A Szív, 1919-1920 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1920-02-21 / 26. szám
Budapest, 1920. február 21. V. évfolyam. ,X< 26. szám. © stuérzus - szive - szDigHGT1 GfRTe[SlT0361 © SZERKESZTŐSEG és KI A BÚDA PEST. V 111 3d OR Ansz dóhivatal: KY-UTCA 20. kiadja: faV&UB -föIVQ-ö £ ÖV €(TSéGÍ msinymSmiwm& A Szív eISfizetési ára egész évre 26 korona. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény. Kiadóhivatali cím: Budapest, Vili. ker, Horánszky u. 20 megjelenik: jíuaD,a bzojzb JiTon. Helyben 60 fillér. Vidéken 60 fillér. cMég mindig nem eszmélünk? Hiába minden csűrés-csavarás ! Az országnak és a világnak ócska szekerét nem lehet többé visszazökkenteni az 1913-ik évbe. Más világ keletkezett a régi romjain. Nem alakult ugyan még ki, de amint a forrongó mustban a sok használhatatlan anyag között meg lehet állapítani a jókat is s meg tudjuk előre mondani, hogy milyen minőségű bor lesz belőle ., úgy a mostani világ társadalmi zűrzavarában előre lehet látni, hogy titokzatos erő hatja az embereket egy jobb berendezkedés felé. S ez a jobb berendezkedés követel több igazságot, szeretetet minden ember számára a lehető legáltalánosabb átfogással. Az igazságban és szeretetben pedig részesüljön kiki az 5 személyi érdemei szerint. Még a bolsevizmus is az ő őrületében és vérengzésében ezt írta piros zászlajára. Hisz neve is szlávból magyarra fordítva, azt jelenti, hogy „jobb idők“-ért küzd. A jobb idők számára halljuk részletesebben is a követeléseket, hogy az igazságnak és a szüreteinek értelmében egyenletesebben részesüljenek az emberek a föld javaiból. Ne legyenek felül csak néhány ezeren, akik azt sem tudják, hogy millióikkal mittévők legyenek. Az egyenletesebb részesedésre az érdem forrásául ne szolgáljon egyéb tekintet, mint a munka, a becsületes munka érdeme. A munka megítélésében is eltünedezni kezdenek a régi pogány korlátok, a csúnya felfogások, hogy az egyik munka való embernek, a másik csak az ember számba nem menő rabszolgának; hogy az egyik munkát csak az úr végezheti el, a másikat meg csak a cseléd, a paraszt, a munkás ; hogy az egyik munka való izmaelitának a zsidónak, a cigánynak, a másik csak a kereszténynek, a magyarnak, a nemesnek. Ezen és hasonló jó eszmék jelzik, hogy az emberek akaratlanul is és öntudatlanul is már közelednek Krisztus evangéliumához. Mi magyarok nyíltan a kereszthez tértünk vissza. A munkáról, az érdemről, a föld javaiban az igazság és szeretet mértéke szerint való részesedésről szóló ama tanítások a kereszt evangéliumának sarkalatos elvei között vannak. Tehát jók, szentek, követendők. Hirdették ezeket a bolsevisták és szociáldemokraták is, de nem követték. Sokan, tán mindnyájan is, hirdetik a két katolikusokból, de már rgtenni a legkevesebben teszik. Sok még a prókátor és kevés a praktizáló. Ilyen prókátorok azok, akik a munkát és minden munkát dicsőítenek, de nem dolgoznak, mert nincs szakmunka . Na hát, ezeket össze kell fogdosni és kényszermunkára alkalmazni. A felsőbbségek nagyot hibáznak, ha meg nem teszik. Ilyen prókátorok azok is, akik dolgoznának, de nem látva az erdőtől a fát, — lesik, amíg valaki jő és felfogadja őket bizonyos ingékkedvek szerinti munkára, de ők maguk a feléjük ordító munkaerdőből nem látják a munkaalkalmakat. Valósággal élhetetlenek. Más embertársaik milliókat szereznek, lázas munkában fukosva mellettük, ezek meg várják tátott szájjal a sült galambot. Itt van az ezer alkalom a kereskedelem százféle elágazásával. Hej, azok a lateiner pályáktól elesett művelt osztálybeliek mennyire boldogulhatnának ezen a területen ! Szidják a zsidót. Hát bánom is, szidják, ha kedvük telik benne, akár a jégverés. Hanem ez nem használ sem nekik, sem a szegény országnak. Követnék már egyszer a zsidót. Régesrégen nem ilyen volt a magyar. Régesrégen — majd írunk erről is — világkereskedelmet folytatott a színmagyar. Tanuljuk meg ezt és csináljuk. Csak a közvetítő kereskedelemből jól megélhetne Nagymagyarországon (1912-iki statisztika) 3 millió család, személyenként évi 12.000 koronával ! * Pl. Nem lehet kapni cselédet és az elbocsátott irodakisasszonyok száma végtelen. cAz Ur szívszorongása az Olajfák hegyén. Mily fájdalom dúlta fel az Ur Szivét, saját szavai jelzik: „Szomorú az én szivem mindhalálig“ (Mt. 26., 38.) Remegett és elborzadott, szorongott szivében és szomorkodott. A belső kínok oly nagyok voltak, hogy vért izzadott Bőségesen csurgott vére, úgy, hogy sürü csöppekben a földre hullott. „asson az ő verejtéke mint a földre folyó vérnek cseppjei (Lk. 22., 44.) Egyedül szenved az Úr. Egy kőhajításnyira távol tőlé hű barátai alusznak. Judás elpártolva tőle, éppen rendezi a hóhércsapatot, amely elfogja elárvult Mesterét. Édesanyja sincs mellette. Még szeretett tanítványa János is alszik. Én szegény Uram ! De el vagy hagyatva ! Pedig alig van ember országodban, akivel jót nem tettél volna. Most nincs senkid, aki veled jót tegyen. Aki hozzád egyetlen vigaszaló szót szólana, nincsen. Engedd meg, hogy lélekben, mintha akkor élnék, közeledjem hozzád. Vedd szívesen, hogy a Libanon havával megmosott hófehér kezemmel, szent karjaid alá nyúlva, gyenge teremtményed segítse Teremtőjét roskadozásában. Engedd meg, hogy bánatos könnyemtől megfehérített lelkem keszkenőjével letörölhessem hideg véres verejtékedet isteni homlokodról, bágyadozó szemeidről, szentséges ábrázatodról. Hidd el, Uram, ha ott lettem volna, szivem résztvevő szeretetével megtettem volna. Megkérdeztelek volna, mi bánt, miért sajtolja Szived vérét a kínok malomköve? Nem kérdezte meg senki. A szentirók sem írták le. Nekem hagyatott, hogy hitem világositson ama sötét kínok éjjelébe, a te meggyötört Szived Vérfürdőjébe, lelked haláltusájába s megtaláljam a te titokzatos kegyelmed sugallatában a választ, miért szenvedsz te ily szívszorongásokat ? Miért ? Mert akartál szenvedni. Istenséged végtelen uralma ezen órában mintegy visszahúzza magát és engedi szent emberségedet alámerülni a kínokban. S hogy teljesen átérezzed a szenvedést, elhagyatottan akarsz szenvedni és minden vigasztalás nélkül. Az Istenség csak ,annyiban segít, hogy életben tart, hogy kibírd, — amíg minden „beteljesedett Miért? Mert csak pár óra választ el a halálodtól. És az ut a Golgotára véres keresztül teli stációkkal, amelyek képeiben látod elevenen magadat rettentő testi s lelki kinok, gyötrelmek között s a végén mint lator függesz a bitófán. Te tudtad, Uram, hogy ártatlan vagy; tudtad, hogy isteni felség vagy, azért megrendült egész szent emberi valód, amikor előre látod azt az égbekiáltó igazságtalanságot, azt a kimondhatatlan meggyaláztatást, amely rövidesen reád zúdul. Úgy elgondolom, ha velem holnap délután 3 óráig ugyanaz megtörténnék, nem őszülnék-e bele, nem vergődnék-e szívem szorongó haláltusában, nem rogynék-e össze élettelenül? Pedig én mégsem mondhatom, hogy ártatlan vagyok, sem valami kiválóságnak nem szabad tartanom magam. Miért? — Szemem előtt van az a tömérdek erkölcsi piszok, bűn, gonoszság, amely csak egyetlen napon is e világon összegyülemlik. Te pedig, te szentséges Isten Fia, látod Ádámtól az utolsó emberig a világtörténés utján az egész emberiség életének szennyes, bűnös élettengerét, amely hozzád tapad, reád nehezedik, mint ha a tied lenne s amelyért mindért neked kell lakolnod, mindért eleget tenned. Isteni szűzi szentség, értem undorodat, irtózatodat, rémületed, iszonyodat. Nyomja szived az egész világ bűne. Miért? A csalódás, a háládatlanság összeszorítja a kebledet, az a legfeketébb bűn fojtogatja szivedet. A csalódás, a háládatlanság szeretetedért, amelyet el nem ismernek, megvetnek, megtagadnak, meg is átkoznak. Látod, hogy gyötrelmeid dacára hányan kárhoznak el. Mi hasznod véred hullásából ?! Látod a jövő tudásokat, Pilátusokat, Heródeseket; látod a benned hívők aluszékonyságát; látod a kiválasztott lelkek gyávaságát. Mit tettél te mindegyesért, hogy boldogulhasson földön és égben és mennyire semmibe sem veszik haláltusád gyötrelmeit. Ennyi lelki kin között vért izzadtál, ily elhagyatottságodban térdre estél, arcodra borultál és úgy imádkoztál Atyádhoz, aki egyedül volt veled. Oh, mily megrendítően szólt az imádság ajkadról. Veled volt Atyád és mégsem hallgatott meg, mert velem is volt, szegényke bűnössel. S mert te ráhagytad, hogy az ó és nem a te akaratod legyen meg, azért velem maradt Atyád, az én Atyám is, neked értem meg kellett halnod, mert az Atya igy akarta, de te is. Mily kegyesség! Odatérdelek melléd, leborulva csókolom meg véres ruhád szegélyét s örökké áldalak, ki igy szerettél engem. Viszont szeretlek az én szivem gyötrelmeiben, mert vannak bőven e nehéz napok háborús viszontagságai között, de kitartok veled, imádkozom veled: „Atyám, ha lehetséges, múljék el e pohár tőlem, mindazáltal ne az én, hanem a te akaratod legyen meg. Nem az teszi ... — Én bizony nem böjtölök. Kevesebbet eszem amúgy is azzal az egy tál bablevessel, ha kolbász van is benne, mint a plébános úr a három tál ételes bőjtös ebédjével ! — Megállj csak, mondok valamit. A Timárék tehene ott legelt a réteden, aztán mégsem bántad. A Juhásznét pedig hogy lepocskondiáztad, s mert átengedte a kotlóját, hogy az udvarodon szemelgessen. Nem fogyott-e több a tulajdonodból azzal, amit a tehén lelegelt, mint az a pár szem ocsu? — Mit tartozik az ide? De különben is. A. Timáréknak megengedtem, a Juhásznénak nem engedtem meg. Én volnék a mizda, vagy rhci! ! Nem vagyok én olyan fukar. Nem is az teszi, hogy mennyi fogy az enyémből, hanem hogy megengedtem-e, vagy sem. — No látod, hogy mégis csak ide tartozik, j Mert hát az Úr Istennel is igy van. ő a gazda mindenek fölött. És pedig nem fukar, hanem jóságos, áldott szivü gazda, ő sem azt nézi, hogy mennyi fogy a tulajdonából, hanem hogy megtartsák a parancsolatját Azt nem parancsolta meg, hogy három tállal egyél vagy egy tállal hanem azt igenis, hogy a hét egyetlen egy napján tagadd meg magad éppen a húsételtől való tartózkodással