A Szív, 1919-1920 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1920-07-10 / 46. szám

Bttttfepgtt» 1830. július 10 V. évfo­yam. * 46. szám. fO-^-3éZUS-S^ive • S^Ö H6Tl ^RTe&lTÖ36 » Szív előfizetési ára egész évre 60 korona. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény. Kiadóhivatal! cím: Budapest, VII­. ker., Horátky­ u. 20 Wfäztäzmm&mdfezmi TS® m­egjelenik: § szerkesz jRiru­ea­&£,oJííBJiTíorL| budapest.v :T\PSEÜ &S >< UI.MORAN :äW'22 Kolybtm l korona Vidéken 1 korona s KIADÓHIVATAL. KIADJA! KY-UTCA 20. |Jl^llö­&ÍlVQ-S £ ÖV €­ TSéG SfS sorsira (S !S3 E»3 tCílZUT* »Énekli minden este Szalontai Ferike« a Tabarinban, Rákóczi­ ut 63. Mit énekel Szalontai Ferike? »A Magya­rokhoz« című­ megzenésített hazafias verset. Nem azt a híreset, hogy »Romlásnak in­dult hajdan erős magyar«. Csak azt, mely­nek ez az első sora: »Fekete gyászru­­hát öltött hazánk népe«. Ki van egyéb­ként plakátolva, el lehet olvasni. Ki az a Szalontai Ferike, őszintén szólva nem tudjuk. Felőlünk lehet csengőhangú kis­fiú, vagy kiváló énekesnő. Nem fontos. — Mi az a­­ Tabarin, — igazán mondjuk, azt se tudjuk. Nem érdekel. Nem érünk rá a szó­rakozóhelyek küszöbét koptatni. Neve (ta­barin, magyarul bohóc) és egyéb plakátja után ítélve valamiféle mulató. Zsidó vagy keresz­tény, azzal se törődünk. Ha mulató, úgyis körülbelül egy kutya. Mi csak egy dolgot láttunk a plakáton s olyan volt, mintha kést vertek volna a szívünkbe. Mi csak azt láttuk, hogy divat lett a hazafi­ságból, pesti divat, most már biztos, mert a mulatók vették kezükbe a hazafias érzést, mint a háború idején. Elolvastuk a verset, végig. Nem is egy­szer. Az is benne van, hogy elszakadt vé­reinket visszavárjuk s ha majd ismét együtt lesz minden magyar, akkor, majd akkor, öl­tözzünk fehérbe. Hát várjuk, visszavárjuk. Itt a Tabarin­ban. Majd jönnek. Lelkendezve. Hozzák a hátukon Erdély bérceit és a Magas-Tátrát. Hisz olyan jó gyerekek ezek itt a Tabarin­ban, olyan kellemesek, puhák, oly türelme­sen várnak abban a szörnyű Tabarinban és máris fehérbe vannak öltözködve a nők, mert mi tagadás, kissé mégis meleg volna a fekete gyászban. Jönnek, jönnek. »Daliás székelyek, szépszavu palócok, bácskai ma­gyarok, hazánkhoz hü tótok« — ahogy a vers mondja... Ó, megváltó Jézus, mi Te tőled tanultunk hazát szeretni, aki éltél, bűnök átkával vias­kodtál, robotoltál, bánkódtál hazádért. Mi azt megérteni nem tudjuk, hogyan lehet egy pesti mulatóban, egy kanálnyi édeskés limo­nádéban bevenni azt a tengernyi keservet, amit mélyre néző magyar számára ma hazaszeretet jelent. Mi csak azt tudjuk, hogy a nekünk a mi megszenvedett, megrongyosko­­dott, emberileg reménytelen hazaszeretetünk szent és hogy abból orfeumi divatot ké­szülnek csinálni. Engedheted-e ezt, te hazád szeretetétől is megsebzett Szentséges Szív? Vagy úgy kell már annak lenni, hogy az ilyen orfeumi limonádétól a ma­gyar szalmalángnak utolsó szik­rája is kilobbanjon, hogy véges végig, úr és paraszt ne legyen egyéb, mint egyetlen fásult, kihűlt, önző, kapzsi holt tömeg, mi ben­nünk meg ez a munkára űző, felrázni, élesz­teni akaró, a sorsban megnyugodni nem tudó, kínzó lélek akkor is megmaradjon és bennünket hajszoljon rideg kövekbe tüzet lehelni ? Ne engedd nekünk ezt a sorsot, Szent­séges Szív, hallgass meg minket, nem Ta­barin,­­ hanem templomjáró magyarokat! Akinek pedig csak valamennyire is szent még hazája, emeljen szót a Tabarin-féle cu­­­darságok ellen! Végre is nincs több felhá­borító a Himnusszal való visszaélésben sem. Azt pedig a kormányzó úr megtiltotta. Julius 11-én és 12-én Budapesten községi választások! Tegyék meg a férfiak, de legyenek épp oly buzgók a nők is. Valláserkölcsi alapon, Krisztusi e­v­sz... ... vigyék győzelemre a kereszténységet ezen választásokon is úgy, amint megtették a nemzetgyűlésin. A lelkiimeretes szavazás súlyos vallási kötelesség is. Kiki felelős a jövőért Isten és emberek előtt. Budapest élete döntőleg hat az egész or­szágra. Azért Budapest szavazása országos közérdek. Méltán haragudhatott a vidék Bu­dapestre. Megérdemelnék, hogy fü­tyk­ösök­­kel jöjjenek ellenünk a perifériák lakói, ha még most sem emberelnénk meg magunkat mi pesti katholikusok! És mégsem hulla. Egy szocialista képviselő a kath. egyházról. Ch. Malato francia szocialista képviselő, a pápaság esküdt ellensége a »France Libre« legújabb számában egy cikket közöl, amely­ben az egyház iránti gyűlöletének szabad folyást enged s keserűen panaszkodik, azon súlyos csalódás miatt, amely az egyháznak mindazon ellenségeit érte, akik 15 év előtt a katholikus egyházról mint hulláról beszél­tek. A szocialista képviselő nem tudja magá­nak megmagyarázni, hogyan tévedhettek é­s fegyvertársai ennyire, mert: »ebből a gi­gantikus háborúból, mely Európát a ro­mok és öldöklések mezejévé változtatta és amely millió és millió ember életét és a vagyon milliárdjait pusztította el, egy győző emelkedik ki manapság és ez a Vatikán.A Malato ösztönszerű gyűlöletében meg­érezte, hogy a borzalmas világháború mely immár a sötét múlthoz tartozik, a liberaliz­mus és a szocializmus műve volt s tudja jól, hogy ezt az igazságot a közvéleményből senki többé ki nem irthatja s azért a jövő a kereszténységé és annak képviselőjéé: a Vatikáné. Turáni láz. Hát ez meg mi? — kérdi bizonyára nem egy olvasónk. Turánnak nevezik általában a Kaspi-tenger és Aral­tővidéki alföldi területet, azokat a nagy pusztaságokat, melyek mélyéből egykori a hunok Európába viharzottak s ahol mi is őshazánkat sejtjük, aztán az innen keletre fekvő hegyes vidéket. Turáni népeknek mondják e te­rületek velünk rokon lakóit, általában a mi ro­­k­onságunkat, amely a tudomány szerint kiter­jed nemcsak a török népekre, de még a ta­tárokra, kínaiakra, japánokra is. Turáni láznak nevezzük itt már most azt a sajátságos törekvést a tanultabb magyar tár­sadalomban, amely törekvés célja volna roko­nainkban az atyafiság tudatát felkelteni és az­tán velük egy hatalmas, 4—500 milliós táborrá egyesülni. Egy olyan népszövetséggé, mely gaz­dasági téren s a műveltség minden ágában fit­­­tyet hányhat a világ többi népeinek, főképp, a mostani győzőknek, fegyverrel pedig, ha akarja, egyszerűen lesöpörheti a földet. Láznak nevezzük a magyar intelligencia egy töredékének ezt a törekvését. Betegségnek. Az is. Láz. Turáni láz. Miért? Mert éppen az hiányzik belőle, ami komollyá tehetné az egész dolgot: hiányzik belőle rokonaink megtérítésének törekvése, a Kelet megkeresztelésé­­re irányuló akarat, amiről A Szív egy­szer már írt. Turáni láz. Magyar szalmaláng. Felfújni vala­mit, ahogy hevületünkben elképzeltük. A düh, szégyen, elkeseredés, bosszúvágy sarkalta kép­zelet kiszínezte a tudományos könyvekben csen­desen meghúzódó állítást, hogy az a rengeteg népség messze keleten mind rokonunk, gyönyö­résnek, hatalmasnak, vigasztalónak találtuk az egyesülést s ripsz-rapsz, meg is csinálnánk, ha 100—150 esztendeig élnének még, akik akarják és a szivük e hosszú idő alatt mindig ugyan­azon indulatoktól hevülne. De hol lesz csak tíz év múlva is a mai düh, elkeseredés, bosszú­vágy? Ki mondja meg, nem pont angol­ láz forralja-e akkor a vért az erekben? Aztán­­ azok a vastag tatár, meg kínai ko­ponyák nem egészen úgy értelmezik az atyafi­­ságot meg a hatalmat, ahogy a turáni eszm­e követelné. A tatárokat már megtapasztaltuk. Sőt a törököket is. Várjon a kínaiak talán egy nagy népmozgalom esetén pápaszemet fognak fel­tenni és megvizsgálják arcunkon az atyafi vo­násokat, mielőtt karóba húznának? Urak, urak, nem próbálnánk meg először sa­ját édes fölamivel testvéreinket meggyőzni az atyafiságról ? Vagy ővelük már rendben va­gyunk ? A faj, a vér még nem tanít szeretet­­re, megértésre, vagy egy­b­efo­g­á­s­ra, még akkor sem, ha tudatában va­gyunk a rokonságnak. Ám gondoljon mindegyikünk a marakodó, gyűlölködő testvé­rekre. A nagyszerű dolgoknak, az erőnek, hatalom­nak gyökere a v­a­ll­á­s. Az tesz eggyé. A n­a­g­y, n­e­m­es, áldásos dolgok, áldásos ha­talom gyökere pedig Krisztus Urunk szeretet vallás­a. Urak, urak, mire való az a turáni men­­­yerdesés ? Először térjetek meg, tanuljátok megérteni egyetlen igazi menedékünket ez ellenséges nagy világban :.­ édes egyházunkat, tanuljatok meg Krisztus utján ‘járni s aztán — nyújtsa föl az ujját, aki kész szőrcsuhát ölteni és Krisztust hirdetni a turáni testvéreknek. Csináljunk keleti missziós papnevelő iskolát. Ez komoly dolog. Ez kezdet. Minden más — turáni láz.

Next