.: 18—26. Szent beszéd min­den reggel és délután 5 és 7 órakor. Menjünk a hivó szóra: „Jöjjetek hozzám mind­­nyájan, akik fáradoztok és terhelve vagytok és én megenyhitlek titeket." „Goethe 1805. február 12-én, kedden — éppen első ízben kelt fel betegségéből. — Ezen alkalommal szép beszélgetést is folytatott velem a katholikus és protestáns vallás jelességeiről. Teljesen igazat adtam neki abban, hogy a protestáns vallásra neheztelni lehet azért, mert az egyesekre nagy terhet rakott. Valamikor a lelkiismeret súlyát levehette a lélekről egy más valaki, most mindegyik lelkiismeret viseli saját önsúlyát s emiatt elveszti erejét, nem képes ön­­­­magában a harmóniát megteremteni. A fül­­i gyónástól — mondd Goethe — soha sem­­ kellett volna az embereket megfosztani " (Voss H. ifjabb. Reclam.) 1919. október 25. Vigasztaló szeretet. Van a lelki fájdalomnak egy csodás hatású or­vossága. Legalább nekem még mindig bevált. Először egy virághullásos szeptemberi napon próbáltam ki. Amikor hulló könnyeimet nem tudta elállítani semmi sem­, amikor éjszakákon át álmomból följajdultam és lelki szemem nem tudott mást látni, mint egy frissen hantolt sírt: az édes­anyám sírját. Hiába dédelgettek, hiába vigasztaltak, nem hasz­nált semmi. Akkor küldte el hozzám a jó Isten a vigasztalás angyalát. És kinek a képében? Egy másik szomorú ember alakjában. Az nem akart vigasztalni, mulattatni, felejttetni. Az nem is tudta, hogy én is zokogok. Ő csak a maga bána­tával jött és elpanaszolta nekem. Próbáltam megvigasztalni. És aközben meg­feledkeztem a magam bánatáról. Épp úgy, mint egyszer régen kis gyermek koromban. Akkor az el­tört játékszeremet sirattam. Mindaddig, amíg test­vérkém is megtudta a balesetet és ő is rázendített. Erre én elhallgattam és őt kezdtem vigasztalni. Most is úgy volt. Vigasztaltam és megvigaszta­lódtam. Mert olyan csodás valami az a szeretet. Ha odasugározza fényét a testvérszivre, akkor visszaverődik és saját szeretetének visszaverődő fényében derül ki újra önszivünk beborult ege. Azóta hányszor próbáltam ki! Amikor a saját szivemet tapogatom, hogy hol fáj, — amikor a sa­ját lelkemet hordom körül, hogy gyógyírt kérjek számára, — amikor én vagyok a központ és azt várom, hogy engem vigasztaljon a többi. — olyan­kor nem találok vigaszt és néha úgy érzem, hogy elviselhetetlen az élet Mert ember nem tud meg­vigasztalni soha sem. — De amikor mások szivét tapogatom meg szerető érintéssel, — amikor én járok a beteg telkek között, — amikor nem az én bajom körül forgatom a világot, hanem én sür­­gök-forgok a világ bajai körül, — akkor megkön­­­nyebbül a lelkem és keresetlenül talál vigaszra a szivem. Mert akkor megvigasztal az Isten. Testvérek, most oly sok a szenvedés! Ti szen­vedő testvérszívek, próbáljátok meg ezt a receptet. Mások vigasztalásában keressétek a saját vigasz­­talástokat. Ahogy Jézus szent Szive tett. Ő vitte a keresztet és nem őt vigasztalták, hanem Ő vi­gasztalt még a keresztfán is. Jézus Szivének tisz­telői, legyetek érzékenyek mások szenvedései iránt, nagylelkűen elfeledve a magatok baját. És meg­lássátok, hogy mialatt mást vigasztaltok — ti is vigasztalást nyertek. Mert akkor a ti vigasztalótok nem ember lesz, hanem maga a szerető szitü Isten. Képek A Szív életéből. (A kommunisták uralma idején.) Azon az egy éjszakán két helyen is voltam. A direktórium őrszobájában töltöttem át az éj leg­nagyobb részét, vörös katonák között. Az egyik volt csak durva — a többi békén hagyott. Fáradt emberek voltak, olyanok, mint én. Akkor is, láttam mennyire egyformán ember és ember vagyunk. A vörös ős­ze fehér. Olyan nagyon egyformák. Olyan szeretettel néztem azokra a képem mása ember­­testvérekre és fájt a szivem, hogy miért nem tud­nak szeretni ők is engem ? — Arra sem tudtam haragudni, aki durva volt. Arra sem, aki az egész üldözést kezdte, aki elfogattatok és többször el­jött hozzám megismételni a fenyegetést: „Életével játszik“. Arra gondoltam, hogy sokat szenvedhetett az emberektől, amig ennyire át tudta adni szívét a gyűlöletnek. Hogy mi, a krisztusi szeretetnek hirdetői, mindnyájan felelünk azokért a szenvedé­sekért, amelyek embertársainkat a gyűlöletbe ker­gettél­. — És lélekben bocsánatot kértem­ tőle. — így készültem a halálra, amig el nem aludtam az asztalra borulva. Reggel már nem gondoltam a halálra. Annyira bíztam a Szent Szívben, hogy nem történik bajom. Hiszen nem azért hívott az Ő szőlőjébe, hogy olyan hamar el is bocsásson mun­kásai közül. — Egész jó kedvem lett. — És mi­kor mellém sorakoztatva három nőt (akiknek az volt í a bűnük, hogy a lezárt Szent Szív templom előtt hangosan tiltakoztak a vallásüldözés ellen), meg­indultunk fényes nappal végig a Fő­ utca kocsiút­­ján, két fegyveres vörös katona kíséretében, el­kezdtem magamban dúdolni. Fél magyar, a drága Szív ... A vörös katonák biztosan azt hitték, hogy bolond vagyok. Vagy . . . Vagy talán meg­szólalt bennük is a szív? — Nem tudom. Csak a­zt tudom, hogy a Szent Szív megoltalmazott és aznap estére hazaengedtek mind a négyünket. Otthon eleirt karokkal fogadtak a társak: Ugy­e, a­ Szent Sziv nem hagy el ?­­ Egy szép napon arra ébredtünk, hogy fogház lett az Otthonból. Az ellenforradalmár ludoviká­­sokat telepitették be több napra a házba, kézi­gránátos vörösőrség felügyelete alatt. Velük együtt mi is pár napig fogságba kerültünk, csak enge­déllyel járhattunk ki-be a kapun. A gondnok szigorúan megparancsolta, hogy nem szabad szóba állni a foglyokkal. Igen ám, csakhogy nem volt hova tenni a sok fiút A Szív alkalmazottai ajánlották fel szobáikat, maguk meg összeszorultak. Némán vezettük be a „foglyokat“ a gondnok felügyelete alatt. Ők azt hitték, hogy a kommunis­ták alkalmazottai vagyunk. Csak akkor változott meg a komor arcuk, mikor odasúgtuk: — Hála Istennek, hogy életben maradtak ! És akkor sejthettek többet is a fehér kis hősök, ami­kor lefekvés előtt puha kenyér, méz, cigaretta ke­rült elő a takarók alól. A proletárkonyha egyetlen kincsei, amit a Szív nyújtott a sokat szenvedett, kicsi hőseinknek. Később tudtuk meg, hogy azo­kon a napokon terroristák jártak arra és kis híjja, hogy vérengzés nem történt a szentelt falak között Jézus Szive óvott meg tőle. * Egész könyvet lehetne az apró képekből össze­írni. Nincs itt arra hely. Majd időnként még vis­­­sza-vissza térünk rá. Most csak röviden összefog­lalom. Ez eset óta sokat zaklattak minket. Külön­féle gondnokokat rendeltek ki a házba őrizetünkre. Az egyik bolond volt. A másik anarchista, — a harmadik . . . arról nem beszélek. Pisztollyal jár­tak köztünk, — felírták bútorainkat ötször is, hogy elveszik, halállal, lelövéssel fenyegettek, — el­határozták, hogy beszüntetik a konyhát és kidob­nak minket. És még­sem következett be egyik sem. Mi dolgoztunk, szenvedtünk és szerettünk. Szerettük őket is, a gondnokokat és szeretettel szolgáltuk ki őket. A vége az lett, hogy ők is békén hagytak, — sőt tudtak már szeretettel is szólni. — Persze, közben folyton mondtuk a kilen­­t­cedeket leengedett függönyök mögött Jézus szent­­ Szivéhez és Szent Józsefhez, a családok védőjé­­hez. Különösen egy kilenced emlékezetes. Akkor egészen biztosan úgy volt, hogy kitesznek mind­nyájunkat. A kilencedik nap estéjén jött le a gondnok hozzánk azzal: Maradhatunk mégis.... Nem sejtette szegény, hogy Jézus Szivének hírho­zója volt, így múlt el a négy hónap. A fenyegetések kö­zül csodálatos képen egynek beváltására sem került a sor Nem vittek el semmit, nem bántottak sen­kit. És amikor négy hónap múlva megdőlt a kommunizmus, A Szív helyiségei régi helyükön, épségben megnyíltak újra , és A Szív személy­zete bántatlanul térdelte körül Jézus szent Szívé­nek képét. A kommunizmus első dühének áldoza­tul esett Szent Szív szobor helyett e képet emelte trónra, hogy megújítsa előtte felajánlását. Amiben négy és fél hónap előtt bíztunk, azt most már tudtuk. Hogy Jézus Szive beváltja ígéretét: „Meg­áldom a házakat, hol Szivemnek képét tisztelik, megáldom vállalkozásaikat, megvigasztalom szen­vedéseikben és békességet szerzek nekik !“ — Eddig csak hittük, most már tapasztaltuk csodával határos nagyszerűségben. És szivünknek most még forróbb vágya: mindenki Hozzá jöjjön — a sze­rető Szívhez. Azok is, akiktől négy hónapon át szenvedtünk, akik üldöztek, akik halállal fenyeget­tek, akik pisztolyt szegeztek nekünk,­­ akik tönkre akartak tenni. Feléjük tárjuk most a Szent Szív képe alól ölelő karjainkat. Mi megbocsátottunk tiszta szívből és a Szent Szív szeretetében vál’juk őket is, mint megtérő bűnösöket Hiszen a Szent Szív ígérete nekik is szól: „A bűnösök Szivemben az irgalomnak kimeríthetetlen forrását nyerik 1“ Ez az epedő vágyakozás a Szent Szívhez visszatérő eltévedettekért a négyhónapi szenvedéseknek ered­­ménye. Hogy akik egymás ellen voltunk, most mind egymás mellett legyünk a Szent Szívben és az Ő segítségével tartsunk ki a még következő nehéz napokban, együtt dolgozva, együtt szen­vedve és szenvedve is egymást szeretve,-

Next